Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-24 / 201. szám

1999. július 24., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Ötévesen még csak firkált Édesanyja hangjában mintha most is ott bujkálna a kétségbe­esés. Meséli, hogy lánya, Réka, még ötévesen is csak firkált ösz- szevissza a papíron, kiismerhetetlenül. A pécsi kislány most lesz nyolcadikos, s azóta hetven díjat - országos első helyeket, nemzetközi elismerést kapott „firkálgatásaiért.” Aki tudja, milyen nehéz egyet­len, leheletnyi ecsetvonással le­rakni szint-formát akvarellel, elcsodálkozhat Derváli Réka tu­lipánjain, amit még hét-nyolc évesen készített. De sok ké­sőbbi rajza is megannyi lele­mény. Telefonzsinórokkal át­font Földgolyó, cigarettázó fel­nőttek fojtogató gyűrűjében zokogó kislány, lepkeszámyú ember röpte, színes sárkányva- rázslat és formaérzékről, szí­nekkel való bensőséges, elemi kapcsolatról árulkodó termé- szetábrázolások. Mára szinte minden technikát kipróbált, li­nózik, fest fára, selyemre is. Hatéves korától ugyanis el­kezdett raj­zolni úgy, mintha a ke­zébe nyomták volna Ariszto­telész mimézistanát és ráparan­csoltak volna, hogy stúdiumo­kat folytasson. 1993-ben a bécsi Szafari Park, 1994-ben a „Blend A’ Med”, 1995-ben a Pécsi Európa Nap első díjasa. Különösen büszke az 1997. évi „Kék bolygó” versenyen elért első, és a tavalyi második helyére, ahol a feladatot helyben, gyorsan, az ötlet melegében kellett megol­dania. De első lett tavaly a bal­esetmegelőzésről szóló orszá­gos rajzvetélkedőn és az idei, megyei Vasarely-versenyen is, sőt a pécsi kötődésű, elhunyt soproni festőművész, Roisz Vilmos alapítványának a támo­gatását is elnyerte. És hol van még az év vége? Rékát a Görcsönyi Önkor­mányzat is támogatta, ugyanis esete annyiban is rendhagyó, hogy Pécsről a Görcsönyi Álta­lános Iskolába jár, ahol édes­anyja, Derváli Lórándné a rajz­tanára. Ami pedig rajzainak ha­tározottságát, vonalvezetését il­leti, volt mit örökölnie az ügyes kezű bútorasztalos édesapától is. A nyár a jelek szerint nem­csak a négy macska, valamint „Gigi”, a „fenevad” törpe- schnauzer, és „Cuki”, a terrier társaságában telik, hanem Sha- kespeare-ében is. Réka azt mondja, most Shakespeare tör­téneteit olvassa és nézi meg filmkazettákon is. Az tetszik neki a gyakran szövevényes történetekben, hogy a drámaíró „olyan álomszerűén tudja le­írni, mintha tényleg ismerné a szereplőket. Holott az ő képze­lete találja ki az egészet.” Réka kitűnő tanuló, történe­lemből is jeleskedik, de a bio­lógiát szereti a legjobban, állat­orvosnak készül. Hacsak nem tartja fogva a rajzpapír, az ecset, a tus varázsa. B. R. Derváli Réka: Fák című alkotása fotók: laufer László En országom Erdély Megjelent a Somogy Megye Közgyűlése és a Berzsenyi Dá­niel Irodalmi és Művészeti Tár­saság folyóiratának összevont július-augusztusi száma, a So­mogy - „Én országom Erdély” címmel. Az irodalmi, művészeti folyóiratban versek, széppró­zák, tanulmányok, cikkek, inter­júk, kritikák olvashatók. A tarta­lomból: Vers: Bakos Ferenc, Lászlóffy Csaba, Markó Béla. Széppróza: Beke György, Ko­csis Rózsi, Méhes Károly. Ta­nulmányok: Demény Péter, Pé­csi Györgyi. Cikkek: Imre Má­ria, Szakolczay Lajos, Veress Dániel. Interjú: Nagy Sándor, Seprődi Kiss Attila. Kritika: Bebessi B. Károly, Borbás György, Vadas Gyula, Weber József. A folyóiratban található képeket többek között Ambrus Sándor, Komiss Péter, Kós Ká­roly, Szekeres Emil, Vörös Jenő készítették. Magyarul magyarán A szavak becsülete Karinthy Frigyes írta annak idején: „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megron­tották a szavak becsületét”. Bizonyára megvolt az oka erre a keserű kifakadásra. De ez a folyamat mind a mai na­pig tart. Elég csupán arra gondolnunk, milyen nagy fel­fogásbeli különbség nyilvá­nult meg a polgár, polgárság szavaink értelmezésében két vezető politikusunk szópárba­jában. Az elmúlt évtizedek­ben megjelent szótárak jó néhány címszavának értel­mezése magán viseli a rend­szer ideológiai felfogását, ezért kiigazításra szorul. Most csak egy-két olyan szót veszünk szemügyre, amelyek az emberiség egyetemes mű­veltségének fogalmait jelölik. Jelentésük napjaink magyar nyelvhasználatában egysze­rűen szólva elsekélyesedett. Ilyen a filozófia. Hosszú időn keresztül a tudományok tudománya. A természet és a társadalom, a gondolkodás és a megismerés legáltaláno­sabb törvényeit kutató és rendszerező tudomány. Ma­gyar neve: bölcsészet. A tu­dományegyetemek egyik kara ma is a bölcsészettudo­mányi kar. Ez már leszűkíti a fogalom körét az ún. humán tudományokra. Vele párhu­zamosan működik ugyanis a természettudományi kar. A legáltalánosabb törvények kutatásából és rendszerezésé­ből következik, hogy világ­nézetet, életfelfogást is jelent (életfilozófia). Ezzel szem­ben mit hallunk, mit látunk ma? Leggyakoribb a politikai felfogás értelemben való használata. „O. V. programja elorozza a modem szociál­demokrácia filozófiáját.”; „A modem szociáldemokrácia E. Bernstein politikai filozófiá­jára alapozódik.” (a proletárt polgárrá kell tenni) „Mi az önök üzleti filozófiája?” - te­szi föl a kérdést a riporter. A válasz nagyon gyakorlati: „Megfelelni a legmagasabb igényeknek.” - „Ez a gyö­nyörű és ízléses doboz egyébként sejtet valamit a cég üzletfilozófiájából is.”; „A Misszió teljesen új filozó­fiát képvisel a magyar egész­ségügyben.” - De van iskola- filozófia, területfejlesztési fi­lozófia, agrárfilozófia, a ta­lajművelés filozófiája (a té­vében). Bodnár Lajos zsoké­nak „az a filozófiája, hogy sosem kell erőltetni a lovat”. Ha így haladunk, a fogmo­sásnak, a cipőtisztításnak is lesz filozófiája. A retorika szavunk is so­kat vesztett eredeti, emelke­dett jelentéséből és hangula­tából. Magyarul szónoklat­tan: hatásos csoportosított ér­vek, gondolatok előadása. „Lehet-e radikálisnak és nemzetinek lenni a parla­mentben? Lehet, csak a hangsúly nem a retorikán van, hanem a megalapozott érveken ...” „... a változta­tásról szóló retorika kitűnő, érdemi elmozdulás azonban nem látszik”; „... nemcsak Torgyán, hanem Orbán reto­rikája is a tömegkultúrát képviseli”; „... olyan pártok is vannak, amelyek csak a re­torika szintjén keresztények”; „... a régi-új tsz-elnökök in­kább a MOSZ, ill. N. T. reto­rikájára kíváncsiak.” Van „szociáldemokrata, neoliberá­lis, populista retorika”, sőt „retorikai hókuszpókusz”. Vagyis a retorika és műve­lője bizony messze került eredeti jelentésétől, amit Arisztotelész és Cicero így fogalmazott meg: „A szónok vir bonus, jó ember és csak így és ilyen értelemben mond szép szót, azaz igaz szót hallgatóinak.” Egyszerűbben: a szavak elváltak a tettektől. Erre mondták valamikor: üres retorika, ma frázisművé­szet. Most az üres jelző nél­kül ugyanezt jelenti. Rónai Béla Aki nagyon sokat és szívesen segített / Évtizedek a szólam élén Ribli János, a pécsi szimfonikusok nyugdíjba vonuló szólamve­zető hegedűművésze azt mondja, hogy konfliktus nemigen volt pályafutása során. Körülötte soha nem izzott a levegő. Ehhez szépítés nélkül hozzátehetjük, amikor a hegedűt az állához emelte és Bartókot vagy másokat játszott, hát bizony izzott... Tízévesen Debrecenben kate­góriájának győztese lesz. Ba­ján, majd Kaposváron jár zene­iskolába, 1961-ben Pécsett a zenei tanárképző hegedű sza­kán diplomázik. 1962-től máig megszakítás nélkül szólamve­zető, később „ráragadnak” a zenekari titkári teendők is.-Papír szerint 61-ig tanul­tam zenét, de ezt életünk végéig tanulni kell! - mondja derűvel.- Édesapám középiskolában tanított, de autodidakta módon hegedült, több hangszeren ját­szott. Együtt muzsikáltunk, de édesanyám is bevasalta a tanul- nivalót. Az első nagy tanár- egyéniség, aki elindított a pá­lyán, Tímáry Mária volt Baján- Zathureczky Ede növendéke.- Hogyan kötött ki a hegedű­nél?- Egy olyan csóró kisváros­ban, mint Baja, csak zongora és hegedű között lehetett válasz­tani. Apám adta a kezembe a hegedűt, fel tudta hangolni. Nem lelkesedtem túlzottan. De egyszer a III. Béla Gimnázium dísztermében adott hangver­senyt a fővárosi MÁV Szimfo­nikusok nagyzenekara - ott érintett meg először, hogy ez milyen szép! Nem is szorgal­mas gyerek voltam, hanem in­kább kötelességtudó. Amikor Kaposvárra kerültünk, körülöt­tem is óriásit változott minden. Fantáziát láttak bennem, hívo­gatni kezdtek szalonzeneka­rokba, beugrottam a zeneiskola felnőtt zenekarába, sőt 1956 őszétől tizenhét évesen a Csiky Gergely Színház nagyzeneka­rában játszhattam. Ezután ke­rültem Pécsre és lehettem Graef Matild, a csodálatos Tildy néni tanítványa. A diploma után a pécsi filharmonikusok és a nemzeti színház zenekarának is a szólamvezetője lettem.-Nagyon is zökkenőmentes, sima pályaképnek tűnik, nagy távolságra a politikától is.- Alkalmazkodó típus va­gyok, aki szereti a békét és aki körül nem is jött létre konflik­tus. Megbecsült ember voltam életem során, és a képessége­imnél többre soha nem töreked­tem. A zenekarban is nagyon jó kollégák közt dolgozhattam, akiktől nagyon sokat tanultam, és mindig elismertem azt, amit más csinált. Feleségem zongo­ratanárnő, fiam, unokám van. Van egy évfolyamtársam, Durczy István, ugyancsak szó­lamvezető hegedűs, akivel a kezdetektől nagyon jó barátok vagyunk. Amit kitűztem, sike­rült, boldog embernek mondha­tom magam. Soha nem piszkál­tak karmesterek, nem kellett óráról órára bizonyítanom. Be­lekóstolhattam néhány nagyság - Ferencsik János, Vaszy Vik­tor, Erdélyi Miklós dirigálá­sába. Breitner Tamás ideje alatt lettem zenei titkár. És igaz, hogy soha nem politizáltam. Ahhoz hektikus alkat kell.- Mit csinál, amikor a hege­dűje pihen?- Abszolút sztereotip dolgo­kat. A mohácsi telkünkre járok ki az' unokámmal, a „nagyma­mával” sokat leszünk a nyáron is vele. Hadd áruljam el, hege­dűket is gyűjtök, köszönve ezt idős, neves szegedi hangszerész barátomnak, Sebők Miklósnak is. Úgy hiszem, vannak értékes darabok köztük. Várom az au­gusztusi 30-i társulati ülést is. Amíg szükség van rám, szíve­sen állok a színház, a zenekar rendelkezésére nyugdíjazásom után is. B. R. Megyei pályázat nívódíjra Baranya művészeti csoport­jainak, érték- és hagyo­mányőrző közösségeinek, intézményeinek és műhe­lyeinek elismerésére az idén is nívódíjat ír ki a Pécs-Ba- ranyai Kulturális Szövetség kizárólag a szövetségi tagok számára. A díj rendezvé­nyek, fesztiválok teljesít­ményét, hagyományápoló, közösségteremtő, művelő­dést szolgáló egyesületi és egyéni munkát egyaránt ju­talmaz! Három kategóriában - művészeti, közösségi mű­velődés és könyvtár tevé­kenység - nyerhető el, az 50 ezer forinttal, plakettal és oklevéllel járó nívódíjakat 2000. január 22-én, a ma­gyar kultúra napján adják át. Ä pályázatot két példány­ban, legfeljebb 10 gépelt ol­dalon október 30-ig kell be­nyújtani a 7623, Pécs, Jó­zsef Attila u. 10. sz. alatt, vagy a 7601 Pécs, Pf. 209. címen. A Pécs-Baranyai Kulturá­lis Szövetség pályázatot ír ki a szövetséghez tartozó in­tézmények, egyesületek, társaságok vissza nem térí­tendő egyszeri pénzbeli tá­mogatására is, amelynek összege legfeljebb 30 ezer forint lehet. A pályázatot szeptember 30-ig kell be­nyújtani az említett címen, amelyről október 31-ig hoz döntést a szövetség vá­lasztmánya. A pályázatnak a szakmai célok mellett a te­vékenységi formákat is le kell írnia két szakmai refe­rens megnevezésével, va­lamint az igényelt és a saját pénzösszeget is tartalmazója kell. B.«R. A weimari kripta titka Drága filmek, olcsó filmek Minden idők egyik legdrá­gább filmje a Titanic a maga 200 millió dolláros költségve­tésével. De ennek a filmnek volt a legnagyobb a bevétele is: 1,8 milliárd dollár, vagyis a költség kilencszerese. Ennél jobb üzletnek bizonyult a há­rom Oscar-díjjal is kitüntetett Az élet szép című film. Az olasz alkotás a bekerülési költség - 9 millió dollár - 15 és félszeresét hozta be eddig. A mérleg másik nyelvét a rá­fizetéses filmek jelentik. A lista élén a Lolita áll, amely csak az 55 milliós költséjg 20 százalékát termelte ki. Érde­kes, hogy a sikeresnek szá­mító akciófilmek, vígjátékok és blődlik közül is sok a vesz­teséges. Nagyon szeretné tudni Eberhart Lümmert professzor, a Német Schiller-társaság elnöke, hogy valójában ki nyugszik Friedrich Schiller (1759-1805) sírjában. A türingiai Weimar hercegi kriptájában ugyanis két épség­ben maradt csontváz pihen. A dokumentumok szerint mind­kettő Friedrich Schilleré! Most, hogy az Unesco döntése alap­ján az idén Weimar lett „Eu­rópa kulturális fővárosa”, Lümmert mindenképpen sze­retné tisztáztatni: a két csontváz közül melyik a nagy költőé? Napjaink fejlett orvostudo­mánya képes erre: a DNS- elemzés egyszer s mindenkorra eldönthetné a kérdést. A Wei­mari Klasszikusok Alapítvány gáncsoskodása azonban máig megakadályozta a csontok tu­dományos vizsgálatát. Az ala­pítvány szóvivője, Angela Jahn szerint nincs szükség arra, hogy miként a középkorban, bárki is vizsgálgassa bizonyos relikviák eredetiségét; különben most pénz sincs az ilyesmire, legyen erre tekintettel az utókor, még ha türelmetlen is. Már Schiller halálakor el­kezdődött a találgatás. Néhány barátja ugyanis 1805. május 12- én éjszaka (három nappal a költő elhunyta után) vitte a te­temet a temetőbe, ahol a sírásó egy közös sírt nyitott meg a ko­porsó számára. Ezt a tömegsírt csak 1826-ban bontották meg, hogy kiemeljék Schiller földi maradványait. Akkora készült el ugyanis C. W. Cudray tervei szerint a weimari költőfejedel­mek, Wolfgang von Goethe (1749-1832) és Schiller kupo­lás, klasszicista stílusú közös kriptája a temetőben. Csakhogy az azonosításkor túl „nagyvo­nalúan” jártak el a kortársak. Miután Schiller koporsója az enyészeté lett, csontjai össze­keveredtek a közös sírban nyugvókéval. Weimar akkori polgármestere ezért sajátkezű- leg vizsgált meg 23 koponyát úgy, hogy összehasonlította a költő halotti maszkjával. A leg­inkább hasonlatosat végül a weimari könyvtárban helyezték el a „hivatalos” temetésig. így hát továbbra is rejtély: ki (kik) nyugszik (nyugszanak) Schiller sójában. Ferenczy Europress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom