Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-21 / 228. szám

10 Dünántuli Napló Kultúra - Művelődés 1999. augusztus 21., szombat Hírcsatorna Emlékkiállítással folyta­tódik a baranyai néphagyo­mányok nagy kutatója, dr. Berze Nagy János tisztele­tére rendezett megyei ün­nepségsorozat. Az életmű­vet reprezentáló tárlat meg­nyitójára augusztus 23-án, hétfőn 11 órakor kerül sor Pécsett, a Csorba Győző Megyei Könyvtár rendez­vénytermében, ahol Lan- tosné dr. Imre Mária nép­rajzkutató és Surján Miklós helytörténész méltatja a 120. éve elhunyt tudós munkásságát. A templomok szerel­mese. Csodás templomok sokaságát vonultatja fel Ba­ranya és Pécs, melyekből a neves Rudnay-díjas alkotó- művész, Takács Dezső is szívesen ment ihletet. E té­májú munkáiból Bolyban, az Erzsébet Vigadóban nyílt tárlat augusztus 20-án 16 órakor, ahol dr. Lenkey Ist­ván történész mondott be­vezetőt. Az eseményen mű­sorukkal felléptek a bólyi rézfűvóstábor növendékei is. Nyári zenés esték. A Püs­pökvári zenés esték legkö­zelebbi programjában, au­gusztus 27-én 20 órakor Szamosi Szabolcs orgona­művész és Koloss Krisztina csellóművész ad koncertet. Műsorukon Bach, Brassai, Wolmuth, Zimmermann, Mendelssohn, Lisznyai Sz. G. és Pikéthy T. művei sze­repelnek. Az orgonakoncer­tek utolsó két előadására augusztus 29-én 19 órától és szeptember 12-én 16 óra 15- től kerül sor Sebestyén Já­nos (csembaló), Kovács Ló­ránt (fuvola), illetve a Bach énekegyüttes fellépésével. Fiatal szobrászok. A mo­hácsi születésű Kuti László személyében a JPTE Kép­zőművészeti Mesteriskolán végzett szobrászművész ál­lítja ki műveit Pécsett, a Szent István téri Műhely Galériában. Bencsik István szobrászművész neves ta­nítványának tárlatát egy másik tehetséges tanítvány, Böszörményi István nyitja meg augusztus 28-án 11 órakor. A tárlat szeptember 11-ig látogatható. Falvak megszállott értékkeresői Európai falufejlesztő szakemberek tapasztalata, hogy azokban a településeken, ahol otthont találnak a művészek, másfajta, a lehetőségek iránt fogékonyabb gondolkodásmód alakul ki. Kö­zösség és kultúra összetartozó fogalmak, akkor is, ha kultúra alatt nem csak népi együttesek vendégjátékát értjük, hanem például egy olyan faluházat, ahol ízléses épített környezetben lehet lakodalmat tartani. A legjobban talán a kis, néhány száz lakosú településeken kö­vethető nyomon, hogyan hat egymásra közösség és művelő­dés. A kulturális élet valami­lyen jelenléte és a falufejlődés nem választható el egymástól, de a legtöbb helyen az a tapasz­talat, hogy a lakosságnak csak kis százaléka vesz részt aktívan a közösség életének szervezé­sében. Ott megy a munka, ahol megszállottak vannak, mondták el több baranyai településen is. A falvak a túlélés, a feljebb kapaszkodás különböző mód­jait találják meg. Belvárdgyu- lát, Görcsönydobokát, Palko- nyát, Bodát és Mániát szem­lélve azt láttuk, hogy a telepü­lések még mindig nehezen tud­ják a tényleges értékeiket, hír­nevüket pénzre váltani. Az is kiderült, hogy a fejlődéshez kell egy általános képzettségi, műveltségi szint, olyan hasz­nálható intelligencia, mely a le­hetőségek felismerésére irá­nyítja a figyelmet. Belvárdgyula a pályázatairól híres, ahogyan Németh Jenő polgármester elmondta, tavaly 22, idén idáig 13 pályázatot ír­tak, s ezek 70 százaléka sikeres. A félezres falu ezért a nagyon is szépnek mondható 62 milliós költségvetéssel számolhat, en­nek is köszönhető, hogy a bel­területi csapadékvíz elvezetését megoldották, elkerülve így az árvíz támadását.- Erre vagyunk most a leg­büszkébbek - mondta a pol­gármester -, de a kulturális események közül a juniálisunk a térség nevezetessége, a falu­napunk pedig még ennél is na­gyobb kaliberű. Az ilyen al­kalmak megmozgatják a közös­séget, különösen a fiatalokat, és az 50 alatti korosztályt. Belvárdgyula öregedő falu, zsáktelepülés volta sem ser­kenti a túl nagy aktivitást, de élő a kapcsolat az ausztriai Hit- zendorffal, ahová látogatóba fiataljaikat is elvitték. A Somberektől való önálló­sodás és később a rendszervál­tás adott új lendületet Gör- c sönydobokának, ahol a közös­ségi élet színtere lett a lassan tízéves gyönyörű faluház. Ve­zetője, Ritz.l Jánosné alpolgár­mester is, aki szerint népdalkor a legaktívabb mag a helyi prog­ramok megvalósításában.-Tíz év alatt óriási infra­strukturális fejlődés tanúi vol­tunk - folytatta. - A kulturális területen a népdalkor mellett a tánccsoportjainkra vagyunk büszkék, az iskolások nagy ré­sze itt táncol. Mára a közössé­geink is összecsiszolódtak. A faluház valóban a telepü­lés szíve lett, családi esemé­nyek, lagzik előtt is nyitva áll, de emlékezetes a júniusi, igazi fesztiválhangulatot árasztó fa­lunap, melynek ötletét a test­vérközség, az osztrák Frannach polgáraitól szerezték. Palkonyát sokszor emlegetik példaként, hiszen képesek a század eleji életformát a mai mezőgazdasági lehetőségekkel ötvözni, s olyan sikeres rendez­vényeket teremtettek, mint a Palkonyai nyitott pincék, amelyre a kezdeti 50-60 látoga­tónak ma már 16-szorosa érke­zik. Becker Leonóra polgármes­ter határozottan állítja, hogy kulturális programok nélkül nincsenek közösségek, hogy az együtt átélt programok tartást adnak a falusiaknak, s megerő­síti a hitüket abban, hogy talán mégis jó helyen laknak.-Az idegenek, a látogatók érkezése azért is fontos - tette hozzá -, mert kicserélhetjük gondolatainkat, megmutathat­juk értékeinket, s erre nagyon nagy szüksége van egy ilyen kis falunak. Utoljára Hollandiában mu­tatkozott be Palkonya, egy eu­rópai falvakat megismertető eseményfolyam részeként. Szinte belenőtték magukat a Bordalfesztiválba is. Rendkí­vüli jelentőségű, hogy itt a 350 lakos között szobrászok, kera­mikusok mellett restaurátor, porcelánfestő, festő is él és al­kot. A művészek letelepítését sok európai országban project- ként kezelik, mert kiderült, hogy kulturális hatásukkal fel tudnak támasztani egy-egy hal­dokló falut, s a hely régi érté­keire irányítják a figyelmet. Bodán is művészeti teljesít­mény hozta össze utoljára a la­kosságot, az új templomi üveg­ablakokért jött létre szép össze­fogás. Kovács Győző polgár- mester azt emeli ki, hogy náluk különböző polgári csoportok dolgoznak Bodáért, egyesület, tánccsoport, polgárőrség. Ők vállalták azt, amit kevesen: részt vettek abban a közösség­fejlesztési vizsgálatban, amit a Janus Pannonius Tudomány- egyetem végzős diákjai folytat­tak. A megmérettetés jót tett, az önkormányzat a valós igények alapján, a tényleges értékek tükrében kialakított program szerint dolgozik. Ott vannak a megyei rendezvények sorában is, legközelebb a Gasztronómia Eve alkalmából szervezett napra viszik többek között a bodai csemegét, a kuglófot. Meglévő mikroközösségek­ből próbálták a faluközösséget megteremteni Mánián, a Kom­lótól való 1992-es önállósodás után. Régi gyökereik, hagyo­mányaik alig maradtak fenn, ta­lán csak a szüreti bál ilyen, de Schmidt Zoltán polgármester örömmel említi többek közt a Mániáért Egyesületet, dalkört, a nyugdíjasklubot, a jól bevált Kölyök Klubot, a cigány kultu­rális egyesületet. Csodálatos műemléktemplomunkban rit­kán van hangverseny, a betörés, rongálás gyakoribb, nemrég még a vendégkönyvet is átlőtte valaki légpuskával. Lehet, hogy több idő kell még, s ez nem is lenne csoda, hiszen a példaként emlegetett nyugat-európai fa­lucskák közösségei nem tíz, de több száz év alatt erősödtek ez­redvégi polgársággá. H. I. Gy. Palkonyán külföldről is telepedtek le művészek, így itt él és dolgozik az angol szármasú Colin Foster is fotó: Tóth László Változásban a mozikultúra Az első filmszínházak az ol­csó tömegszórakoztatás igé­nyeit elégítették ki, illetve a társasági esemény szintjére emelték a mozizást. Úgy lát­szik, ez az idő tér vissza a mozikultúrában, gigantikus díszletek között. Aki manapság csakis a film­alkotás kedvéért ül be a na­gyobb mozik nézőterére, le­mondhat a tiszta műélvezet­ről. A popkomfalók, kólaöb- lögetők között nemcsak a szakadatlan rágcsálás hangjai vonják el a figyelmét, hanem a mértéktelen, már-már a fáj­dalomküszöböt is elérő hang­erő. Mindkét elem amerikai eredetű, olyannyira, hogy például a dolby sztereó rend­szereken tilos állítani, bár itt­hon ezt azért titokban meg­próbálják, mert európai fül nem viseli el azt az iszonyú hangerőt. A szakemberek szerint nem is azért mennek a látogatók a mozikba, hogy filmet nézze­nek, inkább a társaság kedvé­ért, különösen, ha sikk lesz egy-egy adott helyre járni. El­sősorban a 12-30 éves korosz­tályt vonzza a mozi, a 40 év fölötti néző fehér holló, pedig tíz éve még nyugdíjasok is jöttek, akiknek bérletet is kí­náltak. A megváltozott kö­zönség valószínűleg szíve­sebben választja majd a mul­tiplexeket, még a drágább jegyárak ellenére is, mert a csillogó díszletek között új életérzéssel ismerkedhet. Ma a nagyobb átélést a filmklubok teszik lehetővé, bár a vidéki artmozik sorsa éppen elég sanyarú. Az Inter­com Rt. pécsi kirendeltségé­nek műsorszerkesztője, Al­bert Endre szerint inkább csak az 5-6 budapesti művészmozi működik jól, a fővároson kí­vüli klubok többsége nem igazi vetítőhelyen van. Ta­pasztalat, hogy még a váloga­tott alkotásokat kedvelők is inkább megnéznek egy füg­getlen amerikai filmet, mint esetleg egy németet. Szűkíti a lehetőségeket, hogy míg va­lamikor az országban mintegy 3000 mozi működött, mára csak 500 körüli a számuk. Ba­ranyában közel 20 hely büsz­kélkedhetne filmszínházzal, ha nem zárnának be sorba. Nehezíti a helyzetet, hogy egyre több településre már nem lehet vasúton szállítani a tekercseket, mert az árufuva­rozó kft. szerint nem éri meg. Több kisebb falu filmszín­háza ezért csukta be kapuit. Szerencsére van jó hír is, igaz csak egy: Szigetváron újra felélesztik a mozit.- A videó, sőt a kábeltévé is nagy ellenfél lett - állítja Albert Endre. - Aki húsz­harminc csatorna között kap­csolgathat, nehezebben kel fel, hogy moziba induljon. Lerövidült a bemutató, a vi­deómegjelenés és a kábelté­vés vetítés közötti idő, így, mire például Mohácsra, Bolyba, Sellyére vagy Bere- mendre eljut egy film, már régen kijön videón. A méret persze nem ugyanaz, és vannak művek, melyeknél a látvány rengete­get számít. Ilyen volt a Tita­nic például, ez a fűm egészen más hatást tesz a hatalmas filmvásznon, mint az ötven centis képernyőn. Az sem mindegy, milyen a mozi, hány hétig játssza a filmet, vagy, vidéki helyszín eseté­ben mennyire lesz kopott a kópia, mire odakerül. A moziközönség ízlésének változása azon is lemérhető, milyen alkotásokat választ. A korábban vezető piff-puff tör­ténetek, erőszakos jelenetek­kel zsúfolt akciófilmek kissé hátrább kerültek az értéklis­tán, amelyen megjelent a ka­landos, romantikus történet. Köztük is kiemelkedő volf például a Szerelmes Shakes­peare. Hátrányosabb egy film sorsa, ha feliratos, mert bár így olcsóbb a forgalmazás, a közönség egy része egysze­rűen nem tudja jól megérteni a mondatokat, mert csak las­san és rosszul tud olvasni.- Akkor megy jól egy film, hajó, ha van benne ötlet, mint mondjuk a Mátrixban - mondja a műsorszerkesztő. - Általában sikeres a mű, ha Amerikában is az, de vannak kivételek. A Vizes nyolcas ta­rolt a tengerentúlon, nálunk nem, hiszen sem a sztárt, sem a baseballt nem ismeri a hazai közönség. A Z, a hangya is így járt, a hírneves amerikai sztárok hangjával, feliratosán került be, de a hang nem ér­dekelt senkit. Volt egy kis izgalom áz Amerikai história X vetítése­kor, de csak néhány kopaszra borotvált fiú jött, akik a film vége előtt elégedetlenül tá­voztak is. A magyar mozis rendszer most van éppen a legnagyobb rendszerváltásban, véli a szakember. Nem omlik össze, csak átalakul, s az is biztos, hogy a nagyobb városokban a mozi mindig is üzlet marad. Az viszont nincs kizárva, hogy inkább nagyvárosi je­lenség lesz, s a kisebb telepü­lések lakói csak kirándulás- szérűén utaznak be a sokter­mes új mozipaloták giganti­kus (ha nem gigantomán) vi­lágába. Hodnik I. Gy. Futnak a képek _______________________________________________________________________ Fe kete macska, fehér macska Emir Kusturica filmjeit általá­ban aprólékos realizmusukért és szertelen humorukért szok­ták dicsérni. Számomra vi­szont a bosnyák rendező fel­felvillanó költészete és szürre­alista látomásokba hajló me­részsége a legfontosabb. Ép­pen ezért én, másokkal szem­ben, az Arizonai álmodozók-at tartom az életmű csúcsteljesít­ményének, amelyben oly sza­badon szárnyalt Kusturica fan­táziája, s merészen lobogtak ví­zióteremtő indulatai. Ehhez a remekműhöz képest a Cigá­nyok idejé-t inkább csak gro­teszk tragikumáért tudtam be­csülni, semmint balkáni egzoti­kumáért, az Underground-ot pedig meglehetősen zavaros szellemiségű alkotásnak tekin­tem. Ezt azért bocsátottam előre, hogy jelezzem: a Macska-jaj (Cmi macka, beli macor), Kus­turica új filmje, nem az „arizo­nai vonalat” folytatja, hanem a „balkáni témát” variálja tovább, amit én meglehetősen vegyes érzelmekkel szemlélek. Nem vonom kétségbe az alkotó bi­zonyára nagyon önkritikus szemléletmódjának igazát, de egy idő után, engem legalábbis, már-már untatott az aprólékos miliőrajz földhözragadt stílusa, primitív giccsbe hajló festési metódusa, a csorba fogsorok viszolyogtató látványa, s egyre kevésbé érdekeltek azok a kis­szerű figurák, akiknek a rablá­son és átverésen kívül egyéb gondolataik nincsenek, s akik­nél az érzelmeket hisztérikus idegrohamok pótolják. Ennyit a fekete macskáról. De van itt egy fehér macska is. Ez valójában egy jótékony kobold, aki jobbnál jobb ötlete­ket sugdos Kusturica fülébe, s ő ezeket időnként meg is hallja, és ilyenkor szót fogad neki. így született a Trabantot zabáló disznó vissza-visszatérő képe, amit akár a film főmotívumá­nak is tarthatunk (micsoda fé­lelmetes erejű balkáni látlelet egyetlen felvételsorba sűrítve!), a fára kötözött zenekar látványa (az alpári nyomorúsággal tár­sult képtelen hivalkodás szür­reális megidézése), a meglo­csolt telefonpózna, a vándorló fatönk, Afrodita Karambolisz figurája, akinek már a neve tap­sot érdemel, s végül a „lejegelf ’ nagyapáknak a legjobb latin­amerikai írókra emlékeztető je­lenetei. Ez utóbbiakat, mint­hogy éppen a lakodalom napján találtak meghalni, szépen „hű­vösre teszik” a padláson, mert hát mégsem lehet egyszerre es­küvőt is, temetést is tartani. Majd megkapják a végtisztes­séget, torral, zenekarral, a lagzi után. Persze, minden másként ala­kul. Ezt is a fehér macskának köszönhetjük, aki addig forgo­lódik az öregek körül, míg azok végül gondolnak egyet, és fel­támadnak rendesen. Miközben NAGY IMRE FILMJEGYZETE Balkáni édes élet a Dadant alakító Srdan Todoroviccsal a fiatalok felkapaszkodnak a német hajóra, hátukon a tangó­harmonikával, s ennek titkos rekeszében a családi murvaőr­lőért kapott pénzösszeggel, márkában. Mennek Európába ... Nagy Imre A K A I i Hodnik Ildikó Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom