Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-25 / 172. szám
1999. június 25., péntek Háttér - Riport Pipacs és trágyalé A pécsi Pipacs utcát és környékét a városlakók többsége nemigen ismeri. Pedig öt-tíz perc járásnyira fekszik csupán a belvárostól. Idegenforgalmi látványosságként talán érdekesnek találnák a turisták, de a világörökségnek, a jelenlegi állás szerint, aligha lesz valaha is a része. A Pipacs utca 2., ahol egy kétgyermekes család él A parányi tanterem zöld asztalai körül ülünk körben. Ha átnézünk a szomszéd szobába, a legkorszerűbb számítógépet és nyomtatót láthatjuk az egyik asztalon, de ha kipillantunk az ablakon, a nyomorúság árulkodó jeleit észlelhetjük a szemközti házak során, amelyek előtt gyanús külsejű kutyák ólálkodnak. A nyitott ablakon át, amikor kicsit felerősödik a szél, beleng az utcán csordogáló szennyvíz szaga. Lakossági fórum zajlik, a telep életében először. A helyszín a Khetanipe Romano Centro, amely március óta működik a Pipacs utca 14. számú házban. A khetanipe lovári nyelven összefogást jelent, magyarázza Vámosi Gyula, a centrum vezetője. A harminckilenc lakóház többségében romák laknak, de tízben magyarok. A fórumon azonban zömmel magyarok jelennek meg, mindössze néhány roma, de nem a Pipacs utcából, hanem a Gyöngy és a Fűzfa utcákból jöttek valamennyien, pedig a Pipacs utcával van a legtöbb gond, ott lenne ? legtöbb teendő. Azon a szeméthalmokkal borított, magas gazzal benőtt szomszéd telken kellene játszóteret kialakítani, szól Sík László, a terület MSZP-s képviselője. A szemét jelenléte egyébként is az egyik legnagyobb gond, április végén egy akció során rengeteg szemetet gyűjtöttek össze a Biokom konténereibe. De a szemét újratermelődik, s csak azoktól viszik el, akik szerződést kötöttek a Biokommal, s ezek bizony nincsenek sokan. „Hiába vagyunk mi itt, ha pont azok nem jöttek el, akik a szemetet termelik. Én nem tudom eltakarítani azt a trágyalét, ami kikerül az utcára” - mondja egy úr. „Ha szólok, hogy ne dobják ki a szemetet, rám kiabálnak, hogy mi vagy te, vajda?” - reagál erre egy asz- szony. Nincs a területnek vezéregyénisége, akire hallgatnának, állapítják meg. Amíg élt a Sándor bácsi, vajdaként tisztelték, akkoriban rend volt. A trágyát semmiképpen nem lehet kommunális hulladéknak tekinteni. S bár ezen a területen tilos nagyobb testű haszonállatot tartani, mégis ez itt a megélhetés egyetlen forrása, hiszen a munkanélküliség közel száz- százalékos, s a hatóságok olykor szemet is hunynak e miatt. A ló meg a kecske a trágya fő forrása. A Biokom viszont az állati és az emberi trágyát nem szállítja el, még azoktól sem, akikkel szerződést kötött. A trágya rendkívüli bűzt áraszt, miként az agyonvert kutyák is, a csapadékcsatorna hiánya miatt pedig az eső mindkét formáció levét szélesen teríti el a házak között. A víz nem folyik el, mert a mélyen fekvő terület déli részét egy betonkerítés záija el. „Nem tudom eladni a házamat, s nem a romák miatt, hanem azért, mert ide, ha esik az eső, nem tud bejönni még a mentő sem ” - szólal meg egy szelíd hang. Egy roma asz- szony is a vízre panaszkodik. „Hét éve meghalt a férjem, azóta nem tudom renoválni a házam. Most már elkezdett potyogni a vakolat lefelé a víztől. De ezt nem tudom senkinek sem elmondani. Mert nincs, aki meghallgassa. ” Este már csak autóval ajánlatos idejönni, persze akkor, ha nincsen sár, mert a gyalogost szétmarcangolják a kutyák - az autóból nem lehet kiszállni. Egy-egy háznál ugyanis több kutyát is tartanak, kerítés és lánc pedig nincsen. Az csupán költői kérdés, hogy a kutyák rendszeres oltása megoldott-e. Mindenesetre bírságolni nem lehet senkit, a bírságot úgysem fizetik be. A kutyáknál csak a patkányok vannak többen, amelyek reggel és este is szép számmal rohangálnak a napvilágnál, de arra senki sem emlékszik az itt lakók közül, hogy irtottak-e valaha errefelé. Pár hete sintérek jártak a telepen, és elvittek egy csomó kutyát. „ Többnyire a szelídeket szedték össze, de itt hagyták a kóbor anyakutyákat. Volt, akitől elvették a saját kutyáját, pedig kö- nyörgött, hogy ne vigyék el, hiszen szelíd. Miért nem vitték inkább a kóbor harapósakat?" Sík László bejelenti, hogy kéri „a Pipac.^' utcai tömb vizsgálatát az önkormányzattól, bár azt tudni kell, mondja, hogy ipari területté nyilvánították, s ezért a fejlesztésére nincs esély. „Emberek vagyunk, nem állatok, emberi módon szeretnénk élni” - sóhajtja egy asszony, de érezhető, hogy ennek megvalósulásában ő maga sem hisz igazán. Jó lenne fejleszteni a területet, mondja Labodáné Lakatos Szilvia képviselő. Bár az előző ciklus ad hoc bizottságot hozott létre még 1997 elején a problémák megoldására, de nem történt semmi. A területfejlesztést és közösségfejlesztést együtt kellene véghez vinni, éppen ezért települt ide a Khetanipe Romano Centro, amely egy nemzetközi szervezet része, központja a New York-i Nyílt Társadalomért Intézet. Európában több helyen is bevált ez a módszer, mondja Vámosi Gyula, de egy esztendő alatt komoly változást kell elérni, és ez nem lehetetlen. Ku- manovóban, egy hatalmas, s a magyar viszonyoknál rosszabb állapotban lévő roma telepen ezzel a módszerrel csodákat értek el. Hét hónap múltán bevezették a gázt, a telefont, utak épültek. Persze nem abból a pénzből, amely a nemzetközi szervezettől érkezik, mert az csak az iroda működtetésére elég. Hanem azáltal, hogy jó kapcsolatokat alakítottak ki, lobbiztak, és józan paraszti észszel gondolkodtak. Sokat várnak itt Pécsett a most kialakulóban lévő fiatal roma értelmiségtől. Labodáné, aki egyetemista, az első cigány származású képviselő, aki bekerült a pécsi testületbe. Vámosi Gyula is egyetemista és Vincze Józsej is, aki rendszeresen kijár korrepetálni a telepre a gyerekeket. A városi tv-ben pedig hamarosan heti tizenöt perces roma magazint szerveznek. Ha valaki megvásárolja ezt a területet, lebonthatja a házakat, mondja Gömöry János, Pécs főépítésze. Itt a szolgáltatással kapcsolatos vagy egyéb intézmények létesülnek a rendezési terv szerint. Bár a közgyűlés dönthet úgy is, hogy a lakók érdekében tesz lépéseket. De ez már politika. Cseri László hetedik oldal Jegyzet Harakiri A tegnapi városházi sajtótájékoztató végén az újságírók részére az ellenzéki képviselők kiosztottak egy megállapodás-tervezetet, amely a Berek utcai iskola mint munkáltató és a közalkalmazottak között köttetett volna meg. Ez a pedagógusok ellenállása miatt meghiúsult, ezért most új megállapodást szövegeznek az írástudók a hivatalban. A kiosztott anyagot előzetesen fel is olvasták azzal a kommentárral, hogy a három pont külön-külön is elképesztő, de együtt különösen. Az első pont ugyanis nagyjából arról szól, hogy a pedagógusok jogviszonyukat egybehangzó, befolyásmentes akaratnyilvánításuk alapján 1999. június 30-ai hatállyal, közös megegyezéssel megszüntetik. A másodikban a végkielégítésükről, a harmadikban pedig a perindítás lehetőségéről mondanak le. Ez így önmagában valóban elképesztő, a nem létező negyedik pontban azt várnánk, hogy saját akaratukból csoportos harakirit követnek el a pedagógusok, és vagyonukat az önkormányzatra hagyják. Miután kikértük dr. Berke Gyula munkajogász véleményét, kiderült, hogy ez a megállapodás egy másik megállapodás része, amely többek között arról szól, hogy akik nem tudnak elhelyezkedni másutt, és nem kérik végkielégítésüket, a most létrehozott Kertvárosi Általános Iskolában kapnak állást. Nem kerülnek tehát a csonka megállapodásból értelmezhetően az utcára egy fillér nélkül. A fél-megállapodás ismertetése és kiosztása tehát: 1. a másik fél-megállapodás ismeretének a hiányából következett be, 2. annak ismeretében, de a félretájékoztatás szándékával. Ez utóbbira gondolni sem merünk. Ugyanakkor azt is megemlítenénk, hogy érthető, ha fenyegető veszélyként élték meg az érintettek, hogy aki átmegy a kertvárosi iskolába, azt másnap végkielégítés nélkül ki lehet rúgni. Ez a lehetőség ugyanis benne volt a régiben, s remélhetőleg nem lesz benne az új megállapodásban. Nem volna elegáns. Cseri László Családregények Christophe Moingeon francia újságíró megunta a szakmát és állást változtatott. Magáníró lett. Bárki számára testre szabott családregényt ír, csak tárják elé életük történetét. Állítólag naponta öt-hat kuncsaftot fogad, néhány órán át hallgatja őket, majd a hallottakat Thomas Mann Buddenbrook házának mintájára egyéni családregénybe önti. Ha a megrendelő úgy kívánja, a nyomdai munkálatokat követően az egyetlen példányt díszesen bekötik neki. A francia kolléga futószalagon termel, de állítólag így sem igen győzi a megrendeléseket, mert amint híre támadt merőben újszerű vállalkozásának, úgy rohanták meg egyre többen. Ötletes. És még csak nehéz dolga sem lehet Moingeon úrnak, hiszen megannyi hasonlatos, előreírt panellel is dolgozhat, s ha a számítógépében jól futnak a programok, elegendő a neveket és a helyszínt gombnyomásra átcserélni. Hiszen többnyire párhuzamosan futó sorsokról, rokon-életekről hallhat. A sokak számára szomorú és gyors felejtésre ítéltetett XX. században számos meg nem írt, azonos családregény született. Bár az is igaz, hogy némelyiket bizony nem éppen Thomas Mann, hanem mondjuk, Agatha Christie stílusában lehetne igazából papírra vetni. Különösen itt, Kelet- Európában. Nagyapáink az első világháborút járták meg, s aki visz- szatért, vaskereszttel a nyakában érkezett, majd forradalmat csinált. Apáink a második világégésbe keveredtek bele, majd ők is forradalmárrá lettek, ha akarták, ha nem. Szinte nincs olyan család, aki ne fásult volna bele szerettei elvesztésébe, vagy akinek ne tántorgott volna ki rokona a szabad Amerikába. Itt is volna tehát családregénytéma bőven. Hasonlóan, könnyen behelyettesíthető panelekkel. Kozma Ferenc hetedik oldal holnap Riport Március idusán a Petőfi szobornál. A rendszerváltás folyamatában 1989- március 15-e fordulópont volt. Kiderült, hogy lehet békében és nyugodtan ellenünnepelni. Pécsett tízezrek (Budapesten százezrek) vettek | részt atrocitások nélkül az ellenzéki pártok által szervezett "külön demonstrációkon". Pedig az állampárti vezetők értesültek például a Magyar Televízió épülete elfoglalásának szándékáról. Március 1-jén a PB felhívást fogadott el: együtt kell emlékezni az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepén. Portré Olló-szóló és Schwarzenegger Keresztény Béla neve hallatán biztos a legtöbbeknek a Szélkiáltó együttes neve ugrik be, ő az olló-szóló nagy mestere. Megszállott rejtvényfejtő és „szerencsejátékos”. Azt, hogy amúgy vízügyi tervezőmérnök, kollégáin kívül szinte alig tudja valaki.- Az idén 25 éves Szélkiáltónak 18 éve tagja. Gondolom, még ha nem is vált „profi" zenésszé, ez meghatározta az életét.-Mindenképp, bár ma azt mondom, hogy a család mindenek előtt. Az biztos, hogy a munkahellyel és a zenéléssel együtt mindez bőven kitölti a nap huszonnégy óráját. És az a helyzet, hogy egyiket sem lehet félvállról venni. Ami a „profivá” válást illeti, a zenekarból mindannyian úgy gondoltuk, hogy talán más mentalitást kíván, mint a miénk, ráadásul szovjet-finn határon a vámos, mikor már a fél vagont szétszedte és a zenekart félig pucérra vetkőztette, így dünnyö- gött: Ggye dollár? Ggye por- nográfijá?-Híresen jó és szerencsés rejtvényfejtő. Mióta?- Voltaképp gyerekkorom szeretünk sokféle dologgal foglalkozni. így is tartunk még évi 80-100 koncertet szerte az országban és külföldön.- Leginkább örömteli és kínos Keresztény Béla 1954-ben született Mosonmagyaróváron, emléke? ^ A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán végzett, vízügyi tervezőmérnök.- Az első iggi óta a Szélkiáltó tagja, énekel és több hangszeren játszik. mindenképp Mellesleg az Országos Távírászverseny egyéni magyar bajnoka. az 1983-as Ki Felesége tanítónő, két gyermekük van, Tamás (12), Laura (10). mit tud?, ahol kategóriánkban győztünk, és ez nagyon sokat jelentett a jövő szempontjából. Ami kínos volt: a óta, hiszen valaha a Pajtással kezdtem. Leginkább persze az olyan dolgok érdekelnek, ahol nem a vakszerencse dönt, hanem valamit tenni is kell az ügyért, utánajárni, búvárkodni. Sokkal jólesőbb, ha így nyer az ember...- Mondjuk egy New York-i utat, ahol az első délelőtt Nigel Mansellbe és Arnold Schwar- zeneggerbe botlott! Mi szerepelt még a nyereménylistáján ?-Sok minden apróság, a Dunántúli Napló vásárlási utalványaitól 37 darab olimpiai kaparós sorsjegyig amivel viszont már nem nyertem semmit, mint ahogy lottó- val-totóval se soha! Égyszer viszont Zalaegerszegről felhívott egy másik Keresztény Béla, mert az ismerőse szólt neki, hogy olvasta valahol, nyert egy mountain bike-ot, de aztán kiderült, hogy rólam van szó! Örülök azonban, hogy a játékban való szerencse nem hozott balszerencsét a szerelemben, és boldog családban élhetek! Méhes Károly Ha esik az eső, járhatatlanok az utcák
