Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-02 / 210. szám
Magazin 1999. augusztus 2., hétfő A bikaviadal nem árt a gyereknek A bikaviadal nem árt a gyereknek, szükségtelen eltiltani tőle - erre jutottak spanyol pszichológusok. Véleményüket azután kérték ki, hogy Spanyolország egyik tartományában kitiltották az arénákból a 14 éven aluliakat. Az öt professzorból álló szakértői zsűri úgy ítélte meg, hogy szükségtelen a tilalom, csupán a sebezhető lelkű, ingatag idegrendszerű gyermekeket indokolt távol tartani a bikaviadaloktól. Hozzátették azonban, hogy a tévében közvetített bikaviadal az élőnél károsabb a gyermekek számára, mivel csak „tompítva” közvetíti az erőszakot. Nem ugyanaz élőben hallani a bika halálhörgését, mint a tévé által „finomítottan” - mondta Miguel Clemente, a La Coruna Egyetem profesz- szora. A szakértők megjegyezték, hogy a gyerekek többségét amúgy nem is nagyon érdekli a bikaviadal. Tábornok lett a köpenicki kapitány A cipészmester sikeresebb volt mint a kereskedősegéd Annak idején milliók mosolyogták meg a köpenicki kapitány történetét. Egy olyan időben, amikor a németek számára szent volt az uniformis, nagy ötletnek bizonyult visszaélni vele. Wilhelm Voigt cipészmester, akinek történetét a filmen a halhatatlan Heinz Rühmann elevenítette meg, turpisságait oly sokáig, oly aranyosan csinálta, hogy nehéz volt rá haragudni. Tettei magát a császárt is szórakoztatták, méghozzá olyan mértékben, hogy Őfelsége kegyelmet adott neki, és egy napot sem kellett Ülnie. Mai utódjával valahogy nem ez történt. Talán azért, mert az ő sztorijában nem akadt igazán báj, csak egyszerű, hétköznapi csalás, de az annál több. Az 54 éves férfiút olyannyira megihlette a köpenicki ősidea, hogy úgy döntött, ő is megcsinálja. Dieter K. azonban már az indulásnál mohóbb volt, mint a cipész elődje: nem érte be a kapitányi csillagokkal, hanem csináltatott magának egy repülőtábornoki egyenruhát. Ebben kezdte meg nem éppen áldásos tevékenységét a munka- nélküli kereskedősegéd. Jelentkezett benne egy jó nevű ingatlanközvetítő vállalathoz, és munkát kért. Kapott. Az egyenruha tisztelete ugyanis a tévhitekkel ellentétben német földön (sem) veszett ki. A cég vezetői úgy gondolták, tekintélyüket növeli, ha egy nyugalomba vonult főtisztet küldhetnek előkelőbb ügyfelekhez. A tábornok úr viszonylag hamar eltűnt égy összesen 800 ezer márkás üzlet jutalékaival, ráadásul úgy, hogy közben mindenkinek adósa maradt, akivel csak összeakadt. Sokan gondolták úgy, hogy generálist kisegíteni pillanatnyi pénzzavarából semmiféle kockázattal nem jár, viszont becsület és dicsőség dolga. Egy közjegyzőnek éppúgy adósa maradt 800 márkával, mint a kiéli Maritime Hotelnek összesen 19 879 márkával. Amikor fizetés nélkül távozott, azt mondta a homlokát ráncoló főportásnak, csak nem képzeli, hogy a légierő vezérőrnagya sokáig tartozhat egy hotelnek. „Nem”, felelte a szintén szép egyenruhás férfiú, és valóban nem képzelte. A csínyeken most mégsem igazán nevet a nép, és a császár is régen halott már. Talán ezért ítélte a lipcsei bíróság az álgenerálist kilenc havi börtönre. Annyiban a derék, nagyra törő férfiú tovább élheti megszokott életét, hogy a cellában is egyenruhában lesz. Igaz, ez már egy másik, kevésbé díszes uniformis ... Ferenczy Europress Pucéran az oszlopon. Ez a meztelen férfi egy tüntető; aki a londoni legfelsőbb bíróság épülete előtt társaival a nyilvános meztelenséghez való jogot követelte. FEB-Reuters Divat-e még az udvariasság? Leonardo Di Caprio a „Titanic” című filmben gyengéd csókot lehel partnernője kacsójára. Sokakban ébreszt nosztalgiát ez a jelenet; valamikor az emberi érintkezésben nagy szerepe volt az udvariasságnak. A mai ember - úgy tűnik - fütyül az illemre. Aki késik, nem kér elnézést. Ha egy nő lép az étteremben a férfiak asztalához, már senkinek nem jut eszébe, hogy felállva üdvözölje. A mai ifjú mobiltelefonon cseveg a kávéházban éppúgy, mint a színházi páholyokban vagy a kórházakban. A dohányzókat abszolút nem za- vaija, hogy mások orra alá fújják a füstöt. De van a neveletlenségnek egy szupermodem változata is: udvariatlan szavak a telefonos üzenetrögzítőn. Valóban végzetesen udvariatlan és önző ma már mindenki? Nem igényli a beköszöntő harmadik évezred társadalma az udvariasságot? De igen! Legalábbis ez derül ki abból a európai méretű felmérésből, amelyben a 15-35 éves korosztályt kérdezték meg, mire értékeli az udvarias gesztusokat. A fiatalok többsége ma is elválja a helyes magatartási szabályok betartását. Az eladónő azt, hogy fáradozását a vevő megköszönje. A dohányosok is jogosnak tartják, hogy közösségben engedély nélkül ne lehessen rágyújtani. A társaságban pedig ma is illendő volna bemutatkozni, buszon, villamoson átadni az öregebbeknek vagy kis gyermekkel utazóknak a helyet. És változatlanul fontos lenne, hogy ne vágjunk mások szavába. A „legpocsékabb” angol szülők Egy 33 éves londoni autószerelőt és 29 éves feleségét nyilvánította „Nagy-Britan- nia legpocsékabb szülőivé” a The Mirror című brit lap. Hogy miért esett éppen rájuk a választás, annak a története a következő: a házaspár törökországi nyaralásra indult volna kislányával, amikor a tízéves Leanne a repülőtéren eltörte a karját. A mentőorvos megállapította, hogy a kislány nem repülhet, és kórházba akarta szállítani. A szülők ellenben ragaszkodtak hozzá, hogy a kislány velük szálljon fel a gépre, és csak azután tettek le erről, hogy a pilóta megtagadta az indulást és értesítették a rendőrséget. Mit tettek erre a szülők? Beültették a törött karú kislányt egy taxiba, ők maguk pedig elrepültek Törökországba. A kis Leanne végül másfél órás taxizás után nagyszülei jóvoltából került mégis kórházba. Műhold viszi az üzenetet az utókornak Francia tudósok 2002-ben a mai világ üzenetét tartalmazó műholdat akarnak az űrbe juttatni. A KEO nevű szatellitét úgy programozzák, hogy csak 50 ezer esztendő elteltével érkezzék vissza bolygónkra. A mesterséges égitest konténerében száz lézerlemezen (CDROM-on) egymilliárd oldalnyi digitális (számítógép- programmal olvasható) üzenetet rögzítenek mai életünk minden vonatkozásáról. A legkorszerűbb adathordozók színes fényképfelvételeket is tartalmaznak a korunkban élő összes emberfajról, a Földről. Az 52. évezrednek szóló küldeményben lesz néhány gyémántba ágyazott aranygolyó is, amely víz-, levegő-, emberi vér- és talajpróbát foglal magában. Azért kell ekként csomagolni őket, hogy sértetlenül átvészeljék a ma embere számára beláthatatlan, irdatlanul hosszú időt. A legnehezebben megoldható probléma a csaknem 10 méter hosszú műhold fizikai megóvása a következő 50 ezer évben reá váró megpróbáltatásoktól. Védeni kell a kozmikus sugárzástól, a meteoritoktól, az ütközésektől és a hatalmas hőmérsékleti változásoktól egyaránt. A parányi mesterséges hold megépítésére még két évük van a tudósoknak és a mérnököknek. 4
