Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-30 / 237. szám
1999. augusztus 30., hétfő Háttér - Riport Bezár a Munkácsy Föladja hadállásait megyénk legnagyobb rendelőintézete Az utcán ugyan még nem beszélik az emberek, de bizonnyal szivárog kifelé a hír: végképp bezár Pécsett a Munkácsy Mihály utcai rendelőintézet. A falakon belül ugyanis meglehetősen nagy a felfordulás. Hiszen nemcsak a záróra közeleg. Az új vezetés karcsúsít, megannyi dolgozó elbocsátását is tervezi. A régi patinás intézet (egykori OTI majd SZTK) sorsát az egészségügy pénztelensége pecsételte meg. A fizetésképtelenség réme miatt menekül - előre. rosnak három rendelőintézetre, sokkalta inkább jobb ellátásra. Az tervezzük, hogy a rendelési időket meghosszabbítjuk - a megváltozott élethez igazítjuk - és napi 12 órában fogadjuk a betegeket. Reggel héttől este hétig — teljes kapacitással. Ez az ellátás színvonalát feltétleSziládi Valéria szerint a dolgozók egy része örül a változásoknak, egy része pedig meglehetősen elkeseredett. Féltik megélhetésük forrását, s mivel sokuknak ez a szakmája - gondoljunk csak a szak-asz- szisztensekre -, kenyerüket vesztik el. Mint mondotta, Az Egyesített Egészségügyi Intézmények (EEI) megbízott igazgatója, dr. Hosszú László (kis képünkön) rövidesen sajtó- tájékoztató keretében jelenti be a cég menedzsmentjének meg- vétózhatatlan döntését; szeptembertől gyors menetben kitelepítik az egyes szakrendeléseket a Munkácsy utcai rendelő- intézetből, s legkésőbb egy év alatt végképp bezárják kapuit. A rendelők és a rendelések megosztva a Lánc utcai és a Veress Endre utcai rendelőkbe költöznek ki. A három pécsi rendelőintézet betegforgalma fantasztikusan nagynak tűnik: szakrendeléseiken évente majdnem hárommil- liószor kopognak be a betegek. Az esetszám persze nem betegszámot jelent, s ha a grafikonra tekintünk, vegyük figyelembe, hogy például a reumatológián 15-20 alkalommal is kezelnek egy beteget, de a többi szakrendelésen is többször megfordul ugyanaz az ember. Másrészt nemcsak pécsiek adják egymásnak a kilincset: megyénk nagy részéből is jönnek a betegek. Nos, mivel e hárommilliós forgalom közel 60 százaléka a Munkácsyban csapódik le, jogosak a kérdések. Vajon miért éppen ezt a könnyen megközelíthető, belvárosi hadállását adja föl az egészségügy? Észszerű-e a felszámolásra váró intézetet bezsúfolni a másik kettőbe? Befémek-e? Az ellátás minőségét miként érintik a változások? Végül: mi lesz a sorsa ennek a meglehetősen kurrens helyen lévő három- emeletes épületnek? Dr. Toller László, Pécs város polgármestere: -Kizárólag szakmai szempontok alapján határozott úgy az intézet megbízott vezetése, hogy végrehajtják azt a racionalizálást, amely régóta váratott magára a járóbeteg-ellátás területén. Nincs tehát arról szó, hogy valaki kiszemelte volna magának a Munkácsy utcai épületet, és ezért kell kiköltöztetni onnan az orvosokat. Egyelőre még fogalmunk sincs, hogy mi lesz a házzal; a közgyűlés kompetenciája a további hasznosítás. Másrészt az intézmények átvilágítása során kiderült, a változásokkal a járóbeteg-ellátás javulni fog Pécsett. A változások okait és célját dr. Hosszú László ismertette. A megbízott igazgató szerint jelenleg borotvaélen táncol az EEI. Anyagi csőd fenyegeti, miközben lényegében mind a három rendelőintézetben felesleges kapacitások vannak, felesleges párhuzamosságokkal. S amíg az egyes szakrendeléseken zsúfoltság van, másokon lézengenek az emberek. Avval, hogy két intézetbe összpontosítják az ellátást a korábbi három helyett, rezsiköltségeik 30- 40 százalékkal csökkennek.- Azt hiszem jogos a kérdés: miért a legjobban kihasznált, legnagyobb forgalmú belvárosi egységet számolják föl?- Kollégáim fejemhez is vágták, miért éppen az aranytojást tojó tyúkot kell levágni? Nos, én a tyúkot nem vágom le, csak átteszem egy másik ketrecbe. Az ok prózai: a Munkácsy utcai rendelőintézet a legidősebb, a legjobban lerobbant épület. Elhasználódtak közműi, szükség volna a villanyhálózat teljes cseréjére és sok mindenre ahhoz, hogy működését fenntarthassuk. Évente csak állagmegőrzésre húszmilliót költünk.- Tehát pusztán pénzügyi indíttatásai vannak a döntésnek?- Igen. És persze az, hogy szerintem nincs szüksége a vánül növeli. Ez a 12 órás intervallum arra is jó esélyt ad, hogy megadott időre hívjuk be a betegeket, ne kelljen a rendelők előtt órákig várakozniuk. Ez is a hatékonyság része: délelőtt és délután is dolgoznak majd az orvosok. Másrészt dr. Hosszú László a teljes számító- gépes betegnyilvántartás kiépítését szorgalmazza. Nem árt, ha egy gombnyomásra megjelenik a képernyőn bármelyik szak- rendelésen dolgozó orvos előtt az adott beteg anamnézise, s egy pillanat alatt kiderül, hogy az érintett személy hányszor, milyen problémákkal fordult orvoshoz és milyen terápiában részesült, milyen gyógyszereket írtak fel neki. Az EEI-nek jelenleg 717 dolgozója van, 127 orvos, a többiek pedig szakalkalmazottak, kisegítők. A dolgozók úgy tudják - ezt jelezte Sziládi Valéria szakszervezeti bizalmi is -, hogy közel 200 embert fognak a karcsúsítás során leépíteni. A intézmény megbízott igazgatója ezt cáfolja. Szerinte ötven-hatvan emberről lehet szó. Elsősorban azoktól köszönnek el, akikre a párhuzamosságok miatt nem lesz szükség (telefonközpont, porta, egyéb kisegítők) és elküldenek több orvost is, akik nyugdíjas korba lépve jelenleg még tovább dolgoznak. Egyébként az elbocsátott dolgozókra is számítanak; remélik, hogy időről időre kisegítőként bevonhatják őket a munkába. Főleg a szabadságolások idején. igencsak elkeserítő, hogy az egészségügy finanszírozása ilyen csapnivaló és ezért ilyen tűzoltó lépéseket kell megtenni, s feladni egy patinás létesítményt csupán átmeneti anyagi zavarok miatt. A Munkácsy Mihály utcai épület felhagyását egyébként fokozatosan tervezik, leggyorsabban azok a szakmák mozdulnak, ahol a legkönnyebb a rendelők kiürítése. Szemészet, ideggyógyászat, bőrgyógyászat, belgyógyászat stb. A röntgen és a laboratórium lassabban léphet, hasonlóképpen fejtörést okoz majd a legnagyobb forgalmú reumatológia (a kezelőberendezések) áttelepítése. Dr. Hosszú László ígéri, hogy minden lépésükről a helyi kommunikáció segítségével (és persze az intézeten belül is) jó előre értesítik a legfőbb érdekelteket, a lakosságot. A Munkácsy utcai egykori OTI épületét 1922-ben építették, majd 1952-ben és 1964- ben toldották-átalakították. Egy részével az EEI már felhagyott, külső intézmények, magán- személyek - orvosok - bérlik. Az épület jövője? Vagy újabb bérlőket találnak, vagy a jelenlegi bérlőket tessékelik ki és eladják. Mindkét esetben a befolyó összegeket a járóbetegellátás fejlesztésére kell fordítani. És kéne a bérekre is. Az orvosok átlaga nem éri el a havi ötvenezer nettót, az asszisztenciáé pedig a harmincezret sem. Kozma Ferenc hetedik oldal A Mein KampfAdolf Hitler elhiresült műve néhány éve látott újra napvilágot nálunk magyar nyelven Mónus Áron jóvoltából. Az elmúlt héten Mónus lakásán házkutatást tartottak a ORFK emberei, és 263 kötetet lefoglaltak. Oda lett tehát a kissé egyhangúnak tűnő házikönyvtár. Hogy mit olvas ezek után Mónus Áron esténként, elképzelni sem tudjuk. Talán a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című könyvet, amelynek minapi kiadása ügyében a rendőrség nyomoz. Miközben nagy erőkkel folyt a nyomozás, s összeszedték a még föllelhető példányokat, megjelent a mű utánnyomása is, sokkal jobb minőségben, valamivel magasabb áron. Úgy tűnik tehát, hogy a szélsőséges megnyilvánulások elleni küzdelem eléggé keserves, s legalább annyi sikerrel jár, mint amennyi kudarccal. Amerikában például a társadalom jelenleg első számú közellenségét, a gyerekekre támadó, zavarodott, esetenként rasszista gyűlölettől is vezérelt ámokfutó fegyveres bűnöző testesíti meg. Ez a bűnöző persze nem feltétlenül kívülről támad, sok esetben a tanulók között keresendő. Ezért ezen az őszön több iskola bejárata repülőtéri ellenőrző pontra emlékeztet, tudatják a hírügynökségek, fémdetektoros ajtón lehet csak belépni, a folyosókat biztonsági kamera pásztázza, a gyermekszemeket gyanakvásra ösztönzött pedagógus fürkészi: utasításba kapta, hogy az agresszív hajlamok legkisebb, kezdeti jeleit is „szűrje ki”. Ugyanakkor több iskolában is kötelezővé tették a gyerekeknek az átlátszó iskolatáska viselését, hogy ne tudjanak fegyvert becsempészni. Az viszont előre látható, hogy a technika ezt a problémát is megoldja hamarosan az átlátszó fegyverek piacra dobásával. Ez volna a megoldás a Mein Kampftal és a Cion bölcseivel kapcsolatban is. Átlátszó papírra átlátszó betűkkel nyomtatva lennének is, meg nem is, mindenki megelégedésére. Cseri László Brazília Rémes volt ez törökországi földrengés, de számomra a legmeglepőbb hírt mégis az jelentette a minap, hogy Brazíliában sötétedés után az autósoknak nem kötelező megállniuk a piros •lámpánál, ha úgy látják, biztonságosan áthaladhatnak a kereszteződésen. Az ok: a pirosnál várakozó autókat éri a legtöbb merénylet, rablás. A dolog nem egyszerű. Arról szól, hogy a különböző szabály- és tiltórendszerek immár úgy egymásba gaba- lyodnak, hogy lehetetlenség ép bőrrel kimászni belőlük. Egyrészt, tilos más embert kirabolni, lelőni, de még csak megfenyegetni is, mondván, ez meg az történik majd vele, ha nem adja oda pénztárcáját. Másrészt minden autósofőr számára az egyik legnagyobb tiltás a piros fényű villany- rendőr. Ilyenkor még a színvaknak is meg kell állnia, kivéve olyan liberális KRESZ- szel megáldott országokban, ahol a pirosban is engédélye- zett a jobb kanyar. Hátborzongató módon mosódik az „Állj, vagy lövök!” kétesen életszagú parancsa az „Állj, vagy megbüntetlek!” paragrafusával. Nem volt még szerencsém autót vezetni a brazil éjszakában, de különböző híradások, riportfilmek alapján az embernek van némi sejtése arról, hogy mondjuk, a 26 milliós Sao Paolóban eleve nem életbiztosítás gépjármű volánja mögé ülni (a többi ülésről nem is szólva). No most, ha valaki e két alternatíva közül választhat, hogy lelöveti magát, vagy a piros ellenében beleront a forgalomba, az emberi döntés szabadságának ugyan csak limitált mesgyéjén mozog. Az viszont egészen biztos, hogy akik Dél-Amerikához óhajtanak felzárkózni, azok bármilyen fenyegetettségérzés nélkül már a pécsi bulvárokon és sugárutakon is szemrebbenés nélkül szaggatnak tovább, mikor pirosra vált a lámpa. Méhes Károly ^hetedik oldal holnap Rendszerváltás 1988-90 ______ So rozatunk 27. részében az SZDSZ ’89 tavaszán egyre sűrűsödő propagandaakcióival, a párt országos vezetőinek pécs-baranyai szerepléseivel, az MDF-fel kialakuló vetélkedéssel foglalkozunk. Portré Bóka András megtehette volna, hogy az esperest méltóság révén Pécsre költözik. Inkább megmaradt újpetrei református hívei között. Tíz gyermeke, húsz unokája, harminc egyházközség és negyven lelkész él szeretetében. Portré Erdő mellett jó lakni Azt mondja, ki sem tudta volna kerülni az erdőt. Kisbucsai házuk erdőszélen volt, az öreg fák pedig a barátai. Jó erdő mellett lakni, mondja. Kis ideig mégis hezitált, erdész, vagy mezőgazdász legyen, ám a kérdést gyorsan eldöntötte. Azóta részben a jelennek dolgozik - erdőgazdaként óhatatlanul a jövőt célozza. Megmagyarázza a hangjából kiérződő nosztalgiát:- Sokkal többet szeretnék az erdőben lenni! A munkám azonban az irodához köt. Pedig hiányzik egy érzés, amit a területen dolgozó erdészek - ha hivatásnak tekintik a munkájukat - megkaphatnak: együtt élnek az erdővel. Érdekes dolgokat lehet ott megtanulni. Meg kell nézni például a városi és a falusi emberek közötti különbséget. Az utóbbiak, akik közelebb vannak a természethez - és persze az erdőhöz -, tudják, hogy a fák embergenerációkat élnek át, s az élet folyamatos megújulása láttán tudják, hogy mi hozzájuk képest csak rövid ideig vagyunk a világban.- De ma már az erdő sem olyan erdő. Kezelt, művelt, használt, mondhatjuk, „csinált”.- Az erdőt nem az erdész találta ki, és nem is az a célja, hogy kivágja. Tény, ma már több funkciónak kell megfelelnie, de ezzel együtt még mindig az erdő a természet egyik meghatározó eleme.- És kitermelése ellen gyakran tiltakoznak az emberek. Papp Kálmán 1948-ban született a Zala megyei Kisbucsán. Középiskoláit Zalaegerszegen végezte; Sopronban avatták erdőmémökké. Dolgozott többek között erdőtervezőként, hivatásos természetvédőként, erdőrendezőként is. Most a Mecseki Erdészeti Rt. árpádtetői erdészetének igazgatója. Nős, felnőtt fia és lánya van.- Csak a fa az erdészé, minden egyéb haszna, előnye, szépsége mindenkié. A fakitermelés kikerülhetetlen, s bár ez ellen valóban gyakran szót emelnek - néha igen harsány hangon -, mégis azt mondom, ebben a munkában is van valami magasztos. Az, hogy szakmai elődeink gondos munkájának gyümölcsét takaríthatjuk be. Olyan kollégákét, akik annak idején nekünk - a ma generációjának - kezdték el nevelni az erdőt.- Megbecsült szakma az erdészeké?- A ’60-as évek kikény szeritett erdőgazdálkodási gyakorlata a hivatástudatot megkoptatta. Ezt nekünk kell helyrehoznunk, s bizony nem könnyű feladat. Döntően az erdész magatartásán múlik, hogyan oldja fel azt az ellentmondást, . hogy munkája eredménye emberöltőkön ível át, ám a társadalom a ma igényeivel állítja szembe. Mészáros A. > 1 i--------------------------Jegyzet— Az átlátszó táska