Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-13 / 251. szám
1999. szeptember 13., hétfő ___________________________________________ÜATTÉR - RIPORT Me gérdemlem, tehát adjatok? Sokak szerint az új Hatvány bárók még meg sem születtek. No, nem arról van szó, hogy ne lennének akár magánszemélyek is olyan anyagi körülmények között, ami ne engedné meg számukra a társadalmi és kulturális jótékonykodást - csak ez még nem sikk. Főleg nem vidéken. Márpedig a magát - mindent összevéve mégis csak tán jogosan - a kultúra egyik fellegvárának tartó Pécset e téren nem mindig rózsás a helyzet. De nem is reménytelen. Az ábra voltaképp annyira egyszerű, hogy szinte már gyanús. Van egy csapat, amelyik kér, természetesen azoktól, akiknek van. Ez ugyan csak az első, nagyon szűk kör. Hiszen van egy mindkettőjüknél nagyobb, harmadik csapat is, akikért - úgymond - minden történik: a mindenfajta értelemben vett közönség. Ugyanakkor azok, akik kémek, azért kémek, hogy belső, nem pusztán anyagi értelemben vett gazdagságukat megmutathassák, míg a pénzügyileg tehetős, potenciális adományozók a jótékonykodástól is hasznot remélnek, minimum azt, hogy valamiféle reklámfényekkel viliódzó glória vonódik a homlokuk fölé. Kérdés, valóban megáll-e ez az elmélet, és van-e valamiféle hatása a gyakorlatra? A helyi értékek felkeltik-e a helyi mecenatúra figyelmét? Dr. Szirtes Gábor a Pannónia Könyvek sorozatszerkesztője. Gondolhatnánk, hogy a könyv, mint az emberi kultúra alapvető információhordozója kitüntetett szerepnek örvend, és súlyának megfelelő pátyolgatásban részesül. Hát - sajnos, igen. Súlyának megfelelően, ugyanis ez a súly az utóbbi évtizedben a korábbi töredékére zsugorodott, az iránta való érdeklődéssel és anyagi áldozatvállalással egyetemben (lásd még: egyetemi város).-A nagy cégek többsége a látványos, attraktív megjelenési lehetőségeket biztosító formák után érdeklődnek, és ha már kultúráról van inkább támogatnak egy-egy nagy számú közönséget vonzó zenei eseményt, mint könyvet. Pedig, ha belegondolunk, a könyv az egyik leghatékonyabb „reklámhordozó”, mert igényes és maradandó, akár évtizedeken át is tud működni. Arról nem is szólva, hogy a legkvalifikáltabb, legműveltebb rétegek veszik kézbe a könyveket, akik egyben döntéshozók is. Az utóbbi években ezek a multi cégek, akár helyiek, akár országosak, nem is szerepeltek kiadványaink támogatói között. Ha mégis, akkor az valamiféle személyes kontaktus eredménye, például a szerző révén, vagy egy-egy vállalat valamiért érdekesnek találja a könyv témáját. A megszerezhető támogatás 20-100 ezer forint közötti összeg, a 300 ezer forint abszolút plafon volt a mi kiadónknál. Azonban a nem profitból történő, önzetlen kultúratámogatás jóformán ismeretlen. Nézzük, mit mond erre az adományozó? A magyar kulturális élet kiemelt támogatójaként megjelenő MATÁV Rt. már különválasztotta az adományozást a szponzorálástól. Az adományozás immár szigorú szabályzatok szerint történik, és egy hét tagú kuratórium kezében van a döntés joga. A számlálat- lan kérelem ügyében az évente öt-hat alkalommal összeülő Adományozási Kuratórium dönt - az idén 100 százalékkal több pénzről, mint 1998- ban. A vidéki igényeket először helyben rostálják meg (elvégre a paletta eléggé vegyes, van, aki az utcáról állít be és nemes egyszerűséggel egy öltönyt kér), ám ha valamit továbbítanak a fővárosba, még korántsem garancia a pénzre. Mint Tálos Zoltán PR menedzser elmondta, a támogatásoknál nem a kommunikációs előnyt nézik, hanem a segítés lehetőségét, ezért nem a szponzorálás, hanem a rászorultság elvén működik a dolog. Azonban magánszemélyek, vallási, politikai szervezetek, önkormányzatok egyáltalán nem reménykedhetnek. Az összes pénzből 46% jutott a szociális területre, 27% az egészségügynek, 13% hátrányos helyzetűek sportjára, és 4- 4% oktatásra és kultúrára. Ez utóbbit érintve sem köny- nyű a helyzet. Bár remek kezdeményezések születtek, például a tavaly pécsi ötletként megvalósult Zene szemeimnek című tárlat, azonban a cég úgy tartja, hogy nem szerencsés elaprózni erőiket. A kultúra inkább szponzoráció kellene, hogy legyen, de nehéz szakmailag kiaknázni. Egy-egy művész támogatására ezért is ritkán nyílik mód, persze,^ fehér holló azért akad néha. Ám még így is elmondható, hogy tavaly a vidéki pénzek mintegy 60-65%- át különböző baranyai programokra költötték el. Dehát hiába a három felkiáltó jel, tudjuk, a szitába minden víz kevés. Kiss Endrének, a Szigetvári Takarékszövetkezet elnökének megvan a maga nagyon is markáns véleménye a helyi támogatásról: - Egy szövetkezeti alapokon álló banknak, ahol nem lelketlen részvényesek állnak a háttérben, igenis fel kell vállalnia a helyi értékeket. Nem csak azért, mert ilyen magatartás nélkül saját céljait sem tudná elérni, hanem egyszerűen azért, mert erkölcsi kötelességünk - ugyan le nem írta, meg nem követeli senki. És éttől még nem érzem magam Medi- cinek! Lehet, hogy látszólag feleslegesen dobálunk ki évente 25-30 milliót, de ez minden tekintetben visszajön. A vágyak és ennél fogva a csalódások is szinte végtelenek. Ám Fabinyi Gabriella, a Parti Galéria egyik tulajdonosa alapvetően elégedett a helyi szponzorok segítőkészségével.-A különböző takarékszövetkezetek, vállalatok, sőt a magánvállalkozók sok kellemes meglepetést okoztak már. Elsősorban azért, mert ők valóban a saját zsebükből veszik ki ezt a pénzt, nem pedig valamiféle „vállalati keretből”. Egy- egy alkalommal 30-100 ezer forintra kell gondolni. Tény, hogy az országos bankok, biztosítók itteni emberei sem zárkóznak el a megkeresés elől, de mivel minden központosítva van, vagy külföldi a tulajdonos, nem sok sikert lehet elérni. Hábel János (kis képünkön), a Lenau Egyesület vezetője. Számára az utóbbi egy évben a legszomorúbb esemény, hogy az önkormányzat megszüntette az iparűzési adó 10%-ról való szabad rendelkezést.- Sajnos, nem mondhatom, hogy akár a német tulajdonú cégeknél nagy sikerem lett volna pénzszerzés ügyében, de legalább megvolt az a néhány csatorna, amiről tudni lehetett, hogy ezt az „önkéntes felajánlást” felénk teszik meg. Most ez sincs, ami - akárhogy is számolom - néhány százezer forinttal kurtította meg a kasszát. Pedig pénzt manapság szinte az eddigieknél is nehezebb kapni, sok cég inkább termékekkel (étel, ital, papírárú) támogat egy-egy vagy programot, szintén szívesen Dr. Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke nem tett le még arról az álmáról, hogy az önkormányzatok és a helyi gazdasági élet valamiféle közös stratégiát alakítson ki az államilag nem kezelhető pénzhiány enyhítésére.-Még városi képviselő koromban történt effajta kezdeményezés, elárulom, csekély sikerrel. A vállalatok úgy érezhették, hogy ez a „stratégia” beavatkozás a belügyeikbe, más diktálna számukra, hogy a pénzüket kinek-hová adják. Továbbra sem hiszem, hogy erről lenne szó, csupán a közös célok könnyebb és hatékonyabb megvalósítását szeretném: segíteni, hogy méltó módon segíthessenek! Méhes K. A szponzorok segítsége elengedhetetlen illusztráció: m. a. rendezvényt amit persze veszünk. hetedik oldal Jegyzet A daloló tábornok Rendhagyó koncert színhelye lesz szeptember 17-én a váci sportcsarnok: Zámbó Jimmy vendégeként Komáromi István M rendőr dandártábornok, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője saját szövegre komponált dalait adja elő. A dandártábornok rendszeresen lép fel együtt Zámbó Jimmyvel, s véleménye szerint ezek a szereplések hozzájárulhatnak a rendőrség és a lakosság kapcsolatának javításához. Az sem mindennapos dolog, és ez már az egész ország zenekedvelő közönségét érintheti, hogy Ajándék címmel hamarosan megjelenik Komáromi István első önálló nagylemeze, amely 13 dalt tartalmaz. Csak első hallásra furcsa, hogy egy magas hivatalt betöltő ember valami mást is csinál, mint amire a hivatala kötelezi, hiszen ma már senki sem csodálkozik azon, hogy Clinton elnök szaxofonozik, Orbán miniszterelnök focizik, Torgyán miniszter labdarúgócsapatot állít össze. Az éneklő főrendőr azonban vegyes érzelmeket kelt a lelkekben. Egyrészt jó érzést, mert hiszen aki a zenét kedveli és azt műveli is, az rossz ember nem lehet, másrészt kellemetlen érzést: mikor keresnek éneklés közben fürkésző szemei a közönség soraiban bűnözőket? Előrántja-e fegyverét, ha megakad a szeme egy körözött figurán, vagy talán olyan ravasz dalszöveget improvizál, amely alapján emberei számára világossá válik, hogy a tizenkettedik sor negyedik helyén ülő nézőt kell kiemelni, s bilincsbe verni azonnal. Az igazi persze az volna, ha az ismert bűnözők is dalra fakadnának, energiájuk nagy részét lemezkészítésbe ölnék, s együtt lépnének fel a rendőrökkel. Mert nemcsak a rendőrség és a lakosság kapcsolatának javítása fontos, hanem az alvilág és a rendőrség, valamint az alvilág és a lakosság kapcsolatának egyengetése is. Es erre az együtt muzsikálás mindenképpen alkalmas módszernek kínálkozik. Cseri László Indult a bakterház Feltehetően Guinness rekordot döntött akaratlanul egy orosz mozdonyvezető: vonatával 47 tehenet gázolt halálra, további 15 marhát pedig megsebesített. A jelentés szerint a tömeges „tehénkarambol” Szibériában történt, az Altáj vidékén. A tehenek békésen heverésztek a síneken, többségük szunyókálva, amikor megérkezett a vonat. A balesetért egyértelműen a marhapásztor a felelős, mert magukra hagyva az ártatlan állatokat, elment kocsmázni. Bezzeg jó Regös Bendegázunk soha nem tett volna ilyet. Neki, mint bakteri alkalmazásban levő, majdhogynem fizetett állami alkalmazottnak teljesen tisztában kellett lenni a menetrenddel, már csak azért is, mert gondos gazdája ez alapján engedte le és húzta fel a sorompót a környékbeli fuvarosok nem titkolt nagy örömére. Azért sem kódorog- hatott el holmi Altáj vidéki italkimérésbe, mert legfeljebb szenteltvizet vagy piócás embert kajtatott a ferihegyi határban, ha valami nagy sorscsapás érte a tekintetes bakterházat. Arról nem is beszélve, ha otthagyja a teheneket, a környékbeli parasztok fülig érő vigyorral állítottak volna be a Szabó bakterhoz, íme itt a bizonyíték, tilosban legelt a marha, és ezt, mint felelős állású tehénpásztor - aki egyszer még miniszter is lehet - Bendegúz nem engedhette meg magának. Legvégére hagytam a legnyomósabb érvet, a banyát. Micsoda ricsajt csapott volna a ténsasszony, ha ebédet hozván a nyám- nyámnak azt látja, sehol az akasztófára való, a Riska meg ott szunyókál békésen a síneken. Dehát mindenkinek másmás irodalmi ambíciója van, Bendegúzunk az Indul a Bak- terházba verekedte be személyét áldozatos munkával, a távoli, szibériai gulyásunk pedig legkevésbé nemes cselekedetével a Guinness rekordok könyvébe tuszkolta be magát és mozdonyvezető honfitársát. Móczán Zoltán hetedik oldal holnap Riport Az újjászerveződő, tradicionális pártok közül a Kereszténydemokrata Néppárt alakult meg legkésőbb. A baranyai szervezők vajmi kevés segítséget kaptak az országos központtól. Az sem könnyítette meg a párt szerveződését, hogy az aktivisták zöme már igen tekintélyes korban járt. Portré Mindig is motoszkált bennünk a feleségemmel, hogy fel lehet pörgetni itt a borászatot, valami pluszt adni a környezetnek, hiszen a bor kultúrahordozó is. Egy stílust szerettem volna megretemteni - mondja Polgár Zoltán borosgazda. Portré Mozart, mint munkáltató Furcsa státusa van a fagottnak a zenekarban, mondja a művész. Hiszen többet tud, mint amire használják. Valamikor, Bach és Händel korában használata mindennapos volt, aztán a romantika korában szinte eltűnt.- Miért pont a zene?- Zongorára írattak be szüleim a zeneiskolába, bár én inkább építész szerettem volna lenni, kedveltem a matekot, jól rajzoltam. Aztán hatodikban úgy tűnt, a zene felé billenek.- Hogyan lett a zongorából fagott?- Trójai falóként jelent meg a szakközépiskolában, ugyanis oboázni szerettem volna, de az nem volt. Azt ajánlották, hogy válasszam a fagottot, amelyet ott láttam először életemben.- Gyerekfagott létezik?- Ma már igen, de akkoriban nem volt. Egyébként a fagott drága hangszer, már 1984- ben is tizenkétezer német márka volt az ára, ma ugyanaz hu-2-A zenekari munka, a tanítás, a rendezvényszervezés és az újságszerkesztés nem túl sok feladat egyszerre?- A zenekarban már 1969 óta játszom, s 1985 óta tanítok a főiskolán. A hangverseny- szervezésről gyorsan leszoktam, mert tőke nélkül nem leszonhatezer.-A Zseni név sohasem okozott problémát?- Szerencsére nem, mert mindig eminens tanuló voltam, nem adtam okot a gúnyolódásra. seni Nándor 1947-ben született Kelebián. Pécsett, a Művésze Szakközépiskolában 1966-ban, a Zeneművészeti Főiskolán 1970-ben végzett. 1991-ben szerzett diplomát a Zeneakadémián fagott művésztanár szakon. A Pécsi Szimfonikus zenekar szólamvezetője. Nős, lánya rajztanár, fia számítógépes mérnök. hét becsületesen csinálni. A Magyar fagottos című lap a harmadik évfolyamánál tart. En írom, szerkesztem, tördelem, még a terjesztés is az én feladatom,' csak a nyomtatást nem tudom egyedül megoldani. A DLA fokozat megszerzésének kötelező volta azonban komoly feladatot jelent. Ebből következően hamarosan mindent ennek kell alárendelni, a lapszerkesztés tehát fel- : tehetően áldozatul esik. Öt éve készítek egy módszertani könyvet, ez lesz a disszertációm. Ebben a téma megközelítése az eddig megszokottól igencsak eltér, ami egyes előadásaimon nem kis felzúdulást váltott ki szakmai berkekben.- Fárasztó munka mellett végigtanulni egy egész életet?- Nem. A munka okozta fáradalmat más tevékenységgel pihenem ki. A munkáltatóm egyébként nem a zenekar és a főiskola, hanem Mozart vagy Bach. Velük pedig nem lehet betelni. Cseri László
