Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-14 / 222. szám

1999. augusztus 14., szombat Háttér - Riport (IENOSZEfiVÁLTÁS PÉCSET! ÉS BARANYÁBAN 1988-90 22. rész Amikor Nyitray Béla, aki később az MSZDP országos elnöksé­gének is tagja lett, bekapcsolódott a szocdemek munkájába, egyik pillanatról a másikra tűnt fel a politikai arénában. Rövid idő alatt gyors karriert futott be a pártban, majd ahogy jött, úgy távozott is: egyik pillanatról a másikra. Ma még csak nem is néz a szocdemek felé. Ő a rendszerváltás éveinek egyik olyan baranyai szociáldemokrata vezetője, akiről az öreg szocdemek - Kövesi Béla is - azt állítják, saját karrierjük érdekében csat­lakoztak az MSZDP-hez. Nyitray Bakó Attila nevét em­líti, akinek révén szorosabb kapcsolatba került a szocdemek ideológiájával. Már ’88-ban tu­dott különböző szerveződések­ről, elsősorban baráti köréből, utóbb pedig ezt úgy tömörítette magának és kifelé is, hogy „nem tartózkodhattam tovább attól, hogy az akkor még na­gyon is kétséges kimenetelű rendszerváltásba bekapcsolód­jak.” Választása kizárásos ala­pon ment. Bár az akkor szerve­ződő pártok - így fogalmaz - erőviszonyait nem ismerte, de az MDF-et túl konzervatívnak találta, az SZDSZ-ről ugyan többet hallott, de túlságosan li­berálisnak tűntek a szemében, a szocdemek pedig nagyon kommunista-gyanúsnak. Mégis az utóbbiakhoz kapcsolódott.- Ráéreztem - mondja már csak a piacgazdálkodás bevezetését szorgalmazó szoc­demek programja miatt is. ’88- ban azért az ilyen csatlakozás még elég veszélyes volt, nem lehetett tudni, hova jut a dolog. Ä szocdemekhez irányították - Bakó Attila hívása mellett - a jó tíz évvel korábban szerzett németországi tapasztalatai is. Kiderült számára, hogy a szoci­áldemokrácia nem azonos az­zal, amit a mi történelemköny­veink tanítanak a pártról.- 1988 egy esős novemberi estéjén jöttünk össze páran. Ott volt Tistyán László, Rihmer Ist­ván, Bakó Attila és én. Akkor mi még nem tudtunk arról, hogy a szocdem-hagyományo- kat őrzők is szervezkednek a párt újraélesztése érdekében. Csak ’89-ben tudtuk ezt meg, amikor a Kövesi-Angyal-féle szervezet a Dunántúli Napló­ban bejelentette megalakulását. Nyitray részt vett ’89. január 9-én az MSZDP pesti alakuló ülésén. Ott ismerkedett meg Borbéllyal, Bácskaival, Bara­nyaival, az első időszak szoc- dem vezéreivel. Két hónap múlva olvasta a megyei lapban, hogy megalakult a baranyai szervezet. Addig - ahogy mondja - „négyen össze-össze- jöttünk, nem volt ez igazán tu­datos szervezkedés. Tapasztala­tunk sem volt, egyedül Tistyán volt közöttünk az MSZMP tagja, azaz rendelkezett némi párt-tapasztalattal.” A lapban olvasottak nyomán keresték fel Kövesi Béláékat.- Tistyánnak nem volt ínyére, nem is jött el, mert az ál­lása miatt még mindig nagyon óvatos volt. Nem csinált belőle azonban titkot, hogy ő még mindig az MSZMP tagja. A Kövesi-lakáson azonban Nyitraynak nem tetszett, hogy mindjárt az első, alakuló ülésen a jelenlévők legfontosabb dol­guknak a tisztségek elosztását tartották. Ez március 7-én volt.- Alig maradt közöttünk - összesen talán tizenhatan lehet­tünk - Nemecsek ... Kövesi lett a baranyai elnök, Angyal ügyvezető. Ettől az üléstől kezdve Nyitray fél éven át úgy érezte, háttérbe szorítják. Késeibb tisztázódott közte és Angyal között, hogy utóbbi is azt hitte, Nyitray MSZMP-s, és lényegében bomlasztani jött a szoedem-szerveződést. Az ügyvezető nem támogatta Nyit­ray előmenetelét.-Már a kezdeti időszakban volt olyan gyanújuk, hogy az akkori hatalom beépíti embe­reit az új pártokba, közöttük az MSZDP-be is?- Nekem például Tistyán ilyen szempontból kiszámítha­tatlan volt. Nyitray folyamatosan részt vett a szocdemek minden szer­dai ülésén. Akkor még a Föld­hivatalban kaptak erre a célra egy helyiséget. 1989 novembe­rében, amikor már volt olyan tagság, amely vezetőséget vá­laszthatott, továbbra is Kövesi maradt az elnök, Angyal a me­gyei titkár, Nyitrayt pedig alel- nökké választották. Ez alig pár nappal volt az előtt az MSZDP- kongresszus előtt, amelynek a célja a párt új életre hívása volt, a vége pedig a szakadás a Rutt- ner György vezette Független Szociáldemokrata Párt és a Pet- rasovics Annát elnökké vá­lasztó MSZDP között. Nyitray ugyan a Ruttner-féle, az öreg szocdemek személyes sérüléseit át nem élő, ezért az­zal nemigen törődő, ugyanak­kor lendületes szociáldemokrá­ciát hirdető csoporthoz húzott, ám Petrasovicsra szavazott. Annak ellenére - mondja most -, hogy az új elnököt sohasem tartotta vezetésre alkalmas poli­tikusnak.- Még poénkodtam is a Ruttneréken, akik „Független”- nek titulálták magukat. Azt mondtam a kongresszuson en­gem kérdezőknek, hogy éppen a szociáldemokráciától függet­lenek .. . Ezen a kongresszuson vá­lasztották meg Angyalt orszá­gos alelnöknek, aminek követ­keztében hivatalból le kellett mondania megyei tisztségéről. Helyére - már 1990 elején - ke­rült Nyitray, megyei titkárnak.-Vállaltam ezzel azt a har­cot, ami a párton belül a mi szervezetünkben is volt. Neve­zetesen a kőkemény kommu­nista Kovács Mózes keverte a dolgokat. Elsősorban vele szemben kellett fellépnem. így lettem megyei titkár is, mert két lehetőség volt: ha én nem válla­lom, akkor a Kovács lett volna. Őt már akkor eléggé ismertem, Tistyán pedig addigra talán ki is lépett az MSZDP-ből.- Az akkori szocdemek közül sokan mondják, nem használt a pártnak, hogy megválasztását követően csaknem diktatórikus módszerekkel irányította a me­gyei pártszervezetet, minden­kibe belefojtotta a szót.- Tudom, a későbbi és nem a megválasztásomat követő idő­szakra igaz. Nem ok nélkül vá­lasztottak meg, szerintem el is várták tőlem a belső harc isme­retében ezt a módszert.- Ellenfelei azt is hozzátet­ték: saját karrierjét építette, felhasználva erre a pártot.- Soha át nem futott a feje­men, hogy a párt és itt betöltött tisztem alkalmas erre. Tény, hogy mindenkiben van egy ér­zés, valamiféle elégedettség és büszkeség, ha a hatalom köze­lébe, vagy hatalomhoz jut. Már jóval később, a következő or­szágos kongresszus előtt kife­jezetten azgrt jelentettem meg az újságban egy közleményt lemondási szándékomról, hogy mindenki tisztában legyen vele, csak a kongresszusig viszem el a szervezetet. Pedig akkor már az országos elnökségnek is tagja voltam. Nyitray feladata az országos elnökségben a vidéki pártélet szervezése volt. A baranyai szocdemek többek között ezért is támadták: túl sok pénzt költ utazásokra.-Nekem még mindig több mint 90 ezer forinttal tartozik a párt. Ráadásul ez a költség nem a megyei kasszát terhelte. Olyan elnökségi felhatalmazást kaptam, hogy saját gépkocsival oldjam meg az országjárást. A dokumentumon még most is megvan erről. Mészáros A. (A sorozat következő, keddi részében Nyitray mellett meg­szólal egy fiatal szociáldemok­rata - Buczó Zoltán - is, aki a kezdeti őszinte lelkesedés után a szociáldemokráciából ugyan nem ábrándult ki, de az MSZDP-ből és volt vezetőiből teljesen.) hetedik oldal Jegyzet Partraszállás A történet nem ma kez­dődött, de hetente mégis újra meg újra előjön. Tervezgetik ugyanis régről, hogy mindjárt egymásra en­gedik a rontást a kis sárga emberek néhány időzó­nával arrébb. A minap ismét megnyilvánult a világ legné­pesebb országa, hogy most már tényleg, elég a packázás- ból. Mindent vissza. Az ellen(tag)ország ellen­kormányának ellenhajóhada, ellentengernagyai meg ellen­állói ugyanúgy be vannak tojva ettől, mint ahogy az ösz- szes jó érzésű ember. Mert ugye adott egy igazi kézive­zérelt nagyhatalom. Eddig még rendeset - olyan partra- szállósat, ez nagyon fontos, enélkül nem ér semmit egy konfliktus, legalábbis így gondolom a filmekből, meg mások is mondták már - nem háborúzott. Csak sajátjait szí­vatta hol ezzel, hol azzal, nép­irtások és lehetetlen emberek jópofa parancsai rendezték be eddig is a helyi történelmi csarnokot. Ideje erősíteni te­hát a vízi edzéseken, hacsak nem akarnak szégyen­szemre - miután fon­tosságát fentebb empi­rikus úton bizonyítot­tam - partraszállás nél­kül átvonulni az ezred­fordulón. Szerencsére keleti testvé­reim belátták: azt mondják nagyszabású tábornokaik két izmos hadgyakorlat közben, lassan elindulnának - egyéb­ként is arrafelé vonulgatnak naponta a tengeren, ahová a szívük is húzza őket. Csak azért, hogy elkenjék a száját a gonosznak, akik elmenekülő reakciósok képében leteleped­tek egy közeli helyen, és az­óta is csak az anyaországot akarja maroknyi csapatuk el­lehetetleníteni, már csak azzal is, hogy viszonylag működő­képes gazdaságot csinálnak. Úgyhogy majd ha ráérek, átruccanok hozzájuk, tartani bemutatót: szájamban késsel kimászok a partra, lövöldözök szerteszéjjel, aztán irány haza, hagyom őket ölni, mivel úgyis messze élnek, más föld­részen és nem errefelé, ahol most jó, mert éppen nem lő senki. Tibay Gábor Közszolgálati 40% Időközi országgyűlési rai, sugalmazói) nem­képviselő-választás lesz rég csodálatosan rá­ősszel Somogy megye egyik választókerületé­ben, amely magában foglalja a Balaton fővá­rosát, Siófokot is. E ténynek tulajdonítom, hogy akkora hírértéket kapott a médiában a másfél hónap múlva következő esemény. A választási eredményen ‘ alig módosító egyetlen voksról van szó, amely nem oszt és nem szoroz a honatyai, hon­anyai döntésekben. Az efféle megméretés azonban - bárhol legyen -, izgalmas vizsga kormányon és ellenzékben lévő pártoknak egyaránt. A közvetlenül nem érintett választópolgárnak azonban mindössze néhány mondatos hírként érdekes az ügy. Hely­ben persze sokkal nagyobb a bővebb információ iránti igény, de ez legyen a siófo­kiak gondja. Engem feleany- nyira sem izgat, hogy ki lesz a képviselőjük, mint őket. Meglepő módon a szakmai szempontból (is) sokat kriti­zált közszolgálati televízió il­letékes szerkesztői (instrukto­éreztek arra, hogy ez a téma engem, a más megyében hezitáló né­zőt, nyár derekán “ mennyire foglalkoztat. Úgy saccolták, hogy egy sió­foki gyökerűhöz képest leg­feljebb negyven százaléknyi mértékben. Empátiájuk és kalkulációjuk a jövőre nézve sok szép felismeréssel ke­csegtet, de a megoldás most ügyetlen volt. Noha matema­tikailag tökéletes. Miután be­jelentették a tudósításban, hogy öten regisztrálták ma­gukat jelöltként, két induló - 40 százalék - nyúlfarknyi programbeszédet is mondha­tott. A többi háromnak a ne­vét sem említették. A közszolgálati televízió 40 százalékába véletlenül a többi kormánypárt által tá­mogatott Fidesz-jelölt, vala­mint a MIÉP bajnoka fért be. Na ja, ha csak ennyire terjed a figyelmem kapacitása, vala­hogy a köz szolgálatában el kell dönteniük helyettem, hogy ki érdekeljen. Dunai Imre hetedik oldal hétfő Riport Nem lóg, aki nyaral. A Munka Törvénykönyve ér­telmében a munkavállaló rendelkezik legalább évi 15 nap szabadsággal, de csak nagyon ritkán dönthet ar­ról, mikor is veszi ki. Nyáron a lakosság majd' fele sehol sem üdül. Még otthon sem. Portré A postás, aki nem szeret csengetni: Elter István. „Egyszer megkérdezték tő­lem, hogy milyen a jó pos­tás? Mondtam, hogy fogal­mam sincs! Gondolom az, aki gyorsan megy!” Portré Nők és bátor szarvasok Dr. Lajos László a Nő ’77 című nemzetközi fotókiállítás, a vá­ros története leglátogatottabb tárlatának szervezőjeként is is­mert. Ha belépünk boltjába, jobbra egy Zeiss Ikont, balra egy domborművet láthatunk: „A bátor szarvas emlékére”.- Melyik pálya látszott járható­nak diákkorában?- Ügyvéd szerettem volna lenni. Aztán az egyetem után az Igazságügyi Minisztériumból jött egy leirat, hogy én 56-os szimpatizáns vagyok, ez pedig nem teszi lehetővé az ügyvédi pályát. Elképzelhető, ha kivá­rom azt a néhány évet, lehettem volna ügyvéd, de el szerettem volna helyezkedni.- Nem volt hiányérzete?- Kezdetben kielégített az, amit csináltam, de végül is azért mentem rokkantsági nyugdíjba, mert már sehogyan sem tetszett ez az egész.-És a fényképezés?- Diákkorom óta érdekelt, s egyre inkább belemeleged­tem. Már megvolt mindkét fiam, amikor az MTI vezér- igazgatójának írtam levelet, hogy fotóriporter szeretnék lenni. Elutasított azzal, hogy nekem már van állásom, marad­jak csak ott. A művészi fényké­pezéshez azonban nem kellett engedélyt kérni. Nagy élmény volt számomra a Focus csoport, amelynek tagja voltam. A kö­zös fotózások, kiállítások, mindez akkoriban, a hetvenes évek végén úttörő jelentőségű megmozdulásnak számított. Dr. Lajos László 1937-ben született Pécsett. A Janus Gimnáziumban érettségizett, majd a JPTE jogi karán végzett 1959-ben. Volt téesz jogtanácsos és a Városi Tanács főelőadója is. 1982-től régiségkereskedő. A Mecseki Fotóklubnak hosszú ideig művészeti vezetője és társelnöke. Nős, két felnőtt fia van.- Mi a helyzet a fotóval ma?- Korábban abbahagytam, de újabban titkos terveim van­nak, fogok még meglepetést okozni.-A régiségkereskedés?- Gyökeresen más. Sokáig a helyhez kötöttség zavart, hi­szen innen, a boltból nem lehet elmenni sehová.- Vannak itt különös tár­gyak.- Kezdetben sok érdekesség­gel találkoztam, ma már ritkáb­ban. De néhány éve régi, illetve használható fényképezőgé­pekkel is foglal­kozom. A csúcs a távmérős Le­ica, bár ezzel évente egyszer, ha találkozom. De mindig meglepetést okoz a Zsolnay kerámia, amelyről azt hiszem, hogy ismerem, mégis hihetet­len figurákat hoznak be olykor, amelyekkel a múzeumban sem nagyon találkozni. Időnként felbukkan egy-egy 150-200 éves zsebóra is, de ezt ma már sokkal nehezebb eladni, mint akár tíz évvel ezelőtt. Változik a világ. Cseri László t Csúcskísérlet, a piramis leitőién Szociáldemokrata nagygyűlés a komlói főtéren 1990-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom