Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-02 / 179. szám
1999. július 2., péntek__________________________________________HÁTTÉR - RIPORT__________ Magasházsztori: nagyon magas Kész csoda, hogy eddig egyetlen kereskedelmi tévé sem jelentkezett azzal az igénnyel, hogy megvenné a „Mi lesz Közép-Eu- rópa legnagyobb kísértetházával” című szappanopera forgatókönyvét. Pedig csupán az elmúlt fél évben több izgalmas esemény történt, mint mondjuk a Dallasban öt év alatt. A Magasház 1974-ben épült, a Városi Tanács megrendelésére, a Baranya Megyei Építőipari Vállalat kivitelezésében, a ma már szitokszóként emlegetett IMS technológiával. A jugoszláviai módszer (innen a név: Institut de Materiale Serbia) korszerűnek, gyorsnak és biztonságosnak tűnt. A közel húszezer négyzetméter alapterületű, 25 emeletes házban ’89- ben az egyik födémpillér kapcsolati csomópontjánál korróziót fedeztek fel. A Műszaki Egyetem vasbeton-szerkezeti tanszékének vizsgálati anyagába bekerült: nem lehet garantálni az épület állékonyságát. A város úgy döntött, kiköltözteti a lakókat. Az akció ’90 márciusában ért véget. Az önkormányzat ’93. december 23-án szabadult meg a háztól. Az osztrák tulajdonban lévő IMMO Tervező, Kivitelező és Üzemeltető Kft. vásárolta meg a szomszédos Megyeri téri telekkel együtt, 32 millió forint plusz áfáért. Igaz, az összeget nem kellett kifizetniük, mivel ezt kiváltották azzal, hogy garantálták, az épületet öt év alatt megerősítik és átépítik, két kulcsrakész emeletet pedig átadnak az önkormányzatnak. A város ez alatt az öt év alatt élhetett volna visszavásárlási jogával. 1995-ben építési engedélyt adtak ki. Sebtiben elkészítették a területre a Részletes Rendezési Tervet (rrt), ám a Megyeri téri egyik szomszéd megfellebbezte az engedélyt. Új eljárás jött, amelynek során az építtetőt az önkormányzat többszöri hiánypótlásra szólította föl, végül ’98. március 25-én a kérelmet elutasította. Közben ’97. február 24-én az IMMO-t megvásárolta a Bara- nyagaszt Rt. Az önkormányzat a szerződés feltételeihez a tulajdonosváltástól függetlenül ragaszkodott, a Baranyagaszt pedig nem nyújtott be határidőmeghosszabbítási kérelmet, a Megyeri téri telket azonban 16 millióért eladta egy hévízi polgárnak. Tavaly december 23-án lejárt a szerződésben foglalt határidő - az önkormányzat nem élt visszavásárlási jogával, a tulajdonos pedig nem újította föl az épületet. Érdeklődő rengeteg volt, járt itt arab, japán, svéd, talán még marslakók is kíváncsiskodtak, de vagy az ajánlat volt komolytalan, vagy a több milliárd forintos beruházási költség volt elrettentő. A jelent két dolog határozza meg. Az egyik az a per, amelyet az önkormányzat indított az IMMO, az egykori osztrák tulajdonos, és a hévízi polgár ellen. A város először azt szerette volna, hogy a tulajdonos - mivel az épületet nem újította föl - a vételárat kamatokkal együtt fizesse vissza. Később a Baranya Megyei Bíróságnak címzett beadványt módosították, és fő célként már az eredeti állapot helyreállítását jelölték meg, azaz azt, hogy az épület kerüljön újra a város tulajdonába. A tárgyalás csupán idén novemberben lesz. Az eljárás azért hosszadalmas, mert külföldi cég is érintett az ügyben. Ez a tény nem vetíti előre a gyors ítélet lehetőségét sem. A másik, hogy pontosan a szerződés lejártának napján az IMMO építési engedély iránti kérelmet adott be az önkormányzathoz. A terveket Borza Endre (első képünkön) készítette. Óvatos volt, többször is tervtanácsot hívott össze, az elsőt még ’98. március 8-án. Az erről szóló állásfoglalás, amelyet dr. Tóth Zoltán megyei főépítész írt alá, tartalmazza azt a lényeges félmondatot, hogy a „ megbízói program az rrt-be illeszthető”. Az anyagot megkapta az önkormányzat város- fejlesztési és műszaki irodája is, de a leírtak ellen a hatályos nyolc napon belül senki sem tiltakozott. < tmmmmmm mmmm A terv szerint az épületet függőlegesen kettéosztva a déli egyharmad részben luxuslakásokat alakítanának ki, az északi, elválasztott részben pedig kollégiumot. Az alsó szinteket egy vasbeton szerkezet ölelné körbe, benne üzletekkel, vendéglátóipari egységekkel és konferenciateremmel, a sarkain letagadhatat- lanul borzás szárnyas angyalkákkal. Borza a tervről úgy beszél, mint amely biztosan megvalósul majd. Minden oka meglenne az optimizmusra, hiszen az összes létező szakhatósági engedélyt megszerezték. Hiába. A városházán ugyanis ritka jelenségnek lehettünk tanúi, az építési engedély kiadását a jegyző saját hatáskörbe rendelte, majd július 17-én elutasította azt, arra hivatkozva, hogy a terv ellentétes az rrt-vei. Ha valaki azt gondolja, hogy némi ellentmondás feszül a döntés és a korábbi főépítészi anyag között, nem téved nagyot. Az rrt-vel sietni kellett, így fordulhatott elő, hogy az elkészült anyag egy - még a laikus számára is szembetűnő - hibát tartalmaz. A Magasházat az rrt a szöveges részben szabadon álló ingatlanként jelöli meg, ugyanakkor a rajzi rész három oldalról is az épület telekhatáráig jelöli a beépítést. Márpedig ami telekhatárig nyúlik, az nehezen lehet szabadon álló. A Borza Endre által készített terv ráadásul kisebb területen bővítené az épületet. Valami az önkormányzatnak is feltűnhetett. Még február 23- án keletkezett ugyanis egy levél, amelyet a városfejlesztési és üzemeltetési iroda vezetője, Zalay Buda írt alá, ügyintézőként a fejlécen Gömöry János főépítész neve áll, a címzett pedig a műszaki iroda vezetője, Bagoly Attila. Ebben ez áll: a terv „engedélyezése érdekében a Megyeri tér és környéke rrt- módosítását tartom szükségesnek, egyrészt az új parkolóegység és környezete egymásra hatása szempontjából, másrészt az így már okát vesztett Un. 'lepény'-telek beépíthetőségét tekintve, figyelemmel a kialakult tulajdoni viszonyokra. ” Az ugyan nem derül ki ebből, hogy az rrt a rossz, figyelemre méltó viszont, hogy közel egy évvel az rrt-be illeszthetőség kimondása után ennek ellenkezője fogalmazódik meg. A „lepény”-telek az eladott Megyeri téri területet jelenti, korábban ide tervezték a parkolófunkciót. Ez most a Magasház telkének déli részén valósulna meg, egy modem elektronikus parkolóház formájában. Borza Endre három dolgot tehet az ügy érdekében. A tulajdonos beleegyezésével fellebbezett a Közigazgatási Hivatalnál; ha elutasító választ kap, bíróságra megy. Magánszemélyként kezdeményezi az rrt módosítását - ez sem csekélység, mintegy hat-nyolc hónapot vehet igénybe. Végül újra beadja a tervet, immár módosítva - úgy, hogy a parkoló nem ér ki a telek déli oldalának széléig. Ha minden kötél szakad, akkor pedig elmaradt haszon címén perli majd az önkormányzatot, akár eljárási szabálytalanságokat is vélelmezve. Borza azt mondja, a város döntése húsz ember tizennyolc hónapi munkáját tette tönkre - és ebben még akkor is igaza lehet, ha tudjuk, szakmai önbecsülése mellett nem kevés pénze is kockán forog. Ezzel el is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez, a pénzhez. Úgy tudjuk, szinte biztosra vehető, hogy az elutasítás mögött nem csupán a per miatti időhúzási szándék keresendő, de az is, hogy a városházán nem bíznak meg a tulajdonos cég vezérigazgatójában, aki ellen három eljárás is folyik. Hogy ezek mennyire súlyosak és megalapozottak, ma még kérdéses. A különböző helyeken keletkezett ügyeket összevontan tárgyalja majd a bíróság, bár ma még nem tudni, melyik, a pécsi ugyanis elfogultságot jelentett be. Az azonban nem lehet egy építési engedély- kérelem elbírálásának feltétele, hogy azt ki nyújtja be. Miután az épületet kizárólag bankok, bankcsoportok vagy holdingok hitelnyújtásából tudják felújítani (a beruházás költsége két-hárommilliárd forint) elgondolkodtató, hogy a céget vajon komolyan vennék-e, ha vezetőjének súlyos ügyei lennének. Információink szerint a tervre már eddig is több millió forintot költő tulajdonosnak vannak bankgaranciái, sőt erről az önkormányzaton is tudnak. A városban ugyan elterjedt, hogy a hitelt a cég esetleg másra fordítaná, ezt azonban a pénzintézetek szabályainak ismeretében nehéz elképzelni. A Baranyagaszt alighanem azért ragaszkodik a házhoz, hogy abból egyszer majd profitáljon, ehhez viszont építési engedélyre volna szüksége. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy lássuk, ha életképes a terv, akkor az a hitel jó részét azonnal visszahozhatná - csupán a lakások eladásából egy- milliárd forint folyhatna be. Természetesen beszéltünk a tulajdonos cég vezetőjével is, ő azonban végül nem járult hozzá sem nyilatkozatának, sem nevének közzétételéhez. (Neve lapunkban korábban többször is megjelent.) Papp Judit jegyző az elutasító határozat kapcsán egyrészt a Zalay-féle levélre, másrészt a statikával foglalkozó Bartal és Rabb Kft. anyagára hivatkozik. Május 24-én a cég három tervezője olyan levelet fogalmazott, amelyben már a „gondatlan veszélyeztetés” kifejezés is szerepel. Három nappal korábban Rabb Péter a még februárban aláírt felelős műszaki vezetői nyilatkozatát visszavonta. Javasolta továbbá, hogy az engedélyt bontsa ketté az önkormányzat, és a szerkezet megerősítésére azonnal adja azt ki. (Ez megtörtént, de kérdés, hogy kellő tőke nélkül mire jut a tulajdonos.) Rabb - aki anno az épület kiürítésének szorgalmazói között volt - szerződésben állt a Bara- nyagaszttal, és jelenleg is vita folyik arról, hogy tartozik-e neki a cég. Dr. Toller László polgármester (második képünkön) cáfolja, hogy nem szakmai döntés született volna. Azt mondja, neki mindegy, ki újítja föl a házat, csak végre valaki csinálja meg. Ha a perben visszaszerzik az épületet, nemzetközi piacra mennek vele. Egyelőre nem érdemes azon tűnődni, hogy ez hány tárgyalást és hány újabb évet jelent majd, koncentráljunk a következő időszak legfontosabb eseményére, a Közigazgatási Hivatal döntésére. Ha helybenhagyják az első fokú határozatot, akkor Borzáék perre mennek. Ha az rrt-t ellentmondásosnak találják, új eljárás következik. Ha pedig megmásítják a döntést, és megadják az engedélyt, akkor végre kiderülhet, valóban meg tud-e birkózni a feladattal a Baranyagaszt, vagy csak ámítás az egész. Lendvai Dávid A szerb pártközpont állva maradt Nem tudni, mi történik az épülettel, ha tovább korrodálódik, ugyanis hasonló helyzetre nincsen példa, az IMS-ről pedig a statikusok véleménye is ellentmondásos. Van aki azt mondja, egy nagyobb földrengést nem bírna ki a ház, mások állítják, több rezgés volt már, és az épület ugyanúgy áll. Lehet, hogy nem árt a Magasháznak, hogy lakatlan, így ugyanis csak saját súlya nyomja. Az IMS-re nincsen bontási technológia, hiszen senki nem gondolta, hogy ez a kérdés valaha is felmerül. Sőt a megerősítése sem egyértelmű. A szintén IMS-sel épült Milose- vic-féle szerb pártközpontot a háborúban bombatámadás érte, a házon keletkeztek ugyan éktelen lyukak, de még ma is áll. Dunai Imre jegyzete Nevet robbantanak A Postabank nevétől hangos az ország. Ezt nem én állítom, hanem maga a bank egyik új vezére emlegette tényként a minap. Mégpedig azzal a körítéssel, hogy a bank neve annyiszor és olyan ügyletekkel összefüggésben szerepel újabban a sajtóban, hogy az már rendkívül kínos ellenreklám, és elriasztja az ügyfeleket. Ezért azt tervezik, hogy a bank nevet változtat. Kapóra jön a privatizáció, amely után az új többségi tulajdonossal adoptáltatja magát a viharvert pénzintézet. Ebből a szándékból az a remény csendül ki, hogy az eredeti névről majd megfeledkezik az ország. Vagy a név ugyan továbbra is közszájon forog, akár egy villoni ballada nevezetes refrénje - Herceg, hol van már a tavalyi Postabank? -, ám a más cégér alatt futó utódával nem találnak összefüggést sem az ügyfelek, sem a média. Sőt a politikusok és a kormányzati tényezők sem találnak rá. Ez igazi újdonság lesz a bank életében, amely mindig lojális volt a hatalomhoz. Arra nem térek ki, hogy ez a józan taktika pénzügyi szempontból miféle kótyagos lépésekre késztette a Postabankot. A kudarc esélyét sem akarom a falra festeni: hogy netán az idegen név lassan ragad meg, vagy csak álcázásnak veszi a gyanakvó nagyérdemű közönség. Most kivételesen a sikerre orientálok. (Ámbár a névadó alighanem Nyugatról jön.) Mert képzeljük csak el, micsoda távlatok nyílnak meg, ha ez a névváltoztatás beválik. Attól kezdve, ha valamilyen cég vagy hivatal botrányba keveredik, egyszerűen nevet változtat, és kezdheti elölről fogyasztani a hitelét. De nem is kellene megmaradni ilyen szinten. Egyes minisztériumaink, köztestületeink is átke- resztelkedhetnének, sőt exportálni lehetne a tiszta név ötletét a magukat lejárató országokba. Borítékolom: az eljárás szabadalmaztatásával bankot robbanthatnánk még a tőke piacán is. Elvégre új cégér alá nem üt a lojális mennykő - egy darabig. Kép-tár A nagynyárádi templom takács dezsó rézkarca hetedik oldal illír holnap Riport __ __ _________ Re ndszerváltás Pécsett és Baranyában: Ófaluban valami történt. 1989 májusától nő az MDF tagjainak és szimpatizánsainak száma. Erősödnek az alternatív szervezetek és sok helyi esemény is alkalmat kínál a fellépésre. Ilyen az ófalui atomtemető létesítésének gondolata, amelyről „elfelejtették” megkérdezni a helyieket... Az ófalui demonstráción Bíró Ferenc megyei alelnök beszélt. Portré Borosjános filozófus. Azt hihetnénk, hogy egy filozófus élete unalmasan telik. Borosjános kalandjai ennek épp ellenkezőjét bizonyítják. A pár napja kinevezett egyetemi tanár egy szép napon arra ébredt, hogy a vegyiparnál jobban érdekli az ismeretelmélet. t 1 Borza-féle terv - lehet, hogy sosem készül el?
