Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-04 / 181. szám

1999. Július 4. ★ MAGYARORSZÁG-DÉL-DUNÁNTÚL ★ 5 pécsi Zerge utca Tettye felőli vége zsákutca. Egy kis öblösödés biztosítja, hogy a bejáró közüzemi Járművek meg tudjanak fordulni. 1992-ben azon­ban az egyik lakó, Tihanyi Zoltán egy 34 négyzetmé­teres részt lekanyarított magának, s kőkerítést épített. Azóta a szemetes és a szippantós autók csak tolatva tudnak végig­menni az utcán, állífja dr. Lisicza István szomszéd. Némi pereskedés után végül 1998-ban a Baranya Megyei Közlekedési Felügyelet határo­zatot hozott az elbontásról. Ti­hanyi Zoltán azonban bíróság­hoz fordult, amely még nem hozott döntést az ügyben. A te­rületet 1978-ben sajátította ki a város azért, hogy a forduló ki­alakítható legyen. Közel hét éve áll fenn ez a három családot érintő állapot, közülük ez csak dr. Lisiczát za­varja, mondja Tihanyi Zoltán, de véleménye szerint zavartala­nul folyik a szemétszállítás, a teherfuvarozás. Kezdetben kü­lönböző földmérői vélemények születtek, amely alapján nem lehetett tisztán látni, hol is hú­zódnak a telekhatárok. Miután ez egyértelművé vált, 1998-ban megpróbálta az önkormányzat­tal rendezni az ügyet. Elmondá­sa szerint a háza rossz helyen volt feltüntetve a földhivatali térképen, s amikor a kerítést építette, jóhiszeműen járt el. Támogatja Tihanyi Zoltán vá­sárlási kérelmét a város- és kör­nyezetfejlesztési bizottság, mondta lapunknak Hódosi Vera elnök, de ehhez módosítani kell a rendezési tervet, átminősítve a közterületet lakóterületté. A bizottság négy igennel és egy tartózkodással szavazta meg a tervezetet. A közlekedési fel­ügyelet képviselője is részt vett a bizottsági ülésen, s úgy nyilat­kozott, hogy amennyiben a ren­dezési terv módosul, nem ellen­zik a kerítés fennmaradását. Egyéb esetekben komoly bír­ságok szabhatók ki az engedély nélküli építkezések ügyében, mondja Bagoly Attila irodave­zető. Egy száz köbméteres, tel­jesen elkészült építmény eseté­ben ez Pécs városában közel négymillió forint; ahhoz ké­pest, hogy négy évig nem volt bírság, magasnak tűnik. Ha az engedély nélküli építkező fenn­maradási engedélyt kap, akkor is kiszabják a bírságot. Egy esetben nem: ha a földig le­bontja. Az építtetők többnyire az utóbbi megoldást választják. Cseri László-----1 ** * *** *** Erdőtűz Csátalján. Ötven hektáros fenyveserdő gyulladt ki szom­baton délben Csátalja határában. A tűzoltóság több mint 10 tűzoltóautóval oltotta a lángokat. Az egyelőre ismeretlen okból keletkezett erdőtűz oltásában a Bács-Kiskun megyei tűzoltókat Baranya és Tolna megyei kollégáik is segítették. Pécsről kettő, Mohácsról egy gépjármű-fecskendőt irányítot­tak a helyszínre. (d) Véget ért a zalaegerszegi alkotótábor. Az Európa téren rendezett zárókiállítással véget ért tegnap a Vili. Zalaegerszegi Nemzet­közi Művésztelep. Az alkotótáborban idén tizenegy hazai, né­met és román művész vett részt. (d) Krízisotthon Dombóváron. Három család befogadására alkalmas átmeneti otthont adtak át Dombóváron, amely az esetenként krízishelyzetbe kerülő családok átmeneti elhelyezését kíván­ja megoldani. A berendezést a város és a német testvérvá­ros, Kernen lakossága adta össze. (d) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mohács 528 cm, apadó, 20,4, Őrtilos 39 cm, apadó, 18,7, Barcs 74 cm, apa­dó, 20,8 fok. Drávaszabolcs nem jelentett. B A szabálytalanul épített épületek értékének meghatározása A szabálytalan épület, építmény rendeltetése Számítási alap Az építés helye Budapest megyei jogú város egyéb város nagy­község, község Lakóépületek E Ft/lm3 96 86 67 57 Üdülőépületek E Ft/lm3 60 54 42 36 Ipari és nagykereskedelmi épületek E Ft/lm3 120 108 84 72 Kiskereskedelmi épületek, irodák, szállodák, panziók E Ft/lm3 96 86 67 57 Művelődési, oktatási, szociális, egyházi épületek E Ft/lm3 120 108 84 72 Egyéb épületek E Ft/lm3 60 54 42 36 A büntetés mértékét az érték 50%-ában határozzák meg a teljes készültség esetén Béla kutya elment (Folytatás az 1. oldalról) Béla rendszeresen látogatta a tanítóképző előadásait, befe­küdt, hallgatott. S aztán bal­eset érte. Feltehetően egy au­tó mehetett át a fején, hiszen előszeretettel feküdt az útszé- leken. Öt helyen tört el az alsó áll­kapcsa. A helyi állatorvos mindent megtett. Felmerült az is, hogy Szekszárdra vagy Budapestre szállítják a gyó­gyulás reményében, amihez a polgármester felajánlotta sa­ját autóját, de erre már nem került sor. Menthetetlennek bizonyult, elaltatták. Teteme nem a szokások dögkonténerbe került, mint azé az évi 100-150 kóbor ku­tyáé, akiket Baján elaltatnak évente. Bélát a patinás sintér- telep udvarán temették el. A város pedig szegényebb lett. Mert Bélák bizony nem min­dennap születnek. Cs. L. Bonyhádon nemcsak az árvíztől féltek Bonyhádon az évtized elején még nem tudták, hogy a Buda­pesti Vegyiművek Hidasi Gyár­egységébe szállítottak közel negyvenezer hordónyi üstmara­dékot, azaz a klórbenzol gyártá­sának származékát. Hidason azonban 1994-ben elrendelték a talaj és a talajvíz megtisztítását, ezt - mint arról már beszámol­tunk - 550 millió forintos ráfordí­tással folyamatosan végzik is. Bonyhád veszélybe került az­zal, hogy az ivóvízbázis felé ha­ladó szennyeződéssel ma még semmit sem tudnak csinálni, így várhatóan 2004-ben a vízmű kútjaiban megjelenik a szennye­ződés. Annyi biztos, hogy az ÁNTSZ szakemberei egyértel­műen kijelentik: a klórbenzol ve­szélyt jelent a város déli vízbázi­sára A mostani áradás nyomán újabb veszély fenyegeti Bonyhá- dot, mivel a hidasi gyártelepen a víz elárasztotta azt a területet, amelyen valamikor a klórbenzol elszennyezte a földet. Oroszki István, a város polgármestere a megyei védelmi bizottság sajtó- tájékoztatóján elmondta, hogy valószínű: az árvíz meggyorsítja a szenny áramlását, vagyis előfordulhat, hogy 2004 előtt hasz­nálhatatlanná válik a vízbázis. A fentiek egy­szerűen a vízügyi szakemberek vélemé­nyén alapszanak. A víz elszivárgása után fel­tétlenül meg kell vizs­gálni, hogy a szennye­ződés merre tart. Az azonban biztosan mondható, hogy a mostani útvonalat kö­veti, csak azt kell ki­számítani, hogy a vízbázist így mikor éri el. A másik vízbázis kiépítéséhez feltétlenül szükséges egy vas- és mangántalanító megépítése. A Bonycom ügyvezetője, Hübner József lapunknak elmondta, hogy egy háromezer köbméter kapacitású tisztító építése mai áron 110 millió forintba kerül, de a járulékos beruházásokkal Valószínű, hogy az árvíz meggyorsítja a szenny áramlását, vagyis előfordulhat, hogy 2004 előtt használ­hatatlanná válik Bonyhád vízbázisa együtt 200-300 millió forintra lenne szükségük. Annyi biztos, hogy egyelőre a bonyhádi víz tiszta és iható. Hazafi József A színek befolyásolják az emberek szexuális vágyait. Nem mindegy tehát, hogy milyen ru­hában, milyen színű környezetben jövünk- megyünk, és persze fekszünk. Ez utóbbi esetben természetesen csak akkor számíta­nak a színek, ha nincs olyan sötét, mint an- , nak idején, a bibliai Egyiptomban. Dr. Lux Elvira szexuál-pszichológus érdek­lődésünkre megerősítette a fenti feltevést: a színek mozgósíthatják az érzelmeket. Azt is pontosan lehet tudni, melyik színnek milyen hatása van. A piros a lángolás, az intenzitás, a forradalom színe, a sárga az önpusztításé, a fekete a gyászé. Persze a társadalmi, kultu­rális meghatározottság is közre játszhat, így lehet bizonyos kultúrákban a gyász színe a fehér. De a heves érzelmek színe, talán mert a Naphoz hasonlít, mindenütt a világon a na­rancs és a vörös. A bárok színe sem véletle­nül bordó vagy vörös, nem beszélve a bor­délyházak piros lámpáiról. Az azonban biztosnak tűnik, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsovnak azt az óhaját a hatvanas években, hogy a Holdat vörösre kell festeni, nem csak szexuális szempontok vezérelték. Cseri L. ■ ‘ t 'L: * m ADTOM E L HE T T jgilg—■■■■■— A kérdezés tudománya, hunyorítással A szakmában már öreg róka - régi mesterem - azt mondta egyszer: „Az újságírás a kérde­zés tudomány...” Hunyorított melléje, és mosolygott, jelezve, hogy ez azért túlzás, de valami - nem is kevés - igazság van benne. Nem hiszem, hogy van olyan újságíró - még a szakma legjobbjai között is -, aki még soha nem tett fel naiv, vagy ép­pen ostoba kérdést. De hát ki nem követ el hibát élete során? Ám zavart okozhat hallgatói- nézői-olvasói körökben, ha bi­zonyos jelzők szinte szlenggé válnak, éppen sűrű gyakorisá­guk miatt, mintha egyes kollé­gák egymástól tanulnák el a szó-paneleket, nem törődve ezek hatásával. A közéletben ma rendszeresen találkozunk olyan politikussal, vagy gazda­sági szaktekintéllyel, akinek to­vábbi munkájára nem tartanak igényt, szépen megválnak egy­mástól, vagy - ilyen is van - más munkakört bíznak rá, leg­följebb kisebb hatalommal. Rendben van, az ő dolguk, akár tetszik, akár nem, bizonyos szintű személyi változások a négyévenkénti ismétlődő kor­mányváltozások velejárói. Ez is a demokrácia. Az újságíró - párját ritkítóan csak néhány! - azután kérdez. Például: „Hogyan élte meg a ki­rúgását...?” A kérdés első két­harmada egyszerűen egy ronda közhely, ki, mit, hogyan „élt meg?” - ma gyakran hallható nyilatkozatokban, vagy szónoki emelvényekről. Divat lett. Ám a felháborító jelző a „kirúgás” volt. Akiről ezúttal szó van pél­daként, nem politikus volt, ha­nem egy gazdasági szakember, akire persze rövidesen szüksé­ge lett a hatalomnak, és más fe­lelős beosztást kapott, mert jó szakember. Az újságíró nem azt kérdez­te, hogy mondjuk leváltása, vagy felmondása, esetleg mun­kakörének megszűnése milyen változást hozott számára, ha­nem egyszerűen „kirúgták”. Ez a jelző önmagában is durva. És persze megalázó, továbbá ma­gában hordja a kérdező fölé­nyes gúnyolódását is. Afféle csúfondáros bélyeg, amitől ne­héz megszabadulnia. Még ak­kor is, ha rövidebb-hosszabb idő múltán ismét megbecsülés­nek örvendhet, élete, sorsa rendbejött. A média többnyire erről már nem ad hírt. Nincs benne szenzáció. Bizony, időnként szeretünk nagyot mondani. A közelmúlt­ban újságírók faggatták a mi­nisztert, kérdéseket tettek fel, a gyakran rossz értesülésüket mintegy valós tényként közöl­ték vele. Egy lap ismert munkatársa - mellesleg a kitűnők közé sorol­ható a szakmában - azt mond­ta: „Tudomásom van arról, hogy az egyik kórházban elké­pesztő állapotok uralkodnak, hogy mást ne mondjak, a bete­gek a földre dobott csupasz matracon fekszenek...” stb. Ez súlyos vád, gondoltam, most mindjárt meg is jelöli az emlí­tett kórházat, végül is miért ne, éppen a legilletékesebb egész­ségügyi személyiség jelenlété­ben? A miniszter fel is hívta er­re az újságíró figyelmét, kérte a pontos címet, azonnal vizsgála­tot indít. Nem derült ki, ma sem tudhatjuk, melyik kórházról van szó. Az újságíró csak bi­zonygatta, hogy ez így van. Gyanítom, hogy a kérdés hite­lességével baj van, ha a kolléga titkolódzik, ám súlyos vádat hangoztat ország-világ előtt. Nem akarom őt meghazudtol­ni, különben manapság éppen elég elképesztő dolgok történ­nek közéletünkben, de hát a tit­kolózás csak súlyosbítja a hely­zetet. A nagyotmondások pél­datára szinte kimeríthetetlen. A közelmúltban egy politikus ezt mondta: „Az MSZP katasztrofá­lis választási vereséget szenve­dett...” Hogy e véleménynek mennyi köze van a valósághoz, azt mindenki tudja, ha eszébe jut a választási statisztika, az összefogott szavazatok „éppen hogy csak” eredménye. Az új­ságíró könnyedén cáfolhatta volna a politikus merőben eltúl- zó állítását, de nem tette. Lelke rajta. teáit vuíLöiyjl Si#

Next

/
Oldalképek
Tartalom