Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-06 / 214. szám

1999. augusztus 6., péntek Háttér - Riport „A változást, az ütközést vállalni kell” Nyolc viharos hónap után nyári szünetet tart Pécs képviselő­testülete. Dr. Toller László polgármester négy év kihagyással tért vissza a közgyűlésbe: hajdan az alapító atyák egyike volt. Most a szocialista többségű koalíció élén meghatározó a sze­repe a város irányításában, ám egyúttal sokkal kényelmetle­nebb is. Az első évi számvetés azonban csak részben szól erről.- A lakásépítés volt az a prog­ram, amely a legtöbb szavaza­tot hozta a választásokon az MSZP-nek és személy szerint Önnek. Mennyire sikerült be­váltani az ígéretet?- Az áprilisban elfogadott lakásfejlesztési programmal most ott tartunk, hogy 80 gar­zonlakás építéséhez megkez­dődött a terület előkészítése, rendezése az Aidinger János utcában, valamint a Linke Já­nos utcában 24 lakás tervezése, illetve megvalósítása folyamat­ban van. A 80 lakásból mintegy 40 jövő tavasszal, a Linke Já­nos utcaiak fele legkésőbb jövő nyár elején készül el. Voltak, akik azt hitték, hogy máris la­kásokat tudunk adni. Csakhogy nulláról indultunk, kiüresített lakásalappal. Ennek ellenére négy év alatt a 400-500 lakás önkormányzati és lakossági forrásból együttesen megvaló­sítható. Ez elindítja a lakásmo­bilitást. A továbblépés lehető­ségein is gondolkodunk. Ebbe bevontuk a pénzintézeteket is.- A távfűtési díj nem emelése szintén vonzó program. Voltak, akik úgy értették, már novem­berben csökkenni fog a díj.- Kilenc hónapja folyamato­san kapcsolatban vagyunk a Pécsi Hőerőművel és a Pétáv- val. Októberben az első intéz­kedések közé tartozott, hogy közös programot dolgoztunk ki a távfűtési problémák megoldá­sára. Ezek főbbjei: a külszíni fejtés kezelése, más energia- hordozó bevitele a távhőellátás rendszerébe, egyedi mérés és hőmennyiség-szabályozás a fo­gyasztónál. A fűtésrendszer korszerűsítéséhez tavaszra el­készült az első referenciaház, ahol bizonyíthatóan 30-40 szá­zalékos a hőmennyiség megta­karítása. Az országban egyedül nálunk nem emelték a távhő árát 1999-ben. Ez 10 százalé­kos árcsökkentésnek felel meg az inflációt tekintve. De itt nem állunk meg: a hőtermelő, a szolgáltató és a fogyasztó ösz- szefüggő rendszerében további tartalékok vannak. Elérhető akár a nominális árcsökkentés is. Ezen dolgozunk.- Az iskola- és óvodabezárá­sok miatt személy szerint Önnek is sikerült parazsat gyűjtenie a fejére. Érdemes volt?-Másként nem lehetett. Az ilyen helyzetekre nincs tökéle­tes megoldás, annyi szála van az érdekeltségnek. A város la­kóinak túlnyomó többsége azonban okosabb volt azoknál, akik tojásokat dobáltak be az ablakon és robbantással fenye­getőztek. Az aláírásgyűjtési ak­ció csekély eredménye pedig azt bizonyította, hogy megértet­ték a kényszerítő ésszerűségi okokat. És még most is ezerrel több hely van az iskoláinkban, mint ahány gyerek. A világon mindenütt az ellátott feladat és az ellátásban résztvevők köre határozza meg, hogy milyen fi­nanszírozást kap az oktatás. Pé­csett a kormányzat által soha nem biztosított 70 helyett 65 százalékos volt a normatív tá­mogatás, ez viszont csak 55 százalékos részt jelentett az intéz­ményrendszer egé­szére. Vagyis 35 he­lyett 45 százalékot kell az önkormányzatnak állni. Mivel az oktatási rendszerünkben 6,5 milliárd forint van, ez 700-800 millió forint különbséget jelent. Egyébként én is megér­tem az érintettek ér­zelmeit. Azok javarészt természetes reakciók. Volt ilyenekben tapasztalatom, hi­szen túl sok konfliktust kellett vállalni az elmúlt hét-nyolc hó­napban. Az önkormányzat va­lamennyi területén szükségesek voltak 'a változtatások. És az nagy magyar betegség: a válto­zásra vágyik mindenki, de a változtatást nem szereti senki. Értelmes párbeszéddel azonban minden konfliktus kezelhető, a szükséges változtatásokat és ütközéseket pedig vállalni kell.-Nyitott várospolitikát hir­detett, most meg felemlegetik Önnek a városházán alkalma­zott őrzó'-védő szolgálatot.- Semmiképpen nem függ össze a kettő. Az önkormány­zati testületnek - a konkrét kö­zös feladatok megoldásán túl - a korábbi nyolc év zömében alig volt köze a város gazdasá­gához, a civil közösségekhez, az egyházakhoz. Ám ha egy képviselő-testület csak magára hagyatkozik, akkor nincs ér­demi hatással a városra. Meg­próbálunk a városfejlesztés komplex kérdéseiben együtt gondolkodni a gazdaság szerep­lőivel. Elkezdtük, és vala­mennyi jelentősebb vállalkozás és a kamara partner ebben. Egyik szervezője voltunk a ci­vil szervezetek konferenciájá­nak, és az országban először ná­lunk alakult olyan civil kerék­asztal, amely eldöntötte, hogy a működését az önkormányzattal együtt fejleszti tovább. Sikerült tető alá hozni a kisebbségi fó­rumot is. Az egyik felszabaduló óvodaépület rövid időn belül a kisebbségek háza lesz. Ha van rá igény, akkor a DOZSO pedig a civil közösségek háza lehet. Az egyházakkal is folyamatos a párbeszéd, rendezett, egyezte­tett a kapcsolat. Példaként ki­emelem, hogy a vatikáni megál­lapodásból eredő kötelezettség alapján az országban az elsők között kötöttük meg az egyez­ségeket az egyházi ingatlanok­ról. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyházak egyenrangú partnerekként vehessenek részt Pécs közéletében.-Nyolc éve nem tapasztalt hevességű személyeskedő viták folynak idén a közgyűlésben. Minek tulajdonítja ezt?- Más típusú koalíció irá­nyítja a várost, mint hajdan. Nem a résztvevők pártállása és nézetközössége határozza meg, hogy mit teszünk, hanem az írásos megállapodásunk alapján hajtjuk végre a programunkat, és ebben meglehetősen tánto­ríthatatlanok vagyunk. Ez már önmagában is szálka azok sze­mében, akik megszokták, hogy a politikai és nem a szakmai konszenzust keressék. Az utóbbi kilenc évben ez az első olyan pécsi városvezetés, amely összehangoltan cselek­szik, külső kapcsolataiban nem megosztott. Nem mondunk mást és nem cselekszünk más irányba, mint amit megbeszél­tünk. A másik ok az a taktika lehet, hogy amikor nincs egy párton fogás a birkózáshoz, ak­kor célszemélyeket választanak ki. Kevesen vagyunk az or­szágban olyan szocialista poli­tikusok, akik két közvetlen vá­lasztáson, az országgyűlési képviselőin és a polgármesterin ilyen jó eredményt felek el. Mindezek miatt természetesnek veszem az ellenem irányuló, ám szakmai köntösbe bújtatott támadásokat.- A költségvetés helyzete ősszel újra terítékre kerül. Az ellenzék drámainak látja.-Én soha nem fogtam fel tragikusan. Az önkormányzat költségvetése strukturális és likviditási válságban van 1992 óta. Ezt jól-rosszul elsimították, elsősorban azzal, hogy felvet­tek hitelt, vagy eladtak valamit. De ez nem vezet sehova. Most 1,3 milliárd forint valós költ­ségvetési hiányt kell kezelnünk. A takarékossági intézkedése­ken túl portfolió-értékesítéssel pótoljuk ki a hiányt. A Pannon­autóban lévő tulajdonrészünket igen jó áron eladjuk. Csak olyan fejlesztéseket vállalunk, amelyek belátható távú, minő­ségi és racionális pénzfelhasz­nálások. A hitelállományunk egyébként kezelhető: mi nem éltünk azzal lehetőséggel, hogy hosszabb távúra váltsuk át.- Felhasználják-e az ellen­zék által patronált vételi aján­latot a Dél-dunántúli Regioná­lis Fejlesztési és Pénzügyi Szolgáltató Rt. tulajdonré­szére?-Úgy látjuk, hogy tartalma­sabb fejlesztési politikát lehet megvalósítani abból a pénzből, ami tőkeként fekszik az Rt.-ben. Valóban tárgyalunk a Magyar Fejlesztési Bankkal arról, hogy tulajdoni hányadunkat megvásá­rolják. De nem féláron, ahogy ezt egyes képviselők szorgal­mazták. Ha az MFB nem ad ele­get a tulajdonrészünkért, akkor azt bárki megveheti.- Miniszterelnökünk a la­punknak adott interjúban kifej­tette: nem éri hátrány Pécset és Baranyát azért, mert ellenzéki a vezetése. Ön miként látja ezt?- Egyetértek Orbán Viktor miniszterelnök úrral, hogy nin­csenek ellenzéki és kormány- párti városok, legfeljebb olyan városvezetések vannak, amelyek a kormányétól eltérő színűek. Abban is egyetértek, hogy ez nem jelenthet hátrányt. Mitől is jelenthetne? A város­nak autonóm önkormány­zata, autonóm költségve­tése van, a mindenkori kormány pedig annyit ad, amennyi törvényesen jár. Nem is tapasztalunk megkülönböztetést. Az összes többi kérdésben az önkormányzatiság műkö­dik. Csak a kormány és a szoci­alista önkormányzatok viszo­nyában zűröket kívánó, nekike­seredett politikusok hirdetik azt, hogy rosszul jár az a város, amelynek a vezetése nem kor­mánypárti. A saját ügyeinket magunknak kell kezelni. Min­den egyéb plusz, ami hozzájá­rul a fejlődéshez, a kormány fe­lelőssége. Például a 6-os út fej­lesztése, amihez alighanem kell még egy kormányzati ciklus.-A régióközpont helye eset­leg a kormány döntésén múlik. Miként látja a pécsi esélyt?- Pécs egyharmadával na­gyobb lélekszámú város, mint a régió másik két megyeszékhe­lye együttvéve. Egyeteme az oktatói és hallgatói létszám te­kintetében legalább nyolcszor akkora, mint a versenytársának emlegetett intézmény. Pécs tör­ténelmi város, idegenforgalmi, tudományos, pénzügyi és ke­reskedelmi központ. Elkészült, épül, vagy megvalósítás előtt áll 100 ezer négyzetméternyi kereskedelmi hálózat, ami 25 milliárd forintos tőkeinjekciót hozott a városnak és kétezer új munkahelyet. A munkanélküli­ség 6 százalék alatti. Az ipar- szérkezet a mikroelektronika irányába változott. Európában pedig nem ostobák a kormá­nyok, sem az üzletemberek: a tőke oda igyekszik, ahol legin­kább kellemesek a működési feltételek. Ehhez képest ugyan kit zavar, ha netán valamelyik adminisztratív dekoncentrált szerv székhelyét elviszik más városba? Dunai Imre Polgármesteri vérmérséklet Kezdetben a közgyűlésben elnökölve még többnyire moso­lyogva megköszönte az ellentáborból felé röpített csipkelődő felszólalásokat. Újabban viszont mintha eltört volna valami.- A türelmem nem fogyott el. Személyemben annyit támad­nak, amennyit akarnak. Ezekre nem is reflektálok. Volt egy si­keres időszakom, ami rettenetesen bosszant néhány személyt a testületben. Ez jól behatárolható kör. Nekik egyszerűen az nem tetszik, hogy most én ülök a polgármesteri székben. A munkával kapcsolatos megjegyzésekre, állításokra viszont válaszolok. Egyébként akkor vesztem el a hidegvéremet, amikor valaki szemérmetlenül hazudik és meg akarja téveszteni a kö­zönséget. Ez nem politizálás, hanem emberi gyengeség. Erre fel szoktam hívni a figyelmet. Összesen két olyan esetre emlékszem, amikor túlléptem az általam kívánatosnak tartott hangnem ke­retein. Egy képviselő úr és egy képviselő asszony támadó élű felszólalására válaszoltam az indokoltnál indulatosabban. Ez utólag bosszant, mert nyilvánvaló, hogy a támadókat viszont az bosszantotta volna, ha én higgadt maradok. Nem szoktam válaszokat írogatni különféle lapokba. Ám tar­tozom annyival a környezetemnek - családomnak, barátaimnak -, hogy rájuk tekintettel meghúzzam a határt, meddig hagyom magam céltáblának tekinteni. Ezért megtettem azt, amit a nyári szünet előtti közgyűlés gyalázatoson személyeskedő hangvételű napirend előtti vitájában kénytelen voltam bejelenteni: rágal­mazás miatt feljelentettem képviselőtársamat, Körömi Attilát. Feltételezem: a parlament mentelmi bizottsága nem adja ki. Nagyon szeretném, ha a közgyűlési ülések közönségében nem az indulatosabb, a szangvinikus Toller László képe maradna meg, hanem a higgadt polgármesteré. Általában az az igazi. 49 éves. Jogász. Az 1990-es önkor­mányzati választásokon az MSZP- listáról jutott be a pécsi képviselő- testületbe. Az 1994-es országgyűlési választásokon Baranya megye 3. számú választókerületének képvise­lője lett. 1998 májusában ugyanitt újraválasztották. 1995 óta az MSZP parlamenti frakciójának egyik veze­tőhelyettese. A tavaly őszi önkor­mányzati választás eredményeként lett Pécs polgármestere.--------Jegyzet-------­Ho natyáink színháza Se igen, se nem - mondta a fővárosi köz­gyűlés a Nemzeti Szín­ház terveire. Szegény Gobbi Hilda dehogy merte volna gondolni, amikor elindította a gyűjtést az új teátrum érdeké­ben, hogy a végén egy kabaré lesz belőle. Egyben egy szá­nalmas szomorújáték, amely­nek során minden egyéb szempont sokkal fontosabb - legalábbis meghatározóan szerepel a folyamatban -, mint maga a cél. Mert valóban szánalmas, hogy a nemzeti ügye politikai huzavona mélységébe süly- lyedt. Kormánypárti és ellen­zéki oldalról minden meg­nyilvánulás indítéka, motí­vuma a másikkal való konok szembehelyezkedés. Nincs faj súlya annak, hogy szükség van-e erre a színházra, másod­lagosak a szakmai érvek, amelyek az épület kialakítása és helyszíne mellett voksol­nak, a határidő is, hogy a léte­sítménynek elvileg meg kel­lene épülnie 2002. március 15-ig. Akármit mond az egyik ol­dal, biztosra vehetjük, hogy nem fogadja el a másik. A természetes vitá­nak minden, ennyire komolynak ígért vál­lalkozás esetében helye van. Városépítészek, épület- tervezők, színházi szakembe­rek tudnak komoly, megfon­tolandó érveket, szemponto­kat ajánlani. S vannak ilyen szakembereink. A felépítendő színház ese­tében azonban jószerével csak a politikusok emelkednek szólásra. A nemzet pedig nem tudja, mert nem is lehet meg­érteni, vajon a főváros, vagy a kormány képviselheti-e az ér­dekeit. Ki itt a honatya? Nincs ebben a játékban se Bánk, se Tiborc. Nincs az utunk minden állomását fel­ölelni igyekvő madáchi szí­nekből egy sem. Miközben a művelt és művelődni akaró emberek eddig csak a jelszót hallották tisztán - Kell a Nemzeti! -, véget nem érő színház folyik. Dráma a javából - mert a szomorú valóságot tükrözi. Mészáros Attila MTV archív Az alábbi nem tévékri­tika óhajt lenni, csupán néhány észrevétel, ma­gamat és a „dobozt” il­letően. Ugyanis az tűnt fel, ami néhány hónapja még rémálmomban sem for­dult elő, hogy le-leragadok a királyinak csúfolt Magyar Te­levízió adásai előtt. Önvizsgá­latot kellett tartsak, ám a kór­ismét a műsorújságban fedez­tem fel: királyiék nem tesznek más, mint hogy visszaandalí­tanak a „boldog békeidőkbe”, az 1970-es, 1980-as évekbe. Nem tesznek mást, mint hogy abból főznek, amijük van. Márpedig vanni éppenség­gel ott van az egész MTV-ar- chívum. Valahol szerepelt is, hogy a jelzett időszakban évente készült 20-30 darab, egy-másfél órás tévéjáték! Meg a kabarék, meg a Hofi, meg a Mekk mester! Hohó! Ebből már igazán meg lehet élni, méghozzá királyian! Megadom, hogy van, aki ha fene fenét eszik is, ragasz­kodik az argentin sorozat 194. epizódjához a fix időpontban, mert úgy érzi, valamiről le­marad, ha elmulasztja. De hát itt volt a napok­ban is ez a kis Doszto- jevszkij-jelenet: Hor­váth Tivadarral, Tahi Tóthtal, Benedek Mik­lóssal - hát tessék ezt überelni pampákon lovagoló, bármilyen nagy formátumú színészi alakítással! A nosztalgia cefetül nagy úr, ez is tény. Ugyanakkor nem kell túl csavaros ész ah­hoz, hogy belássuk, ami egy­szer jó volt és eladható, miért ne működne még egyszer? Elvégre nem záros határidejű szavatosságról van szó, Mézga Géza Harkányi Endre hangján a mai 8 éves gyer­kőcnek is ugyanolyan nagy „szám”, mint huszonöt évvel ezelőtt, sőt, lehet, jobban szó­rakoztatja (a nevelésről most egy szót se), mint a Sangaku, vagy mi a szösz. Nem is beszélve a szegény szülők megdicsőüléséről. Mi­kor a Rab ember fiai nézése­kor percenként benyögi, hogy ni, a Lópici Gáspár, meg az öreg Matula bácsi - csak les­nek a kicsik, milyen okos egy apjuk van! Méhes K. | JPhetedik oldal holnap Rendszerváltás ____________ „N em eszmékért, saját győzelmükért harcoltak.” Sorozatunk következő részeiben a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt megszervezésének pécs-baranyai történéseivel foglalkozunk. Lakásokon tartott titkos összejövetelekkel, tele­fonlehallgatásokkal, a gyakorlatban párt nélküli vezetőséggel - és a párton belüli első összecsapásokkal. Megszólal Kovács Béla, aki augusztusban lesz 92 éves és mindig szocdem volt. Mint mondotta: „Amíg ezek az akarnokok harcot vívtak egymással, nem jártam közéjük. Később el­elmentem a rendezvényeikre. Az egyik választmányi ülésen aztán örökös tiszteletbeli elnöknek választottak meg.” Portré______________________ Ön magát tisztelje a város. Aknai Tamást a nagy nyárban sokszor látni a városban rövidgatyában, szandálban. Sétál, vagy biciklizik valahová. Azt hihetnénk, hogy egyetemi | tanárként éli életét a vakációban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom