Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-30 / 177. szám
1999. június 30., szerda HÁTTÉR - RIPORT A vágóhídiéi a darálóig „Valamikor mi tehetős embernek számítottunk.” Romsics Tibor vágóhídban, húsboltban, panzióban gondolkodott. Valamikor? Alig 8-10 éve. Istállójukban 80 szarvasmarha kérődződ. A rendszerváltást hangszerelő ígéretekben bízott, kedvezményes támogatásokban. Ha minden bejött volna, valószínűleg ma ő lenne Szalánta egyik legtekintélyesebb vállalkozója. Most a vagyona maradékáért harcol. FOTÓK: TÓTH L. Politikai okokat is emleget. Annak idején polgármesteije- lölt volt, a választásokon megbukott. Úgy érzi, akkori - és utóbb győztes - ellenfelei szisztematikusan tönkretették. Története, mondhatnánk, tipikus. A „dominó-effektus”. Romsics Tibor (kis képünkön) azt a megoldást választotta, hogy az előző vállalkozása érdekében felvett hiteleket újabb vállalkozás beindításának remélt hasznából próbálta fedezni. 1990- ben a nyolcvan szarvasmarha volt a kezdőpont. Úgy vélte, ha ő épít egy vágóhidat, illetve húsboltot, gyorsabban, jobb áron tudja a vevőket ellátni. Elsőként a húsboltot alakította ki. A felvett hitel fedezetéül a tulajdonában álló egyik házra jegyezték be a jelzálogot, megterhelték vele Toyota furgonjukat, illetve harkányi telküket is. A húsbolt ellátásához azonban vágóhidat szerettek volna kialakítani. Nem egyszerű dolog, számos hatósági előírást kell betartani. Már minden engedély a rendelkezésükre állt, amikor - meséli Romsics úr - a helyi polgár- mesteri hivatal közölte velük, hogy az élő állatokat az utca felől nem engedi bevinni a vágóhídra. A megoldás az lett volna, hogy külön utat kell építenie az üzemhez. A tervet feladta, mert úgy érezte, ezt a vállalkozását mindenképpen „ki fogják csinálni”. Újabb lábat keresett beruházása - a húsbolt - megtámoga- tásához. Fafeldolgozó üzem felszerelésébe kezdett. Kialakította a helyiséget, beszerezte a gépeket. Ez a kft. nem kizárólagos tulajdonában volt. Most úgy látja, a szakmai vezetés felületessége, hozzá nem értése miatt bukott meg az üzem. A fafeldolgozó érdekében azonban kölcsönöket kellett felvennie, fedezetül egy másik ingatlanja szolgált. Addigra - még 1996-ot sem értük el - tehát lekötött volt két háza, harkányi telke és kisteherautója. Illetve a Toyota sorsa különösen alakult. Az alig hároméves gépkocsi akkori piaci értéke 700 ezer forint körül mozgott. A hitelezők kielégítése érdekében a végrehajtó elsőként ezt árverezte el, még 1995 májusában. A 350 ezerre értékelt kocsit az árverési szabályok szerint a megjelölt érték 50 százalékáért is el lehet adni, ha nincs jobb ajánlat. Se jobb ajánlat nem volt, se licit. Romsics úr ugyan elvitte magával a fiát, hogy majd ő vegye meg a Toyotát 125 ezerért, de ott közölték vele, fia, mint családtag, nem árverezhet. Rajta kívül csak egy érdeklődő volt. Ő vitte el az autót, potom 125 ezer forintért. Az új tulajdonos a végrehajtó munkatársának a férje volt. Érdemes ennek kapcsán megnézni, egy-egy végrehajtási eljárás során miként változhat Felirat a húsbolt falán az eladósodott vagyontárgyainak értéke. Az a ház, amelyben most Romsicsék élnek, alig 10 éve épült. Szépen kivitelezett, tiszta és rendben tartott épület. Értéke 7 millió, lakottan 3,5 millió forint. A szabály itt is érvényes: ha nincs jobb ajánlat, 50 százalékáért is elárverezhető. Ami azt jelenti, hogy Romsicsék kétszintes, 210 négyzetméter lakóterű, felül további 65 négyzetméteres, szerkezetkész fokozatig megcsinált családi háza 1,75 millióért kerülhet új tulajdonoshoz. Aki egyébként nyomban felszólíthatja őket: költözzenek ki az épületből. Hasonló a helyzet a húsbolttal. Ez, a mostani otthonuk és az időközben eladott „öregházuk” közvetlen szomszédság- to.,y.aflftaL<«gy telken. A hús- boTt alul 150, felül hasonló alapteniletű, utóbbi szintén szerkezetkész állapotban van. Értéke 6,5 millió forint. Ennek feléért is el lehet árverezni, azaz valamivel több mint 3 millióért. Ha a két épület „ál-licit” révén behajtható összegének alsó határait összeadjuk, összesen 5 millióért más tulajdonába kerülhetnek. Akár egy kézbe. Romsicséknak 8 millió forintos tartozásuk van. Lecsúsztak - mert amikor igénybe akarták venni, kiderült, hogy a választási ígéretekkel szemben korántsem alacsony kamattal kapták volna meg - az újrakezdési kölcsönt. Egy pénzes ember 400 ezerrel szállt be az egyik beruházásba, amiből nem lett semmi, most ő is szorongatja őket. A bankok is kérik vissza a pénzüket. Az Agrobank jogutódja, illetve a Budapest Bank és egy baranyai takarékszövetkezet. Mindhárommal sikerült haladékban ' megegyezniük Romsicséknak. Tartoznak továbbá egy lízing-cégnek, ahonnan a faipari gépeket hozták, bár ez a cég jelzáloggal nem terhelte vagyonukat. A kölcsönök egy részét az elárverezett Toyota, az eladott harkányi telek és az „öregház” árából tudták fedezni, jó része azonban pallosként lóg a fejük felett. Marad a végrehajtás, az elárverezés. Romsics Tibor bírósági úton megtámadta a házuk becsértékét. Lefizette a 40 ezer forintot, hogy igazságügyi szakértő becsülje fel a házat. Éz már az utóbbi hetek története. Másképpen: egy szalmaszál. Ez a végrehajtásra, az árverezésre halasztó hatályú. Legnagyobb megdöbbenésükre azonban a végrehajtó iroda a határidőt meg sem várva kitűzte a licit napját június 4-re. Végül elmaradt. Közben kaptak egy titokzatos telefont. Egy női hang figyelmeztette őket, legyenek résen, mert az árverezés napjának szabálytalan megjelölése mögött egy vállalkozás érdeke lapul. Az épületre hajtanak. Romsicsék rengeteget dolgoztak. Vállalkozni akartak - kezdetben nagyon naiv módon. Tartozásaikat ki akarják egyenlíteni. Ha nekik sikerülne eladni a házakat, megmenekülnének. Ám a jelzálogot csak a végrehajtó oldhatja fel. A végrehajtó azonban elzárkózott attól, hogy válaszoljon kérdéseinkre. Például a Toyotára, és a halasztó hatályú bírósági végzés figyelmen kívül hagyása okára vonatkozókra. Mészáros Attila A család két árverésre váró ingatlana hetedik oldal Jegyzet ----------Sz ületési kiváltság Az önkormányzatok segélyezési gyakorlatát vizsgálva a KSH társadalomstatisztikai főosztálya lényegében arra a következtetésre jutott, hogy ahol legnagyobb a szükség, ott van legtávolabb - illetve ott a legkisebb - a segítség. A biztató vigaszként gyakran emlegetett bibliai tétel szomorú kiforgatása azt a helyzetet illusztrálja, hogy aki a szegénységbe csúszik le, külön még azzal is pórul járhat, hogy ez hol történik meg vele. A szociális érzékenység azt mondatja velünk, hogy ez igazságtalan. Pedig egyébként logikus. Azokon a településeken, amelyek valamilyen okból - netán kedvezőbb földrajzi fekvés miatt - gazdagabbak, s kevesebb gondjuk van a szociális körülményekkel, ott nagyobb segélyeket tudnak folyósítani. Megadják azt is, ami csak adható, míg a megszorult településeken - mint ahogy most Pécsett is - a kötelezőkre faragják le a támogatások körét. Ám bármennyire logikus* hogy ott adnak többet, ahol van miből, az állam- polgári esélyegyenlőséget kezdi ki az a tény, hogy például rendszeres gyermekvédelmi támogatásra szoruló családok estében 24 százalékot meghaladó az ön- kormányzatok által nyújtott segélyösszegek átlaga közti különbség. A lakásfenntartási támogatásnál ez a szóródás 78, az átmeneti segélyeknél 144 százalékos! Az önkormányzatok szociális „önállóságát” nem lenne szabad már tovább növelni. Például nemcsak az előre nehezen kalkulálható mennyiségű átmeneti segélyekhez, hanem a munkanélküliek jövedelempótló támogatáshoz sem járul hozzá az állami költségvetés. Sőt újabban a járadék időszak megrövidítését tervezi. Pedig a következmények nagyon is belátha- tóak: a társadalmi piramis oldala még síkosabb lesz azoknak a szegényeknek, akik pénzügyi gondokkal küszködő önkormányzatok köz- igazgatási területéről próbálnak rajta megkapaszkodni. Dunai Imre Ár és alfa Még nem volt olyan magyar kormány, amely ne tudott volna az időjárásra hivatkozni, ha nem a kívánt ütemben haladt a nagy hazai fellendülés. Talán csak a legdurvább kommunista diktatúra próbálta meg megmutatni a nagy földi légkörzésnek és az időjárási zónáknak, hogy ki az úr a házban, de akkor sem sikerült a narancskísérlet. Idén is megkaptuk a magunk égiháborúját, meg a földit is, mindkettő milliárdos károkat hozott. A vis maior alapból, amely annyira kevés, mintha néhány önfeláldozó könyvtáros adta volna össze, teljesen biztosan nem jut azoknak a településeknek, ahol nemcsak egyszerűen otthonok mentek tönkre, hanem életek, sorsok is. Ha az az érzésünk, hogy mindez semmiség, akkor az azért van, mert a résztvevő tudósítások mellett alig van szó arról, mit tesz az ország vezetése ezekért az emberekért. Megfigyelési, levél- és bankhitelbotrányok mellett persze érthető, hogy a vezető politikusok most már nem tudnak elhelikopterezni az áradás sújtotta területekre. Az már kevésbé érthető, mitől ugrott ötvenszeresére az alfa-sugárzás mértéke Baranyában és Csongrádban. Vagy a NATO bombáitól (milyen szerencse, hogy mi tagállam vagyunk, és nem ellenség), vagy az esőzések mostak elő radioaktív anyagokat, vagy ufók szálltak le. Egyes szakemberek szerint azonban pánikra semmi ok. Igaz, hogy a sugárzás csak jel, mégpedig radioaktív anyagé a levegőben, amit az ember beszív, kivéve, ha egy-két hétre abbahagyja a lélegzést. Ez jól jött volna Csernobil idején is, amikor szintén nem tudott senki semmit, aki meg igen, az hallgatott, ezért az első szép májusi vasárnapon több ezren sétálgattak gyermekestül a langyos, tavaszi, radioaktív esőben. És most megint sétaidő van. Hodnik Ildikó hetedik oldal holnap Vita Jönnek a „régiólégiók". Dr. Wekler Ferenc, az ország- gyűlés alelnöke fejti ki véleményét a területfejlesztési törvény módosításának javaslatáról. A szabaddemokrata politikus - a kormány központosító szándékaival ellentétben - az alulról felépülő, valódi ön- kormányzati régiók létrehozását tartja szükségesnek. Portré Dr. Wirth Béla, a Baranya Megyei Bíróság elnöke hivatali teendői miatt keveset bíráskodhat, ellenben sokat utazik. Kikapcsolódás számára, ha főzhet a családjának. Portré Kazánfutés és műemlékkutatás Mindig is azt kívánta, hogy vagy fizessék meg tisztességesen azért, amit csinál, vagy azt csinálhassa, amit szerek Ez utóbbi jött be. A mindennapi munkája a hobbija is. Ha lehet ezt a tevékenységet egyáltalán mindennapinak nevezni.- Műemlékvédőnek hogyan lehet készülni?-Tudatosan mindig művészettörténész akartam lenni. Bár, mielőtt bekerültem volna az egyetemre, voltam kazánfűtő és kiállításrendező is. A Szép- művészetiben kerestem egyszer akkoriban nagy pénznek számító 1200 forintot, mert film- forgatás során egy Rodin szobrot kellett átvinni egyik teremből a másikba. Azt hitték, hogy ehhez tucatnyi ember kell, de a szobor könnyű papírmasé volt bronzfestékkel befestve.- Végül is sikerült az ELTE.- Két diplomát is szereztem régész és művészettörténet szakon. 1982-ben véletlenül jutottam el Pécsre, a múzeumhoz, ahol mint régész a belvárosi rekonstrukcióhoz kerültem. Tulajdonképpen állásra és lakásra volt szükségem, mert már egyetemista koromban megnősültem, és gyermekem is született. 1986- ban már az OMF-nél dolgoztam, épületkutatás, épületrégészet lett a feladatom, hozzám tartozik Baranya, Tolna és Somogy. Bel-budai létemre így lettem vidéki.- Nehéz volt a váltói?- Nem. A vidék tele van felSonkoly Károly 1951-ben született Budapesten. A Táncsics Gimnázium után az ELTE Bölcsész Karán művészettörténetet és régészetet hallgat. 1982-ben kerül Pécsre a múzeumhoz, majd az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tudományos kutatója lesz. Nős, két nagy lánya is van az első házasságából. dolgozatlan szakmai anyaggal, ami óriási szerencse, miként az egész értelmiségi pályám is, amelyre semmi sem predesztinált. Hiszen egyszerű munkáscsaládból származom. De már kis gyermekként is arra vágytam, hogy saját könyvtáram legyen. Ma is zsákszámra cipelem Pestről haza a könyveket, pedig anyám mindig megemlíti: úgysem tudod fiam ezt mind elolvasni. Még ma is emlékszem, hogy melyik kötetért milyen vagont raktam ki.- Készül va__ lami nagy mű?- A dél-dunántúli három megye műemléki topográfiájához gyűjtöm az anyagokat már vagy másfél évtizede. Közben persze sorban jelentek meg a tanulmányaim az egyes műemlékekről is.- Mennyi idő kell ehhez?- Optimális körülmények között, sok pénzzel 10-15 év.- És ha nem optimálisak a körülmények?- Akkor húsz. Cseri László
