Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-24 / 201. szám
10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. július 24., szombat Hírcsatorna Idővonat. Baranyai, hajdúbihari, horvátországi és szlovákiai gyerekek érkeznek Sikondára augusztus 3- án, hogy a 12-éig tartó XII. Nemzetközi Idővonat Olvasótáborban századunk második felének történelmével foglalkozzanak. A közel félszáz fiatal zenei, néprajzi és sportprogramokon is részt vesz. (ly) Planetárium. A hagyományos őszi csillagászati hét előtt a közelgő napfogyatkozáshoz kapcsolódva július 26-a és 30-a között nyári csillagászati hetet rendez a Mecseki Planetárium. Ugyanebben az időszakban a felnőttek mellett gyerekeket is várnak, akik asztronómiai, ásvány- , növény- és állattani ismereteket szerezhetnek, s vendég lesz a budapesti Csodák Palotája is, interaktív játékaival. (ly) Megújul a Művészetek Háza. Megszépül a pécsi Művészetek Háza, ahol 12 év után a padlóburkolatot újítják fel. Uj padlószőnyeg kerül az első emelet termeibe, közösségi helyiségeibe. A munkálatok a Baranya Megyei Önkormányzat és a Területfejlesztési Tanács támogatásával folynak, (ly) Mozgásművészet. Kézműves, dalos, kerámia, természetbarát, sport és mozgásművészeti szaknapközi kezdődik gyermekek számára július 28-án a pécsi Szivárvány Gyermekházban. Tánc- és mozgásműhely felnőtteknek idén is lesz, de a budapesti Szkéné Színházban, ahol augusztus 4-e és 17-e között zajlik a program. A 14. IDMC Nyári Műhelytanfolyamon street jazz, afro pop, Broadway musical, hastánc, bu- toh, légzés- és testtechnika-, illetve pszichodráma kurzusok indulnak. (ly) Elmarad. A pécsi Ifjúsági Házban ma estére hirdetett Showtime disco elmarad. Az együttes egyik tagjának betegsége miatt nem tartják meg a holnap este 8-kor kezdődő Metallust koncertet sem. (ly) Riiliacsodák - Bánki Róza ruhatervező különleges divatkölteményeiből látható kiállítás Pécsett, a Király utcai Harlekin Iparművészeti Galériában. Az egyedi tervezésű és kialakítású kollekciókat augusztus elejéig tekinthetik meg az érdeklődők. fotó: laufer László Terveik közt mesterkurzusok, pályaorientációs képzések szerepelnek Kézműves népfőiskola Pellérden A magyarlukafai Kaptár, a zengővárkonyi központú Baranyai Kézműves Egyesület és a „kettéhasadó” majd újjáalakult Or- fűi Fafaragó Egyesület után Pellérden is műhelye lesz a megye kézműves mestereinek. Még minden csak terv, de szinte minden ott áll megvalósulás előtt, hogy a Dél-dunántúli Népművészeti és Kézműves Műhely a helyi kastélyparkba költözzön. Pellérd főutcáján déli irányba haladva, valahol a fagyialtosnál egyszer csak balra kanyarodunk. Nyekken a fék, az öreg Wartburg épphogy befér a kertkapun. Megállunk a hosszú istállóépület előtt. Csak egy elhanyagolt szökőkút és a nemes örökzöldek - ezüstfenyők, tu- ják sora jelzi, hogy egykori uradalmi területre - a volt Brá- zay-birtokra - érkeztünk. Kalauzommal, Kerényi Gábor üvegműves népművelővel, aki korábban az orfűi „fások” táborát vezette, benézünk az istállóépület zsalugáteres ablakai mögé. Az északi szárny szobáiban már ott vannak az ágyak, a székek, a konyha kellékei - de átköltöztek Orfűről a nélkülözhetetlen famegmunkáló eszközök - gyalugép, szalagfűrész, kézi- szerszámok is. Kerényi mutatja a helyét az égetőkemencének is, amely többfunkciós lesz - kerámiák, porcelán égetésére és néhány üveges munka elvégzésére is alkalmas. Az istállót a kézművesműhelyek igényei szerint alakítják át pályázatok, köztük a Kulturális Örökség Minisztériuma millenniumi támogatása révén 20 millió forintból. Az átalakítás és a rekonstrukció Hübner Mátyás építésznek, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanszékvezetőjének a tervei alapján történik. A műhelyektől északra, átvágva a leendő kemping területén, frissen nyírt fű illata kísér a csónakázótó apró öbléig. Itt-ott gyökerestől kifordult, szélvihartól taglózott fák. A nádtól szakállas öböl fölé a Brázay család valamikor boltozatos, barlangszerű építményt - „kikötőépületet” emelt. Az elva„A műhely a park lelke lehet majd ” FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ dúlt parknak ezt a kilátópontját egy hatalmas hárs és egy koronáját a magasban szétterítő vörösfenyő őrzi. A kézművesműhely, Kerényi szerint, ennek a 13,5 hektáros területnek a lelke, mozgatója lehet. A 493 négyzetméteres épületben 28 embernek kínálnak szállást, a műhelyekben a kádártól a tűzzománcosig, a papírmentőtől a bőrösig harminc szakma dolgozhat majd együtt, ösztönzően hatva egymásra is. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ, mint üzemeltető, már tavasszal szerződést kötött a műhelyt fenntartó községi ön- kormányzattal a hosszú nevű népfőiskola megalapítására. A kulturális központnak köztudottan van egy kézműves iskolája is - az iskola és a műhely is egymás természetes kiegészítői lehetnek, mesterkurzusokkal, pályaorientációs képzéssel. Hétfőn már kezdődnek a villanyszerelő munkák. Államalapításunk ünnepére csak a legszerencsésebb esetben fejeződhetnének be az átalakítások, mindenesetre szeptemberben már szeretne próbaüzemet tartani a népfőiskola - az egyesületben egyelőre faművesek vannak a legnagyobb számban. A kastélypark híres arborétum volt, tudom meg Metzing Józseftől, a község polgármesterétől. Történelmi értéke miatt is ragaszkodik hozzá a falu, de csak hosszú alkudozással, ingatlancserék útján tavaly sikerült visszavásárolni Pécstől. Kapóra jöttek a millenniumi pályázatok azért is, mert Pel- lérdnek ma sincs természetes központja - mondja a polgár- mester. A rendbehozott, kiépített park centrummá válhat, ahová a népfőiskola műhelyeitől keletre sportpálya is létesül, északra kemping, szabadidőpark várja majd az idelátogatókat, de panziót, szolgáltatóházat is építenek. Pályáznak konferenciateremre is. A csónakázótó kikotrása a pellérdi horgászegyesület feladata lesz. Az utóbbiakra pályázati forrásokból várhatóan 40 milliót tudnak fordítani majd. B. R. Alapítványok, alapok Baranya művészetéért Az alkotói munkát támogató jelentősebb alapítványoknak egyelőre még évtizedes múltjuk sincs Baranyában, de a rangjukat az erkölcsiek mellett, ma már növekvő pénzösszegek is mérik. A mohácsi Kolbe-alapítvány vagy a Martyn Ferenc-alapítvány kétévenként szétosztott több százezer forintja semmiképp nem lebecsülendő. A Martyn Ferenc Kossuth- díjas festőművész nevét hirdető alapítvány tőkéjét a művész hátrahagyott készpénze és annak kamatai képezték, így hozták létre 1990-ben. Az alapító családtagok kérésére Pécs Város Önkormányzata kezeli. Két támogatási formát kínál, melyet kétévenként osztanak ki. Az egyik általában egy jelentős életmű elismerése, a másik alkotói ösztöndíj. Mindkét támogatási formára minden művészeti ág képviselője - képzőművész, festő, zenész, színész, fotós - pályázhat Baranyából életkori megkötés nélkül, de lehetnek jelöltjei a díjak odaítéléséről döntő kuratóriumnak is. Igen magas erkölcsi rangját a kitüntettek névsora is jelzi. Az alapítvány életműdíjasai Eck Imre Kossuth-díjas balettművész és koreográfus - 1992 Pákolitz István költő - 1994 Zs. Kovács Diana textilművész - 1996 Dr. Hárs Éva művészettörténész -1999 Az életműdíjakkal járó anyagi elismerés ma már 150- 200 ezer forint körüli összeg, és például 1996-ban 210 ezer forint alkotói ösztöndíjat tudtak szétosztani hat művész között. Az összeg természetesen a pályázók számától, a művészeti ágtól függően is változhat. A festőművész özvegye által létrehozott Martyn Klára- díj, nem alapítványként működik, hanem mint „közérdekű meghagyás”, mellyel művészettörténészeket jutalmaznak. Kuratóriumában az ország legjelesebb szakemberei ülnek, elnöke dr. Bereczky Loránd, a Nemzeti Galéria igazgatója. A 357 ezer forint alaptőkével induló díj ma a kutatói munka mintegy 100 ezer forintos támogatását teszi lehetővé. A művészettörténésznek nem kell baranyainak lennie, de a kutatás tárgya, iránya - Csontváry, Zsolnay stb. - korábban a mainál nagyobb szerepet játszott a díjazottak kiválasztásánál. Martyn Klára- díjban részesült Németh Lajos - 1987 Kovács Éva-1989 Kovalovszky Márta, Kovács Péter - 1991 Askercz Éva, Gerzik Teréz - 1993 Kömer Éva - 1995 Néray Katalin, Csenkey Éva 1999 A Martyn Ferenc-alapítvány díjait és a Martyn Klára- díjat a festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából az idén együtt adták át. A város kulturális bizottsága 1 millióval növelte a centenárium alkalmával szétosztható pénzt, így tizenkilenc alkotó részesülhetett támogatásban. Pécs önkormányzata 1991 márciusában Szabadművelődési Alapot hozott létre az intézményeken kívüli civil kulturális szerveződések segítésére, és évente mintegy 3 millió forintot oszt szét. Az idén egyebek közt citerazenekar, lakótelepi népfőiskola, egyesületi könyvtár, dalkör, honismereti verseny részesült 25- 50 ezer forintos támogatásban. A „Pécs Város Hangversenyterme Építéséért” Alapítvány a legújabbak egyike. A város 1,2 millióra emelte a vagyonát, amely a jótékony- sági hangversenyek révén eddig újabb félmillióval nőtt. A Martynhoz hasonló mohácsi Kolbe-alapítványt Kolbe Mihály festőművész özvegye hozta létre 1991-ben képzőművészek és művészet- történészek támogatására. A 900 ezer forintos alaptőkével induló' alapítvány kuratóriuma kétévenként 300 ezer forintot oszt szét általában négy-öt pályázó között. Eddig többek közt dr. Romváry Ferenc, Várkonyi György művészettörténészek, Pinczehelyi Sándor képzőművész részesült a díjban, legutóbb Bognár Inke, Peták Péter és Zalka Éva kapott támogatást Ficzek Ferenc életművének kutatásáért. Az idén kilenc pályázatról dönt a kuratórium, eredménye szeptember elején kerül nyilvánosságra. B. R. Futnak a képek_________________________________________________________________ 8 és 1/2 a négyzetgyök alatt Ha jól gyanítom, Woody Allen túl van a negyedszázadik filmjén. Ez a termékenység már- már lenyűgöző lenne a szememben, ha nem tapasztalnám egyben azt is, miközben a sokasodó és amőbaként osztódó opuszokat nézegetem, hogy az elmúlt másfél évtizedben, úgy nagyjából A rádió aranykora óta, a népszerű rendező egyre gyengébb munkákat forgat. Persze, minden viszonylagos, ám az számomra kétségtelen, hogy ezek az újabb produktumok az Annie Hall-hoz vagy a Kairó bíbor rózsájá-hoz képest bizony meglehetősen érdektelen filmek, és még csak nem is mérhetők az egykori remekléshez, a Játszd újra, Sam-hez, igaz, Woody Allen ennek csak a forgatókönyvét írta és a főszereplőjét játszotta el, a rendezői pálcát átengedte Herbert Rossnak, s utólag már úgy vélem, ez az önkorlátozás bizonyára javára vált a filmnek. A Deconstructing Harry igen szemléletesen tükrözi Woody Allen alkotói válságának jellegzetes torzulásait. E filmet egyébként a magyar mozikban az elképesztően szerencsétlen Agyament Harry címen játsz- szák, holott az eredeti kifejezést nálunk, legalábbis értelmiségi körökben, már a verebek is csiripelik (anélkül, hogy dekonst- ruált fészkeket építenének maguknak, ennél sokkal több eszük van), meg aztán, ha ebben a történetben valami egyáltalán jónak mondható, az az amerikai dekonstrukcióra való ironikus reflektálás, az idegen szó kerülése tehát ezúttal nem helyeselhető. Éz az ironikus szál vizuálisan az életlen figurák szerepeltetésében mutatkozik meg a látványon belül, valamint az élet és a fikció közti válaszfal eltávolításában realizálódik, ám ezt Fellini harmincöt évvel ezelőtt már sokkal, de sokkal színvonalasabban megoldotta a 8 és 1/2-ben, amiből most Woody Allen a maga közhelyeivel és lélektani kliséivel szinte gyököt von. Megjegyzem, hogy az életlen figurákkal lehetett volna kezdeni valamit, ha a szorgoskodó magamutogatás mellett erre a rendezőnek maradt volna ideje. Sajnos, Woody Allenből egyre inkább hiányzik az alkotói fegyelem és alázat, ezeket a fogalmakat talán nem is ismeri már. Ezzel a negatív folyamattal párhuzamosan pedig elhatalmasodni látszik rajta mindig is túltengő exhibicionizmusa, kompenzációs hajlama, amely gyermekded túlzásokban, hol nárcisztikus, hol öngyötrő ké- jelgésekben érhető tetten, és olyan már szinte nevetségesen felszínes pszichologizálások- kal társul, ami azt a vicchőst juttatja eszünkbe, akinek mindig mindenről ugyanaz jut eszébe. NAGY IMRE FILMJEGYZETE Woody Allen és az életlen Robin Williams A film végén Harry Blockot, az írót, akiről Woody Allen számtalanszor a néző szájába rágja, hogy ez én magam vagyok ám, nehogy másra tessenek gondolni, körülveszik a hősei, az általa megteremtett figurák, akik lelkesen és hosszan megtapsolják őt, miközben a mester meghatottan, ám méltósággal áll, mintha mondaná: hiába, ami megjár, az megjár. Régen láttam ilyen kínos jelenetet. Nagy Imre S I Gárdonyi Tamás ’
