Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-19 / 166. szám

1999. június 19., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Vezeklések könnyű szívvel Könnyű kézzel odavetett kar­colatok vagy megannyi sú­lyos, az Időnek álljt paran­csoló krétarajz? Ez is, az is. A költőként megismert, majd novellák sokaságát hömpölygető Méhes Károly „Az álomé lett” című új köte­tében tárcanovelláit, villa­násnyi karcolatait adta közre. Az Imával és a Szindbáddal - két próza-haikuval jelöli ki az alappozíciót. Múlt és jövő egymásba fo­lyó végtelensége ez, amit az írás is megőriz az örökkéva­lóságnak - úgy is mint az a Valaki, aki „egész életünkön át néz bennünket”, és úgy is, mint önreflexió. Isten nyomában felbukkan a faluját elhagyó Szindbád - ki ezzel már különbözik. Egyébként sem történnek, csak csupa ilyen egyszerű dolgok. A még hajadon nagy­anya csalfa csókja a Duce or­rán a behúzott nyakú Gömbös mellett, kísértetes kerengő az 1910-es Hotel Seholban, me­lankolikus szerelmi epizód a századelőről. De legyen az király, tarfejű népvezér vagy emberfaló forradalom - a ci­linderből mindig valami ap­róságot varázsol elő, ame­lyekben a történelem fennkölt dimenzióit földközelbe rántja, hogy találkozzon és valós helyére kerüljön kis­szerű és nagyszerű. Majd az elveszőfélben lévő gyerekkor krónika-forgácsai: a banya ijesztő nevetése, imádkozás és evés mások he­lyett, egy ágy emléke a inter- nátusból. Jézus és Niki La­uda. Méhes prózáját nagy­vonalú „helyszínelés”, meta­forikus költői erő jellemzik. „A sorompóban” - amelyben az amúgy „békebeli” irónia is harapóssá válik - íme, a kezdő felütés: „Az arcát mintha kívülről öntötték volna le egy vödör vérrel.” Máskor a századelő párás le­vegője szivárog elő, hogy a semmi egyszeriben bravúro­san megteljen mindennel. Arany ló színek forduljanak fonákjukra egy érintésre - a tanár úr jósága, ami csupa gonosztevés is; a Jézus vérpi­ros szívével kipámázott tü­kör, benne infarktustól szo­rongok gyülekezetével; pa­poktól csodát váró, össze­szurkált, apjához megtérő fiú. A záró „Embermesék” a megcsalt szerető halálugrásá­val kezdődik a manézsban, amit szürke-fehérrel fest, hagyva, hogy a történet le­dobja magáról a sallangokat. Majd a csend (és Csend utca) stációi - a régi pékség és a hálóingüket kiteregető öreg­asszonyok az új utcában. A szétszedett motor a lépcső al­jában, a fordítási gyakorlat. Az elragadtatás és köznapi banalitás finoman egymásba játszatott, ironikus karambol­jai. De a mesékbe még gyak­rabban lopódzik vissza az üresség és a helyére beúszó tragédia. A felnőttkor is me­sék erdeje, amelyben, ha nem is jobb, de talán igazabb gye­reknek maradni. Nem ártat­lanságnak, inkább a magába süllyedt, tűnődő gyereknek, akit Pilinszky látott meg ben­nünk olyan jól. Az Alexandra Kiadónál megjelent mű címlapja Cseri László, a hátoldal Müller And­rea fotójának felhasználásával készült, a tipográfia Proksza László és Garamvölgyi Gábor munkája, az írásokat a szerző illusztrálta, aki mellesleg kitű­nően rajzol is. B. R. Rejtett csapás - Füzesi Zsuzsanna keramikusművész Rejtett csapás című tárlata nyílik a pécsi Parti Galériában vasárnap este 8 órakor Dieter Eppler és Fusz György bevezetőjével. Felvételünkön az alkotó a műtermében látható. fotó: müller andrea Magyarul magyarán Igeragozás Az igeragozásról minden ma­gyar anyanyelvű nemzettár­sunknak alapszinten tudnia kell, hogy kétféle: alanyi és tárgyas. Mivel az idegen nyelvekben nincs meg ez a kettősség, a nyelvünket tanuló idegenek nagyon nehezen birkóznak vele. Kevesen ta­nulják meg. De mi magunk is gyakran elvétjük a minden­napi gyakorlatban. Az (ön)el- lenőrzés szakaszában segítsé­günkre lehet ennek a nyelvi törvénynek a pontos ismerete. Fogalma a legegyszerűbben így határozható meg: Alanyi ragozás = igeragozás tárgy nélkül vagy határozatlan tárggyal; megjelöli az alany személyét és számát: Géza olvas (tárgy nélkül); Géza új­ságot olvas (határozatlan tárgy); Géza a mai újságot ol­vassa (határozott tárgy = a sokféle újság közül a mait). A tárgyas ragozás = igeragozás határozott tárggyal. Az alany személyén és számán kívül utal a tárgy személyére is. Mégpedig 3. személyű tárgyra (a mai újságot 3. sze­mélyű). Kivételesen utalhat 2. személyű tárgyra is, de csak akkor, ha az alany 1. szemé­lyű (Látlak-nézlek téged-tite­ket). Személyragja a -lak, - lek. Egyszerű próba arra, hogy a tárgyas ragozás nem teljes: 1. és 2. személyű tárgyra nem tudunk utalni. Te látsz (nem látod) engem; Ő néz (nem nézi) téged. Ilyen csak az idegen anyanyelvűek beszédében fordul elő. Jókai felvidéki utazásának leírásá­ban örökíti meg egy tót atya­fival való találkozását. Meg­kérdezte tőle: Tudsz magya­rul? - amire ez volt a válasz: Tudom. Jókai stílusosan így nyugtázta: Látok. A következő idézetek nem csupán a kétféle igeragozás kifogásolható példái, hanem a szöveget alkotó mondategé­szek megszerkesztésére, be- szerkesztésére vonatkozóan is tanulságosak. „A falu szocio­lógusokat és más közösségi szakma művelőjét is szívesen látna” - Sántít a ragozás, mert a látna alanyi ragozásé ige­alak csak a szociológusokat határozatlan tárggyal harmo­nizál, a művelőjét birtokos jelzős határozott tárgyhoz a látná tárgyas ragozás illik. „Tájékoztatjuk k. ügyfelein­ket, hogy az 1983. ápr. 18-án forgalomba bocsátott 20, 10, 5, 2 és 1 Ft-os érméket. .. -ig becserélünk és elfogadunk". A több jelzővel bővített ér­méket határozott tárgy, ezért az igei állítmányokat tárgya­sán ragozzuk, vagyis így: be- cseréljük-elfogadjuk. „Nézem és hallgatom a TV2-t, és nem győzöm csodálkozni, hogy a távozó miniszterelnök mi minden jóban részesül”. - A csodálkozni mint főnévi ige­névi tárgy határozatlan, a mel­lékmondat határozói, ezért csak a győzök alanyi ragozási alak tartható helyesnek. A következő két idézet már nem a ragozás, hanem az ugyanolyan fontos egyeztetés (szám- és személybeli) elté- vesztése. „A főiskolán nagy­szerű tanáraim-. Boldizsár István, Kmetty János, Berény Róbert és Domanovszky Endre tette rám a legnagyobb hatást.” A tárgyas ragozás (tette) vitán fölül áll, de hogy egyes vagy többes szám-e a helyes, azon lehet vitatkozni. A tanáraim után csak többes fogadható el. A négy egyes számú alany után azonban az állítmány lehet egyes és töb­bes számú egyaránt. Ennek az eldöntése már a kifinomult egyéni nyelvérzék körébe tar­tozik. Rónai Béla Duna TV: hírek három nyelven Július második hetétől három nyelven feliratozva sugározza hírösszefoglalóit a Duna Te­levízió - közölte a sajtóiroda csütörtökön a Magyar Táv­irati Irodával. A Duna TV tájékoztatása szerint a Virradóra című reg­geli műsorban a hírek 7 óra 30 perckor angol nyelvű felirat­tal lesznek olvashatók. A hír­összefoglalókat - tekintettel a műsor szomszéd országbeli nézettségére - reggel szlovák, délben pedig román nyelvű írásos szöveggel szerkesztik. Somogy: nyár, természet A Kaposváron szerkesztett, kéthavonta megjelenő Somogy folyóirat új, idei harmadik száma ezúttal is a természeti, táji környezetet, a vizek világát választotta témájául. A folyóirat gazdag összeállí­tást közöl a modem magyar képzőművészet kimagasló alak­járól, a száz éve született Martyn Ferencről. A lírai művek közül kieme­lésre érdemes Bényei József, Bodosi György, Fecske Csaba, Méhes Károly, Nagy Anna, Nagy Gáspár, Simon Ottó, Szölló'si Zoltán, Rába György munkája. Szépprózával szere­pel Elmer István, Kautzky Nor­bert és Tábori Zoltán. Az esszé­rovatból kiemelkedik Kodolá- nyi János műhely vallomása, va­lamint Udvardi Erzsébet és Kabdebó Tamás írása. Matyikó Sebestyén József Tompa Mihály és a Balaton címmel közöl ta­nulmányt. Ugyancsak a Bala­tonhoz kötődik a dr. Balázs Ár­páddal, Siófok polgármesteré­vel készült interjú. A további két művészinterjúban Gál Jó­zsef faggatja Varga Imrét, ill. Szász Imre portréja olvasható Sváby Lajosról. A Martyn Ferenc jubileumát köszöntő dolgozatok élén Tüs­kés Tibor A kezdet és a vég című tanulmánya olvasható. Sa­lamon Nándor a mester egyik festményéről, Losonci Miklós és Wehner Tibor A hangyák emlékműve című Martyn-szo­borról értekezik. Figyelemre méltó és terjedelmes anyag a Martyn Ferenc levelei Takáts Gyulának. A Somogy idei harmadik számát Martyn Ferenc, König Róbert, Sváby Lajos és Varga Imre képei díszítik. Kulturális Ajánló Somogyi művészek Szigetváron. Nagyszabású képzőművé­szeti tárlat nyílik ma 17 órakor Szigetváron a vár dzsámijában és a Vigadó Galériában, amelyen negyven somogyi művész mutatja be munkáit. A Szigetvári Kultúra- és Zöld Zóna Egye­sület szervezésében létrejött tárlaton, amely július 10-éig láto­gatható, dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés el­nöke mond bevezetőt. A pécsi Ifjúsági Ház programjából. Június 20-án este 8 órakor a finn J. Leino Blues Guys Biography és PMD Blues Band ad közös koncertet a házban. Június 21-tól 25-ig naponta 9-tól 16 óráig táncnapközit rendeznek általános iskolások szá­mára. A foglalkozásokat Rovó Attila táncpedagógus vezeti. Ugyancsak 21-től 14 év feletti fiatalok képzőművészeti táborát nyitják meg Somogyapátiban az Ifjúsági Ház rendezésében. Mesterek találkozója. A Baranya Megyei Kulturális és Ide­genforgalmi Központ a „Baranya - 2000” program keretében július 3-án és 4-én a mesterek találkozóját rendezi meg Pécsett. Szombaton 15 órától a Színház téren a baranyai szakácsmeste­rek Chef Klubjának a bemutatóját tartják szabadtűzön főzött ételekből, ugyanekkor nyílik meg a XXI. Országos Szőttes és Cserépvásár a Széchenyi téren, amely vasárnap 10 órától ismét kínálja a fazekasok, szövők portékáit. Rejtőn innen, fonákon túl Korunk hőse ritkán körmöli a művét egy hajófenéken, mint Piszkos Fred, ritkán kap 24 évesen fizikai Nobel-díjat, mint Gorcsev Iván, s a pofozkodás­ban is szolidabb Fülig Jimmy- nél. Viszont le­tehet e regényvi­lágról és megál­modójáról egy szakdolgozatot. A tanárként, költőként és újabban a Sétatér című folyóirat szerkesztőjeként ismert Mihalik Zsolt végzős fő­iskolás volt, amikor írt Rejtő­ről, miután gye­rekként egy vé- méndi szoba­konyhában Kosztolányin, József Attilán, Juhász Gyulán átrágta magát. Édesanyja, Ma­tey Ida, a költő Berkesden majd Véménden ta­nított, azután, hogy férjétől el­vált. A közelmúltban elhunyt édesapa, Mihalik Zoltán is Pécs ismert literátora volt.- Mit jelentett ez a családi háttér?-Magától értetődőnek tűnt, hogy tanítani fogok - mondja Mihalik Zsolt. - Véménden kezdtem iskolába járni - ahogy éltünk, az egy szerény értelmi­ségi lét volt, de amire szüksé­gem volt, mindent megkaptam. Rengeteget olvastam. Édes­anyám akkor már költő volt, én tizenhatéves koromban kezd­tem írni a Nagy Lajos Gimná­zium diákjaként. Tizenkilenc éves koromig három hosszú szótárfüzetet írtam tele. A vers­írás nem volt .otthon misztifi­kálva. Ebből az időszakból be­került egy válogatás a „Fonák pörgetés” című 1993-as köte­tembe is. A következő könyv is nagyjából kész, Odrobina Ta­más fotóit is tartalmazza. A címe - „Vegyes­pörkölt” - már biztos, de, hogy mikor jut el a ki­adásig, még nem tudjuk.- A katedra előtt jelentett-e szakmai előnyt, hogy szüleid ta­nárok, egyszer­smind költők, mint te is?- Magyarból például az egye­temi szakdolgo­zatomat édes­anyám költésze­téből írtam. Ma- kay és Rejtő - ez így együtt jó téma, nem? Édesanyám köl­tészete sötét tó­nusú, és ha a világ néha ilyen is, szerintem egy kis rejtői humor­ral lehet elviselhetőbbé tenni. A szüleim közösek voltak abban, hogy mind a ketten rendkívül lelkiismeretesen végezték munkájukat; láttam, mit jelent a dolgozatjavítás, milyen gyötrő­dés jól értékelni a teljesítményt. Azt is láttam: két külön egyéni­ség, amit vállalnak is. Egyikük sem akart a tanármaszk mögé elbújni. Ezt tartottam a járható útnak - de úgy, hogy a tanár ne okozzon kárt azzal, hogy az egyéniségét a gyerekek elé tárja. Ahogy a versírás, a taní­tás is önkifejezés, és ha emberi többletet ad, akkor a diák hasz­nára válik. A költőt és tanárt nem szabad összekeverni. A ka­tedrán én soha nem játszom a költőt, inkább a saját tanársze­repemet is kifigurázom.- Többen mondják, ahogy a társadalom, úgy a diákok sem fogékonyak az irodalomra.- Magyar-történelem szakos tanárként először az 506. Szak­munkásképzőben tanítottam. Annak idején Golding „A legyek ura” című regényéből olvastam fel részleteket, moziba jártunk. Nem nagyon törődtem a tan­anyaggal. Azok a volt diákok az­óta is rám köszönnek, emlékez­nek a könyvre. A Leőweyben Gimnáziumban, ahol most taní­tok, ott sem más a feladat, mint olvasóvá nevelni. A tanár csak egy idősebb olvasó; de az egész személyiségével kell hogy jelen legyen, mert hiába gyárt definí­ciókat, ha a verset, a prózát nem tudja megszerettetni. B. R. „A tanár csak egy idősebb olvasó” fotó: laufer lászlc

Next

/
Oldalképek
Tartalom