Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-06 / 183. szám

1999. július 6., kedd Háttér - Riport hetedik oldal 11. rész ClENÜSZER VÁLTÁS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 9 I „Járjanak el politikai és erkölcsi felfogásuk szerint.” Az MDF Baranya Megyei Szervezete 1989 nyarán sem szeretett volna uborkaszezont. Korábban felszólították Aczél Györgyöt, egykori KB-titkárt, miniszterelnök-helyettest és a Kádár-korszak „ideológusát”, hogy mondjon le országgyűlési képviselőségéről, majd a közben megalakult Ba­ranya Megyei Ellenzéki Kerekasztal többi résztvevőjét is rábírva afelé vették az irányt, hogy mind Aczél Györgynek, mind Horváth Lajosnak (megyei tanácselnök, majd az Országgyűlés al- elnöke) visszahívását kezdeményezzék. Akkor is, utólag is úgy értékel­hetjük (szubjektív dolog), hogy hiba volt a két politikust egy ka­lap alá venni. Ez később bebi­zonyosodott: Horváth Lajos a kerékasztal-tárgyalások korrekt vezetője volt, nem mondott le, Aczél György pedig „önként” kihullott a politikusok közül. A parlamenti munkában nem vett részt. Egészsége megroppant, a változások viharát erkölcsileg sem bírta elviselni, feldolgozni már. De még 1989 nyarát írjuk. Az Aczél-támadásnak országos visszhangja van. A lemondásra felszólított politikus ragaszko­dik a székéhez és a Baranya Megyei Választási Elnökség­nek tudtára hozza, hogy nem hajlandó megfutamodni. Ekkor fogalmazza meg az MDF Baranya Megyei Szerve­zeteinek Egyeztető Tanácsa az alábbiakat: „ Ön nyűt levélben válaszolt képviselői lemondását célzó indítványunkra, a válaszra azonban nem minket méltatott, hanem a Baranya Megyei Vá­lasztási Elnökséghez fordult, s közvetlenül velük közölte, hogy nem hajlandó lemondani. Le­velének gondolatai és gondo- latcsavarintásai mégis arra késztetnek bennünket, hogy bővebben is kifejtsük vélemé­nyünket. Nézeteink azon kérdés köré csoportosíthatók, hogy ki jogo­sult és ki méltó egy pécsi bá­nyászkerület országgyűlési képviseletére. Az ön esetében a képesség nem kérdójelezhető meg, hiszen ön közismerten széles látókörű, világlátott politikus, kiváló em­berismerő, minden fortéllyal megáldott szónok, aki hajlott kora ellenére képességeinek tel­jes birtokában van. Alkalmas­ságának az sem mond ellent, hogy a tévé kameráinak tanú­sága szerint néha elalszik az ülésteremben, hiszen közönyét a Parlament kritikájaként is fel­foghatjuk. Ön a „lemondásra készte­tés ” jogi formuláját nem tudja elfogadni. Demokráciában a lemondatásnak ezt a módját mi sem. Viszont a jogi formulát az ön által látogatott képviselőház szentesítette és sokak számára pedig még mindig az egyetlen ^hetedik oldal holnap Riport Se pénz, se elegendő jelentkező nincs az Alpok- Adria Romatalálkozó megrendezéséhez. A kezdeményező az Etnikai Fórum pécsi szervezete, támogató a megyei közgyűlés lett volna. A kudarc okáról megoszlanak a vélemények. Portré Lászlóné dr. Kovács Ilona Egy éve lépett hivatalába Baranya megye főjegyzőnője, aki nem fél attól, hogy belátható időn belül megszűnik a megyei közigazgatás. törvényes módja a politikai akarat érvényre juttatásának. ” A levélben hosszasan bírál­ják Aczél György képviselői munkáját, majd így folytatják: „ Gondolatmenetének leglát­ványosabb része az a mód, amellyel ön a mára csődjelen­séget halmozó rendszer főideo­lógusaként és irányítójaként azt igyekszik bizonyítani, hogy te­vékenységével mindenkor azon reformtörekvéseket támogatta, amelyek a mai változások kiin­Abban viszont egyetértünk önnel, hogy egyetlen népnek és nemzetnek sem tesz jót, ha 20- 30 évenként dermedten áll múltja előtt. Dermedten, mert így kell álljon, látva, hogy mi­lyen alapokon nyugszik az el­múlt 30 év. Önnek, akinek a ne­vét már 1956 novemberében a pártvezetésben említik, ponto­san tudnia kell, hogy milyenek ezek az alapok. ” Végül egy gondolat a levél végéről: „Mivel az MDF olyan idő­szakban született, melyben a Aczél György a Pécsi Értelmiségi Klubban dulópontjává váltak. Felelős­ségét az elmúlt harminc év mű­velődéspolitikájáért kurtán el­ismeri. Kinyilvánítjuk, hogy a Kádár­korszakot mi nem tartjuk a le­hetséges világok legjobbikának - az adott körülmények között sem -, szemben az ön és az önt hivatalból védelmezők sarkított vélekedésével (mi mással mérjük magunkat), mint ahogy a jelen­legi szabadabb légkör sem az azt eltűrök érdeme, hanem a kor­szak bomlásterméke. Az elma­radó megtorlás pedig nem a ha­talom erénye, hanem a minimá­lisan elvárható emberi türelem. A támogatás-tűrés-dltás hár­masszabálya, úgy tűnik, mára fölborult. Támogatásra nem jut, az eddig tiltottakat habzsolják az emberek, a türelmet pedig való­jában továbbra is azoknak kell gyakorolniuk, mint eddig: a dön­tésekből kisemmizett néptöme­geknek. „hatalom" nem tud a régi mó­don uralkodni, mi pedig nem kívánunk a régi módon élni, nyilvánvalóan nem tekintjük magunkat az MSZMP-reform részének, mint ahogyan önt sem a reform egyik szülőjének, ezért képtelenség, hogy mi önt re­formerként „falnánk föl”. A mi dolgunk folytatni a visszahívási akciót, a megkezdett az aláírá­sokat összegyűjteni. ” Aczél György erre a nyílt le- vére sem válaszolt (talán el sem jutott hozzá), de eleget tett a Pécsi Értelmiségi Klub meghí­vásának, s 1989. június 15-én este megpróbált „helytállni” az oroszlánbarlangban. Minden­esetre „reformerként” ült az asztalhoz, de kifelé menet már „támogatni” kellett. Aczél a bevezetőjében a párt (MSZMP) vívmányaként érté­kelte, hogy például Magyaror­szágon kötelezővé tették a par­lamenti választásoknál a töb­bes-jelöltséget és megemlítette, hogy ő személy szerint Krasz- nai Antallal, a népfront megyei titkárával küzdött meg a pécsi képviselői helyért. „Ma is kommunista, szocia­lista embernek vallom magam és meggyőződésem akkor sem fog változni, ha ez a párt a kö­vetkező választáson csak másfél százalékot ér el. S ha a múltat szidjuk elismerem, 99 százaléka a bűnöknek az enyém, de jut be­lőle egy százalék a tapsolóknak is. Fogadják meg tehát, hogy többet vakon nem fognak tap­solni.”- fogalmazta meg, mi­előtt rátért volna 1956-ról szóló értekezésére. És tényként le­szögezte: „Mindenki tudja, hogy a pártvezetésen belül mindig én vol­tam a refor­mok embere. ” És ekkép­pen vezette elő ötvenha­tot: „Huszon­nyolc hónapot voltam halá­los zárkán, egyedül, em­beri szó nél­kül. Amikor kiszabadul­tam a börtön­ből - innen Baranyából vittek el - azt gondoltam, hogy a politi­kától vissza­vonulok, de a szocializmus­hoz eszmeileg változatlanul hű maradtam. Úgy gondoltam, hogy a nap­rendszer törvényei akkor is iga­zak, ha napszúrást kap az em­ber. 1956-ról ma is azt állítom, hogy tisztességes emberek jó szándékkal indultak el, azért, hogy a Rákosi-rendszer visz- szásságait felfedjék. Bekapcso­lódtak olyanok is persze, akiket nem a jószándék vezetett. Ezzel egyetérthetnek velem. Nagy Imréről annyit, hogy az eseményekkel sodródó, tragi­kus sorsú ember volt. A másik dolog: a szovjet csapatok való­színűleg az egész világ bele­egyezésével indultak el és ha nem hajtunk fejet, sok-sok vér­áldozattal elbukunk. S ha már egyszer a szovjet csapatok itt voltak, akkor meg kellett pró­bálni mindent megtenni, hogy ez az ország előbb vagy utóbb a reformok útján - persze akkor nem így hívták -, a küzdelmek ARCHÍV FOTÓ: TÓTH L. Portré ACZft. QYORCY árán is demokratikus, szabad és jóléti ország legyen. S nem csak én álltam be a sorba. Hogy mennyire bonyolult ez a dolog ma is, képzeljék el, hogy megyé­jük szülötte, Kovács Béla is reálpoliti­kus volt és szerepet vál­lalt - képvise­lőséget - a konszolidá­cióban. Sike­rült is a kon­szolidáció, 1964 után nem volt már olyan fenye­gető a nem­zetközi háttér, a magyar me­zőgazdaság pedig közben sikerágazattá vált. Persze ne feledjük, hogy azért gúzsba- kötve táncoltunk. De kialakult bizonyos társadalmi egyenlő­ség, a társadalmi tulajdon alap­ján. Az elmúlt hónapokban na­gyot változott a világ körülöt­tünk. Biztos vagyok abban, hogy ha 1987 tavaszán válasz­tás lett volna, akkor az ENSZ ellenőrzése mellett is többséget kapott volna Kádár János, 1988-ban pedig már talán egyetlen voks sem jutott volna számára. ” Eddig néhány részlet az ÉK- beli önvallomásról, de aztán a folytatásban sok-sok kérdés ke­reszttüzében egyre nehezebb dolga volt Aczél Györgynek. Igazából vagy megkerülte a kérdések nagy részét, vagy el­engedte a füle mellett, avagy semmitmondó válaszokat adott. Ilyenformán:- Lemond-e?- Bízom a választóimban.-Ha Nagy Imre kormányá­nak jogi rehabilitációja meg­történik, akkor azonnal felme­rül a kérdés, hogy honnan ered a Kádár-kormány legitimá­ciója? És ön ebben, a törvénye­sen meg nem választott kor­mányban dolgozott.-Ez azért nem igaz, mert Dobinak, mint köztársasági el­nöknek joga volt az akkori tör­vények szerint egy kormányt leváltani.- Hogy élte meg Kádár mos­tani eltávolítását?-Le akart mondani előbb, amit nem engedtek, aztán meg félrelökték, amit levélben meg tudott őszintén köszönni. Ne­kem az a véleményem, hogy Kádár János a magyar történe­lem jelentős embere, aki a kompromisszumok robotosa- ként mindent megpróbált azért H 3F - IUUU MíflEI «»Hím IMI JMMM Mts. miiiaij j|2í '»•tritt, 1 tjj 03 'MAGYAR DEMOKRATA FÓROK Burftnya Kegyei Szerve««leinek Irodája Pl. 418. 7001 Tisztelt Ur5i»l Visszatérve újabb levelükre: br&nreel vállalnám nyílt politikai küzdelemben a választásokon való megmérettetést, de az orvosok cég néhány hónapig tiltanak ettől. Járjanak el politikai és erkölcsi fölfogásuk szerint, én maroddktalanul bízó» a vá­lasztókban és réblzon »aga» ítéletükre. Budapest, 1989. szeptember 7. Tieztolettolí megtenni, hogy ez az ország felemelkedjen. Ne tapossuk sárba, mert nagyon rossz lenne, mert húsz év múlva ismét mos­datni, rehabilitálni kéne egy po­litikust.-Mit cselekszik, ha önt a pártok kezdeményezésére visz- szahívják?- Azt fogom javasolni, hogy a választókat kérdezzék meg, de ha nem akarják zaklatni őket, írjanak ki újabb válasz­tást. Én nagyon szeretem ezt a várost. 1989 nyara mégis hosszú volt és az év őszére okafogyottá vált az Aczél Györggyel való perlekedés. A visszahívási ak­ció is elhalt, hiszen már a békés átmeneten munkálkodott a poli­tikai hatalom kerekasztala. így igazából már senkit sem érde­kelt az a rövidke levél, amit 1989. szeptember 7-én írt az el- híresült politikus: „Tisztelt Uraim! Visszatérve újabb levelükre: örömmel vállalnám nyűt politi­kai küzdelemben a választáso­kon való megmérettetést, de az orvosok még néhány hónapig tiltanak ettől. Járjanak el politikai és erköl­csi felfogásuk szerint. Én mara­déktalanul bízom a választókban és rábízom magam ítéletükre. Tisztelettel: Aczél György" Kozma Ferenc A következő rész szombaton: Az MDF tagtoborzói felerősödnek a falvakban is. Geresdlakon máig is emlékezetes fórumon tesz hitvallást a párt elnöke. Lehet, hogy nincsenek „leg”-ek Már az óvodában is svábul tolmácsolt, de aztán meg kellett ta­nulnia rendesen németül. A Lenau Ház vezetőjeként egy spe­ciális ajánlatot kínál a német kultúra iránt érdeklődőknek. Idegenvezetőként magát a várost adja.-A német származás mennyire tette egyértelművé a pályát?-Otthon a svábság volt a természetes közeg, de például az éppenséggel a mi házunkból kialakított óvodában az óvónő már nem tudott megszólalni németül. Mikor jöttek a kiscso­portosok, akik meg magyarul nem beszéltek, mi, egy évvel nagyobbak tolmácsoltunk kö­zöttük! A 70-es években már megengedték a nemzetiségi ha­gyományok feltámasztását, le­hetett búcsúfát állítani, volt sváb lagzi, de az iskolában to­vábbra is csak 6-7. órában ta­nulhattunk németet, mikor már éhesek, fáradtak voltunk. Svá- bolni mindenki tudott, de a der-die-das- szal nem fog­lalkozott senki. Ennek a megtanu­lása a gimná­ziumra és az egyetemre maradt.- Vajon a Lenau Ház veze­tője nem tart-e konkurenciá­tól?-Tény, hogy a városban néhány iskola és az egyetem ma már komoly német nyelvű könyvtárral, szakirodalommal rendelkezik. De ezt nem kon­kurenciaként élem meg, in­kább örülök, hogy az informá­cióhordozók sok helyen meg­vannak, és így kiegészítjük Hábel János 1964-ben született Nagynyárádon. A JPTE Tanárképző karán szerzett diplomát 1987-ben. Segített az Europa Cantat szervezésében, majd a múzeumnál népművelőként dolgozott 1995-ig, azóta Lenau Házat igazgatja. Felesége levéltáros, két gyermekük van: Anna (3), András (2). egymást. Ám a Kárpát-me­dence németségének kultúrájá­ról nekünk van a legsokszí­nűbb anyagunk, és azt hiszem, hogy a különböző konferen­ciák, továbbképzések, tábor­szervezések sora továbbra is egy olyan „menüt” kínál á né­met kultúra, a történelem és a hagyományok iránt érdeklő­dőknek, ami a megyében egyedülálló.- Nem pécsi tüke, mégis a vá­ros szerelmese lett, s ezt idegen- vezetőként szíve­sen tovább is adja. Hogy kez­dődött?- Ez a pan­nonhalmi gimnáziumi évekre nyúlik vissza, a „szakmával” ott ismerkedtem meg. Szerettem volna tudni, hogy ahol lakom, tehát Pécsett, milyen történetek fűződnek azokhoz az épületek­hez, amik mellett naponta elme­gyek? így próbáltam itt megka­paszkodni. Lehet, hogy ebben a városban nincsenek „leg”-ek, de mégis csak az idegenvezetőkön keresztül tudnak meg valamit Pécsről az ideérkező vendégek. Méhes Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom