Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-20 / 167. szám
Önálló végrehajtó szervezetre van szüksége a Balatonnak mint régiónak - véli a Balaton Szövetség alelnöke. No, meg félre kellene tenni a helyi sovinizmust is! Sós Zoltán, Balatonboglár polgármestere szerint az évi 1 milliárd dollárt „termelő” tó és környezete ügyében jelenleg a teljes anarchia a jellemző. Egyik szervezet alakul a másik után, miközben az állam még mindig Budapestről szeretné intézni a helyi ügyeket, bár az egy éve leváltott Nemcsók Jánosnak még nincs utóda.- Közigazgatásilag, hatóságilag és a turizmusszervezésben is voltaképp fejetlenség van - mondta a partmenti települések polgármestereit tömörítő Balaton Szövetség alelnöke. - A három megye - Zala, Somogy és Veszprém - természetszerűleg saját érdekeit akarja érvényesíteni, és sajnos, a kormányzati ciklusok szerint előre lehet tudni, hogy négy éven át melyik település fejlődik majd, melyik nem. Egy kiút létezik csupán: minden funkciót egy szervezethez integrálni, ez csöppet sem hatalmi, hanem gyakorlati kérdés. De más nem oldhatja meg helyettünk! M. K. A magyar konyha követe Lukács István háromszoros Oscar-díjas sztár: a magyar konyhaművészet egész világon ismert és elismert mestere. De mivel minden huhogás és ieszólás ellenére a magyar konyha híve, népszerűsíti is, ahol tudja. Az országban mindenütt van- üak „keresztfiai”, éttermek, szállodák: az egyik pécsi Király utcai vendéglő étlapja is a nyitás óta az ő útmutatásai szerint készül. Minden évben ellátogat, hogy új étkeket varázsoljon. Itt beszélgettünk a séf úrral.- Mikor fogott fakanalat először a kezébe?- Régen, 1954-ben kerültem a Palace Hotelba. Akkoriban sajnos, az volt a nézet, hogy vendéglátásra nincs szükség, mert étterembe csak grófok és bárók járnak, és hát rájuk sincs szükség. Az étlap is szegényes volt, rántott húst csak húsjegyre adtunk, ha volt. Különben meg kellett elégedni a tehéntőggyel vagy léppel. A gomba például ismeretlen volt.- Mégis mesterszakács lett!- Remek szakemberek mellett dolgoztam, akik azt is megkövetelték, hogy leírjuk a recepteket. No meg otthonról is hoztam némi muníciót: ahogy nálunk nagyanyám készítette a fokhagymás-mandulás nyulat, a galambot vagy nyáron a legegyszerűbb hideg salátalevest, azt ma is bárhol meg merem főzni! De aztán a 60- as évektől kinyílt a világ, és nekem alkalmam volt két évet Hollandiában tölteni, ahol altvilág minden étkével megismerkedhettem. Még ma is ebből élek.- Kikre főzött eddig?- Hruscsovtól II. Erzsébetig majdnem mindig államfőre. Pavarottira, Pelére, Kádárra. De igazából ez sose számított, nekem mindegyikük „csak” vendég volt, és azt szerettem volna, hogy jóllakottam egy finom ebéd vagy vacsora emlékével keljenek fel az asztaltól. Persze, akadtak meleg helyzetek. Fidel Castro például beleszeretett a Parlament épületébe, csak sétált, nézelődött, mi meg ott vártuk a díszvacsorával, aminek akkor is tökéletesnek kellett lennie, amikor egy óra késéssel megérkezett. Husszein király pedig, akiről azt az információt kaptuk, hogy gyomorbajos, és diétán él, egyszerre magyaros gulyást kért! Nem lehetett azt mondani neki, felség, magyaros kefir a vacsora!- Apropro, magyaros konyha. Ma divat szidni. Ön miként vélekedik?- Szerintem az ételekkel nincs gond. Sokkal nagyobb baj, hogy nálunk sokan este za- bálják tele magukat, és utána nem mozognak semmit. Biztos, hogy pl. a divatos kínai konyha sem kevésbé fűszeres, mint a mienk. Meg aztán nem feltétlenül körömpörköltet, meg töltött káposztát kell a magyaros koszton érteni. Hát milyen finom tud* lenni ilyenkor nyár elején egy zsenge zöldborsófőzelék fasírttal vagy egy kapros tökfőzelék! Ez is ugyanolyan magyar étel!- Bejárta a világot, főzött és evett minden föld- ■ részen. Milyen élményei voltak?- Sose feledem el a szöuli piacot: olajban sütötték a szöcskéket-tücs- köket, amiknek egyébként teljesen olyan ízük van, mint a pörkölt tökmagnak. Ugyanitt láttam nyúzott kutyát, macskát - a körmüket rajta hagyják, hogy meg lehessen különböztetni őket. Marokkóban kobralevest ettem, és nagyon ízlett. Amivel nem sikerült kibékülnöm, az a krokodilfarok-steak volt. Rettenetes mocsárízt éreztem csak, úgyhogy $z azóta se szerepel az étrendemen! Méhes K. Komlón utcabállal ér ma véget a XIV. Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus-fesztivál. Ezúttal is a legjobb magyar és néhány külföldi kórus mutatkozott be a Kocsár Miklós vezette zsűri és a lelkes közönség előtt. (sz) Somogyiak kiállítása. Szigetvárait szombaton nyílt meg a Somogyi Alkotóművész Egyesület tárlata. A mintegy negyven művész - többek között Harangozó Ferenc, Lieber Erzsébet és Leitner Sándor - festményeket, szobrokat és textilmunkákat mutat be az érdeklődőknek. (sz) Vízállások, vízhőfokok a Dunán és a Dráván: Mohács 510 cm, apadó, 18,6 fok, Őrtilos 90 cm, apadó, 20,0 fok, Barcs 159 cm, apadó, 18,3 fok, Drávaszabolcs 283 cm, áradó, 19,2 fok. Ha tűz nincs, tatarozunk A bonyhádi önkéntes tűzoltóság mindig is híres volt. Az idén 125. évfordulóját ünneplő testület ismét kitesz magáért. Felújítják az 1984-ben létesült, egyetlen Tolna megyei Tűzoltó Múzeumot a város által adott épületben. Bonyhá- don van egy háromtagú hivatásos tűzoltóság és van egy Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A tűzoltók most társadalmi munkában tatarozzák a múzeumot, ebben segít a paksi, a szekszárdi, a dombóvári és a nagymányoki tűzoltóság is. Segítséget kaptak a Paksi Atomerőmű Rt.-től. Hazafi J. Természetvédelmi földvásárlások 400 hektár erdőt vesznek A Duna-Dráva Nemzeti Park tósága 100 millió forintot kaIgazgatóság illetékességi területén a természeti területek védettségi szintjének helyreállításához szükséges kisajátítások mértéke idén 940 hektár lesz 11 750 aranykorona értékben. A 90-es évek elején olyan lendületesen folyt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szétszedése, hogy közben természeti védelmet élvező területek kerültek kárpótlásként magán- tulajdonba. Ezek, meg a szövetkezeteknél maradt területek védettségi szintjének helyreállításhoz 1995-ben 2001-ig tartó kisajátítási program indult. Az állam visszavásárolja a volt szövetkezeti tulajdonú védett területeket. A méretekre jellemző, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park területe mintegy 50 ezer hektár, ám az illetékességi területén 80 ezer hektárnyi a védett terület és ennek egynegyede volt hajdan szövetkezeti tulajdonban. A kisajátításokra idén a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgapott. A 940 hektár terület nagyjából egyenlően oszlik meg Baranya, Somogy és Tolna megye között. A művelési ágak szerinti megoszlás hektárban számítva: 501 ha szántó, 420 ha gyep, 20 ha nádas, 400 ha erdő, 50 ha művelésből kivett terület. A földvásárlások célja - eddig ugyanis egyszer sem volt szükség kisajátításra - a ritka, természetvédelmi szempontból értékes növényi és állati élőhelyek védelme. A nemzeti park igazgatósága a korábbi negatív tapasztalatok miatt nem kívánja előre nyilvánosságra hozni, hogy mely települések határában, illetve konkrétan milyen élőlények védelmében szándékozik területeket vásárolni. Az ilyen információk nemcsak a vételár felsrófolásához vezettek, hanem a természeti értékek veszélyeztetését is előidézik. Any- nyi elárulható, hogy a Duna és Dráva mentének sávja valamint a Kelet-Mecsek, a Zselicségi és a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet szomszédsága a leginkább érintett. D. I. Négy napra Szekszárd lesz a műemlékvédelem fővárosa Ma délután feltűnően sok hozzáértő mustrálója lesz Szekszárd építészeti nevezetességeinek, a vármegyeházának, a belvárosi templomnak - Kö- zép-Európa egyik legnagyobb egyhajós templomának -, a Bogár tanyának. Szerdáig ugyanis megszállják a műemlékvédelem magyar szakemberei Tolna megyét és székhelyét. A XX. Országos Műemléki Konferencia első programja a szekszárdi városnézés, de később sok más tolnai település sorra kerül. A konferencia fő témája „Az értékvédelem és urbanisztika a városban, a falun valamint a tájban” lesz. Időszerűen, hiszen fél évszázad után külön más-más minisztériumhoz került a műemlékvédelem és a városrendezés. Ám igen rossz hatású lenne, ha szervezeti különválás a két munkaterület elkülönüléséhez vezetne. D. I. Én már annyi ígéretet hangoztattam magamnak - és el is hittem!, - hogy akár szégyellhetnénk is magamat, csupán azért nem teszem, mert egyetlen egyet sem tartottam be, akkor meg minek szégyenkeznék? A közelmúltban például elhatároztam: többet nem iszom meg az „M”-tejet s azért nem, mert a képernyőn látható reklám inkább elriaszt tőle, minthogy rajongásomat kiváltsa. Egy Drakula kinézetű nagy fülű ember a termék nevét egyre hangosabban ismételgetve közeledik felém, majd távolodik elképesztő „ördögi kacaj” kíséretében, mintegy jelezve, hogy ha nem iszom meg a tejüket, ő visszatér, és akkor megnézhetem magamat. így aztán a „szíves kínálat” révén úgy megutálom a nagy fülűt és az M„ tejet, hogy még azt is elfelejtem, valaha is láttam akár csak egy tehenet is. Akkoriban írtam erről e rovatban, és lám, mit tesz Isten, többé nem jött a nagy fülű, a tejes. Hát mégis van eredmény. Nem is gondoltam arra, hogy a Tejgyár e furfangos propagandistája újabb reklámot komponál. Megérkezett. Most egy tini korú fiú tolakszik a képernyőre, grimaszokat vág, majd egyszer csak kiölti rám, jövendő és remélt fogyasztóra a nyelvét. Csúfondá- rosan és pimaszul. Mögötte valamiféle népes nagy család áll félkaréjban, talán énekelnek is - magasztalva az M.- tej remek mivoltát - unokától nagypapáig, nők férfiak vegyesen. Aztán eny- nyi. Nem tudom, kikből áll ez a nagyszámú gyülekezet, ha mondjuk, a nyelvöltögető esetleg színészgyerek, nyilván nem személyében sértegetem, ám ki kell mondanom, hogy egy nagyon Hüle Kölök és pimasz és neveletlen. Egyáltalán nem ösztökélt tejivás- ra, pedig - ígéretemmel ellentétben - ezt sem tartottam be, mert azért vásároltam M.-tejet. Részben mert más nem volt és mert csak e gyár terméke között találhatok másfél százaléknyi zsírtartalmút. Hogy egy reklám miért pimaszkodik velem, azt csak a jó ég tudja, meg a vásott ízlésű reklámkomponista. Szóval búsongok amikor a tévét bekapcsolva azt látom, hogy egy össznépi városi klozeton öt férfi áll háttal nekem a csempés falra szerelt piszoár előtt, jobb kezefejük nadrágjuk sliccén motoszkál, aztán egy ritmusra rángatóznak és énekelnek vadul, hogyaszongya: „Ehhez férfi kell!” „Ehhez férfi kell!” (néha ugyan igazuk is van.), szóval üvöltik a nótát vidáman, majd - most következik a nagy attrakció - bal lábukat kissé megemelve és begörbítve végzik dolgukat, úgy, mint a kutya a fatövében vagy egy ház sarkánál. Először azt hittem, hogy valami hülye pornófilmbe csöppentem, de kiderült, hogy reklám. Magyar reklám. Magyar fiúk, magyar klozeton magyar izéjükkel éppen dicsőítik a - mit gondolnak mit? - sört. Még hozzá nagyjából kedvenc hazai sörömet, a Sz.-nevűt, s bár nem vagyok nagy sörivó, de ebben az évben éppen hat üveggel ittam meg ebből. Még éppen megfordult az agyamban, hogy uramisten mi vár még rám?! Egyik riogat, a másik a nyelvét öltögeti rám, emezek pedig a WC-n kínálják fel a portékát. Hát megérkezett. A reklám- özöntől már nem látom az erdőt sem, szóval, nem tudom melyik csatornán, de valamilyen kozmetikai cég embere - kövér, nagyon rondán kövér, nagy hasú, tokás és kopasz hapsi - úgy tűnik - mezítelenül, eunuch-hangon óbégat, vagyis szappanozza magát és énekel, majd riadtan lenéz saját testére, oda, amelyet szerencsére már nem mutatnak, szóval a hidegvíz megtette hatását, mert összezsugorodott az izéje. Hát ez szép. A következő jelenetben már törülközik a vén szatír és boldog, mert a hirtelen köréje sereglő hiányos öltözetű szép csajok tágra nyílt szemmel néznek le a pasasra, vagyis oda, amiből őszinte elismerésként kéjesen felsikongatva jelzik: papa, nincs veszve semmi, és a hústorony is boldog. Én is. Én már régóta tudom, hogy ebben a korban senki ne másszon a hideg tus alá. BaűaM jfMiíi = Qua auÉu @aaS auaauMa A nyelvöltögető „hüle gyerek” meg az öregember Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Ötödik oldal
