Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-27 / 174. szám
1999. június 27. Magyarország - Dél-Dunántúl HH§i ^ i^HHHHHflHBMHHHHHHHHi ötödik A lányt két héttel ezelőtt Hegyeshalomnál kapcsolták le a határőrök. Hamis útlevéllel akart átjutni Ausztriába. Egyelőre nem tudni, ki és miért akarta a sógorokhoz szöktetni, az azonban biztos, hogy a lány hazatérve rémes történetet mesélt el édesapjának. Nem kevesebbet állított, mint hogy az elmúlt három hónapban - ennyi ideje tűnt el otthonról az alig húszéves lány - szerte az országban négy alkalommal adták el őt különböző leánykereskedő bandák - köztük magyarok és ukránok, miközben természetesen prostitúcióra kényszerítették. A papa azonnal ment a siklósi rendőrségre - feljelentést tenni. Az érdemi nyomozás csak a jövő héten indul meg, így egyelőre sem az édesapa, sem pedig a rendőrök nem nyilatkoznak szívesen a szövevényes és rejtélyes ügyben. Lapunk úgy tudja, a zsarukban ott motoszkál a kisördög, nem a lány találta-e ki az egész történetet, csak azért, hogy megmagyarázza otthon, miért volt távol három hónapig a szülői háztól. A gyanúra az adhat okot, hogy a lány nem először tűnik el rövi- debb-hosszabb időre. Ha viszont igaz amit állít, akkor a leánykereskedőkről szóló rémtörténet az elmúlt évek egyik legnagyobb baranyai bűnügye lehet. Természetesen a nyomozás érdekei miatt arról sem nyilatkozott lapunknak senki, hogy milyen nyomon tudnak elindulni a rendőrök. L. D. Törvényt „alkotott” Tribuszerné „Lex Tribuszer” néven Ismertetik a büntetőbírák és ügyészek körében az új eljárási rendelkezést, amely a közelmúltban való megjelenése után azonnal óriási vihart kavart. Egyenesen a bírói függetlenség megsértését látják benne a szakemberek. Tény az, hogy az egykori komlói betétgyűjtő társaság, a méltán elhíresült Tribu tulajdonosnője megszökött a börtön elől, s ma is valahol (állítólag) Magyar- országon bujkál és nevet a markába. Az eset óriási felháborodást okozott, s ma is sokan kérdik: mindez hogyan történhetett? Nos, Tribuszerné eltűnése nyomán precedensként új törvényi cikkely született, amelyben az áll - és nem szó szerint idézem -, hogy ha valakit a nem jogerős, elsőfokú ítélet 3 évnyi, vagy annál hosszabb időtartamú elzárással fenyeget, akkor ügyészi indítványra köteles a bíró az előzetes letartóztatását elrendelni. Attól függetlenül, hogy mi lesz az ügy vége, azaz újra elítélik avagy felmentik delikvensünket a másodfokon. A lex Tribuszer megjelenése előtt a bíró mérlegelésétől függött, hogy az ügyészi indítványra mit határoz. Mint azt dr. Wirth Béla, a Baranya Megyei Bíróság elnöke említette, most, ezekben az esetekben az ügyész kezébe csúszott át a döntés, s a bíró pusztán végrehajtóvá vált. Ezért úgy gondolják, hogy a lex Tribuszer a bírót korlátozza és úgy ahogy van, rossz. Éppen ezért a bírók az Alkotmánybírósághoz fordultak, hogy a lex Tribuszert helyezzék hatályon kívül. Szerintük ellenkezik az Alkotmánnyal. Kozma Ferenc Húszmilliárdos döntés, zárt ülésen Zárt ülésen döntött a szekszárdi közgyűlés arról, hogy a távfűtést 20 évig az Ega Nova-Alfa Nova, valamint a Héliosz Kft. három első számú vezetője üzemelteti. Szoros volt a szavazás, igent a Polgári Frakció 13 tagja mondott, az ellenzékben lévő 9 szocialista és szabaddemokrata képviselő nemmel voksolt. Az SZDSZ-es és az MSZP-s képviselők azt sérelmezik, hogy a közgyűlés a nyilvánosság kizárásával döntött húsz évre mintegy 20 milliárd forintos üzletről. A döntés 20 évre kizárta az önkormányzatot a lakosság számára igen fontos távfűtés ügyeinek gondozásából. Ezzel felerősödik a távhőszolgáltatás monopóliuma. Az eset újra visszahozta a szekszárdi városatyák között azt a hangulatot: tessék már megérteni, hogy a győztes az a szövetség, - Polgári Frakció 13, MSZP, SZDSZ 11 - amelynek több képviselője van a testületben. Az irányt pedig az mutatja, akinek több a voksa. Hazafi J. A Juhannus-napi ünnepséget immár hagyományosan Éger-völgyben, a táborhelynél tartották a Pécsi Magyar-Finn Baráti Társaság szervözésében A résztvevők közös énekléssel, vidám játékokkal k és máglyagyújtással köszöntötték a nyarat. , Mohácsi-szigeti kölcsönautó A furcsa történet a mohácsi régióban esett meg, tanulsága ha van, annyi: külfölditől ne fogadj el kölcsönautót. Még akkor sem, ha humanitárius célból teszed. Él ugyanis Mohács térségé-' ben egy kettős állampolgárságú, horvát-német férfi, akit igen rendes embernek ismertek meg a falubeliek és ezért tisztelnek. Időnként a falúban tölti idejét, időnként pedig hazamegy Németországba. Igen ám, de több autót is tárolt a háza előtt - talán a gépkocsik szerelmeseként - amiből aztán bonyodalmak lettek. Az egyik autót kölcsönadta ugyanis az éppen hozzá beteglátogató háziorvosnak, hogy könnyebben végezhesse hivatását. A doktorhoz éppen vagy 50 négyzetkilométeres körzet tartozik, a teljes Mohácsi-sziget, Alsó- és Fel- ső-Kandával egyetemben. Hogyne vette volna tehát örömmel az átmeneti segítséget. Az idegen rendszámú Golf azonban feltűnhetett valakinek. Tény, hogy a vámosok az összes gépjárművet begyűjtötték. Hiszen bebizonyosodhat, hogy a gépkocsik nem éppen gyűjtőszenvedély kellékei. Másrészt (én inkább a jóhiszeműséget feltételezem) az idegen rendszámú gépkocsival közlekedő doktorra is könnyen ráfogható, hogy orgazda volt. Mint azt a Vám- és Pénzügyőrség Baranya Megyei Nyomozóhivatalán megtudtuk, az ügyben éppen nyomozás folyik, ami ugye vagy vádemeléssel, vagy az ügy elejtésével zárul. Kozma F. Komlón szeptemberig üres egy képviselői szók Hosszú ideje üres Komlón egy képviselői poszt; szeptemberig az is marad. Ugyanis az Időközi választás eredménye döntetlen lett. A megüresedett 10-es számú egyéni képviselői helyre (Prettl János visszalépett) négyen pályáztak: Háhn János, Herbertné Sipos Csilla, Majoros József és Prech József. A mecsekjánosiak választási részvételével ugyan nem volt gond, de Háhn János és Majoros József egyformán 86-86 voksot kapott, sőt Herbertné Sipos Csilla is 85-öt. A választási törvény értelmében meg kell tehát ismételni a választást a két élen végzett között. A választási bizottság július 5-én ül össze, s mint azt megtudtuk, a bizottság tagjai azon a véleményen vannak, hogy ne a nyáron legyen a választás, hanem inkább szeptember 12-ére lenne érdemes kitűzni. K. F KSSÉll 1IM4 llí Iá® ' 1HÍ - MUH Késik a szekszárdi zsaruplecsni A szekszárdi város- 11 atyák nagylelkűek voltak, hiszen 1999-ben két Év Rendőre kitün- a tető címet ítéltek oda. ÍJ Varga Péter őrnagy és Acsádi Lajos törzs- zászlós azonban eddig j csak a sok gratulációt gyűjthette be. Pedig a helyi médiákban a megszavazás utáni napokban megjelent a két rendőr neve és még az is, hogy a kitüntetéssel ötvenezer forint jutalom is jár. Az április végi rendőrnap után kezdtek nyugtalankodni az év zsarujai, mivel akkor szokták átadni a „plecsnit”, de kitünte- j tés sehol. Két hét múlva kidé- rült - nyomozás nélkül is -, hogy valakik tre- hányák voltak. Egyéb- ként a döntés sem született meg időben, így a kiváló zsarukat jókora várakozás után, talán augusztus 20-án megünneplik. Az értesítést már megkapták. Hazafi J. Szókincsünk, meg az a csodálatos izé A tévé - természetesen - kora délután is bekapcsolva, én pedig szokás szerint néhány percre elaludtam, s arra ébredek, hogy egy fiatalember lelkes hangon közli a „nagyérdeművel”, hogy „...egyszer csak iszonyatosan elkezdtek jönni a pisztrángok...!” Erre riadtam föl, és még gyanakodtam is, hogy talán az úgynevezett hírhedt „piranha” halakról van szó, s nem pisztrángokról, mert csak ezek a vérengző sokfogú pikkelyesek képesek iszonyatot kelteni, amikor is nagyon rövid idő alatt sok-sok ezres bandába verődve néhány perc alatt képesek csontig lerágni akár egy embert is, ha közéjük esik. De nem tévedett a fiatalember, valóban pisztrángokat említett, láttam is, amint egy nagyobb akváriumban nyeles merítőhálóval hajkurássza a halakat, míg végre egyet elkap, majd később mutatja, hogy parázson kell megsütni a remek ízű halat. „...borzasztóan egyszerű módon...!” Vagyis paprikás lisztbe forgatva, satöbbi, satöbbi. Ami pedig elkészítésüket illeti, fönnállásom óta kétszer sikerült pisztrángot sütnöm és mit-ne-mondjak, egyáltalán nem volt borzasztó. Különben is, ami jó, ami kellemes, ami ízlik, ami jókedvre derít - már miért lenne borzasztó? Megmondom: silány a szókincse a Főpisztrángnak... Nem ő az egyedüli. Köznapi társalgásban gyakran hallunk efféle jelzőket, hogy „Borzalmasan szép film volt. . .”, hogy „Rettenetesen jó játékos ez a hátvéd...”, hogy „A tengerpart csodálatos volt..., tudod a. zöld pálmafák... a rémisztőén mélykék tenger maga... Ezt látni kellett volna.”, mesélte valaki a rádióban tavaly nyári élményeit. Még jó, hogy nem hozzám intézte szavait, mert én például egyáltalán nem kívántam volna olyat látni, ami rémisztő. Ha valaki nem tudja megmagyarázni, hogy - bár számára csodálatos - de hogy miért, mi keltett benne jóérzést, mi hatotta meg, illetve milyen hatással volt rá, mi okozott örömöt, akkor fogalmazzon lassabban, gondosabban, ne használjon szó-paneleket, közhelyeket, mert ez a legkönnyebb, ennyi ötlettel akár a közismert szópótlót, az „izét” is előráncigál- hatná. Ne vegyék kákán csomókeresésnek ezt a kis dolgozatot, de néha - érthetetlenül - egyszerre töményben jelentkezik és már bosszantja az embert. Jó néhány éve egy este a színészklubban ücsörögtünk, abban az időben az volt a szokás, hogy premier után klubnap következett, ilyenkor volt illő a bemutatott darab szereplőinek gratulálni. Színművészek, egymás közt. Az operettprimadonnát kolléganője, szintén primadonna!, riválisa! köszöntötte a büfépultnál és át is adott neki egy szál virágot, e szavak kíséretében: „Ijesztően csodálatos voltál Marikám... csodálatos...!” Virág átnyújtva, puszi kétoldalt, majd a rivális elfordult és halkan odasúgta társainak: „A hülye liba, még el is hiszi!” Mondanom sem kell, mint véletlen szem- és fültanú, jót röhögtem - ezért is szerettem a színészeket és tisztelem őket de aztán később rájöttem, hogy ezen ugyan lehet nevetni, de azon már nem, hogy egy színész is közhelyeket mond - igazán nem várnánk el tőle - és ráadásul még két ellentétes jelzőt is említ egyszerre, amely a magyar nyelv darabokra törésében már szinte a csúcs. Én is mondok közhelyeket - sajnos -, s használok paneleket, azokon nem kell gondolkodni, leírom, aztán jöhet a következő mondat. Mondjuk: az „izé...” 1 r a aüílíeíl ^ '' ........
