Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-21 / 228. szám

Háttér - Riport 1999. augusztus 21., szombat ENOSZEHVÁLTÁS PÉCSEI1 ÉS i lAl IÁ N (ÁJ Iá N 1 9 8 B-91 ] 24. rész T; . í . ;• T.; ’ } A:;; .. - ■ :W; ; <■;>-: é ■ <■. ; >í:; s A pesti Jurta Színháztól a pécsi Susogóig Az SZDSZ 1988. november 13-án alakult meg Budapesten a Szabad Kezdeményezések Hálóza­tának tagjaiból. A vidékiek, akik erről tudomást szereztek, a budapesti csoportosuláshoz csatla­koztak. Az első vidéki csoportok 1988 decemberében, illetve 1989 elején kezdtek megalakulni. A szervezésük eléggé konspirativ volt. Többek között azért fordulhatott elő, hogy a pécsi szervezet megalakulásáról, annak pontos dátumáról nincsenek írásos dokumentumok. Még az is bizonyta­lan, hogy a kezdeményezések melyik fokát lehet megalakulásnak tekinteni. Egy bizonyos: a SZDSZ első pécsi szervezete 1989. január végén a struktúra kiépítésével létrejött. Idén, az SZDSZ pécsi megala­kulása 10. évfordulójának em­lékestjét januárban tartották: a kiválasztott nap azonban in­kább csak alkalmas és jelképes volt, mint kronológiailag helyt­álló. További - kimondott, vagy inkább kimondatlan - kü­lönlegessége ennek az évfordu­lónak az a számvetés volt, hogy a pécsi szervezet alapítói és első vezetői közül ma már egy sincs az SZDSZ-ben párttiszt­ségben, sőt zömük még az első évben különböző okok miatt el­távolodott a szabaddemokraták­tól - vagy legalábbis a pártéle­tet jelentő politizálástól -, il­letve más pártba lépett át. Jel­lemző erre a szituációra, hogy a megemlékezésen a visszatekin­tést egykori ügyvivőként az a Rozs András levéltáros mondta, aki már az 1990-es első szabad választás előtt elhagyta a sza­baddemokraták táborát, és ké­sőbb a párt hajdani liberális szövetségesét erősítette. Pedig közel egy éven át, ha Pécsett szóba került az SZDSZ, akkor az esetek többségében elsőként az ő nevét említették. Ugyanakkor mégsem ő volt az, akihez Pestről először jutott el az SZDSZ első szikrája. Az érdemi részt tekintve az el­sőség kérdése eldönthetetlen. Dr. Varsányi Erika és Valkó László szociológus-képzőmű­vész házaspár hölgy tagja min­denesetre már közel két évti­zeddel korábban ismeretségben és munkakapcsolatban volt a Szabad Demokraták Szövet­sége országos vezetői némelyi­kével. - 1988 januáijáig dol­goztam egy pszichiátriai inté­zetben. Nem bírtam már elvi­selni azt a világot, amelynek a fő jellemzője a hazugság és a megalkuvás volt. Ezért örültem annak a pici szabadságnak, hogy megpróbálkozhatok sza­badúszóként dolgozni. Mun­kám során különböző kis tele­püléseken már korábban is ta­pasztaltam a társadalmi feszült­ségeket. Egyesületeket próbál­tam kezdeményezni a megoldá- sukra, de mindig falakba ütköz­tem. Nem tudom már, milyen forrásból hallottam először a Szabad Kezdeményezések Há­lózatáról. Nagyon örültem, hogy törekvéseimmel csatla­kozhatok valakikhez. Gyorsan Pestre mentem informálódni, kapcsolatot keresni. Amikor kiderült számomra, hogy kik vannak a Szabad Kezdeménye­zések Hálózatában, boldog vol­tam. Solt Ottiliával már a 70-es évek elején kapcsolatban vol­tam, amikor szegénységvizsgá­latot végzett. Szociológusként interjúkat készítettem a kutatás számára. Nem voltam a sző­kébb team tagja, de jóban vol­tunk Ottiliával. Amikor 1988- ban elmentem hozzá, újra meg­találtuk a hajdani szálat. A kapcsolatfelvételnek gyors következménye volt.- Két vagy három héttel ké­sőbb megjelent nálunk két férfi. Mint kiderült, Sasvári István és egy fiatal srác, Müller Zsolt, aki akkoriban volt egyetemista. Azt mondták: ők a Szabad Kezde­ményezések Hálózatához tar­toznak és Solt Ottiliától kapták meg a nevünket, címünket, hogy ismerkedjünk meg.-A továbbiakban arról tájé­koztattak minket - folytatja Valkó László - hogy úgy néz ki, lehetőség látszik a hálózaton belül egy szőkébb politikai szervezet létrehozására. Arról tudakozódtak, hogy érdekelne-e minket a szerveződés, és tu­dunk-e másokat megnevezni, akikkel érdemes ebben az ügy­ben felvenniük a kapcsolatot.- A pesti Jurta Színházban, a Beszélő estjén volt az alakuló gyűlés. Akkor még arról is folyt vita, hogy egyáltalán alakuljon-e párttá a Szabad Kezdeménye­zések Hálózata, vagy maradjon meg az addigi formájában. Akik jelezték, hogy szívesen kapcsolódnának egy politikai szervezethez, előzetesen kérdő­ívet kaptak. Az volt az egyik kérdés, hogy ha egy liberális eszmékhez tartozó szervezet­hez kapcsolódna, akkor milyen elnevezést szeretne. Volt né­hány alternatíva felsorolva: mi a Szabad Demokraták Szövet­sége változatra voksoltunk. Az események felgyorsultak. Az SZDSZ pesti megalakulása után néhány héttel december­ben Pécsett, az Értelmiségi Klub rendezvényén Mécs Imre a Szabad Demokraták Szövet­sége helyi szervezetének meg­alapítását kezdeményezte. Dr. Varsányi Erika és Valkó László máshonnan kapta az impulzust.- Egy decemberi szombat délelőtt megjelent nálunk Sas­vári István és Müller Zsolt. Azt kellett általuk megüzennünk Solt Ottiliának, hogy alkalmas-e szá­munkra a kiválasztott időpont, és részt veszünk-e a találkozón, amelyet a Susogó étterembe szerveztek. Ezen a találkozón Solt Ottilia egy gödi szárma­zású későbbi országgyűlési képviselővel jelent meg. Az összejövetelre mi négyen men­tünk el, és velünk jött Németh Zsolt. De a Susogóban találtunk már másokat is. Zömében egy más kaliberű társaságot: Keres- nyei Józsefet és vendéglős kol­légáit. Ők nagy hangon elkezd­tek kommunistázni. Én undo­rodtam a viselkedésüktől, és többeket is riasztottak. Németh Zsolt azt mondta: ha ilyen figu­rák is vannak benne, akkor ő nem vesz részt a szervezkedés­ben. Mi azonban akkor mégis megegyeztünk Ottiliáékkal, hogy folytatjuk a szervezést. Az előbbi elhatározás ered­ményeként találkozhatott az SZDSZ-szel Rozs András le­véltáros.-Nem voltam MSZMP-tag, sem ellenzéki, de szimpátiáim az ellenzékhez közel álló sze­repekbe vittek. Semmiféle igazi ellenzéki akcióban nem vettem részt, legfeljebb az egyetemi éveimben az Eötvös Kollégium tagjaként olyan megnyilvánulá­sokban, amelyek a szocializ­mus keretén belül másság szí­nezetűek voltak. Ebből, meg az 56-os forradalom melletti fellé­pés családi hagyománya alap­ján úgy gondoltam, hogy az el­lenzékiek körében van a he­lyem. Az MDF 1987-es meg­alakulásáról épphogy csak hal­lottam valamit. Pécsett csak 1988. őszén volt nagyobb belé­pési hullám. Akkor gondolko­dóba estem én is, de végül arra az elhatározásra jutottam, hogy nem az MDF-en belül akkori­ban uralkodónak mondható népi-nemzeti irány mellett te­szem le a voksomat. 1988 no­vemberében megtudtam, hogy van egy másik, új kezdeménye­zés, amely liberális elveket vall, és a magyar szabad­elvűséget is előzményének tartó demokratikus ellenzéknek próbálkozásai vannak már Pé­csett is. Barátaim révén infor­mációkat szereztem róla, de a legelső alakuló összejövetelen még nem voltam ott. Ámbár az SZDSZ Pécsett tulajdonképpen többször is megalakult: leg­alább hármat lehet mondani. Én 1989. január közepén voltam ott egy olyan ülésen - Müller Zsolttól tudtam róla -, amelyet a Susogó étteremben tartottak. Egy belső teremben 20-25-en jöttünk össze. Többen is úgy voltak jelen, hogy előtte már ta­lálkoztak, és utaltak az előbbi összejövetelre, amely szintén a Susogóban zajlott. Éz a máso­dik találkozó is megalakulás jellegű volt a sok új résztvevő miatt. Ott találkoztam először Keresnyei Józseffel, aki később Pécs jellegzetes alakja lett az Értelmiségi Klubban való fel­lépései révén. Egy vendéglátó cég vezetője volt és nagy is­mertséggel bírt a szakmán be­lül. Uszályként vitte magával az embereket. Ő hangadó volt ezen a találkozón. A második susogói alakuló gyűlésen is viszonylag kevés értelmiségi vett részt. Elsősor­ban olyan emberek jöttek össze, akik erőteljesen MSZMP- és kommunistaellenes megnyilvá­nulásokkal tüntettek. Szeren­csére volt néhány visszafogot­tabb hang is.- Mármint olyan, amely ar­ról szólt, hogy fel kell venni a tárgyalás fonalát az MSZMP- vel, és a vulgárisán megfogal­mazott radikális nézetekhez képest mérsékeltebb politikát kell folytatni. Én is hasonló ér­telemben szóltam hozzá, és eb­ben Müller Zsolt véleményét támogattam. Aztán Csillag László közgazdász - aki akkor a JPTE-n tanított - szintén a bé­kés rendszerváltáshoz vezető politikai stílust szorgalmazta. Hozzánk képest sokkal radiká­lisabb nézeteket vallott a ven­déglátósok és kereskedők köre, továbbá a taxisok csoportja. Aki ott hozzászólt, és néhány értelmes - vagy akkor annak tűnő - gondolatot elmondott, abban később megbíztak a töb­biek, és véleményformáló lehe­tett a SZDSZ Pécsett alakuló szervezetében.- Müller Zsolt, Keresnyei József, Csillag László, és én is ezek közé kerültem, valamint Sasvári István. Ő már a Szabad Kezdeményezések Hálózatában is jelen volt. A Jurta Színház­ban az SZDSZ megalakulása­kor is hozzászólt a vitához. Sasvári népi radikális vonalat vitt. Az SZDSZ politikai törek­véseit a függetlenség, a több­pártrendszer és az emberi sza­badságjogok tekintetében egy­aránt meglehetősen sajátos és erőteljes szavakkal képviselte, ahogy radikális eszközökkel megvalósítandónak képzelte el a rendszerváltást is. Már csak a nézetek sokféle­sége miatt is volt egy harmadik alakuló gyűlés is. Ekkor kicsi­nek bizonyult a Susogó: a Ba­ranya Megyei Levéltár Rét ut­cai részlegének tanácstermében jött össze az SZDSZ akkori tagsága. És persze megint csak voltak újak is.- Ez már 1989. január végén zajlott, a pontos napját nem tu­dom már. Sajnos, nem vezet­tünk jegyzőkönyvet. Itt már elég sokan összejöttünk. Ezen a gyűlésen én elnököltem és a gyűlést is én szerveztem. Akkor már nem a Keresnyei-féle vo­nal volt a fő szervező erő. Én vettem át a szervezést Csillag Lászlóval együtt, akivel jól tud­tunk közösen munkálkodni. A levéltárban tartott gyűlé­sen már több értelmiségi volt jelen, és fel is szólaltak közülük néhányan.- Azokra emlékszem, akik később is jelentős szerepet vit­tek a pécsi SZDSZ működésé­nek első évében: dr. Varsányi Erika szociológus, aztán férje, Valkó László festőművész, a JPTE Művészeti Karának jelen­legi adjunktusa. Azon a gyűlé­sen alapvető szervezeti dolgo­kat kellett létrehozni. Például a tagság regisztrálását. A buda­pesti központnak is be kellett jelentenünk, hogy megalakult a pécsi csoport. A budapestihez hasonlóan a pécsi szervezet ügyvivő testületét is; létrehoz­tuk. Az ügyvivők az addigi főbb szervezők köréből kerül­tek ki: Csillag László, Müller Zsolt, Rozs András, Sasvári Ist­ván, dr. CS. T. jogász. Az utóbbi később már soha nem szerepelt az SZDSZ színeiben: nem ismert okból visszavonult. A gazdasági ügyvivő Hernádi Éva köztisztviselő lett. Dr. Var­sányi Erika az ügyvivői testület nem hivatalos állandó tanács­adói szerepét vitte - Rozs And­rás emlékezete szerint. Keresnyei József hatodik lett a szavazás során, így nem ke­rült be az előre elhatározott öt­fős ügyvivői testületbe. Ugyan­akkor mégiscsak jelentős bá­zisa volt még akkoriban.- Az első ügyvivői összejö­vetelen magam tanácsoltam: szavazzunk arról, hogy bizo­nyos pontok tárgyalásához - mivel speciális társadalmi réte­geket képvisel - hívjuk meg őt is - meséli Rozs András.- Ezt meg is szavaztuk, és Keresnyei József részt is vett több ügyvivői megbeszélésen. Ennek aztán meg is ittuk a le­vét. Dunai Imre A sorozat következő részében az SZDSZ első hónapjainak legnagyobb gondjára emlékez­nek vissza a pécsi csoport haj­dani mértékadó személyiségei: a párthoz csapódó azon ele­mekre, akik vulgárisán értel­mezték a rendszerváltás radika­lizmusát. Szó esik 1989. már­cius 15. ünnepség ellenzéket összekovácsoló szerepéről és hátterének egy-két titkáról. Pethő Iván az egyik első pécsi összejövetelen arcív fotó J/hetedik oldal "hétfőn Riport _ Heves viták kísérték a Baranya Megyei Területfej­lesztési Tanács legutóbbi ülé­sét. Egy támogatási kérelem kapcsán a Magyar Államkincs­tár Baranya Megyei Igazgató­sága és a Görcsönydobokán baromfifeldolgozót létesíteni szándékozó kft. közötti vita miatt a levezető elnök kény­telen volt visszafogottabb hangot kérni. Portré Csodálatos élmény Takács Dezső műhelyébe belépni és figyelni kezének mozdulatait. Ez a birodalom a türelmes emberé. Nyaralj, magyar! Benkő kint állt a kis horgász­mólon, nézte a vizet. Meg szemben a párába burkolózó Badacsonyt. Végre felberregett az üdülő ebédre hívó csöngője. Ha jól emlékszik, gyümölcs- levest és rizibizis párizsit ik­szelt be tegnap. Csak a moz­gással kellett csínján bánnia, mert a megérkezés napján már túlesett az aktuális pörkölődé- sen, a napolaj faktorszámára a sugarak oda se bagóztak. A gyümölcsleves határozot­tan ízlett, bár kicsit sok szegfű­szeget kellett kiköpködnie. A hús viszont mócsingos volt, otthagyta a felét. Ami jobban zavarta, hogy szemben, a sarokban külön álló 10-es számú asztalnál me­gint ott ült a Rettenetes Alak. Miért ne ült volna ott, mikor egy turnusban esznek. Kigom­bolt ingben, szakadozott strandpapucsban csoszogott be, csapzott, hosszú haját fél­percenként simította hátra. Csálé, fekete keretes szemüve­gét evés közben a homlokára tolta. Rettenetesen szürcsölt, és még az ebédlőben rágyújtott kifelé menet. Benkő elhatározta, átül majd egy másik székre, hogy ne lássa. Ebéd után lustán végignéze­gette a hatalmas teraszon kira­kosgatott festményeket. Az egyik kép előtt különösen hosszan időzött. Sötétkék hát­térből kiváló narancssárga he­gyet ábrázolt, a hegy lábánál éppen hogy csak vonalakkal jelzett falucska fölött egy régi vitorlás hájó repült. A műkereskedő odaállt Benkő mellé.- Zseniális, nem gondolja? Benkő csücsürítve ingatta a fejét.- Nézze az ecsetkezelést. És a színorgiát, ami mégsem tola­kodó, inkább misztikus!-Végül is - mondta, mert úgy érezte, nem állhat itt telje­sen kukán - kifejező. Ki fes­tette?-Ifjabb Straussz - mondta nagyon komolyan a kereskedő.-A zeneszerző? - csúszott ki Benkő száján.- Vicces. O ma az egyik leg­jobb név! - fejezte be a barkós férfi a tárlatvezetést. Benkőnek valahogy lelkiis­meret-furdalása támadt. Nap­közben sokat gondolt a fest­ményre, és másnap délben me­gint lecövekelt a kép előtt. Kö­zel hajolt, kicsit távolabb lé­pett. Méregette, mint egy mű­értő.- Harminchatezer - mondta a kereskedő harmadnap a halk érdeklődésre.-Szszsz! - szisszent fel Benkő, egy gyerek nekibicikli­zett a lábának. - Le vagyok ki­csit égve - tette hozzá.- Részletre is odaadom, csak személyi kell hozzá - tudta meg rögvest. Még két nap telt el. Elkép­zelte, hová is akasztaná otthon a „Halászfalu” című alkotást. A tévé fölé, úgyis abba az irányba bámul többnyire. Aztán az ebédnél a hangos­beszélőn bemondták, egy tár­saság ultipartnert keres. Mióta , nem ultizott egy igazit? Talán a seregben utoljára. Hirtelen nem értette, miképp bírhatta • idáig ulti nélkül? Lecsapott kést-villát, rohant a népműve­lőhöz, nehogy lemaradjon. A srác egyenesen a 10-es asztalhoz vezette. A Rettenetes Alak felnézett rá a levesszür- csölésből, szemüvege vissza­csúszott az orrára.- Oké - ennyit mondott. - Este nyolckor osztás.- Benkő - nyújtotta a kezét leplezetlen zavarában.-Straussz, az ifjabb - mo­rogta a férfi kézadás nélkül, és máris hangosan szürcsölt to­vább. Méhes Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom