Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-12 / 250. szám

1999. szeptember 12. ★ MAGYARORSZÁG-PÉL-DUNÁNTÚL ★ 5 Hány biciklit loptak el Mohácson? A címben feltett kér­désre alighanem sen­ki sem tud válaszolni. De arra sem, hogy a napokban fülön csí­pett tolvajbanda számláján hány kerék­párlopás van. Dél-Baranya sík vidéké­nek, Mohács és környé­kének bevett közlekedé­si eszköze a bicikli, s tény, hogy a környéken tipikus és gyakori bűn- cselekmény a kerékpár­lopás. A napokban a helyi rendőrök bravúros nyo­mozással csíptek fülön öt fős kerékpártolvaj-bandát a városban, köztük fiatal­korút és idősebbet is. Drága példányok eltulaj­donítására szakosodtak, s aztán sikerült is tovább­adni az elkötött portéká­kon néhány ezer forin­tért. De nem is ez a törté­net lényege. Mint azt megtudtuk, a kihallgatások során mindegyik tolvaj mást mond, más színű és fajtá­jú kerékpárokról, más helyszínekről mesél az őket kihallgató nyomozó­nak, s napról napra több bicikli ellopását vallják be. így aztán igazából azt sem lehet megjósolni, hogy mi lesz a végered­mény. Akár a kriminalisztikai tankönyvekben a példa: a biciklitolvaj memóriája elég gyenge, ha például a lopott kerékpár színére, típusára kiváncsi a nyomozó. Kozma F. Tízesztendős Magyarországon a lombikbébiprogram, s a valószínűsíthető adatok szerint ma közel háromezer lom­bik-gyermek él az országban. Pécsett a kezdetektől a POTE szülészeti klinikája a centrum. Mint azt dr. Mánfai Zoltán, a POTE szülészeti klinikájának adjunktusa, az IVF-centrum ve­zetője (in vitro fertilisatio - tes­ten kívüli megtermékenyítés) el­mondotta, a kezdetektől a mai napig 179 sikeres szülést jegyez­tek fel Pécsett a lombikprogram keretében. Nem csak a dél-du­nántúli régióból érkeznek hoz­zájuk gyermektelen házaspárok nagy reményekkel, hanem szin­te az ország minden pontjáról, bár jelenleg az országban nyolc centrum működik (a budapesti öt mellett Pécsett, Szegeden, Debrecenben) és a hírek szerint rövidesen Győrben nyit kaput a kilencedik. E tíz év fejlődésének köszön­hetően ugrásszerűen megjavult a lombik-gyermekáldás esélye, hi­szen már a legújabb módszerrel segítik a megtermékenyítést. Je­lesül: az érett petesejtbe egyetlen ép spermát beinjekcióznak, 2-3 napig tápoldatban nevelik az „embriót” és aztán ültetik be a méhbe. Az eljárás persze nem olcsó és szerencse, hogy az első gyer­mek megszületését a társada­lombiztosítás finanszírozza, s csak a második illetve a további beavatkozások költségeit kell az igénylőknek fedezniük. Magyar- országon 150-250 ezer forint az orvosi költség és közel ennyi az eljáráshoz szükséges gyógysze­rek ára is. Kimondhatjuk: nálunk félmillióból kijön egy lombikgye­rek, ami például az USA-ban 10 ezer dollárba kerül. Ami a dolgok technikai érde­kességét illeti, adott alkalommal többnyire négy embriót ültetnek be a méhbe, hogy legalább egyet­len embrió számára esély terem­tődjön a megmaradásra. Mánfai Zoltán szerint ezért fordul elő az, hogy gyakoribb a lombikprogra­mok során az ikerszülés, hiszen több is megtapadhat. Bár ezek az ikrek nem „egypetéjűek” - csak * magtemKkBnyítós á,a |,0mbílcbébíh születése a pécsi centrumban Magyarország E F Ausztria, Németorszái Ilii USA I I ■ testvérként hasonlítanak egy­másra. Példának okáért a leg­utóbbi 51 szülésből 6 kettős- és 3 hármas iker lett, ami többnyire külön öröm a korábban gyer­mektelen házaspárok számára. A lombikbébiket a társadalom elfogadta, a programokon részt­vevők ma már felvállalják a nyil­vánosságot is. Esélyük a gyer­mekáldást illetően egyre jobb: Mánfai Zoltán szerint a mai vi­lágban a meddőség miatt orvos­hoz forduló fiatal párok esetében (25-30 év körüliek) megközelíti a 100 százalékot. Talán azt kevesen tudják, hogy egyre gyakoribb a házas­pároknál, hogy a férfi nemzőké­pessége csökkent a kellő mérték alá. Világjelenségről van szó: az életképes spermiumok száma a 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 stressz, a dohányzás, az alkohol stb. okán „fogyóban”. Ám az új technikákkal alig ismernek lehe­tetlent. Sokszor felmerül a kérdés: va­jon a lombikprogramban részt­vevők megválaszthatják-e a leen­dő gyermek nemét? Nos, erre lenne esély (külhoni magánklini­kákon gyakori), de nálunk ritka az ilyen kérés. Etikai okokból - a nemek arányát megváltoztatni, a természet rendjébe való beavat­kozás - pedig csak akkor tolerál­ható, ha a házaspárok valamelyi­ke örökletes betegségben szen­ved. Ha e betegség lány-utódban öröklődik tovább, fiút, ha pedig fiúban, akkor lányt óhajthatnak. Kozma Ferenc Erősödő pécsi maffiaháború (Folytatás az 1. oldalról) Néhány hete az egyik éjszakai szórakozóhely bejáratánál a rendfenntartók - enyhén szólva - molesztáltak egy hölgyet. Va­lószínűleg nemigen tudták, ki­vel is van dolguk, mert a szin­tén az éjszakában utazó férj kemény bosszút esküdött, és a következő héten embereivel kö- szörültette ki a csorbát. A tragi­komikus az, hogy a bosszú éjje­lén - nem egészen véletlenül - már mások voltak szolgálatban, mint egy héttel korábban. A ve­rést így ők kapták. Hogy meny­nyire nem kamaszos balhéról van szó, mi sem jelzi jobban, minthogy - információink sze­rint - az egyik áldozat még ma is eszméletlenül feksik kórházban. Az esetnek a rend­őrségen nincsen nyoma, mivel arról a yardot senki nem is érte­sítette. Újabb intő jel, hogy pár nap­ja a városban több tucat kigyúrt, vagy kétes kinézetű alak buk­kant föl -, egyes hírek szerint az ország legkülönbözőbb pontjai­ról rendelték őket ide. Hogy csak jelenlétük fenyegető, vagy már valóban fenyegettek is, egyelőre nem tudni, de - ha hin­ni lehet a városban terjedő pletykáknak - már utóbbira is sor került. Rendőrségi forrásból származó információink szerint a „főnökök” viselt dolgairól ugyan sokat tudni, de mivel egy­előre nincsenek bizonyítékok sem Pécsett, sem másutt, nem tehetnek semmit. A rendőrök mindenesetre fel vannak készülve arra, hogy a harc eldurvul. Úgy tudjuk, biz­tosan kizárható, hogy a mostani esetek összefüggésben lenné­nek az elmúlt hónapok Siklós környéki, valszínűleg horvátok által elkövetett leszámolási kí­sérleteivel, Pécsett ugyanis kizárólag magyarok balhéznak. L. D. A múzeumigazgató nagy ötlete Harkányi városavató szüreti mulatsággal A Zslgmond sétányon kira­kodóvásár és borkiméré­sek sora Jelezte: ünnepna­pot ül e hét végén Harkány városa. Szombaton délelőtt a szabad­téri színpadon Bédy István polgármester köszöntötte a vendégeket, köztük dr. Kövér László tárcanélküli minisz­tert, aki ez alkalommal nyúj­totta át a városi létet tanúsító oklevelet, s utalt ünnepi be­szédében arra, hogy nincs le­hetetlen, ha akar valamit az ember. Harkány vezetői a vá­rosi létre törtek, sikerrel. A városavató egyben egy kétnapos szüreti fesztivál és egy meglehetősen hosszú ren­dezvénysorozat nyitánya volt; a „Mediterrán Ősz” névre hall­gató baranyai kulturális és ide­genforgalmi programé. Az előbbi ma egész nap a már említett Zsigmond-sétány körül zajlik majd tűzoltó bemutatóval, Komár Lászlóval, sramli-partival és néptánc együttesek menettáncával, majd zárásként tűzijátékkal. Az utóbbi - a Mediterrán Ősz - majd egy hónapig tart, gasztronómiával és borokkal átitatva. Zárása október 24-én lesz a Vendel-napi búcsúval Magyarlukafán. K. F. Óriási húzásnak véli a szakma utólag is a keszthelyi kas­télymúzeum igazgatójának, dr. Czoma Lászlónak ötletét. Az ország összes megyei múzeumától elkérte a legbecsesebb tárgyaikat és azt a Festetics-kastély egyik, újonnan kialakí­tott nagytermében kiállította. Az már csak a sors furcsa finto­ra, hogy a bemutató a nyári szezon végére állt össze. Ko­rábban a kastély e részében la­kások voltak és a városi könyv­tár, s az átalakítás elhúzódott. Mindenesetre Czoma László ígéri, hogy pontosan egy évig látható majd e példa nélkül ál­ló bemutató. Kézenfekvő volt, hogy meg­kérdezzük: mit szóltak hozzá a megyei múzeumok igazgatói? Hiszen jó időre a legbecsesebb múzeumi tárgyak nélkül ma­radtak. Például Jász-Nagykun- Szolnok megyéből Keszthelyre utazott többek között Lehel­kürtje is. Nos, Czoma László szerint, azonnal megcsípték a lehetősé­get és utólag bebizonyosodott: evvel az attrakcióval éppen a megyei múzeumokat sikerült reflektorfénybe állítani. A hazai látogatók rádöbbennek, milyen kincseket őriznek szűkebb pát­riájukban, s ők nem tudnak ró­la. Nos a bemutatóra Baranyá­ból az időszámítás előtti máso­dik évezredből származó dísz­kerámiák, mészbetétes edé­nyek kerültek el. Somogy nép­művészetének ritkaságait küld­te, Tolna megye római kori házi szentéllyel lepte meg az ötlet­gazdát, Zalából pedig többek között Széchenyi István dísz­kardja került a különleges tár­gyak kavalkádjába. De hogy tovább példálóz­zunk: Békésből bronzkori lele­teket, Csongrádból hun fejedel­mi ékszereket, Pest megyéből pedig szarmata csontfaragvá- nyokat küldtek. Hajdú-Bihar erdélyi régi fe­jedelmi pénzekkel, Heves palóc emlékekkel, Győr-Moson- Szolnok megye pedig római díszüvegekkel, kupákkal jegyzi magát a kiállításon. De a legré­gibb múlt is megjelenik; a föld történetének 20 millió éves ese­ményeiről vallanak a nógrádi kincsek. Éredemes tehát min­denkinek benézni erre a speciális múzami bemutatóra, ha Keszthelyen jár. Kozma F. Átevickélni nyolc lámpán Több mint egy évtizede kezdték el Szekszérdon a véresőn végigfutó 59-os főközlekedési út kiváltá­sét. Több mint tíz éve a Budapest irányából jövő forgalom elte­relésére készült út, most a Mohács felől érkező jármű­veknek. Ma úgy áll a teher­mentesítő út, hogy használ­ható, de a közepén, a vasúti átjárónál még nem zökkenő- mentes a forgalom. Rikker István, a Tolna Me­gyei Közútkezelő Kht. igazga­tója is úgy tartja, hogy jelen­leg a középső útszakasz „egy katasztrófa”. Ennek ellenére az 5,5 kilométeres szakaszon 10-12 perc alatt lehet átjutni, míg a városon végig vezető úton minimum 25 perc kell. Az építés folyamatos, télen is dolgozni fognak az építő­munkások. Rikker István azt ígéri, hogy 2000 szeptemberé­ben mindennel készen lesz­nek és kiválthatják a városon végig futó utat egy korszerű­re, mivel most még nyolc jel­zőlámpán kell átevickélni az utazónak. Hazafi ifi ADT0 MELLETTI 4 v r v I - „ ' „ , * ' | ♦. Kisemberek olajban, grófok és képviselők Először majdnem felkiáltottam: Na még csak ez hiányzott, ám mindjárt rájöttem, minek hő- zöngök, végül is nekem igazán, mindegy, hogy egy öreg grófnő áll előttem az ABC pénztáránál, hogy kifizesse a zacskó tejet és a krumplit, vagy akár egy mo­sónő; semmi dolgom velük, de most egy MDF-es képviselő azt nyilatkozta, hogy törvényjavas­latot kíván benyújtani arra vo­natkozóan, hogy a nemesi csa­ládok - történelmi rangjuknak megfelelően - használhassák nemesi előnevüket. Körülbelül nyolcezerre tehető a számuk, akik itthon élnek. Azon min­denesetre eltűnődöm, hogy mi­ként jutott eszébe a képviselő­nek ez az ötlet? Hogy van ez? Csak úgy, reggel, amint főikéi, azt mondja, valami kéne ma, valami, amivel megetetjük az újságírókat, fölrázzuk a közvé­leményt. Majd csak néznek a parlamentben, amikor fölállok és megkérdezem: „És a neme­sekkel, uraim, most mi van?!” Semmi - mondanám én, aki életében még eleven nemest nem látott, de mindjárt rájöt­tem: már hogy ne találkoztam volna velük? Tényleg, a Vári Gyuri, mint báró, focizott an­nak idején a Pécsi Dózsában, s mesélték, hogy amikor Nyuga­ton turnézott a csapat, őseinek leszármazottjai valami komor­nyikot küldtek érte a szállásra, látogasson el hozzájuk. A bo­hém Gyuri nem tartott beszá­molót a találkozóról, annyira nem érdekelte a dolog, csak annyit mondott, hogy „jól be­rúgtam a remek piáktól”. De is­mertem a Zichy grófok egyikét is, szegény Jenőt, aki elég vá­ratlanul meghalt, valamikor szódáskocsival - két lóval - járt a vendéglátóipari vállalat „egy­ségeihez”, szóval fuvarozott, később teherautót vezetett, még később a Beremendi Ce­ment Művek építéséhez hordta ki reggelente Pécsről a néhány építőipari technikust, én is utaztam vele néha, kérdem tő­le, Jenő, hogyan élsz mint gróf manapság? Á hosszú, sovány, mélyhangú nemes ennyit mon­dott egykedvűen: Úgy mint más, mint mondjuk Te, néha jobban, néha szarul. Volt még egy nemesi ismerősöm - nevére nem emlékszem - éjjeliőrként dolgozott a Bikali Állami Gaz­daságban, késő délután keres­tem fel egy kis parasztházban, az öregasszony fölkeltette, úgy is mennie kell lassan a műszak­ra, szóval kávét ittam az öreg­gel, ő meg lelkesen mutatta a vastag brigádnaplót, azt ő ve­zette, ő jegyzett fel benne min­dent - szép írása volt -, az olda­lak margóját színes virágokkal díszítette. És még egy volt, a drága kis Miczki Anna, bárónő­ként tengette életét, már gimibe járt, amikor megtudta, hogy ő egy bárónő. Kedves kislány volt, nem tudom mi van vele. A rádió egyik telefonos mű­sorában talán két hallgató szólt a képviselő ötletéhez, de nagyjá­ból semmitmondóan. Engem jobban dühített az az útszéli hangnem, amely több képviselő sajátja, nem beszélve parlamen­ten kívüli magatartásukról egye­seknek. Egyik egy vidéki ABC- ben csinál botrányt, de nagyot, akit saját pártja szólít fel lemon­dásra. Nem mond le, átül a füg­getlenek oldalára. A másik dur­va jelzőkkel tűzdeli meg felszó­lalását, mire az ellenlábas frak­ció elnöke természetesen azt mondja, ilyen még nem volt az ülésteremben, a képviselő azon­nal mondjon le. Aztán a tévében bemutatnak egy képviselőt, aki 250 ezer forintot fizetett egy életnagyságú festményért, amely pártjának vezérét ábrá­zolta. Ilyent már láttunk, még az átkosban: kisemberek daliásán feszítenek a vásznon, olajban. 3 » OOiiiiJjiJijyiäjj a QiiijMlMl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom