Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-07 / 215. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. augusztus 7., szombat Ingyen már nincs múzeumlátogatás Az ingyenes látogatási nap még szerepel a múzeumoknak adott központi ajánlásként, de az országban már nincs példa rá. A belépőjegyek így sem kerülnek sokba, nem is ebből tartják el magukat a bemutatóhelyek. Miközben Európa fejlettebb felének múzeumaiban a hazaihoz képest tízszeresek is lehetnek az árak, nálunk szinte csak jelképes összeget fizet a látogató. Sokan azonban ezt is kétszer meggondolják, pedig a hazai belépőjegyek nem drágák. A pécsi Janus Pannonius Múzeumban például a néprajzi, a régészeti, a várostörténeti gyűjteményt a diákok és a nyugdíjasok 60 forintért, a felnőttek 120-ért nézhetik meg, s ennyibe kerül a Modern Magyar Képtár meg a Múzeum Galéria anyaga is együtt. Csak a keresett különgyűjtemények drágábbak, a Csontváry és a Vasarely Múzeum 250, illetve 120 forintért látogatható, de a Zsolnay esetében ennyiért még Amerigo Tot munkáit is megtekinthetjük. Létezik 800 forintos napijegy, amiért az összes helyet végigjárhatjuk, a Nemes Endre Múzeumot, a Schaár „Utcát” és az Ókeresztény Mauzóleumot is beleértve. Kérésre kinyitják a Reneszánsz Kőtárat, a Római sírépítményeket és a Későrómai sírkápolnát is, a hónap végéig pedig még látható a Martyn Múzeum anyaga. Zárva van viszont a Természettudományi Kiállítás, mely új helyre költözött. Az idei május mellett a június kiemelten jó hónap volt, tájékoztatta lapunkat Waltemé Müller Judit titkárságvezető, kulturális menedzser. Csak ebben a hónapban több, mint 9 ezren látták a Zsolnay-gyűjte- ményt, majdnem 8 ezren a Csontváry, és közel 6500-an a Vasarely-képeket. Nagyságrenddel kevesebben, néhány százan jártak a többi helyen, bár népszerű a Habsburg miniatűrök válogatás, a Marcus Au- rélius-fej (melyről nemrég a párizsi Sorbonne kért katalógust), sőt a szakemberek a Vasarely Múzeum emeletén kiállított XX. századi művészeket is kiemelik. A Modem Magyar Képtár rendkívül értékes anyagára jellemző, hogy sokszor kölcsönöznek tőlük, Bécsben, Linzben jártak a Pécsett őrzött alkotások. A tárlatok általában 10 óra1 kor nyitnak, ám csak a látoga- tottabbak tartanak 18 óráig nyitva. A korábbi ingyenes nap megszűnt, csoportoknak azonban adnak kedvezményt. Szomorú, hogy nincs pénz magyar nyelvű ismertetőkre, pedig a kis képes füzeteket, szórólapokat sokan keresik. A közelmúlt legnagyobb eredménye e téren az az angol és német nyelvű, ingyenes kiadvány, mely 17 kiállítást mutat be, s amelyre pályázat útján szereztek pénzt. Magyar nyelven hasonló csak akkor várható, ha sikerül újabb pályázati támogatáshoz jutni. Hodnik I. Gy. A napijegy a Schaár-kiállításra is érvényes FOTÓ: TÓTH L. Magyarul magyarán Közérthetőség A kommunikációelmélet vagy kommunikációkutatás napjaink vezérlő tudománya. Az emberek közötti közlőkapcsolat, elsősorban a verbális kommunikáció (=nyelvi közlőkapcsolat) fő- és altörvényeivel, szabályaival foglalkozik. Szakszavait az elektromosság tudományától kölcsönzi. Többek között a kontaktust, ami a beszédpartnerek közötti kapcsolat megteremtését és fenntartását jelenti. Az eredményes kapcsolat feltétele az, hogy a beszélő és társa (a grammatikai 1. és 2. személy) tudjon meg akarjon is egymással eszmét cserélni. A tudás alapja a közös jelrendszer, az azonos nyelv. Mindennapi tapasztalat, hogy egyazon nyelvnek is sok változata van. Szinte mindenki volt már olyan helyzetben, hogy egy-egy előadás meghallgatása vagy újságcikk elolvasása után azt mondta: ez nekem „kínaiul” van, azaz nem értette vagy csak félig értette. A rádió valamelyik adásában egy vidéki tudósítást hallhattam. A riporter kérdéseket tett föl egyszerű, átlag- iskolázottságú embereknek politikai érdeklődésükről tudakozódván. Egy a válaszok közül: „Minek hallgassam ezeket a beszélgetéseket, amikor úgysem értem, mit mondanak” - Gondoljunk csak a rádióban, tévében elhangzó világpolitikai elemzésekre, közgazdasági és adópolitikai stb. eszmefuttatásokra! A megnyugtató kivételeket nem számítva a beszélő vagy az író nincs tekintettel arra, hogy a hallgatók, olvasók többsége az anyanyelvével együtt nem tanulja meg a politika, a különféle tudományok ún. szaknyelvét. Nem csoda hát, hogy a számukra érthetetlen, tolvajnyelvnek tűnő megnyilatkozások közömbösséget és bizalmatlanságot keltenek. Elsősorban az idegen szavak indokolatlan használata kifogásolható. Kodály Zoltánnal kérdezhetjük: „Csak az a szép, ami idegen?” - Vagy idézhetjük Ta- citust, aki a római szokásokat befogadó britekről mondta: „Az utánzás nem a kultúra jele, hanem a szolgaság kezdete.” - Jeles akadémikusunk^ aki nemcsak a szaktudományának, a fizikának, hanem a tudományos ismeretterjesztésnek is vezéralakja, így fogalmazta meg a követelményt: „Minden nép tudósa, ill. a nép minden tudósa köteles saját népe nyelvén úgy írni, hogy azt első olvasásra megértsék.” A közművelődés szakemberei szerint átlagosan napi 15-20 perc jut olvasásra. Ebben benne vannak a napilapok, hetilapok, folyóiratok, képeslapok, könyvek. Akkor az írók ne lopják az olvasó idejét nehezen érthető fogalmazással, fölösleges idegen szavakkal. Beszéljenek, írjanak közérthetően, főként a közszolgálati hírközlő intézményekben. Különben számolniuk kell azzal, hogy nem teljesül a nyelvi megnyilatkozás legfőbb rendeltetése, a jó értelemben vett befolyásolás, ami sohasem azonos az agymosással, divatosan szólva: a manipulációval. Rónai Béla A csendben hallani jól a világot Legjobban a gyerekek mutatják meg, ki is ő. Soha olyan boldogsággal, örömmel daloló kislányokat nem láttam, mint azokat, akik Duga Ilonától tanultak énekelni. Valamikor az egész ország ismerte a nevét. Majd harminc éve a televíziós népdalverseny tette híressé, számtalan rádió- felvétel készült vele, s talán nincs is olyan művelődési ház a megyében, ahol ne járt volna. De a főváros messze volt, s később a siker, a hírnév is talmi csillogássá lett Duga Ilona számára. Sokkal fontosabbra talált: átadhatja a tudását, s meglelheti ő is, és azok is, akik a közelében vannak, a békességet, a belső csendet.- A hit ajándéka a lecsende- sedés - mondja. - Régen fontosnak éreztem, hogy megmutassam, mit tudok, de most inkább az a lényeg, hogy az embernek a kapott talentumaival el kell számolni. Az is felsőbb hívás volt, hogy a Mezőszél utcai iskolába jöttem tanítónak, először nem értettem, mit keresek ott, de rájöttem, hogy a gyerekek mindenhol gyerekek, s ha nem nyerem meg őket a szeretettel, akkor hiába akarok nekik bármit is adni. A szeretetről a magyarmecs- kei iskolások is tudnak egy s mást. Volt olyan diákja, akinek, mivel otthon nem tették meg, még a ruháját is mosta, máskor meg kórházba kísérte a magára hagyott gyermeket. De volt ő könyvtáros is, s az Építők útja könyvtárának városszerte híre ment, hiszen rendhagyó programokat, zenés eseteket, kiállításokat rendeztek. Duga Ilona nem szokványos életet él. Ahogyan pályája sem egyszerűen indult, zenetanárnak készült, de családi okokból nem tudta bevégezni az iskolát, végül a Tanárképző Főiskolán, Pécsett lett könyvtár-pedagógiai szakos. Még a Pécsi Nemzeti Színháznak is tagja volt két éven át. A népdaléneklésben Gyurka Mihálynét és Demse Dávidnét tartja mestereinek. És megtanult annyi minden mást is, pedig valódi városi családba született. Mégis, káni kis tanyáján ma is sző, nemezei, kosarat fon, gyógynövényt, festőnövényt gyűjt. Tanítja is a kézműves mesterségeket, tanároknak, gyerekeknek, nyári táborokban is.-Úgy szerettem volna mindig egy igazi, falusi ősasszony lenni - mesél magáról. - A régi világban olyan rend volt, ez a maiból egyre jobban hiányzik, pedig meg lehet teremteni ma is. Még a gyerekeken is látszik, hogy például az iskolarádióból a szünetekben harsogó, divatos zenék mennyire felborzolják, felidegesítik, begyorsítják a gyerekeket. Az a zene, amiben rend van, békességet és nyugalmat teremt. Aki nem pihen meg, nem hallja a világ természetes lélegzetvételét. De Duga Ilona sokat tud róla. Biztos, hogy érti a fák, a növények nyelvét, s ő is, ahogyan tanítványai, amikor beül közéjük, hogy zenét hallgassanak, csodatörténeteket képzel a muzsikába. Ebben Kokas Klárát követi, s vele együtt úgy akarja a zenét a gyermekeknek közvetíteni, hogy az egészen kicsik is átélhessék, befogadhassák. S hogy sikerül-e mindez? Elég csak a gyerekei ragyogó csillagszemébe nézni. Hodnik Ildikó Gy. Vizsgáznak az MTV műsorvezetői Az MTV-nél tevékenykedő anyanyelvi és képernyős bizottság szigorúan szakmai alapokon vett mérce szerint felméri a mikrofon és képernyő elé kerülő személyek alkalmasságát arra, vezethetnek-e műsort, avagy olvashatnak-e fel hírt a televízióban - közölte Borsány András, az MTV Rt. programigazgatója az MTI érdeklődésére pénteken. A bizottság nem új találmány, hiszen amióta az MTV részvénytársaságként működik, azóta a közszolgálati műsorszolgáltató szabályzatnak megfelelően létezik és folytatja tevékenységét az intézményen belül az öttagú testület. A testület folyamatosan méri majd fel a belső és a külső állományban lévő műsorvezetők, tévébemondók, riporterek, hírolvasók alkalmasságát. A szakmai szempontok között szerepel egyebek mellett a helyes szóhasználat, a beszédkészség, a tiszta kiejtés, és nem utolsósorban az, hogyan mutat a képernyőn a műsorvezető, illeszkedik-e az általa vezetett program szerkezetéhez, stílusához. A döntést minden esetben az MTV Rt. elnöke hozza meg, az anyanyelvi és képernyős bizottság, amelynek többek között tagja Horvát János és Esztergályos Károly is, javaslatokat tesz csupán. Az utóbbi években versenyhelyzet alakult ki azzal, hogy megjelentek a kereskedelmi csatornák. A magyarmecskei iskolában is népszerű tanár fotó: laufer l. Naplók és legendák Olvasni mindig öröm. Különösen, ha olyan könyveket tarthat kezében az ember, amelyek ritkaságszámba mennek. Nem csak azért, mert kevés van belőlük, hanem mert íróik és a műből áradó szellemiség megérinti az olvasót. Nemrég jelent meg Fodor András: A somogyi diák - Napló 1945-1947 című kötete. A költő 1929-ben született Kaposmé- rőn. Kaposvárott érettségizett, majd 1951-ben az ELTE-n szerzett könyvtárosi oklevelet. 1954-től a Csillag című folyóirat munkatársa, később a Somogy rovatszerkesztője lett. 1981 és 86 között a Magyar írószövetség alelnöke. József Attila-díjas. Fodor András a magyar irodalom legkitartóbb naplóírói közé tartozik. Élettörténetét, barátainak, ismerőseinek sorsát, a kis- és nagypolitika, az irodalom eseményeit napi hűséggel rögzítette a harmincas évek végétől haláláig, 1997-ig. Naplóinak néhány kötete megjelent már, nem kis botrányokat okozva. A most kiadott kötetet fiatalon, 16 évesen írta. A somogyi diák című rész természetesen személyes hangú, ám érdekessége, hitelessége révén történelmi kútfőnek is tekinthető. Az olvasó nemcsak a szerző személyiségét ismeri meg, hanem a társadalmi-politikai élet változásait, az akkori Magyarország híres-hírhedt szereplőit is egy kamasz szemével. A másik könyv, amelyet figyelmükbe ajánlok, Albert Zsuzsa: Irodalmi legendák, legendás irodalom című beszélgetésgyűjteménye. Albert Zsuzsa költő, kritikus, 1954 és 1994 között a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője. Ez a könyv az első „legendakötet” (Legendás irodalom, Bp. 1994.) folytatása. Igazi irodalmi csemege. Olyan személyiségekről, mint Aprily Lajos, Tamási Áron, Illyés Gyula, Nagy László, Szabó István olvashatók történetek, jellemrajzok a kortársak, barátok elbeszélései alapján. A könyvek a pécsi Pro Pannónia Kiadói Alapítvány gondozásában láttak napvilágot idén. Kapitány Gergely III. országos fazekas találkozó - Az Őrségtől a Sárközig vagy ötven fazekasmestert várnak Mohácsra a ma kezdődő kétnapos szakmai rendezvényre és a nagyközönség számára oly’ annyira vonzó, már szokásos kirakodóvásárra. Felvételünk a résztvevők munkáiból válogatott kiállításon készült, mely egy hétig tekinthető meg a Kossuth Filmszínház emeleti kiállítótermében. fotó: tóth l.
