Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-12 / 250. szám
Ülünk a repülőtér hatalmas betonján. Körös-körül többtonnás gépek, amelyek közelébe az egyszerű földi halandó csak nehezen juthat. Vári Gyulával beszélgetek. A világ legjobbjának titulált vadászpilótájával, aki eddig megnyert mindent, amit csak lehetett. Sztár lett belőle, de nem kérdezem, bánja-e. A harminckét éves kecskeméti vadászpilóta köszöni szépen, jól van. Az utóbbi időben azonban csakis akkor nem éri el a média valamely képviselője, ha egyszerűen kikapcsolja a telefonját. Vári: - Kicsit már fáraszt, hogy megyek az autómmal, aztán cseng a telefon, megállók, időpontot egyeztetek, kérdésekre válaszolok, és mindezt bele kell építenem az életembe. Azért minden meghívásnak szívesen teszek eleget. Az adott szavamat pedig mindig betartom. Ki nem állom a pontatlan, megbízhatatlan, sőt kiszámíthatatlan embereket. Fill A kollégáival milyen a kapcsolata, mióta a pályája felfelé ível, s úgymond a vízcsapból is az ön neve folyik? Vári: - Úgy érzem, jól kijövök minden pilótatársammal. Ugyan visszahallottam már, hogy a sok siker egy kicsit mássá tett, de az ellenkezőjét is mondták. Szerintem én ugyanaz a nagykőrösi gyerek maradtam a lelkemben, mint aki voltam. A bemutató repülések elég sok fizikai energiát kiszívnak belőlem, a koromnál jóval idősebbnek is néztek már, úgyhogy ha valaki ezt irigyli tőlem, és utánam tudja csinálni, hát tessék, szabad a pálya... Akkor még az újságírók extrém dolgait nem is említettem. Legutóbb például azt kérték tőlem, hogy feküdjek le a betonra a sisakom mellé, mert a sisakomról visszatükröződő sziluettemet akarják lefotózni. Csak azért nem tettem meg, mert vagy százhúsz sorkatona ott helyben vizesre nevette volna a nadrágját. Az ilyesmire szerintem létezik műterem, meg digitális technika. A fotózást pedig elég intim dolognak tartom. E23IA sisakját nézve különlegesnek ítélem, de én nem vagyok szakember. Ez itt véletlenül nem egy agy velőt ábrázol? Vári: - Egy biomechanikus légi komputer, bal oldalon van egy bemeneti lövés nyílása, jobb oldalon pedig egy kimeneti... Agyvelővel és egy interprocesszor- ral. Elég élethű. Én terveztem, egy cég festette. Megengedett. E3 Társaival olyanok mindannyian, akár a kölykök. A világ legjobb vadászpilótája ebben is vezet. Szódásszifonok- kal hadakozik, a csata végén bokáig járnak a buborékokban. Félhomályos helyiségben egérfogót élesít a társa mobilalatt szinte irigyeltem az ottani pilótákat. FitU Közelítenek a Top Gnn főszereplőihez talán? Vári: - Az a film szakmai szemmel igencsak nevetséges. De remek toborzófilm az amerikai tengerészgyalogságnak. Szórakoztat, és ezzel elérte a küldetését. A valóságos légiharcok azonban nem úgy néznek ki. áíltfl Mi az, amit szívesen kipróbálna még? Vári: - Minden gondolkodás nélkül elmennék egy torló- sugaras motorcsónakkal túrázni szűk kanyonokban, amolyan túlélőfeladatként. Amerikában látni leginkább ilyesmit. Egyszer talán sikerül... Most paplaner- nyős ugrásra próbálnak rábeszélni, meg vízbe ugrani és hasonlók. Azért senki ne higgye, hogy én valami hős vagyok, aki soha semmitől nem fél! E3|Akad ilyen az életében? Vári: - Persze! Egy fogorvos, ha vinnyogó fúróval közelít felém, halálos remegés kerít hatalmába. (Németh) „Kárbaveszett nap az, amikor legalább egyszer nem süthetek el egy jó poént” A világ legjobb vadászpilótája Elégedett-e saját karrierjével? Unja-e a felhajtást maga körül? Kipróbálná-e tudását valós háborús körülmények között? Mennyire érzi sebezhetőnek magát? (1-10): telefonjának töltőjére. Talált, süllyedt, pontosabban csapott. A vödör víz lendületből már szinte rutinnak számít. Vári: - Ez mind igaz, de azért létezik egy aranyszabály. Egy poént csak egyszer lehet elsütni. Néha ki is kell találni újabb marhaságokat. Szabad időmben persze egyebet is csinálok, mint ilyesmin töröm a fejem. Szeretnék többet horgászni, illetve imádom a sci-fi irodalmat. Otthon több száz kötetes gyűjteményem van belőle. Csupán az a baj, hogy olvasás közben nagyon köny- nyű elaludni. BQ|- Vannak gyengéi? Vári: - Mint mindenkinek. Most például az jut eszembe, hogy van olyan kollégám, aki hangya- szorgalommal tud tanulni. Nagyon irigylem ezért. Én sajnos már a főiskolán sem voltam erre képes. Kitartó vagyok, de más téren. Egy-egy bemutató előtt kitartóan kell gyakorolni, még a földön, fejben, elméletben is. Az elemek egymás után következését úgy kell tudni, mint az iskolásoknak a verset. Vajon milyen perspektívák nyílnak azután, hogy kétszer nyert világbajnokságot? - kérdeztük. A négy éve bemutató pilótaként alkalmazott őrnagy nem igazán tud még erre választ adni. Egy biztos, ezt nem lehet sokáig csinálni, mert igénybe veszi a szervezetet. Mint meséli, a légi harcot szereti jobban. Az kevésbé látványos, de igazán ott derül ki, hogy ki a legjobb. A veszély mindennapos kísérője, akár az árnyéka. Elismeri, hogy volt már vészhelyzetben. Előfordult, hogy egy madár betörte a gép homloküvegét, úgy kellett leszállnia. A veszély ellenére mégis a repülőgépben érzi otthon magát. Tervei a levegővel, a gépmadarakkal kapcsolatosak, de még kiforratlanok. MtH Hol érezné legjobban magát? Vári: - Itt, Kecskeméten. Azért kifejezetten csak a kérdésre válaszolva, nyilván a tengeren túl könnyebb lenne a sorsom. A magamfajta vadászpilóták ott az én dollárba átszámított keresetem tizenháromszorosát is megkeresik. Kár, hogy itt nem úgy becsülik a mi szakmánkat, mint azt szerintem kellene. Amerikában a kiképzésem Névjegy Született 1967. május 06. Bika jegyében Iskolái: Kassai Repülőtiszti Főiskola, USA, Alabama állam, Maxwell Légitámaszpont, British Council Elismerései: mindössze egy, a legutóbbi miniszteri ezüstplakett Első repülése: 1983 Kedvenc géptípusa: Messerschmidt 109 G „Minden vészhelyzetben úrrá kell lenni a gépen és magunkon. S mindenképp le kell hozni a repülőt. Még nem katapultáltam, de ez nincs is az elérendő célok című listámon. ” állunk nélkül V
