Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)

1999-07-20 / 197. szám

12 Dünántúli Napló Kisebbségek Baranyában 1999. július 20., kedd Hírcsatorna Nemzetközi táncházso­rozatot rendez a Pécsi Kul­turális Központ a Színház téren. Július 21-én szerb, 28-án makedón, augusztus 4-én zsidó, 11-én görög, 18- án magyar táncház lesz. Rossz idő esetén a tánchá­zakat a Belvárosi étterem­ben tartják. Három hétig Brazíliá­ban vendégszerepei a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium német táncegyüttese. 43-an utaznak augusztus 19-én két zenekarral. Az Entre Rios-i öt települést egykori bácskai németek alapították az öt­venes években. Tavaly az ő együttesük lépett fel Pécsett. Minden vasárnap este 6 órától térzenét adnak Pé­csett a Színház előtt a me­gyei német fúvószenekarok. Július 25-én a magyarszéki, aztán a babarci, újból a ma­gyarszéki, a sásdi, a mázai zenekar következik. Au­gusztus 29-én az Ércbá­nyász zenekar zár. Roma rendőrök. A Bel­ügyminisztérium és az Or­szágos Cigány Önkormány­zat (OCÖ) szakmai vegyes bizottságának koncepciója szerint már a következő tan­évben megindulna a cigány népismeret tanítása vala­mennyi közép- és felsőfokú rendészeti oktatási intéz­ményben. A Rendőrtiszti Főiskolán saját tanterv alap­ján az elképzelések szerint már augusztusban megindul az oktatás. Megjelent Tám László több színnyomású két­nyelvű fotóalbuma „Keresz­tek, szentek, kálváriák, te­metők” címmel a magyaror­szági német népi kultúra emlékeiről. A baranyai né­met önkormányzat irodájá­ban kapható, Pécs, Mun­kácsy u. 8. Máriakéméndre vezet a Pécsi Egyházmegye német­ajkú lakosságának zarán­doklata szeptember 5-én. A püspöki szentmisén a zenei programot a palotabozsok- mohács-lippói énekkar, a magyarszék-lippói fúvós- zenekar adja. A rádió egye­nes adásban közvetíti. Bosnyákok, horvátok és szerbek Államalkotók és kisebbségek Bosznia-Hercegovinában Minaretek Gradacsac városában, melyre két óra alatt hu­szonnégyezer gránát hullott a legutóbbi háborúban Az elmúlt héten a boszniai Tuzlában tartották meg a Duna-Dráva-Száva Eurore- gionális Együttműködés ez évi második elnökségi ülését, ame­lyen Baranya megye és Pécs városa rangos küldöttséggel vett részt. Az eurorégió nem­régiben alakult nemzeti és ki­sebbségi bizottsága ősszel kezdi meg tevékenységét. Bosznia, és azon belül Tuzla kanton igencsak gazdag és vál­tozatos nemzetiségeket és ki­sebbséget mondhat magáénak. Erről beszélgettünk dr. Tarik Arapcic-csal (kis képünkön), Tuzla kanton elnökével.-Hány lakosa van a kanton­nak?- Bosznia és Hercegovina tíz kantonja közül a legnépesebb a miénk hatszázezer lakosával. Több lakója van, mint a háború előtt, aminek az az oka, hogy igen sok a menekült, száznegy­venezerre tehető a számuk.- Mi lesz a sorsuk?- Mi azt szeretnénk, ha visz- szatémének. De ha ez be is kö­vetkezik, a helyükre érkezhet­nek azok, akik innen menekül­tek Szerbiába, az összlakosság létszáma tehát valószínűleg nem sokat változik a mostani­hoz képest.- Milyen a lakosság összeté­tele?- 1991 -ben történt egy össze­írás, amikor a mostani kanton megközelítő helyén Északke­let-Bosznia helyezkedett el. Akkor 55 százalék mu­zulmán bos- nyák, 15 szá­zalék horvát és 20 százalék szerb élt itt, a többieket egyéb kategóriával lehet je­lölni, akik közül sokan egysze­rűen csak jugoszlávnak nevez­ték magukat. Ez utóbbit nehéz kategorizálni, mert akadtak olyan horvátok, szerbek vagy bosnyákok is, akik jugoszláv­nak tartották magukat. Mára, a háború utánra némileg megvál­tozott a helyzet, ugyanis meg­nőtt a bosnyákok aránya, úgy 80 százalék lehet, s mindössze harmincezerre csökkent a szer- bek száma. Hivatalosan azon­ban csupán két államalkotó nép létezik Bosznia-Hercegoviná­ban: a bosnyák és a horvát. A szerbek képezik tulajdonkép­pen a kisebbséget.- Létezik-e valamiféle tör­vény, amely a kisebbségek jo­gait biztosítja?-Nincs ilyen törvény. Ter­mészetesen léteznek jogok, de azok mindenkire vonatkoznak. Az azonban tény, hogy a szerb­ség nem számít államalkotó té­nyezőnek. A kantonban a hata­lom struktúrája a lakosság ösz- szetételét tükrözi. Egyetlen mi­niszter van csak Tuzlában, aki szerb, a miniszterek többsége tehát bosnyák és horvát. S bár az elképzelhető, mint a példa is mutatja, hogy egy szerb töltsön be valamilyen miniszteri posz­tot, de az elképzelhetetlen, hogy szerb legyen az elnök. A daytoni megállapodás is ki­mondja, hogy a két államalkotó népcsoport valamelyikéből ke­rülhet ki az elnök. A tíz kan­tonból egyébként csupán kettő - köztük a miénk - ilyen ve­gyes összetételű.- Mekkora a romák aránya?- Nagyon kevés roma él ná­lunk, körülbelül 1 százaléknyi. Ennek ellenére működik egy kantonális roma szervezet Tuz­lában, amelyik megpróbálja összefogni őket, képviselni az érdekeiket. Vándoréigányok Észak-Boszniában Roma Holocaust Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány el­nöke felhívással fordult a polgárokhoz abból az alka­lomból, hogy az alapítvány 1999. július 31-én este 8 órá­tól közös virrasztást szervez a Roma Holocaust áldoza­tainak emlékére a Parla­ment épülete elé, a buda­pesti Kossuth térre. A virrasztás tiszteletére vár­ják a jóérzésű, az alapítvány­nyal szolidáris polgártársakat, szervezett közösségeket, mindenkit, akik egy gyertya meggyújtásával emlékezni kívánnak az ártatlanul kivég­zett romák százezreire. Az éj­félig tartó megemlékezésen vezető politikusok - elsőként Göncz Árpád köztársasági el­nök - emlékező beszédeikkel, ökumenikus istentisztelettel, zenés-irodalmi műsorral haj­tanak fejet az ártatlanul el­pusztított testvérek előtt. 54 évvel ezelőtt ugyanis, 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszakán az Ausch- witz-Birkenau-i koncentrá­ciós táborban néhány óra le­forgása alatt több ezer romát végeztek ki a náci Németor­szág fajvédő és fajgyűlölő po­litikája nevében. Éz az éj­szaka szimbolikus jellegű dá­tummá vált, mint a Roma Ho­locaust, a PORRAJMOS szomorú évfordulója. A ma­gyar köztudatban mindmáig nem rögzültek történelmünk tragikus fejezeteként a romák második világháború alatti szenvedései, megaláztatásuk és meghurcoltatásuk. A PORRAJMOS halottai még mindig „temetetlen holtak” szó szerinti és társadalmi érte­lemben egyaránt. Ők a máso­dik világháború „direkt” nép­irtásának áldozatai. Az alapít­vány reméli, hogy ez a fajta „közvetlen holocaust” remél­hetőleg már végleg a múlté. A megemlékezésen és a gyászon túl céljuk, hogy a magyarországi köztudatban nagyobb nyilvánosságot kap­jon az a szomorú tény, hogy a II. világháború alatt romák százezrei estek áldozatul a náci-nyilas terrornak. A kisebbségek és a könyvtár A hazai nemzetisegek műve­lődésének helyzetével, ki­sebbségeink múltjának for­rásaival foglalkozott a na­pokban egy háromnapos gyulai rendezvény, a hely- ismereti könyvtárosok or­szágos tanácskozása. A szakmai fórum egyben első alkalommal adott képet a ma­gyarországi kisebbségek könyvtári ellátottságáról, a hazai nemzetiségkutatás könyvtári lehetőségeiről. A három nap folyamán mintegy száz - a könyvtárak helyisme­reti gyűjteményeivel foglal­kozó - szakember folytatott eszmecserét egyebek között a Kisebbségkutatás című folyó­irat tudományos tájékoztató szerepéről, a megyei könyvtá­rak nemzetiségi tevékenysé­géről, s a nemzetiségi könyv­kiadás helyzetéről. A szlovák, a német, a horvát, a roman, a szlovén, a szerb és az örmény kisebbség könyvekkel való el­látottságáról beszámoló elő­adások jóvoltából a résztve­vők megismerhették nemzeti­ségeink valós könyvtári hely­zetét s e kisebbségek kutatá­sának lehetőséget is. A gyulai tanácskozás előadásait kötet­ben tervezik a szervezők köz­readni. Ez hasonló lesz a tava­lyi kiskunhalasi, az egyházi könyvtárakkal foglalkozó ta­nácskozáson elhangzottakat tartalmazó, most megjelent könyvhöz. A kisebbségek könyvtári ellátottságát, illetve kutatásának lehetőségeit föl­táró viharsarki tanácskozást a Magyar Könyvtárosok Egye­sületének helyismereti és könyvészeti szervezetei, va­lamint a vendéglátó gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár rendezte. Szent Iván napján Július 7-én ünnepelték a szer- bek Szent Iván napját. Azok­ban a dél-baranyai falvakban, ahol még él a hagyomány, ko­szorút helyeztek el a házak homlokzatán. A koszorút fiatal lányok fonják a tejoltó galajból. A szokásnak két hagyományból is táplálkozik. Az egyik sze­rint Rigómezőn így jelölték meg a szerbek házaikat, hogy török ellen küzdő harcosok tudják, melyik házban élnek honfitársaik. A másik hagyo­mány szerint a napéjegyenlő­ség éjszakáján érik be a búza, s ettől kezdve egy-egy kakas­lépéssel rövidülnek a napok. A koszorú az összetartás, a védelem jelképe is, mely egész évben kint van a ház homlokzatán, a templomok kapuin. A 8/HI-asok BÓLY Hatvanhétén jelentek meg szombaton a 8/III-as önkén­tes honvéd zászlóalj tagjai második találkozójukon. 212-en voltak 1944-ben bara­nyai német fiatalok, akiknek úgy sikerült elkerülniük behí­vásukat a Német Hadseregbe, hogy önkéntesnek jelentkez­tek a Honvédségnél, - és be­fogadták őket. A magyar és a német kormány közötti meg­állapodás értelmében ugyanis 1944 májusától a német származású fiatalokat 17 éves kortól kötelezően besorozták német katonának. Két száza­dot 1944 őszén Kiskőszegnél vetettek be. 18-an napok alatt elestek. A zászlóalj Ausztrián keresztül visszavonult majd­nem Passauig. Utána fogság, malenkij robot, vagyonelkob­zás, kitelepítés, és szökés haza. Az elmúlt évtizedekben kivétel nélkül új egzisztenciát teremtettek és egyetlen em­beröltő alatt felépítették azt, amit elvettek tőlük. - Sőt! A szentmisét Márton Dé­nes kanonok mutatta be. Megkoszorúzták a világhábo­rúk hőseinek és áldozatainak emlékművét, emlékeztek, mi­közben Zoltai János elmondta a Szózatot. A Kolping Ház­ban Milter Márton, a rendez­vény főszervezője köszön­tötte egykori bajtársait. Ma mind 70 éven felüliek. Örültek egymásnak a férfiak, a feleségek ugyanúgy, mint öt évvel ezelőtt, csak a létszám lett közben 21-gyei kevesebb. A felpofozott cigánygyerek A Dinnyeberki Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Orsós Már­ton bejelentést tett az elmúlt héten a polgármester, Szilvási András ellen a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatalnál. Kéri, hogy vizsgálják ki a polgármester tevékenységét. DINNYEBERKI Dinnyeberkiben 1998-ban ala­kult meg a kisebbségi önkor­mányzat. Egyéves munkaprog­ram-tervezetét fél év alatt telje­sítette. Többször végeztek társa­dalmi munkát, tartottak falu­szépítő napot, amikor is az em­berek kaszáltak, az asszonyok gyomlálták a kiskerteket. Ki­vágták és elégették a temetőben a bokrokat. Élelmiszert, ruhát, takarót, cipőt osztottak a rászo­rultaknak, igény szerint tűzifá­hoz is juttattak családokat, mely akcióban nagy segítséget nyújtott nekik Homann János erdész. Az Erdélyben élő sze­gény magyaroknak pénzt ado­mányoztak, ahogyan az árva gyerekek megsegítésére is. A kisebbségi önkormányzat most azon fáradozik, hogy munkalehetőséget találjanak azoknak, akik dolgozni szeret­nének, s közhasznú munkához pedig pályázatot szeretnének nyerni. A kisebbség és a polgármes­ter viszonya azonban nem túl jó. Ennek több oka is van. A panaszos levél szerint a pol­gármester 1998-ban bántalma­zott egy rokkantnyugdíjast, melynek kapcsán hatósági eljá­rás folyt ellene, és tízezer forint pénzbírsággal sújtották. Most viszont egy tízéves, ci­gánygyereket pofozott le. A szülők hatósági feljelentést nem mernek tenni, mert félnek. „A kisebbségi önkormányzatot, amióta megalakult, meggya­lázza, a falu érdekében semmit sem tesz. A testületi ülésekre nem hívja meg a kisebbségi önkormányzatot, beszélő vi­szonyt nem folytat vele, mocs­kos cigányoknak nevezi az ön- kormányzatot” - írja Orsós Márton. Két kisgyerek nyaralt a szomszédban Szentlőrincről, akiknek drága, távirányítós já­tékaik voltak, magyarázza ér­deklődésünkre Szilvási András polgármester. A cigánygyerek el akarta venni tőlük ezeket, s mivel azok nem adták, vere­kedni kezdett. Erre kijött a nagymama, akit a gyerek el­mondott minden szemétnek. A polgármester pedig, aki ezt látta, leakasztott neki egy fü­lest. A Baranya Megyei Közigaz­gatási Hivatalban érdeklődé­sünkre elmondták, hogy java­solni fogják a dinnyeberki kép­viselő-testületnek az ügy napi­rendre tűzését, és annak kivizs­gálását, hogy összeférhetetlen-e vagy sem a polgármester ma­gatartása a betöltött tisztségé­vel. Cseri I László f

Next

/
Oldalképek
Tartalom