Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-23 / 230. szám

1999. augusztus 23., hétfő Háttér - Riport Kincstár, kontra kft. Heves viták kísérték a Baranya Megyei Területfejlesztési Ta­nács (BMTT) legutóbbi ülését. A hangos szópárbajok a testület döntéseit megelőzően korábban sem voltak szokatlanok. Most egy támogatási kérelem kapcsán a Magyar Államkincstár Ba­ranya Megyei Igazgatósága és Görcsönydobokán baromfifel­dolgozót létesíteni szándékozó kft. közötti vita hangneme oly éles volt, hogy a levezető elnök kénytelen volt visszafogottabb hangot kérni. Pedig nem nagy összegről van szó. Ez év júniusának közepén kelt a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium főosz­tályvezetőjének dr. Kékes Fe­renchez, a BMTT elnökéhez címzett levele. „A „Lengi Grill” Kft. vezetői felkerestek és tájékoztattak a Görcsönydo­bokán folyamatban lévő új ba­romfivágó- és feldolgozóüzem beruházás helyzetéről és prob­lémájukról. Mint bizonyára Ön előtt is ismert - írja többek kö­zött levelében Folláth Györgyné az új üzem beru­házását az FVM - az elmúlt év­ben benyújtott pályázatuk alap­ján - kedvezően bírálta el és a megvalósítást 10 millió Ft visz- sza nem térítendő juttatással támogatja. A beruházás támo­gatásának odaítélésekor figyelembe vettük, hogy a megyei Terü­letfejlesztési Tanács 16 millió Ft-tal támogatja a megvalósí­tást. Információink szerint a BMTT a korábbi ígérvényével szemben a 16 millió Ft-os tá­mogatási szerződés határidőn túli megkötéséhez nem járul hozzá. Kérem Elnök úr szíves segít­ségét és közbenjárását, hogy a Tanács vizsgálja felül dönté­sét. ” 16-án küldte el levelét Follath Györgyné. A BMTT június 29-én tár­gyalta a méltányossági kérel­ruári döntése megfellebbezhe­tetlen. Vélhető, hogy ezzel az FVM-ben nincsenek tisztában. Marad tehát az ily módon kü­lönösnek minősíthető levél ér­telmezése, ami mögött valóban nehezen követhető anomáliák húzódnak meg. A hatályos jog­szabály szerint például egy pá­lyázó köteles arról is nyilat­kozni, hogy adott tárgyban ko­rábban és máshova támogatási kérelmet nem nyújtott be. dikban már 130 ezer. Az utóbbi esetben az FM-pályázatban ígért 33 milliós saját erő vi­szont lecsökken 15 millióra. A BMTT-hez beadott pályá­zat tartalma alapján kezdettől fogva, a hiánypótlások, az el­lentmondások feloldásának el­maradása miatt azóta is befo- gadhatatlan. Ennek ellenére a A félkész létesítmény a falu határában fotó: wéber tamás A minisztériumi főosztály- vezető megítélése szerint ugyanis a 16 milliós támogatás hiányában az új üzem beruhá­zása meghiúsulhat. Az FVM és a kft. különös kérésére döntően dr. Buttinger János (kis képünkön), a Kincs­tár megyei igazgatója ellenál­lása miatt volt szükség. A BMTT egyébként még a múlt év júliusának végén hozta azt a döntését, hogy a 16 milliós tá­mogatást megadja a kft.-nek. A kedvezményezett többször kérte a szerződés megkötésé­nek halasztását, mígnem a Ta­nács 1999. február 17-én a to­vábbi határidő-módosításhoz nem járult hozzá. Ezt követte a kft. méltányos- sági kérelme a BMTT elnöké­hez, hosszabbítsa meg a szer­ződéskötési határidőt, majd vélhetően látogatása a minisz­tériumban, mert onnan június met, de nem döntött. A Kincs­tár Baranya megyei igazgatójá­nak véleményét kérte. Ezt dr. Buttinger János a legutóbbi, augusztus 4-i ülésre el is készí­tette. Néhány idézet ebből: „ ... a rendkívül megalapozatlan és dokumentumok tömegét nélkü­löző pályázati anyaghoz'..." - „Ez azonban szemenszedett ha­zugság ...” - „ . .. durva csúsztatásokkal terhelt vádas- kodási hadjárat...” - „Bízom benne, hogy a Tisztelt Tanács fogja .. . kikérni magának. ” A BMTT nem csak a kft. pá­lyázatáról, de a minisztériumi főosztályvezetői levél értelme­zéséről is kérte a kincstári vé­leményt. Azt tudni kell, hogy a BMTT-nek nincs jogszabályi lehetősége a méltányosság gyakorlására, ennél fogva feb­Ezzel szemben a kft. pénzt kért az - akkor még - FM-től, majd a BMTT-től, végül ugyanerre a célra Phare-keret- ből is. Egyik esetben a beruhá­zás végösszegeként 43 millió 232 ezer forint szerepel, a BMTT-nél ennél 30 millióval már több. Előbbi esetben 33 millió 232 ezer forint saját erőt ígért az FM-nek, utóbb kide­rült, ez sem áll rendelkezésre. A minisztériumi támogatást ba­romfihús-feldolgozó létesít­mény export-higiéniai fejlesz­téséhez, gépek beszerzéséhez kéri - ami feltételezi már a hát­tér és az üzem működtetését -, a BMTT-től viszont zöldmezős beruházás keretében felépülő baromfifeldolgozóhoz. Az FM pályázatban 366 négyzetméte­res, a BMTT-hez beadottban 610 négyzetméteres alapterület szerepel. Előbbi projektben a négyzetméterenkénti bekerülési költség 44 ezer forint, a máso­Tanács egy ízben már odaítélte a 2x8 millió forintos támogatást (fele vissza nem térítendő, fele igen), ám a Kincstár a rendezet­lenség miatt a szerződést nem készíthette elő a pályázóval. Dr. Buttinger a folyamatot lo­gikátlanságok és törvénytelen­ségek sorozatának minősíti, s nem érti, egyszerűen hogy lehet még téma a BMTT - és külön­böző miniszteriális szervek - előtt a kft. ügye. A BMTT augusztus 4-én a Kincstár véleményének ismere­tében is úgy határozott, hogy szakértői bizottságot állít fel, vizsgálja meg újból a körülmé­nyeket. Vagyis annak ellenére, hogy a támogatási szerződés megkö­tésére a lehetőség 1988. de­cember 22-én végérvényesen lejárt, a testület továbbra is na­pirenden tartja ezt az ugyan­csak különös ügyet. Mészáros Attila ^hetedik oldal Jegyzet Korona-vonat Elvtelen vádaskodás lenne azt állítani, hogy a budapesti kisgazdák nem dolgoznak. Itt van mindjárt ez a Liebmann Katalin elnökasszony fejéből kipattant ötlet, miszerint jövőre vonatra a Szent Koronával, hadd lássa mindenki, ezeréves államisá­gunk jelképe ugyanis momen­tán piszkosul el van dugva a Nemzeti Múzeum sötét és ki­csi termében, így aztán - vi­gyázat, idézek - Józsi bácsi­nak vonatjegyet kell vennie szerény nyugdijából, hogy láthassa, pedig amikor az amerikaiak visszahozták, di- rektice megmondták, hogy a magyar népnek hozták vissza, nem pediglen a kiváltságo­soknak, akik Pesten élnek vagy akiknek - még rosszabb - futja vonatjegyre. Nehogy valaki azt higgye, hogy én ezt a vonat-ügyet nem helyeslem, nagyon is he­lyeslem, főként, ha megy vele a palást, az országalma meg a jogar, szerintem a teremőrö­ket is vinni kéne, mert ezek a teremőrök nagyon hozzá tud­nak ám szokni ahhoz, amire vigyáznak, mintegy függővé válnak tőle, már szabadnapjaikon rájuk tör a rosszullét, el lehet képzelni, mi tör­ténne velük egy kéthe­tes turné alatt. Igaz, hogy a korona már korábban sem bírta a sok uta­zást, és a sok rázkódástól el­ferdült a kereszt, a magyar vasutak állapotát ismerve pe­dig epokit nélkül alighanem elemeire esne szét, de az ötlet akkor is felettébb nemes. Az se szegje kedvünket, hogy mivel vonat nem jár minden­hova, a legeldugottabb kis falvakba vagy busszal kell el­juttatni a koronát, vagy a la­kóknak kell elporoszkálniuk a legközelebbi sínpárig. Ott az­tán fékez a vonat, az emberek felszállnak, megnézik a büfé­kocsi vitrinjébe rakott erek­lyéket, majd leszállnak és ha- zaporoszkálnak. Szép. Hacsak nem éppen akkor sztrájkolnak megint a vasuta­sok, mert ez esetben csak ők láthatják, ami nagy disznóság volna, lévén nekik amúgy is ingyen van a vonatjegy. Lendvai Dávid Az emberi test Arról a „szörnyű ta­pasztalásáról” mesél a barátom, hogy az em­berek kilencven száza­léka csúnya. Erre a strandon jött rá. Azon morfondírozunk, hogy az esztendő nagyobbik részé­ben, mikor felebarátaink előttünk ruhadarabokba bur­kolva jelennek meg, olyan emberi ideál rögzül belénk, amit a filmek, reklámok, vagyis a virtuális valóság közvetít számunkra. Márpe­dig nemhogy Hollywoodban, de még magyar szappanope­rában sincs csúnya ember, ha mégis, akkor az annyira fer- telmes és gonosz, hogy em­berként nem is jön számí­tásba, és úgyis kinyírják a film végére. Ezért aztán az „istenek” szépsége kínzó kontrasztba kerülhet a valósággal, mikor a nyár beköszöntével minden­ről lehull a lepel. Persze, egy strandon mi mással is szórakoztathatja magát az ember, minthogy bámul, néz a szemivei, és ide­ális esetben lát is. Jómagam nem szép és csúnya embe­rekre osztom a világot, már csak azért sem, mert tudom, hogy (lásd:) a legjobb filmek nagyon is furcsa emberek köz­reműködésével készül­tek (lásd pl. Menzel tel­jes életműve). Ami a szemlélődésem so­rán mégis meghökkentett, az a tetoválások elszaporodása. Hol van az az idő, mikor girbe-gurba vonalkákkal volt az ujjakra odakékezve a szü­letési dátum, vagy a kedves felszólítás: Üss! (négy ujj, négy jel). Ma a tatoo nem va­lamiféle vagány kívülállás, hanem lassacskán betagozó­dás. Minimum egy kis vállra helyezett pillangó vagy a ka­ron, a bokán körbefutó „díszí­tősor”. Kultusz ez, ami nem új keletű, hiszen az ősmagyar sámán ugyanúgy kifestette magát, mint az indián harcos. Manapság a testdíszítéshez ugyan nem tartozik semmi­féle ideológia, csak a (hasonu­lást vágy. Vágy, hogy szépek legye­nek (legyünk), legalább a strandon, ahol majdnem olyan meztelen mindenki, mint - ha igaz - a Paradicsomban. Méhes Károly hetedik oldal Is Riport Folytatódik a rendszervál­tás. Az éppen csak megala­kult pécsi SZDSZ- szervezet­nek sok gonddal kellett szem­benéznie. A legkisebbet a fennálló hatalom okozta: va­lójában nem zavarta a csoport működését. A szabaddemok­ratáknak azonban egyszerre | kellett pártot építeni, és | megmutatni magukat a j társadalomnak. 1 Portró I VenczelTibor. Mikora I katonai főiskolát elvégezte, úgy érezte, az akkori | hadsereget nem neki találták ki! Portré A város képi krónikása Csodálatos élmény Takács Dezső műhelyébe belépni és figyelni kezének mozdulatait. Ez a birodalom a türelmes emberé, aki ha kell, a rézlemezre a tízezredik apró karcot viszi fel, s ekként szinte fényképszerűén elevenedik meg a táj, az épület. Portugáliában kiadott míves al­bumot forgatunk, benne több ország neves grafikusának munkái. Ex-librisek. A grafika e sajátos műfajának képviselői között egyetlen magyarként fe­hér hajú tanár úr. Megkockázta­tom: tán a Rudnay-díjas mű­vészembert, aki ifjúkorában ösztöndíjasként megjárta a Lip­csei Akadémiát is, jobban isme­rik külföldön, mint idehaza.- Meglehet - mondja csön­des hangján. - Pedig éppen most a száznegyedik kiállítá­somra készülök. Bolyban a- Ügy tudom, hogy az Ágos­ton tér közelében, egy aszta­losműhely vonzásában nőtt fel.- Édesapám kis műhelyt bé­relt a plébánia mellett, s az is­kolából hazafelé mindig oda nyitottam be. Magamtól is, meg némi kényszerből; apám azt szerette volna, ha a mester­templomaim sorozatával kö­szöntőm augusztus húszadikát.- Milyennek látja a mát, a világot?- Ez a sok csúnyaság ami körülöt­tünk történik, ( meglehetősen elszomorítja az embert. Éppen ezért is törekszem arra, hogy valamivel, széppel, emberivel megörvendeztessem azokat, akik kíváncsiak rám. Takács Dezső Pécsett született 1933-ban. jrafikus és pedagógus. Rajz-földrajz szakon végzett a Tanárképz Pécs rajzos krónikása - külföldön jobban ismerik, mint itthon. Felesége szintén pedagógusként ment nyugdíjba. Lányuk informatikával foglalkozik, két unokájuk Bálint és Sára. ségét folytatom. Alig értem el a gyalupadot, már odaállított egy zsámolyra, s mindig akadt egy rücskös deszka, amit ne­kem kellett kisimítani. Néha reménytelennek tűnt, de min­den feladat végére ér egyszer az ember. Nos, ott tanultam meg a munkát, azt, hogy ma sem telik egyetlen percem el semmittevéssel. — Fával, rézzel, kővel dolgo­zik, sokféle ágát műveli a képző­művészeinek. Tűzzománcot égetett, szob- rászkodott.- Evekig tan- felügyelő vol­tam, sok-sok is­kola tartozott hozzám. Úgy gondoltam, hogy ismernem kell a különböző fogásokat és fortélyokat is; nem elég, ha va­lamit lerajzolok. Takács Dezső szeretetre­méltó ember - mondják tanít­ványai. Sokan vannak, kicsik és nagyok. Hiszen a makói művésztelep alapítója, hosszú ideig a bányász képzőművész kört, majd tizenhat évig a pe­dagógusok képzőművészeti műhelyét vezette. Kozma F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom