Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)

1999-08-14 / 222. szám

% 1999. augusztus 14., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. Hírcsatorna Kölkedi siker. Dobogós helyet, harmadik díjat ka­pott a Könyvtárpártoló Ön- kormányzatok között a ba­ranyai Kölked. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériuma által meghirdetett pályázaton a községek kate­góriájában nyertek, s kaptak 600 ezer forintos támoga­tást, amelyet a kiíró 137 ezer forintos érdekeltségnö­velő hozzájárulással is gya­rapítón. (ly) Beázott központ. A fa­lakból is víz folyt az elmúlt időszak esőzései után a Ba­ranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ nemrég felújított, berende­zett alagsori helyiségeiben, ahol többek között kiállító­tereket is kialakítottak. A burkolatok, szőnyegek, most vásárolt bútorok, így a könyvtár polcai is a víz ál­dozataivá lettek. (ly) Bólyi zenehét. Zenei tábor kezdődik ma Bolyban, ahol 18 órakor a Kolpingházban nyitóhangversenyen mutat­koznak be a Pécsi Művé­szeti Szakközépiskola nö­vendékei, tanárai, s a tábor résztvevői. A vendégek a kurzusok végén, 21-én 16 órakor zárókoncerttel bú­csúznak. (ly) Évadnyitó. Hivatalosan is megkezdődik a munka a Pé­csi Nemzeti Színházban, ahol évadnyitó társulati ülést tartanak augusztus 24- én. A Pécsi Szimfonikus Zenekar évadnyitójára 30- án kerül sor, ők már másnap fellépnek a Pécs Napja al­kalmából adott hagyomá­nyos koncertjükön. (ly) Érik a szőlő. Ezzel a cím­mel rendez országos nép- dalversenyt és fesztivált Eger városa, több szakmai szervezettel közösen. A pá­lyázók szóló, énekes csoport és hangszeres szólista, il­letve zenekar kategóriában jelentkezhetnek, már csak augusztus 23-áig. A szep­tember 4-én és 5-én zajló eseményen való részvétel mind a nevezőknek, mind a nézőknek ingyenes. Bemu­tatkozó levelet vagy kazettát az MB Kft. 3301 Eger, Pf.: 232. címre várnak. (ly) Kis galériák a láthatáron Azt hihetnénk, hogy sem a gazdasági körülmények, sem az itt­honi lakosság modern képzőművészet iránti igénye, sem a kor­társ magyar műtárgykereskedelem kialakulatlansága nem tá­mogatja a hazai kisgalériákat. Mégis, csak a baranyai megye- székhelyen évről évre újabb bemutatóhelyek nyílnak, köztük ma már olyan is van, amely nyolc-tíz éve talpon tud maradni. Ha minden bemutatóhelyet, művelődési házat, iskolát, és persze a galériákat is beleszá­mítjuk, Pécsett évente több tár­lat nyílik, mint ahány nap van az esztendőben. A központi költségvetésből gazdálkodó in­tézmények mellett csak a rend­szerváltás után szaporodtak el a magángalériák, s most nem a hagyományos régiségkereske­delemre gondolunk, hanem a kortárs képzőművészetnek he­lyet adó kiállítóterekre. Nagyságban, színvonalban is eltérők ezek a helyek, általá­nosságban azonban két nagy irányba tartanak: vannak, akik a könnyebben megfejthető, köz­érthető munkákat kínálják, míg mások a tartós művészi értéket hordozó alkotásokat próbálják felkutatni. Nehezíti a helyzetet, hogy galériás és műbarát egy­aránt nagy kockázatot vállal, ha mai, sőt ha mai fiatal művész munkájába fektet be, mert sok­szor nehéz biztos garanciát adni rá, mi számít majd értékálló be­ruházásnak, kiből lesz valóban „nagy név” egyszer. A pécsi galériakörjáratban néhány eltérő profilt választó gyűjteményben jártunk. A közel tíz éve működő Parti Galéria nem híve a felhígulás­nak, őrzik a színvonalat. Kerá­miára, kőszobrászatra speciali­zálódtak, de olykor-olykor egy- egy festménytárlat is helyet kap. Elvük, hogy mindig érté­ket mutassanak be, de arra is fi­gyelnek, hogy a párhuzamos művészetek, a film, a színház, a zene is megjelenjen náluk. Az egyik tulajdonos, Fabinyi Gabriella szerint a kortárs kép­zőművészetből nem lehet meg­élni, fennmaradásukat csak tá­mogatóknak köszönhetik.-A bankok, biztosítók álta­lában kiesnek ebből a körből - folytatta -, a vidék ilyen szem­Az Arthus Galéria a Feren­cesek utcájában fotók: w. t. pontból még rosszabb helyzet­ben van. A külföldi tulajdono­sok gyakran úgy gondolják, minek adjanak bármit a magyar művészeknek? Fizetőképes ke­reslet alig van, akinek pedig van pénze, az még mindig nincs itt. Magyarországon a közönség a képzőművészet alatt sokszor csak a festészetet érti, a szob­rot, a kerámiát eladni még úgy is nehéz, hogy áruk olcsóbb, mint a képeké. Ebben a galériá­ban ma is ugyanazzal a száza­lékkal dolgoznak, mint az indu­láskor. Megélni úgy tudnak, hogy létrehoztak egy külön he­lyet, ahol a szép tárgyak iránti hétköznapibb igényeket elégí­tik ki. Ha azt hinnénk, hogy a kor­társ művek piaca a hazai vizuá­lis kultúra fejletlensége miatt olyan, amilyen, nincs igazunk, mondja dr. Nádasi Éva áz Art­hus Galériában. A vizuális ok­tatás ugyanis nem rosszabb, mint bárhol Európában, a kü­lönbségek inkább a kulturális­történelmi háttérben keresen­dők. Külföldön a töretlen pol­gári fejlődés másfajta ízlésbeli világot teremtett, míg Magyar- országon még a háború előtt is a paraszti kultúra tárgyai, for­mavilága határozta meg a la­kosság 80 százalékának ízlését.-A magyar közönség a ha­gyományos, tradicionális, könnyebben befogadható mű­veket helyezi előtérbe - fog­lalja össze tapasztalatait a galé­ria vezetője. - Érdekes, hogy a külföldieknek jobb szemük van a kortárs értékek felismerésére. Megfigyelhető, hogy a látoga­tottság sem az alkotó művészi kvalitásaitól függ, sokkal in­kább a helyi ismertsége számít. A grafikára, művészeti könyvekre specializálódott be­mutatóhely bizományba vál­lalja az alkotásokat, amelyekre alkudni is lehet, s ezzel a lehe­tőséggel a külföldiek élnek is. A műalkotások piacán a mű­vész is fontos szereplő, de a ga­lériás tapasztalatai szerint a fia­talok közt sokan gőgösek, erő­szakosak, túlságosan is felérté­kelik magukat, s nem fogadják el, hogy addig, amíg nem te­remtik meg a nevüket, jófor­mán nincs irántuk érdeklődés. Nyolcadik éve fogadják a lá­togatókat a Műhelygalériában, ahol Nőt Béla évente 40-50 ki­állításra bejelentkező alkotó közül válogat művészbarátai tanácsát követve. Festmé­nyekre, grafikákra álltak rá, de nem utasítják vissza a jónevű szobrászokat sem. A galériát a képkeretező-műhely tartja el, mert vásárló kevés van, s a há­borút is megérezték.-Van, aki ballagásra, egye­temi diplomaosztóra, sőt újab­ban esküvőre vesz műtárgyat ajándékba - emelte ki a tulaj­donos. - A nagyon módosak házába nem innen kerülnek a munkák. Szerencsére ma már irodákba, rendelőkbe is visznek képet, a méregdrága reprók he­lyébe. Azt is láttuk, hogy a ki­sebb festményekre van igény, amelyek még beférnek a panel­lakásba. A galériák körül mára kiala­kult a törzsközönség, és a mű­vészek is inkább egy-egy hely­hez kötődnek. Pécs, az itt élő sok művész miatt mindenkinek kihívás, ezért szívesen jönnek az alkotók, egyelőre inkább a látogatók, semmint a vásárlók kedvéért. Hodnik Ildikó Gy. A Parti Galéria Pécsett, a Mária utcában Üj tervek, kihívások, fiatalos lendület Nyugati jellegű könyvtárat szeretne kialakítani Augusztus 1-jétől új főigaz­gató irányítja a Janus Pan­nonius Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárát. Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes történész, történelem-né­met szakos tanár nagy len­dülettel vágott neki a fel­adatnak. A rövidesen végé­hez érő integrációs folyamat a könyvtárat sem hagyja majd érintetlenül. Az új igazgatónő mögött több éves középiskolai tanári va­lamint könyvtárosi múlt áll. Az egyetemen történelem szakos hallgatók számára szakmódszertani előadást tart valamint nevelés- és művelő­déstörténetet oktat. Kutatási területe a tankönyvelmélet. Új munkaköre érdekes kihíváso­kat tartogat számára.-Hogyan lett ön a könyv­tár vezetője?- Az egyetem pályázatot írt ki a munkakör betöltésére. A pályázóknak szakirányú vég­zettséggel, vezetői gyakorlat­tal kellett bírniuk, valamint tudományos tevékenységet folytatniuk, ezen kívül felső­fokú nyelvtudással, és nem­zetközi kapcsolatokkal is ren­delkezniük kellett. A feltéte­leknek eleget tudtam tenni, s mint később kiderült, én vol­tam az egyetlen pályázó. A bírálók egyhangúan döntöt­tek.-Hogyan készülnek fel a szeptemberi kavalkádra, a hallgatók fogadására, hiszen ha jól tudom, naponta több száz diák is megfordul a könyvtárban.-Tényleg nagy a látoga­tottságunk, de szerencsére rendelkezésünkre áll a nyár egy része, hogy a szükséges előkészületi munkákat elvé­gezzük. Első feladatunk ren­det tenni az olvasóteremben, hogy ősszel mindenki megta­lálja a számára szükséges könyveket. Idén két új polcot is állítunk a szabadpolcos te­rembe. így kevesebbet kell majd várniuk a diákoknak kölcsönzéskor. Szeretnénk egy olyan könyvtárat kialakí­tani, ahol az a cél, hogy a le­hető legtöbb könyv a szabad­polcokon legyen elérhető, így lerövidüljön a kölcsönzés ideje, és könnyebbé váljon az adminisztráció. A raktárak­ban nyáron állományrende­zés, selejtezés folyik. Ke­vésbé látványos, de annál hasznosabb feladat a karban­tartási munkák elvégzése, amelyeket egész évben folyta­tunk.- Hogyan épül fel az Egye­temi Könyvtár rendszere, mi­lyen a struktúra ?-A kari könyvtárak és a központ egyetlen nagy szer­vezeti egységet alkotnak. A jogi karon, a közgazdaságtu­dományi karon, a bölcsész- és természettudományi karon, a műszaki karon, valamint a művészeti karon van kisebb egységünk, de osztrák és tár­sadalomtudományi könyvtá­runk is működik. Ezen egysé­gek beszerzését, a könyvek feldolgozását, elhelyezését és számítógépes nyilvántartását a központi könyvtár végzi, a karokon pedig továbbra is fo­lyik a kölcsönzés. Az idén bekövetkező integ­ráció után két szintű könyv­tári rendszert szeretnénk lét­rehozni. Ez a könyvtár szá­mára egészen új feladatokat jelent majd.- Milyen tervei vannak hosszú távon ?- Az integrációs lépések biztosan sok energiánkat le­kötik majd az átszervezés so­rán, de mindenképp az a cél, hogy a hallgatóknak és okta­tóknak minél szélesebb körű, gyorsabb és színvonalasabb szolgáltatást nyújthassunk. Szeretnénk, ha azokat a könyveket, amelyek csak egy példányban állnak rendelke­zésünkre, a jövőben digitali­zálni tudnánk. így a világhá­lón, az interneten is elérhe­tővé válnának - remélhetőleg sokak örömére. A városi, a megyei és a dél­dunántúli régióban lévő könyvtárakkal tartott kapcso­latunkat is szeretnénk sokkal szorosabbá tenni. Ezt segíti elő a Magyar Országos Közös Katalógus, a MOKKA is. Könyvtári tanfolyamok szer­vezésével erősíthetjük az együttműködést. A cél min­denképpen a könyvtárhaszná­lók minél jobb kiszolgálása. Baltavári Beáta Futnak a képek ______________________________________________________ Kö vesd a fehér nyulat!(?) Larry és Andy Wachowski filmje, a Mátrix, ahogy előre beharangozták, kétségkívül ér­dekes és igen elgondolkodtató ötletre épül. így lehetne röviden megfogalmazni: a bennünket körülvevő világ, minden dolog, tárgy, aminek valós létezésében feltétlenül hiszünk, nem egyéb, mint illúzió, érzéki csalódás, szétfolyó árnyék. Vagyis ez a két derék filmes felfedezte azt, amit a filozófia egyik meghatá­rozó ága Platón óta hirdet, arról nem is beszélve, hogy „az élet álom” vagy puszta hangulat té­mája az irodalomban sem isme­retlen úgy pár száz év óta, s még filmrendezők is említhetők, akik nem eredménytelenül tettek-vet­tek e gondolat körül, például Jean Cocteau és Bunuel. De ezt hagyjuk, mert Larry és Andy képregényeket olvastak és nem Calderónt. A Wachowski fivérek tehát semmi újat nem találtak ki, csu­pán annyit tettek, hogy a témát a számítógépes civilizáció köze­gébe ültették át, valahogy így: szoftver az egész világ, digitális rémálom, velünk együtt. Bizto­san ezt a filmet is csak álmod­juk. Erre utal az is, hogy a törté­net annyira meg van csavarva, mintha egy álombéli manó ka­varta volna össze a szálakat. A cselekmény a jövőben játszódik, de a jelenben mesélik el, a figu­rák pedig ide-oda ugrálnak a kü­lönböző valóságok között, akár a szöcskék, sőt egyszerre két vi­lágban élnek, mint Hoffmann hősei, akik be vannak zárva egy üvegpalackba, miközben vidá­man sétálgatnak a folyóparton. Ez sem új tehát, de annyi baj legyen. Mert akár ebben az irányban is lehetett volna ha­ladni. Jó nagyot inni a romantika és az avantgárd kimeríthetetlen forrásából. Ezt azért mondom, mivel az a jelenet, amikor Ke­anu Reeves szája beforrad és a szereplő megnémul, engem - de csak mint kihagyott lehetőség - Bunuel kutyájára, az utcán meg­állított idő pedig René Clair alvó Párizsára emlékeztet. Ám ez csak véletlen hasonlóság. Arra elég, hogy bosszankodjam, mi­ért nem erre futott a nyulacska. Azért nem erre futott, mert a Wachowski fivérek a filmet csupán animációs játéknak te­kintik, s huzalon rángatják a sze­replőket, mint a hongkongi ve­rekedéseknél. Azt elismerem, hogy a látványtervező pazar (és feltehetően nagyon drága) dol­gokat művel, az operatőr, Bili Pope pedig (akiről eddig csupán annyit lehetett tudni a szakmá­ban, hogy kitűnően játszik cow- boydalokat zongorán, s egyszer grizzlymedvével is találkozott) olyan szuperlassított felvételeket produkál, hogy lehet látni a re­pülő pisztolygolyókat a levegő­ben. Ez azonban nem egyéb, mint jól kivitelezett trükk. Ritka látvány. Olyan, mint grizzly­medvével találkozni. „Kövesd a fehér nyulat!” ­NAGY IMRE FILMJE GYZE TE Trinity ápolja Neót (Carrie-Anne Moss és Keanu Reeves) szólította fel a film hősét egy titokzatos hang a kalandos út elején. Neki, végül is, bevált ez a nyulacska. A rendező­testvérpárt azonban rossz irányba csalogatta. Csináltak egy izgalmas hongkongi kép­regényt. Egy Gyalogkakukkot eleven szereplőkkel. Vagy ez csak a látszat? Én azt hiszem, ez a színtiszta valóság. Nagy Imre i k i

Next

/
Oldalképek
Tartalom