Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-01 / 148. szám

1999. június 1., kedd Háttér - Riport Rendszerváltás Pécsett és Baranyában 1988-90 1. rész i m ü y\--WÍ - ' &; , , ?*** ' ' \ Nyitány: az ellenzék színre lép; Kádárt felmentik A liberális és a népi demokratikus ellenzék a 70-es évektől kezdte meg a működését Magyaror­szágon. Ám az életszínvonal rohamos romlása, az eladósodás a 80-as évek derekán tette nyilván­valóvá, hogy az ellentmondásos reformpolitika gazdasági csődbe jutott, és vele együtt a rendszer is. Ám a helyzet nem kivételes. A kelet-eHrópai válságok, változások hatnak egymásra. Ma kez­dődő sorozatunk első két részében a legfontosabb országos és a nemzetközi eseményeket vesszük számba, majd a baranyai történésekre térünk át. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A változást akaró MSZMP-n belüli erők először a gazdasági csődért leginkább okolt Lázár György miniszterelnököt moz­dították el a pozíciójából 1987 szeptemberében. Látszólag igen fontos pártfunkciót kapott. Helyébe az energikusabbnak ismert Grósz Károlyt, az MSZP addigi budapesti első titkárát ál­lították, akit a mérsékelt társa­dalmi és gazdasági reformok hívekén tartották számon. 1987 ősze elején egy másik fontos esemény is történt: Pozsgay Imre, a Hazafis Nép­front főtitkárának közreműkö­désével szeptember 3-án Laki­telken megalakult a Magyar Demokrata Fórum. 1988-ban felgyorsultak az események. Március 30-án Budapesten zászlót bontott a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Fidesz. Az 1988. május 23-án kezdődött pártkonferencia után az MSZMP Központi Bizott­sága mélyrehatónak szánt vál­tozásokról hozott döntést. Ká­dár János - aki 1956 óta volt első titkár - visszalépésre kényszerült. Részint előrehala­dott kora, részint elhatalmasodó betegsége miatt, de leginkább mégis azért, mert hiába volt há­rom évtizedes vezetése na­gyobbik hányadában Magyar- ország a legvidámabb barakk a keleti tömbön belül, a gorba- csovi reformokkal már nem szimpatizált. Kádár Jánosnak, az MSZMP elnökeként dísz­funkciót kreáltak. Helyette az MSZMP tényleges vezetője fő­titkárként Grósz Károly minisz­terelnök lett. Ő még az évben megvált állami funkciójától. A májusi konferencia után a párton belüli pozíciók jelen­tős részét reformpárti politiku­sokkal töltötték be. A politikai bizottság 13-ról 11 főre csök­kent. Nyolc konzervatívként számon tartott politikus vált meg a funkciójától. Beválasz­tották viszont az MSZMP Poli­tikai Bizottságába Pozsgay Im­rét - a Hazafias Népfront ad­digi főtitkárát - , aki a demok­ratizálódás közismert hívének számított. A rendkívüli pártér­tekezlet állást foglalt az állam és a párt feladatainak határozot­tabb szétválasztásáról, az ön- kormányzatok szerepének megnöveléséről. Az új pártve­zető takarékossági programot hirdetett az adósságállomány csökkentése érdekében. Grósz Károly jelentette be az érték- többletadó és a személyi jöve­delemadó bevezetését, amely egyedülálló volt a kelet-európai országok között. Júniusban az Európai Kö­zösségek és a KGST formálisan is elismerte egymást és felvette a hivatalos kapcsolatot. ♦ A nyáron és ősszel több tízezer résztvevővel zajlottak - az államhatalom által zavarta­lan - ellenzéki tüntetések Bu­dapesten. Mindegyik demonst­rációnak konkrét település-, il­letve környezetvédő nemzeti témája volt: júniusban a romá­niai, illetve erdélyi falurombo­lási program, szeptember köze­pén és október végén a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszer építése ellen tüntettek. A reformkommunista irányzatban megfogalmazódott az 1956-os események újraér­tékelésének igénye. Ez a törté­neti-politológia munka 1988 második felében kezdődött el. Ősszel újraszerveződött az FKgP. A korábbi liberális moz­galmak, szervezetek bázisáról, leginkább a Szabad Kezdemé­nyezések Hálózatából decem­berben létrejött a Szabad De­mokraták Szövetsége. A mi­niszterelnöki pozícióba - Grósz Károly helyébe - november 24- én Németh Miklós lépett. A rendszerváltás évéhez fellé­pésre készen álltak a legfonto­sabb szereplők. Mihail Gorbacsov az 1988. december 2-án tartott máltai csúcstalálkozón George Bush amerikai elnöknek kijelentette: a Szovjetunió tiszteletben tartja a kelet-európai szocialista or­szágok önrendelkezési jogát. 1989. január 10-én az Or­szággyűlés törvényt alkotott az egyesülési és a gyülekezési jog­ról, és ennek megfelelően né­hány ponton módosította az al­kotmányt. Elkezdték a párttör­vény tervezetének előkészítését is. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára bejelentette, hogy rö­vid időn belül megkezdik a szovjet csapatok részleges ki­vonását Magyarországról. 1989. január 15-én Bécs- ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet el­fogadta a megállapodás-terve­zetet, amely három területen írt elő' együttműködést. Elsősor­ban a leszerelés és bizonyos emberjogi kérdésekben. Az utóbbiak körében a szabad val­lásgyakorlás, valamint a sza­bad mozgás és letelepedés kü­lönösen nagy jelentőségű volt. A második rész a gazdasági együttműködésről szólt. A har­madik kosárba pedig a humani­tárius ügyek, illetve a kulturális és etnikai szabadságjogok ke­rültek. A szovjet külügyminisz­ter, Sevardnadze úgy nyilatko­zott, hogy a dokumentum segít­ségével felgyorsítható az Eu­rópa két részét elválasztó vas­függöny korróziója. Csehszlovákiában 1989. január 15-én tömegtüntetést rendeztek a Vencel téren. Az apropó az 1968-as szovjet meg­szállás elleni tiltakozásul ön­magát felgyújtó Jan Palach ön- gyilkosságának 20. évfordulója volt. A hat napig tartó meg­mozdulást a rohamrendőrség erőszakkal oszlatta fel. 800 személyt letartóztattak. 1989. január 22-én Gor­bacsov, az SZKP főtitkára első alkalommal beszélt nem eluta­sítóan a többpártrendszerről. A magyar közéletben, de leginkább az MSZMP-n belül bombaként robbant január 28- án, hogy egy interjúban Pozs­gay Imre népfelkelésnek minő­sítette 1956-ot, továbbá Nagy Imre, egykori miniszterelnök megítélése átértékelésének szükségességét is hangoztatta. A nyilatkozatról a pártvezetők között ellentétek alakultak ki. A jól időzített bejelentéskor ép­pen külföldön lévő Grósz Ká­roly először elítélte, később vi­szont részben elfogadta a minő­sítés lényegét, és elhatárolta magát a múlt hibáitól. Február 6-án megkezdőd­tek a kerekasztal megbeszélések Lengyelországban a válság megoldásáról a Lengyel Egye­sült Munkáspárt (LEMP), az Egyesült Parasztpárt, a De­mokrata Párt, a hivatalos szak- szervezeti Szövetség, valamint a Szolidaritás és a katolikus egy­ház között. Február 11-én az MSZMP KB a többpártrendszer beveze­tése mellett foglalt állást, majd egy héttel később elfogadta a párt vezető szerepének törlését az alkotmányból. Márciusban már politikai nyilatkozatot ho­zott a jogállam, az alkotmányos többpártrendszer, a szabad vá­lasztások és a koalíciós kor­mányzat megteremtéséről. Február 15-én az utolsó szovjet katona is elhagyta Af­ganisztánt. Prágában február 21-én a januári tömegtüntetés szervezé­séért 9 hónap szabadságvesz­tésre ítélték Václav Havelt, a Charta ’77 ellenzéki csoport legnevesebb vezetőjét. Az író a börtönben tüdőgyulladást ka­pott. Betegségére tekintettel - de főként a nemzetközi tiltako­zások és a hazai tüntetések ha­tására - májusban szabadon engedték. Márciusban újrakezdődött az európai hagyományos had­erők csökkentéséről szóló tár­gyalás. Március 26-án a Szovjet­unióban először tartottak többes jelölésű választásokat. Májusban összeült a népi küldöttek I. kong­resszusa. A radikális reformokat sürgető frakció bírálta a gorba- csovi peresztrojkát. Nagy Imre búcsúztatása Áprilisban 6-án befejeződ­tek Lengyelországban a kerek- asztal-megbeszélések. Megál­lapodás született a szakszerve­zeti pluralizmusról, a politikai reformról, a gazdaság- és tár­sadalompolitikáról, a Szolida­ritás működésének újraengedé- lyezéséről, az erős államfői tisztség létrehozásáról, az egyesülési és sajtószabadság­ról, a bíróság önállóságáról, a hatalmi ágak szétválasztásáról, a kétkamarás parlamentről. Abban is megegyeztek, hogy a nyári választásokon az alsóházi helyek 65 százalékát még a LEMP, illetve társutas pártjai tölthetik be. Áprilistól az etnikai fe­szültségek fegyveres összecsa­pásokba torkollottak szerte a szovjet birodalomban. Április 8-án az MSZMP kezdeményezte politikai érdek­egyeztető fórum azonban gya­korlatilag meghiúsult, mert az Ellenzéki Kerekasztal résztve­vőinek túlnyomó többsége az előkészítetlenségre hivatkozva nem vett részt a tanácskozáson. Május 8-án az MSZMP KB felmentette - az egyre be­tegebb - Kádár Jánost pártel­nöki tisztségéből és KB-tagsá- gából. Május 11-én az Ország- gyűlés jóváhagyta a Németh Miklós-vezette kormány jelen­tős átalakítását. A külügymi­niszter Horn Gyula, a pénz­ügyminiszter Békési László lett, államminiszter pedig Nyers Re­zső és Pozsgay Imre. Lengyelországban a június 4-i választásokon a Szolidaritás a szabadon hagyott mandátu­mok mindegyikét megszerezte, valamint a szenátusi helyek 99 százalékát. Jaruzelski pártfőtit- kár-államfő bejelentette: a LEMP hajlandó lemondani a hatalomról, ha a következő tel­jesen szabad választást elveszti. Júliusban a parlament állam­fővé választotta Jaruzelskit. Június 13-án kezdődtek el az érdemi politikai tárgyalások az MSZMP, az Ellenzéki Ke­rékasztal és a független szerve­zetek képviselői között. Június 16-án a budapesti Hősök terén a Történelmi Igaz­ságtétel Bizottság szervezésé­ben felravatalozták Nagy Imre és mártírtársai földi maradvá­nyait. A legjelentősebb rend- szerellenes megmozdulásnak számító eseményen mintegy negyedmillió ember jelenlété­ben egymás után szólaltak fel az ellenzéki szervezetek pro­minens képviselői. A kormány és az Országgyűlés vezetői is koszorúztak a megemlékezé­sen, az MSZMP azonban - részben belső, részben ellen­zéki nyomásra - távol maradt az eseménytől. 1956 mártírjait a rákoskeresztúri köztemető­ben helyezték végső nyughe­lyükre. Érdekes egybeesés, hogy egy nappal korábban Gorba­csov németországi látogatása utolsó napján arról nyilatkozott a sajtónak a berlini fal kapcsán, hogy semmi sem tart örökké. Prófétikus szavak. Talán csak az emlékezetre és a kegye­letre nem vonatkoznak. Dunai I. Jé A következő rész - szombaton - 1989 második felének rendszert döntő, rendszert váltó hazai és kelet-európai eseményeit veszi sorra. Tömegtüntetés a prágai Vencel téren fotó: cseri László hetedik oldal holnap Riport ________________ Eg y haláleset viharos utóélete A nagynyárádi mázsaház előtt hirtelen összeesett a postás. Az ügyeletes bólyi orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A boncolás elmaradt. Szívinfarktusként jegyzőkönyvezték, de sosem fog kiderülni, hogy miben is halt meg valójában. Portré .. Kálmán C. György irodalmár, tanszékvezető. Miért éppen „C”? „Eredetileg „Ü”-re gondoltam, válaszolja, de azt mondták komolytalan, ilyen néven nem lehet publikálni.” Portré A pápa a pécsi tanárokért Boda Miklóst nemcsak a sötét kutatótermek zárt világa ér­dekli, hanem tágabb környezete is. Legalább huszonötször járt Olaszországban, s legtöbbször nagyobbacska csoportot is vitt magával, hogy az élményeket másokkal is megoszthassa.- Mi a könyvtárhoz való von­zódás oka ?- Mint kutatóhely érdekelt mindig, de nem csak az volt számomra fontos, hogy én, ha­nem hogy más is kutathasson. És az ember akkor tud igazán ebben segíteni, ha maga is gya­korlatot szerez.- Mivel kezdődött?- A Klimó-gyűjteménnyel, maga az állomány érdekelt, mi­képpen került ide. Rendkívül sok érdekesség derült ki, pél­dául egy 1531-ben a Németal­földön kiadott kötetről, hogy szerzője 11. Lajos özvegyének, Mária királynénak ajánlotta odakint, aki Oláh Miklós, ké­sőbbi esztergomi érseknek adta, ő hozta magával Ma­gyarországra. Aztán Janus Pannoniust kutattam.-Hol?- A Vati­kánban. Egy évig voltam kint ösztöndíjjal, ugyanis tagja vagyok az MTA Irodalomtudományi Intézete reneszánsz kutatócsoportjá­nak. Janus Pannonius 11 évig élt Itáliában, s sikerült ennek néhány dokumentumát megta­lálnom.- Nem lehetett kis munka.- Ráadásul hagyományos, manuális eszközökkel dolgoz­tam. Mellettem ült egy nyugati Boda Miklós 1934-ben született Zalakoppányban. 1961-ben végzett az ELTE magyar-könyvtár szakán. Huszonöt évig dolgozott pécsi könyvtárakban, ma is, mint nyugdíjas a Baranya Megyei Könyvtárban. Nyolc évig volt elnöke a Nemzetközi Dante Alighieri Társaság pécsi csoportjának Nős, 3 gyermeke és 5 unokája van. kódexkutató egy laptoppal, s igencsak szánakozva nézte, ahogy én ott körmölök. De Ja­nus Pannonius mellett foglal­koztam a középkori pécsi egyetem történetével, ponto­sabban az 1367-es alapítás előtt történtekkel is.- Vannak ennek dokumen­tumai?- Igen, például, hogy kik voltak a szakértők, akik taná­csot adtak a pá­pának: alkalmas-e Pécs az egyetem alapítására.-Mi köze volt ehhez a pápá­nak?-Az egyetem létrehozásához folyamodványt kellett a pápá­hoz intézni. V. Orbán pápai bullában értesítette Nagy La­jost, hogy jóváhagyja a kérel­met, de gondoskodni kell a ta­nárok fizetéséről, biztosítani a tanulók jogait.- Maradt még kutatnivaló?- Most azon dolgozom, amit az elmúlt harminc évben elmu­lasztottam megcsinálni. Leg­alább a lelkiismeretem legyen tiszta, ha már ebből meggaz­dagodni úgysem lehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom