Új Dunántúli Napló, 1999. augusztus (10. évfolyam, 209-238. szám)
1999-08-12 / 220. szám
1999. augusztus 12., csütörtök Háttér - Riport Totális hétvégi pörgés a Szigeten: Dolly Roh, kocsmapult, Goethe A negyedik éve már Pepsi Sziget névre hallgató, egy hétig tartó, extrém tüneteket produkáló kulturális eufória csúcsra járatásának ígérkezett az elmúlt hétvége. N.F. hírlapíró ezen okból kifolyólag a kies főváros egyik legkiesebb része, az óbudai Hajógyári-sziget felé vette az irányt: jöjjön, aminek jönnie kell, merítkezzünk meg ebben a forgatagban. Szevasz, Pécs, máj’ jövök! Az InterCity csalódás. Mintha mindenki dr. Zahocky Kis Pál Értékorientáció a pedagógiában, avagy a XXI. század legnagyobb kihívásai című, három és fél órás előadására igyekezne, óné szigetre igyekvő, jókedvű fiatalok, óné peace- flowers-freedom, óné büfékocsi fröccsel. A Déliben a busz-villamos- stb-jegyért (80/db, tízet veszek, 800 forint ugrik) sorban állva egy pécsi lány tébolyultnak kijáró pillantást vet rám, amikor megtudja, hogy a Szigetre igyekszem. Ruházatom ugyanis kissé eltér az ott megszokottól: fehér ing, mellény, világos nadrág, elegáns fekete cipő. Akkor még nem tudtam, hogy a Sziget különböző részein majd bolygó hollandiként fel-feltűnik egy férfi szinte kifogástalan öltözékben - fekete öltöny, ing, nyakkendő. Szinte: ugyanis a zakója egyik ujja majdnem teljesen letépve lengedezett utána, akárcsak a piaszag. Rögtönzött elméletem szerint az óbudai önkormányzat valamely ellenőrzésre kiküldött osztályvezető-helyettese kezdte meg imigyen lassú gurulósát a lejtőn. n«v SMMNNNMMNWWMMMi Egy belvárosi lakásban pakolunk le, és öltözünk át B.- vel - csak azért se árulom el, ki ő -, akivel előtte még beállítjuk a rövidpályás összeve- szés világcsúcsát. B. ugyanis - született fővárosi lévén - nem áll be sorba és nem vesz jegyet, mit neki ellenőr, majd jól bemondja Pintér Sándor nevét és lakcímét, ezen kívül pirosnál is simán átmegy az úton, dühíti a totojázásom. Miután leteremtem, egyszer csak faképnél hagy, de úgy, hogy már azon gondolkodom, egyedül kell végigcsinálnom a' hétvégét ebben az idegen városban. Békülünk. Villamos, HÉV, Filatorigát. Ez utóbbinál már érezhető a sajátos filing, ami aztán egyre erősödik. Sokat állunk sorban, sokan vannak, úgy általában minden olyan sok, mégsincs komoly lökdösődés, türelmetlenkedés, senki nem akarja lebontani senkinek a fejét. Rengetegen jönnek kifelé, és rengetegen igyekeznek be: száll a por, vonulnak a fiatalok, reggelre feketét tüsszögünk. Éjfélkor kinyitják a kapukat a szombati napijeggyel (1500 forint) érkezők előtt. Világoskék öntapadós jegyünket csuklónkon összeragasztják. Let’s go, mondja a kopasz erős, aki nem lesz a nap győztese, mint a Kispál-dalban, ez a pár nap kivételesen nem a kigyúrtakról szól. Egyébként szinte teljesen észrevehetetlenek maradnak hét végén az inkálosok, csak a bejáratnál szólnak be néha- néha valami szívmelengetőt, húzzá má tovább, ilyeneket, drogkutya nincsen, csak a pupillákra vetnek néha egy-egy pillantást - vajon mennyire kitágult? - Hasfejlesztő Jack-ék. Csak az nem hoz be kábszert, aki nem akar. Az éjszakai Sziget más, mint a nappali. Még józanul sem tudsz józan lenni. Ez itt nem babazsúr, szinte mindenkiben van egy kis löket, kiben 2-15 korsó sörtől, kiben marihuánától. Pörgés van. És úgy 25 ezer ember. Nincs túl nagy közvilágítás a hatalmas, fákkal, bokrokkal teli területen, a szabadtéri kocsmák és a koncerteknek helyet adó óriási sátrak vagy bulihelyek szolgálnak fényforrásul. Mielőtt jó pécsiekhez illően az egyik városi kocsma itteni leányvállalata felé vennénk az irányt, körülnézünk. A Tilos Rádió sátrában valószínűleg éppen lecsengett egy buli, de valami olyasmi történik a telelehelt térben, ami 60-70 embert mégis ott tart. Nyolc-tíz srác áll a színpadon hangszer nélkül, kettesével reppelnek, lökik a dumát, amit alig lehet érteni, maguk adják az effekteket, láthatóan baromi jól érzik magukat, s ez persze szépen a közönségre is átragad. Megyünk tovább, pedig itt talán hajnalig is kihúznám. A büfék, lacikonyhák, kocsmák és a millió különböző árus közötti résekbe a nonprofit szféra vette be magát. Alapítványok, egyesületek sátrai tízméterenként: tölts ki egy tesztet, kapsz három óvszert. Feltűnően sok a drogprevenciós hely, megnyugszom, lenne hova menni, ha hirtelen azon kapnám magam, hogy be akarok gyömöszölni a szervezetembe egy kiló speedet. Kocsmánk pultja mellett csupa ismerős arc, az egyik például kissé unott mosollyal hallgat egy 16 és fél éves punkot, aki ahelyett, hogy gyorsan kicsengetné a két sörért a zsét, enyhén szólva is követhetetlen történetet ad elő, hosszan. Ez itt halálbiztos találkahelyként is funkcionál: a pécsiek naponta többször felkeresik, itt lehet a haverokkal összefutni. Ezért nem meglepetés, hogy találkozom a rég nem látott A.-val, aki a Sziget első napjának éjszakájáról a következőkre emlékezik: sör, sör, sör, sör, sör, sör, sör, sör, két deci vilmoskörte húzóra, sötét, egy fának támaszkodva áll, sötét, érzékeli, hogy nyitva van a szeme és a füle sincs bedugulva, mégsem lát vagy hall az égvilágon semmit. Totálrészegségnek hívják ezt az állapotot. Reggel ötkor ötezredma- gunkkal vissza a városba, HÉV-vei. A villamoson szundítok egy sort - jegy nélkül. Másnap már kora délután egy sátornál kortyolgatom a hosszúlépést Karátson Gáborra várva, miközben 35 Celsius zuhog rám mindenfelől. Minőségi borokat egy helyen találtunk a Szigeten, a máshol kapható nedűkben sikerült jól felkeverni a tablettát. Délután kettőkor már szinte mindenki ébren van, valahonnan szolid house dübörög, az egyik sátorváros tisztásán öten ütnek nyolc dobot. A pécsi egyetemi óraadóként is jól ismert Karátson Gábor festő, író közben harminc embernek magyaráz lelkesen Goethe Faustjáról. A hallgatóságban az ötven fölöttiek is képviseltetik magukat. „Az erő része vagyok, ki örökké rosszra tör, és örökké jót mível” - idézem aztán magamban valószínűleg pontatlanul a Faustból Mephisto híres mondatát, miközben az euróvé- cének nevezett zárható (!) műanyag klozetbán - amivel szerencsére tömve van a Sziget - múlatom az időt. Délután a nagyszínpadon a Ladánybene 27 játssza a maga autentikusnak jóindulattal sem nevezhető raggie-ét, de utánuk valami tényleg igazi jön. A New York-i Klezmatics mutatja be, mi is az a nagyon nagyvárosi zsidó folklór. Klezmer-zenét játszanak jazz- zel súlyosbítva, ami azt jelenti, hogy soha nem lesznek a Shy Guys előzenekara. Annak ellenére, hogy a Sziget lakói és látogatói nem a kereskedelmi rádiókból szerzik zenei műveltségüket, és nem Szécsi Pálon szocializálódtak, a Táncdalfesztivál-sátor már tavaly is nagyon bejött mindenkinek, Soltész Rezső és Harangozó Teri állítólag kis híján elsírták magukat. Este fél tizenegy felé az akkor már szakadó esővel dacolva elindulunk, hogy elénekeljük a Dolly Rollal az Égész nap szobroztál a par- ton-1. A sátorba még éppen beférünk, de 11-kor már legalább kétezer ember várja a kiöregedett sztárokat, ebből ezer láthatólag tombolni akar. B-vel egy széken állva táncoljuk, üvölt- jük, tapsoljuk, fütyüljük végig a bulit, ami - nem az énekhangot kivéve plébekkelő zenekarnak köszönhetően - frenetikusra sikerül. Egy kukásjelmezes csávó kezdi el az Ugrás a színpadról a tömegbe című játékot, ami az egy szem Szigorú Kigyúrt rémületére odáig fajul, hogy Kékes Zoltán folyamatosan mosolygó gitárost hárman próbálják bedobni a rá vágyó közönség közé. A koncert után lejátszott, tömegoszlatásnak szánt Gedeon bácsira aztán elszabadul a pokol. Egy ilyen buli után már nehéz fölpörögni, benézünk még néhány helyre, toplistákon nem jegyzett, ám rendkívül tisztességesen zenélő együttesekre álmosodunk el. Hazaindulunk. A tolongás a legenyhébb kifejezés arra, ami éjjel kettő körül az ingyenbusz parkolójában történik. Ez az egyetlen olyan élmény, amit legszívesebben elfelejtenék. Nimmerfroh Ferenc 300 ezer látogató a fesztiválon fi 1993-ban szervezte majd rendezte meg először Müller Péter Sziámi és Gerendái Károly az akkor még Diáksziget névre hallgató zenei és kulturális együttlétet. Időközben a már negyedik éve a Pepsi előnevet viselő rendezvény multikulturális világfesztivállá lett. #. Idén augusztus 4. és 11. között hétszer annyian váltottak jegyet az egyik legnagyobb közép-európai bulira, mint hat évvel ezelőtt. 1993-ban 43 ezer, egy évvel később már 143 ezer, 1995-ben 173 ezer, 1996-ban 206 ezer, 1997-ben 260 ezer, tavaly 268 ezer látogatót vonzott a rendezvény. A kedd esti Kool and the Gang koncert közönségével együtt idén körülbelül 300 ezren zarándokoltak ki a Szigetre. Egy hét alatt a Szigeten 593 nem hivatalos „házasság” köttetett, válás nem volt. i! 1999-ben kétszer volt komoly dolga a helyben állomásozó mentőknek. Egy srácot meg nem erősített hírek szerint egy régi haragosa szúrt combon, egy elszabadult körhinta pedig néhány könnyebb és egy halálos sérülést okozott. Eddig még nem derült ki, hogy a balesetet emberi mulasztás, vagy a véletlen okozta. Egy hét alatt több mint százan tetováltattak magukra különböző ábrákat. Üzenőfal a Szigeten: mindenki ismerős FOTÓ: feb hetedik oldal Jegyzet Huszáros rohamok Nem akartam hinni a lemondó szép üzenet, fülemnek, amikor az ékesszóló pártelnök nyilatkozatát hallottam: fel kell készülnünk arra, hogy a jugoszláviai helyzet miatt a Vajdaság egy része magyar fennhatóság alá kerül. Kitört volna a részleges amnézia? - aggódtam. Aztán néhány nap múlva valami hasonlót fejtegetett politikai vitacikkében a pártelnök egyik ifjú követője. Róla nehéz feltételezni a költői szabadság túltengését, mivel jogász. Mint ilyennek, a tények tiszteletében kellene elemeznie az életet és az igazságot, de még a történelmi igazságtalanság állapotát is. Gyanús. Átlapoztam az előző hetek külpolitikai híreit: hátha valami elkerülte a figyelmemet. Egy kacsintás az óceánon túlról, egy aprócska biztatás Nyugat-Eu- rópából - netán a Kremlből -, hogy már másként gondolnák, mint 79, vagy 54 évvel ezelőtt. De sehol semmi. Sem a NATO, sem az EU nem módosított az államhatárok változtathatatlanságá- nak elvén. Trianon kedvezményezettjeitől sem érkezett és nemzeti meghason- lás sincs náluk ebben a kérdésben. A mérvadó hatalmak körében még a kisebbségek területi autonómiája sem népszerű. A kollektív kulturális önállóság a favorizált keret és a határokat lényegtelenítő közös Európa. Vagyis se támogató, se kedvező külpolitika tendencia, se alkalom. Akkor a vágyálmok teljesülésének ugyan miféle készülődésre okot adó előjelei vannak? Talán a saját erő? Az új vezérkari főnökünk által újra bevezetendő reggeli torna, meg reprezentatív huszáralakulat felállítása még a leggyanakvóbb szomszédunknak sem tűnhet erődemonstrációnak. Mire is kell akkor felkészülnünk? Hasonló érzelmeket korbácsoló huszáros nyilatkozatrohamokra. De ugyan kiknek jó ez? A magyar államnak és a határainkon túli magyarságnak aligha. Egyébként pedig nem kell folyton beszélni valamiről ahhoz, hogy soha ne feledkezzünk meg róla. Dunai Imre Papír Napok óta lázban ég az ország. A „Van-e Szabó Gábor szombat- helyi fideszes polgármesternek valódi nyelvvizsgája, avagy nincsen neki” című össznépi találgatósdi lázában. Mielőtt bárki prejudiká- lással vádolna, rögvest leszögezem: nekem aztán édes mindegy, hogy papírját az Ecserin vette-e ötvenér’, vagy vért izzadott érte a Rigó utcában. Nem ez az érdekes. Inkább az, hogy most már a papír sincs meg. Azt mondja a polgármester, hogy költözködés közepette veszítette el, amit spéciéi nem is csodálnék; amikor mi legutóbb költözködtünk, akkor a macskánk tűnt el, órákon át kerestük a szerencsétlent, hiába. Végül meglett, egész idő alatt az ágy alatt kuksolt, jól összehúzva magát. Nem tudom, a nyelvvizsgapapírok hogy vannak ezzel a dologgal, de elképzelhető, hogy szintúgy nehezen tűrik a helyváltoztatást, Szabó Gáboré például kimászhatott az ablakon, és egy mit sem sejtő szomszédja asztalfiókjában bújt el. Persze, ez csak elvtelen viccelődés, de lassan úgy tűnik, a fentieknek nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy a Rigó utcai nyelvvizsga-központban valaha is képesek lesznek megmondani, járt-e náluk Szabó Gábor, avagy sem. Pedig menynyivel egyszerűbb lenne az élet. A polgármesternek például nem kéne olyan vicceseket nyilatkoznia a helyi tévében, mint például hogy ezzel az egész üggyel a szombathelyi választópolgárok vannak megsértve, akik - teszem hozzá - nyilván egytől egyig annak tudatában szavaztak rá, hogy perfektül beszél angolul. Nem tudom, lényeges-e, de Szabó Gábor a fenti tévéinterjút akképp adta, hogy az egész szöveget jól láthatóan egy súgógépről olvasta föl. Magyarul. Lendvai Dávid hetedik oldal h o I n a p Esszé _______ _ ________ „Szegény rokonok az Európa Ház kapujában” Lapunk holnap teljes terjedelmében közli a Baranya Megyei Közgyűlés alelnökének az ausztriai Neu- ? maridban, az Európa Fórumon elhangzott előadását. Poros Béla Magyarország EU-csatlakozásának szó- j cálpolitikai kérdései kapcsán többek között megjegyzi: „ a lakosság közel egyharmada él olyan helyzetben, amelyből bármikor kizuhanhat, perifériára kerülhet”. Portré | Székely Miklós, a pécsi Horgász Egyesület ügy- | vezető elnöke. Idén eddig csak öt-hat alkalommal fogott a kezébe botot. «Vízpartra azért gyakran jár, igaz, néha a hal- őrház feltörőit hajkurássza.
