Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-17 / 194. szám
8 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. július 17., szombat Ezredvégi kisplasztikái útikalauz A forma, a szemlélet, a tartalom nemcsak a gazdasági és a politikai élet színterén változik. A művészetben talán könnyebb a dolgunk, ha megítélni kívánnánk egy-egy alkotást, még akkor is, ha sokat vitatkozunk azon, mi is az igazi érték, s van-e olyan határ, amelytől be lehet zárni egy tárlatot. Változik a kisplasztika is, a műfaj korlátái feloldódnak, ám ez inkább jelent gazdagodást, mint bizonytalanságot. Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Film a csángókról. A pécsi amatőrfilmes Katits Kálmán 30 perces filmet készített a csángó magyarokról a Közoktatási Modernizációs Alap támogatásával. Helyszíni felvételek készültek a moldvai és gyimesi csángókról, bukovinai székelyekről. A filmben dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós ad történeti áttekintést a népcsoportról, (m) Siklósi várdalnokok. A sikerre való tekintettel az idén is folytatódnak a közönségcsalogató reneszánsz zenés esték a Siklósi Várban. „Várdalnokok, borprédikátorok” címmel Haramza László operaénekes Csa- jághy Miklós és Csajághy Szabolcs közreműködésével lép fel augusztus 20-áig minden vasárnap. A korhű jelmezekben előadott műsoruk 10 órakor, 11 óra 30- kor, 14 óra 30-kor és 16 órakor kezdődik. (m) Ritka portré-miniatűrök. Ritkaságokat sorakoztató, rendhagyó tárlatot rendez a Janus Pannonius Múzeum a Káptalan utcai Múzeum Galériájában. „Uralkodók, szentek és amatőrök” címmel a Habsburg- Lotharingiai Házból való XVIII. századi portré-miniatűrökből láthatunk majd kiállítást, amelyet július 23- án délután 4 órakor nyit meg Somogyvári Imre, az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja. Átalakuló Ifjúsági Ház. A pécsi Ifjúsági Ház nagytermét és klubját a tartalmában új program alapján átalakítják. A nyáron megszüntették a nagyterem rögzített széksorait, hogy táncesteket vagy asztalokkal berendezve pódiumműsorokat is tarthassanak. A klubban kisszínpad épült, terét átformálják, hogy a blues- és rockkoncertek, a különféle estek változó számú közönségéhez alkalmazkodni tudjon. A munkát szeptemberre fejezik be. Legközelebbi rendezvényük a Rákból áttelepült II. Undergruond Fesztivál lesz július 23-án 20 órától, nyolc együttes fellépésével. (m) Idén több, mint 200 alkotó küldte el munkáit, összesen majdnem 600 tárgyat a XVI. Kisplasztikái Biennálé előválogatására. 97 művész közel 200 műve került ki végül a Pécsi Galériába, s bár még csak hasonlót is alig lehet köztük taNagy Gábor Mihály: Ködszurkáló FOTÓK: MÜLLER A. lálni, két nagy irányzat azért mégis elkülöníthető. A munkák között Sárkány József művészettörténész, a biennálé rendezője kalauzol, s elmondja, hogy a konstruktivista, szigorúan szerkesztett alkotások mellett megjelent egy expresszívebb, csapongóbb, organikus formákat beépítő törekvés.- Nem emeltünk ki egyetlen irányzatot sem - tette hozzá. - Inkább arról van szó, hogy nagyon sok formában és stílusban lehet jókat alkotni. Sokszínű, rendkívül változatos anyag jött össze, amely jól mutatja a műfaj jelenét. Az alkotók elsősorban a formavilágukat tökéletesítik, nem akarnak semmi ellen protestálni, vagy ha mégis, akkor az az érzelmek és a meghitt lét hiánya. Az első díjas Haraszty István az egyetlen, aki mobilokat hozott, mégpedig három különböző világot idézőt, az egyiket elektromosság, a másikat a mágnesesség működteti, míg a harmadikhoz a befogadó közvetlen, személyes jelenléte, aktivitása kell. A „Vezérkabócá- ról” például nemcsak az juthat eszünkbe, hogy a különböző súlyok és erők hatására hogyan módosul az ember, a személyiség, a lélek, hanem a „gép forog, az alkotó pihen” teremtéselmélet is. Sorozatműveket alkot a második díjas Budahelyi Tibor is, ez fontos, meg az is, hogy kompozíciói nem akarnak másról szólni, csak magukról, a hasábok, a hengerek, kvázi ceruzák kapcsolatairól, a fa, a vas, a bronz viszonyairól. Mintha a konstruktivista és az organikus világ közötti átmenet volna, olyan az ugyancsak második Gulyás Gyula munkája, ahol a római emléket, az ásatásokból a felszínre kerülő szobrok rézzöldjét idéző testek mögötti sík kiegyensúlyozott, szinte mértani, szigorú szerkezetű. Ezt mondhatjuk el Kecskeméti Sándor egyszerű, ám mégis monumentálisnak ható munkájáról is, amely a Nemzeti Kulturális Örökség díját kapta, Orosz Péterrel megosztva, akinek megnyomorított, vasba szorított faágai már az organi- kusabb irányzat felé mutatnak, ahol a gyötrődő, megnyomorí- tot formákból kínlódva születik a kibontakozás. A díjazottak mellett izgalmas élményt nyújtanak Heritesz Gábor vas, réz, krómacél kísérletei, Shorno Heini megfaragott téglákból épült, eredeti munkái, a groteszk ábrázolás felé mutató Fischer György alkotásai. Említhetjük Nagy Márta festői felületeit is, vagy a korábban nyertes Várnagy Ildikó kompozícióját, amely nemcsak a gics- csé válás stációit, hanem a lét illetve a kifejezés síkjait is bemutatja művében. Érdekes Gel- lér B. István mítoszteremtő világa, mellette Gábor Éva ősi kultúrákat sirató megfogalmazása is. A fiatal tehetségek sorában a szakember Kiss László geometrikus elemekből építkező munkáitól vár sokat. A fiatalok megjelenése egyébként is jellemző az idei biennáléra, bár Sárkány József szerint ezt nem a jobb képzés okozza, inkább az a felismerés, hogy hasznosabb minél előbb és több színtéren bemutatkozni. Mostanra ugyanis minden alkotó számára világos, hogy létkérdés bejutni a műtárgypiacra, hiszen az állami vásárlásokra már nem lehet számítani. Ezért, bár még nem tartunk ott, hogy a nyugati piacon elfogadott, könnyebben emészthető stílusban készüljenek a munkák, az eladhatóság is szempont lett. A művészettörténész úgy látja, feloldódnak a műfaj korlátái, ami egyrészt jelenti azt is, hogy a korábban „nemtelen” anyagnak tartott gipsz, kerámia, üveg, papír, műanyag is megjelenik a biennálén, másrészt viszont a méret is megváltozott, vitathatatlanul nőtt, s ettől a munkák elvesztették régebbi intimitásukat. A műélvezet most már nem a befogadó és a műtárgy közötti bizalmas kapcsolat eredménye. Lehet, hogy emögött az ezredvégi rohanó kort találjuk, amelyben csak az kap figyelmet, ami harsány, nagy, vagy botrányos. Sárkány József úgy fogalmaz: a biennálé se Móricával, se Koszovóval, de még egy mosóporreklámmal sem tudja felvenni a hírértékversenyt. Lehet, hogy ezért azt hihetnénk, néhány száz műtárgy nem olyan érdekes, mint egy szivar az elnök szeretőjénél. De inkább arra kellene gondolnunk, hogy megint összemosódnak a lényeges és a lényegtelen dolgok, s hangsúlytalanná válik a kérdés: mi érték igazán? Hodnik Ildikó Gy. Gombos István: Meditáció Az Eszéki Nyári Játékokon a Magyar Médeia is szerepelt Előadás a lakatlan szigeten A pécsi nyári színházi terek közül idén csak egy működött. Több társulat utazott vagy készül vendégszereplésekre, fesztiválokra, de van olyan együttes is, amelyet a szervezetlenség ütött el a bemutatkozási lehetőségtől. A nyár eleje máris botránnyal kezdődött a Pécsi Harmadik Színház számára, akiknek Elnöknők című, Vincze János rendezte előadását Bőhm György dramaturg beválogatta az idén Győrben tartott Országos Színházi Fesztivál programjába. A megadott helyszín azonban alkalmatlannak bizonyult a díszletek elhelyezésére, a művelődési ház színpadán pedig nem akadt néhány üres óra a produkciónak. A pécsiek mellett mások előadása is elmaradt, de az eljárás több, mint furcsa, különösen azt tudva, hogy a Harmadik Színház évek óta szabályosan tarol a díjak között, s erre idén is minden esélyük megvolt. Szerencsésebben járt a Pécsi Nemzeti Színház társulata, ők ugyanis legalább bemutathatták a szintén beválogatott Hollywoodi meséket, (Balikó Tamás rendezésében) bár díjat nem hoztak haza. A Nemzetközi Bábfesztiválon mutatkozhatott be a Bóbita Bábszínház csapata, akik júniusban a Tótágas, avagy Bolond mesék című produkciójukkal arattak nagy sikert, míg július első hetében a csehországi Chrudim városában rendezett fesztiválon szerepeltek a Medve és a szántóvető című előadással. A két előadást Bartal Kiss Rita illetve Kovács Géza állította színpadra. A hosszú és nehéz évad után ugyanilyen kezdés vár a Bóbitára, hiszen meghívást kaptak a római Intermédia fesztiválra, s még egy újabb csehországi út is kilátásban van. Pécs egyetlen nyári színházi eseménysorozatát a Hor- vát Színháznak köszönheti a közönség. A negyedszerre szervezett Anna utcai nyári játékok keretében egy balettősbemutató is zajlott, Mélyrepülés címmel. Vidákovics Antal igazgató a vendégszereplésekről szólva elmondta:- Nemrég érkeztünk vissza a Sibeniki Nemzetközi Gyermekfesztiválról, ahová a Pannonoptikum, avagy a Három baranyai túróscsusza című előadással készültünk. Az Eszéki Nyári Játékokon a Magyar Médeia és a Macbeth szerepelt, s az egyik legnagyobb vállalkozásunk is a Macbethhez kötődik, holnap indulunk Skarda szigetére, ahol öt előadást tartunk majd. A szinte lakatlan szigeten Bagossy László rendező különleges körülmények között állíthatja színpadra a darabot, amelyet 24-én mutatnak majd be. A nyár befejező turnéját a Horvát Színház több tengerparti város után Ljubljanában zárja, ahol a Nemzetközi Színházi Fesztiválon a Magyar Médeia szerepel. A külföldet járja az Iparos Színkör is, amelynek vezetője, Szentgyöigyi Miklós elmondta, hogy túl vannak egy háromnapos beregszászi és környéki úton, négy előadást tartottak Kárpátalján, s a teljes bevételt az ottani árvízkárosultaknak ajánlották fel. A következő célpont ősszel Marosvásárhely lesz, ahová ismét nemcsak klasszikus kabaréesttel, hanem gyógyszerrel, ruhával is mennek. Várható, hogy eljutnak Frankfurtba is, egy magyar kulturális egyesület meghívásának eleget téve. H. I. Gy. Futnak a képek ________________________________________________ Nő vérek, ellenfényben Van Gárdonyinak egy novellája, amelyben egy falusi parasztember haldoklik. Egyszerű, tiszta írás. Arról szól, hogy a betegágy mellett ott ül a fia, a menye, az unokája, aztán jönnek a szomszédok, a falubeliek, és sorra elbúcsúznak tőle. Az elbeszélő, miközben azonosul ezzel a humánus, a halál méltóságát tisztelő s így valójában az életet igenlő világgal, tudja, hogy mindez már a múlté. És most lépjünk egy nagyot! A Marvin szobája című film, amelyet Jerry Zaks rendezett Scott McPershon sikeres színművéből (Marvin’s Room), a történet háttereként olyan világot idéz meg, amely igyekszik megszabadulni a szenvedéstől, és elszigeteli magát a halál tapasztalatától. Valósítsd meg önmagadat, hirdetik még a reklámok is, tedd kellemessé az életedet, másokkal ne . “won törődj, az öregek pedig vonuljanak be egy komfortos otthonba, s ha majd meghalnak, az illetékesek értesítenek bennünket. Ezt az önző - s a Disneylandi giccsparadicsomban mintegy látható formát öltő - világot a filmben Lee képviseli. Egyedülálló asszony, a maga erejéből kozmetikusi oklevelet szerzett, amire büszke, kizárólag önmagával van elfoglalva, fiaival alig törődik. Meryl Streep- nek ez a figura, pontosabban a szerepnek ez a része: jutalomjáték. És ez később egy kicsit meg is téveszti a sztáralakításokhoz szokott színésznőt. A történet középpontjában azonban a másik nővér, Bessie áll, aki az önimádat mai társadalmának szelíd ám határozott cáfolata. Életét Parkinson-kó- ros apja és beteg nagynénje ápolásának szenteli. Ügy él, mint egy szerzetes. A film azzal kezdődik, hogy megtudja: fehérvérűségben szenved, hamarosan meg fog halni. Az a kérdés foglalkoztatja: mi lesz az öregekkel? Itt egy pillanatra meg kell állnunk, mert ezen a ponton könnyen szentimentális melodrámába válthatna a cselekmény. Szerencsére azonban a kiváló s minden szerepében kiegyensúlyozott alakítást nyújtó Diane Keaton talán eddigi leghitelesebb jellemformálásával ajándékozza meg a nézőket. Az a mozdulata például, amikor Lee kérésére leveszi a kemoterápiától félig megkopaszodott fejéről a parókát, s félszegen elmosolyodik - felejthetetlen. Ő a film igazi sztárja. A hollywoodi férfiak, Robert DeNiro és Leonardo DiCaprio csak asszisztálnak neki, ezúttal nincs is más dolguk, ellenben Meryl Streep adós marad annak a lelki folyamatnak az ábrázolásával, amelynek eredményeként a könnyelmű és felszínes Lee Bessie helyére áll majd. Attól tartok, e jegyzet befeNAGY IMRE FILMJEGYZETE jező fordulata könnyen közhelygyanússá válhat, ezért kérem olvasóimat, képzeljék el, hogy nem én mondom, hanem Diane Keaton. Szóval a beteg Bessie azt mondja nővérének, hogy boldog, mert sok szeretet jutott neki, ezért sok szeretetet tudott másoknak átadni. Lee nem érti. Nem csoda. A gondolat meglehetősen szokatlan. Pláne egy amerikai filmben. Éppen ezért érdemes felfigyelni rá. i a Bessie szereDében Diane Keaton Gárdonyi I Tamás ]
