Új Dunántúli Napló, 1999. július (10. évfolyam, 178-208. szám)
1999-07-10 / 187. szám
1999. július 10., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 13 Magyarul magyarán Egyszeri, egyszerű Régóta gyűjtöm az adatokat a beszélt és az írott nyelvből az -i és az -űképzőnk fölcserélésére. Szerepük elkülönítése, elkülönülése végett induljunk ki a népmesék, a népi anekdoták gyakori kezdő mondatából, amelynek közismert szereplője, alanya az egyszeri ember, aki egyszer volt, hol nem volt. Akiről a mese, a történet előtt semmit sem tudunk. Ismeretlen, de az elbeszélés éppen arra hivatott, hogy megismertesse őt, kalandos élete történetét a hallgatósággal. Alig képzelhető el, hogy bárki összetévessze az egyszerű emberrel. Ezért nem kezdődhet így a mese: Az egyszerű ember elment világgá. Nem kevésbé meglepő egy önéletrajz következő mondata: „Kétkezű munkás gyermeke vagyok.” - Amikor a származás erőteljesen meghatározta a továbbtanulni szándékozók sorsát, a fizikai dolgozót akkor is csak kétkezi-nek nevezték. Iskolai dolgozatban fordult elő a következő mondat: „A cápa mélyvízű ragadozó.” - „Jelentős Csehország termelése a mezőgazdasági gépgyártás, külszínű ejtésű berendezések gyártása területén”; „ K.S. angol nyelvű vizsgával már a nemzetközi forgalomban is dolgozik.” - Az ellenkezőre is idézhetek példát, arra ugyanis, amikor az -«képző helyére az -i kerül. „Széles köri olvasottsággal rendelkezik.”; „A vasszerkezeti híd a 2. világháború előtt épült.”; „A hallgatás a bírálat ősi és mély jelentési formája.”; Szövegből kiemelve a hasonló alakú párokat ilyenekkel találkozunk: nemzetiségi - nemzetiségű; kétoldali - kétoldalú. Az -ú képzővel alkotott szó valamivel való ellátottságot fejez ki, az -i képzővel ellátott pedig valamihez való tartozást jelöl. A nyelvművelő Kemény Gábor az Édes Anyanyelvűnk folyóirat nyelvi mozaik c. rovatában eltöpreng két hirdetésen. Az egyikben anyanyelvi tanárok, a másikban anyanyelvű tanárok ajánlják az érdeklődők figyelmébe szolgáltatásukat. Az anyanyelvi melléknév jelentése: az anyanyelvvel kapcsolatos, arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Az anyanyelvi oktatás az anyanyelvnek az oktatása, a rá vonatkozó ismeretek terjesztése. Az MTA Anyanyelvi Bizottsága az anyanyelv kérdéseivel foglalkozik. Az Anyanyelvi olvasókönyv a magyar nyelvről közöl olvasmányokat. Ezért az anyanyelvi tanár se lehet más, mint az anyanyelv tanára, aki az anyanyelvet oktatja. Az anyanyelvű viszont azt jelenti, hogy anyanyelven való, folyó, történő. Az anyanyelvű oktatás tárgya lehet a fizika vagy akár a testnevelés is. A lényege az, hogy az oktatás anyanyelven, nem pedig idegen nyelven folyik. Az anyanyelvű tanár olyan tanár, akinek az anyanyelve az a nyelv, amelyre másokat oktat. A hirdetés anyanyelvű tanárának a spanyol nyelv az anyanyelve, és spanyolra oktatja a magyar anyanyelvű tanulókat. Az anyanyelvű tanárból nyomban anyanyelvi lesz, ha tárgyát nem idegen ajkúaknak tanítja, hanem olyanoknak, akiknek ugyanaz az anyanyelvűk, mint neki. Rónai Béla Nyit a kisplasztika! biennálé - Holnap nyitja meg kapuit a XVI. Országos Kisplasztikái Biennálé. A Pécsi Galériába 97 alkotó közel 200 munkája került, a művek negyede fiatal művész első bemutatkozása. Az anyagában és stílusában is sokszínű válogatást 11 órakor Bencsik István nyitja meg. A díjakat Toller László polgármester adja át az első hellyel jutalmazott Haraszty Istvánnak (második képünkön díjnyertes alkotásai), s a két második díjasnak, Budahelyi Tibornak és Gulyás Gyulának. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megosztott díját Kecskeméti Sándor és Orosz Péter kapja. fotók: wéber tamás Gaál Tamás szobrászművész hidjai, kerti anzikszja A harmadik dimenziót is felejtve Művészeti életünk egyik legrangosabb eseménye, a XVI. Országos Kisplasztikái Biennálé holnap 11 órakor nyitja kapuit a Pécsi Galériában. A seregszemlére 97 alkotó küldte el munkáit, a művészek negyede először mutatkozik be itt. A tavalyi biennálé első díjasa Gaál Tamás szobrászművész, a JPTE Művészeti Kara szobrász tanszékének vezetője, amit a hagyománynak megfelelően a seregszemlén az alkotó külön kamaratárlata, a „Kerti anziksz” is jelez. A kiállítóhely alagsori pincéjében találni Gaál tárlatát, ahol a boltozott mennyezetről horganyzott lemezből hajlított alakzatok lógnak le elénk, szemmagasságban. Kilyukadt fenekű vödrökre emlékeztetnek, amelyeken a szélesebb szájuk felől nézhetünk át. Ebben a virtuális, atmoszférikus térben helyeződnek el a kertben látott tárgyak - az egyikben nyugágy, a másikban porolóvas vagy óriássá nőtt öntözőrózsa - s képzelete tárgyaival is kiegészítve válik a sorozat kerti azinksszá. A fiatal, szombathelyi születésű szobrászművész korábbi alkotásaiban is makacs és játékos kutatója a térnek, törvényeinek, a térszerkezetek ön- szerveződésének, a gravitációnak, amit a szobrászat néha kiemel, máskor feledtetni tűd. A képzőművészeti főiskolán Vigh Tamás szobrászművész osztályába járó, de másoktól is A hagyományokat nem hajlandó feladni, azt mondja, az ő mintájuk a rozmaringos, az egyszerű csíkozású, a csibeszemes, ezeket kell hát a mai ízlésnek megfelelően kombinálni. Élő példája ez az igazi népművészetnek, amely mindig is a gyakorlatból, a használhatóságból indult ki, és fejlődni is képes volt.- Van olyan tizenhat színből, egyszerű csíkritmussal készült darab - meséli, - amelyet ma térítőnek használnak, pedig régen a kofák ezzel a ruhájukat védték, kötény volt, hátul hatalmasra kötött bütyökkel. A fekete asztalterítőt sem tették fel máskor, csak ha gyász volt. Élvezettel beszél róla, milyen a bodorvászon, amit hólyagvászonnak is neveznek, s csak itt készül, mégpedig egy lehetletfinom és egy vastagabb szál felhasználásával. S hogy hogyan gyűjti a mintákat? A környékről. Egy tollal, egy füzettel jár, és a szomszédnál, másnál őrzött, dédanyáink idejéből való darabokról leírja a tanuló Gaál Tamás elmondta, szobrászi szemléletének fejlődésére elsősorban a XX. század szobrászata és az építészet mint a térszerkesztés sajátos módja volt különösen nagy hatással. Természetesen az épített tér és a szobrászi forma kapcsolata is érdekli - első köztéri munkája is ilyen jellegű volt -, egy klasszicista kúriához készített krómacél plasztikát. A formától a megrendelő eleinte megijedt, de a kész munka - épület és térforma „együtthangzása” - igazolta elképzelése helyességét. Az is kétségtelen - teszi hozzá -, hogy a szobrászi tevékenységhez a gravitáció vagy az imaginárius - a számunkra nehezen megnyilatkozó - terek vizsgálata általában is hozzátartozik. A tanítványai közt is akad egy most diplomázott fiatal, aki a kő „lebegtetésével” kísérletezik - nagyon tehetségesen. mintát. A legtöbbet azonban a fejében őrzi, nincs vázlat, se tervrajz, csak leül, és „dobálja a színeket”. Mintáit rendszeresen zsűrizteti a Népi Iparművészeti Tanácsnál, s bár a pályázatokat, kiállításokat nem szereti, csak- csak ráveszik, hogy küldje el csodálatos munkáit. Nem csoda, hogy Hollandiától Japánig jönMűvészetét többen konstruktivistának tartják, mindenesetre az imaginárius terek „kinyitásának”, az ismeretlen, „konstruáló” (?) erővonalak demonstrálásának egyik szép példája a müncheni „Ungarn 2000” című tárlaton bemutatott „Testfény” című alkotása is. A szobrászi gondolatnak ebben a megtestesülésében a fény maga is belső, a szobor lényegéhez tartozó formaalkotó elemmé válik. A JPTE Művészeti Kara szobrász tanszékét vezető művész ősztől először foglalkozhat olyan fiatalokkal, akik az iskola elvégzésével itt Pécsett is szerezhetnek művészdiplomát. Hasonló céllal először indul festő szak is. Az érdeklődésre jellemző, hogy a Művészeti Kar vizuális nevelési, festő- és szobrász tanszékének 30 helyére talán háromszáznál is többen jelentkeztek és jöttek el a márciusi alkalmassági vizsgára. nek a látogatók, keresik a keze munkáját. Szeret dolgozni. Naponta ötkor kel, és esténél előbb ritkán ér haza. Csak a három műszakot nem bírta a hirdi kenderfonóban, ahol kezdte.- Az orosz exportra készült ponyvák után hat évig varrtam kesztyűt, majd a termelőszövetkezet szövödéjében dolgoztam - foglalja össze életútját a most 48 éves asszony. - Még Töttös Sándor tanított minket, nap mint nap ott volt mellettünk, tőle sajátítottuk el a techA biennáléról szólva elmondta, nálunk, tán „szocialista” örökségként, nagyobb jelentősége lett a kisplasztikának mint más országokban. Bár ő maga soha nem - valószínűleg a szobrászok többsége sem - készít célzatosan ide plasztikákat. A találkozókra azonban nemcsak hazai jelentőségük miatt van szükség, hanem azért is, mert itt nagyon sokféle stílus, ötlet, gondolkodásforma jelenik meg. Az idei véleménye nikákat. Szerencsém van, mert a szövés nemcsak a megélhetésemet jelenti, hanem a hobbim, a szerelmem is. Ördög Béláné a helyi tájházban dolgozik. A vállat, hátat szaggató munkát senki nem irigyli el tőle, volt, aki azt mondta, inkább marad munka- nélküli, mintsem szövőszéken dolgozzon. Sajnos, fiatal sincs, aki az örökébe lépne, a gyerekek megcsodálják ugyan a gyönyörű mintákat, de megszőni már nem kívánják.- Valamikor az asszonyok megtermelték nyáron a kendert, s télen megszőtték maguknak meg a családnak, ami kellett - mondja beszélgetőtársam. - Elkészült a kelengye, a bőgatya a férfiaknak, az abrosz vagy az ing. A lenvászon, a pamut ma is a legjobb anyag. A lényeg az, hogy tessen a holmi, amit az ember csinál, és időtálló legyen. Az időtállóság nem is akármilyen szempont a mai fogyasztásra épülő, a „vedd meg és dobd el” világunkban. Ördög Bélánét ez nem zavarja, hiszen ő, amikor dolgozik, már a másnapi mintáról álmodik a szövőszék előtt. Az álmok pedig túlélik az időt. Hodnik Ildikó Gy. szerint nem hozott áttörő újdonságokat. Ebben a műfajban a tendenciákat, az új jelenségeket egyébként is csak tárlatok sorát követve lehet érzékelni. A kiállítás rendezője, Sárkány József művészettörténész azt írja a katalógus előszavában, hogy a „műfaj valóban kezdett feloldódni” - most itt nem részletezhető, milyen okok miatt. Ám azonnal hozzátehetjük, hogy rendkívül népes „mezőny” jelentkezett az idei bi- ennáléra, a művek az augusztus 28-i zárásig tekinthetők meg. A sok pályázó és a sok kiállított mű nemcsak azt igazolja, hogy Pécs értékőrző, jó gazdának bizonyult, de a munkák színvonala, a meglepően sok új név akár a műfaj reneszánszát is ígérheti. Olyan reneszánszot, amit netán a vevők, a műtárgykereskedelem is támogatni képes. Mert valamiből a jövő művészeinek és a jövő tárlatainak is élniük kell. B. R. Két monográfia Két monográfiát mutattak be nemrég Baranyában: Hosszúhetényben Berze Nagy János születésének 120. évfordulója alkalmából emlékülés volt, amelyen a Hosszúhetényi Szótárt mutatták be a szerzők, Alsó- mocsoládon pedig falunapon ismerkedhettek meg a résztvevők a község néprajzi, nyelvjárási anyagából készült monográfiával. A két könyvet nemcsak a szerkesztő - Pesti János - személye kapcsolja össze, hanem az is, hogy mindkét mű egy nagy néprajzi, nyelvjárási gyűjtő és feldolgozó munka része. Dalos Nándor tanár 40 éven át gyűjtött szógyűjteményéből szerkesztett szótárt Pesti János. A szótár elsősorban adattár: a nyelvjárási és a legfontosabb köznyelvi szavak lexikonszerű gyűjteménye. Az alsómocsoládi monográfia legnagyobb része a falu lakóival készült beszélgetéseket tartalmazza: gazdálkodásról, a község múltjáról, helyi szokásokról. A könyvek a helyi könyvtárban, a postán ill. a polgár- mesteri hivatalban kaphatók. A másnap mintáiról álmodozva Nem lehet selyemkeze annak, aki napi hét-nyolc órát sző, majd két évtizeden át. A zengővárkonyi Ördög Béláné szégyelli is néha a bütyköket, az ereket, pedig ezek a kezek két egyforma mintát még nemigen készítettek a nagy takács-szövőszéken. i i A t
