Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-16 / 163. szám

1999. június 16., szerda

Háttér - Riport

neteaiK oldäl

Boross kontra Horn - a szombati Napló Napon

A két egykori miniszterelnök jó hangulatú politikai vita résztvevőjeként válaszolt Pauska Zsolt, a Dunántúli Napló főszerkesztőjének kérdéseire és reflektált egymás válaszaira a hétvégi pécsi Napló Napon. Több kérdésben - így az európai integráció kérdésében - azonos véleményen voltak. Tény azonban, hogy mindketten másként látják a belpolitika égető kérdéseit. Boross a kormánykoalíció oldaláról, Horn pedig ellenzéki szemüvegen át tekint jelenünkre.

Pauska Zsolt:- Az európai csatlakozás időpontját nem tudjuk még, de közeleg. Vajon egyenrangú partnerként avagy szolgaként jut be országunk e közösségbe? Boross Péter:-Egyet kell értenünk avval, hogy Magyarország 2002-re készen álljon a felvételre, bár én a magam részéről úgy gon- ' dolom, hogy nem tekinthető rossz eredménynek az sem, ha mindez 2004-re következik be. Mindenesetre érdekünk, hogy belépjünk az unióba, s a magyar érdekek érvényesítése a tárgyalók ügyességén múlik, amelyet mindenképpen az egyenrangúság szelleme vezérelhet. Szolgai feltételeket nem szabad elfogadnunk.

Horn Gyula:- Ami a kérdés első részét illeti, ha maradt volna a szocialista-liberális kormány, úgy 2002-ben biztosan az unió tagjai lennénk. Másrészt szó sincs arról, hogy szolgai, vagy egyéb, nehezen teljesíthető követelményeket támasztanának velünk szemben, hiszen mindaz aminek a teljesítését kérik, a saját érdekünk is, hogy megvalósuljon, hiszen a gazdasági felzárkózást végig kell vinnünk. Egyébként eddig is úgy tárgyaltunk az unióval, hogy a teljesíthetetlen kéréseiket mindig visszautasítottuk, mondván, hogy akadnak a társadalmi átalakulásnak olyan kísérő jelenségei, amit nekik is figyelembe kell venniük. És még egy dolgot. Ha 2002-re tagjai lehetnénk az uniónak, akkor egy olyan támogatási rendszerbe kerülhetnénk be, amely évente 500-600 milliárd forintot - nem hitelt! - jelentene.

Pauska Zsolt:- Megkerülhetetlen a kérdés: milyen hatással lesz az a határon kívüli magyarságra, ha Magyarország csatlakozik az unióhoz?

Horn Gyula:-Sokunkban él a nemzetrészek egyesítésének vágya és szándéka, amit meg is tudok érteni, hiszen én is azon a véleményen vagyok, hogy hihetetlenül súlyosan és igazságtalanul büntették az országot mind a párizsi, mind a trianoni béke- szerződések. De egyesítés és egymásra találás az Európai Unión belül képzelhető csak el, amikor gyakorlatilag csak formaiak lesznek a határok. Ezért szorgalmazzuk azt, hogy a szlovákokkal, a románokkal és másokkal is foglalkozzon az unió, hiszen létérdekünk, hogy ezek az országok is tagjai legyenek a NATO-nak és az Európai Uniónak.

Boross Péter:- A kérdés arra irányult, hogy mi történik akkor, amikor mi már bent leszünk az unióban, a szomszédos országok pedig még nem. Nos, az előmunkálatok megkezdődtek, hogy a határon túli magyarok sajátos közjogi státusba kerüljenek. Erre egyébként az unióban van már precedens. De az biztos, hogy nem járhat belépésünk a határainkon túli magyarok kirekesztésével, vagy olyan hátrányokkal, amelyeket már most előre panaszolnak. A magyar kormánynak ebben határozottnak kell lennie és tudatnia az uniós urakkal, hogy Magyarország határai és a magyarság nem azonos dolog. A nagyhatalmak számára is figyelmeztető a jugoszláviai történet, s bizonnyal megértést fognak tanúsítani az ilyen kérések kapcsán.

Pauska Zsolt:-Az európai belépő' előjátéka volt a NATO-tagság, amely szerencsétlen módon egybeesett Jugoszlávia bombázásával és a háborúban való részvételt követelte ki tőlünk. Boross Péter:-Mi tagadás, nem voltunk túl szerencsések. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy a tárgyalásokon nem részt vevők, a különböző belső információkat nem teljességgel ismerők mindig könnyebben mondanak véleményt. Én úgy hiszem, hogy a magyar kormány a sokféle körülményt figyelembe véve helyesen járt el és nem biztos, hogy okos volt a szocialista párt részéről az a magatartás, amit főleg az utolsó kanyarban tapasztalhattunk, amikor már majdnem vége volt mindannak a csúfságnak, ami Koszovói jellemezte. Bízzunk benne, hogy megkezdődhet az újjáépítés, s ebben centrumszerepet vállalhatunk.

Horn Gyula:- Szeretném én is leszögezni, hogy Magyarország helyt állt ebben a nehéz szituációban, s ez nem üres bók. Gyakorlatilag frontország voltunk a 77 napos bombázási időszakban, s a magyar kormány magatartására egyetlen kritikai megjegyzést sem tettek külföldi partnereink.

Másrészt azt se tessenek elfelejteni, hogy nem

most kezdődött a jugoszláviai válság, hanem 1991-ben, amikor elindult a szerbek támadása a horvátok, szlovének, bosnyákok ellen. Boross Péter megjegyzésére reflektálva pedig csak annyit mondanék, hogy nekünk, mint szomszédoknak nem szabad túllihegni a dolgot, s nem kell a bombázások intenzifikálását szorgalmazni, mint azt a miniszterelnök megtette. Más szóval: mértéktartó magatartásra van szükség, olyanra, amit az ügyben a Magyar Szocialista Párt képviselt. Végül helyeslem azt, amit Göncz Árpád köztársasági elnök megfogalmazott a minap, hogy Magyarországnak fontos szerepe lehet az újjáépítésben. Ehhez konkrét gazdasági érdekeink is fűződnek. Pauska Zsolt:-Mibe fog kerülni nekünk mindez? Vannak-e már számítások arra nézve, hogy egy ilyen háborút az egyes NATO országok milyen arányban finanszíroznak, kinek mennyit kell beraknia a közös kalapba? Horn Gyula:-Eddig több mint hétmilli- árd dollárba kerültek a bombázások. Ezt azok az országok fizetik, amelyek repülőket küldtek a harcba, amelyek légiereje részt vett háborúban. Létezik a NATO-nak egy közös költség- vetése, amihez nekünk is hozzá kell járulnunk, de szó sincs valamiféle drámai összegekről, hiszen ez a hozzájárulás az éves katonai kiadásaink két százaléka mindössze. És még valamire felhívnám a figyelmet: Magyarország árucsere forgalmának csupán egy százalékát vesztette el Koszovó miatt. Boross Péter:- Veszteségeink akkor csökkenthetők, ha jó diplomáciával és különféle technikai megoldásokkal is igyekszünk minél előbb bekapcsolódni a helyreállításba. Főképpen a dunai roncsok kiemelésében és azt követően a dunai szállításokban lehet fantázia. De arra a kérdésre is szeretnék válaszolni, hogy mibe kerül a NATO tagság. Sokkal olcsóbb, mintha saját magunknak kéne egy ütőképes, az országot megvédeni képes hadsereget fölállítani.

Pauska Zsolt:- Más: azaz jöjjünk kicsit közelebb. Pécs vezetése és polgármestere az elmúlt két választási periódusban és a jelenlegiben is más pártszíneket képviselt-képvisel, mint az ország kormánya. Jelenthet-e egy

rendszerváltás történetében, hogy megpróbálnak egyesek a kormánykörökben pártszínek alapján különbséget tenni ön- kormányzatok és települések között. Tessék csak emlékezni: ezt már Torgyán Jóska is meghirdette Szabolcsban. Nagyon szeretném, ha ez nem válna kormányzati gyakorlattá, mert ennek az ég világon semmi köze a demokráciához.

Pauska Zsolt:-A régiók ügyércíl is szeretném kikérni véleményüket. Sokan attól tartanak itt, Pécsett, hogy a közel százezer fővel kisebb lélekszámú Kaposvár azért kerülhet majd központi pozícióba, mert kormánykörökhöz közeli, fideszes polgár- mestere van.

Boross Péter:- A magyar közigazgatás évszázadok óta kialakult rendszeréhez alapvetően nem szabad hozzányúlni, így a megye-keretekhez sem. Nálunk körülbelül három megye lakossága ad ki egy régiót, s a régió csak fejlesztési célú tömörülést jelenthet, mivel így nagyobb az esély az EU-támogatások megszerzésére. Hogy hol legyen a dél-duTöbb tízezren látogattak ki a nap folyamán a Széchenyi térre: a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökeinek vitájára is legalább ötezren voltak kíváncsiak fotó: Tóth Lászlóellenzéki városvezetés hátrányt a település fejlődését illétően? Boross Péter:- Azt, hogy a helyzet hátrányos-e, a pécsiek jobban tudják, s a három cikluson keresztül levonhatták a következtetéseket. Végül is az ő dolguk, hogy kit választanak, de szerintem - lehet, hogy kockázatos amit mondok -, az elmúlt ciklusban szerencsésebb volt a polgármester választásuk. Statisztikám nincs, de azt tudom, hogy amikor 1990 és 1994 között belügyminiszter voltam, a magam részéről nem engedtem ilyen megkülönböztetést. Akkor inkább az volt a jellemző, hogy az önkormányzatok a lehetőségeken felül kaptak költségvetési juttatásokat. Másrészt a jelenlegi ciklusban sem éreztem, hogy pártszínekhez kötődött volna a támogatások rendszere.

Horn Gyula:- Először is köszönetét mondanék a pécsieknek, hogy Toller Lászlót választották polgármesterüknek. Hosszú évek óta ismerem őt és ennek alapján kimondhatom, hogy jól döntöttek. Másrészt ahogyan Boross Péter kollégám mondotta, 1990 és 1998 között nemigen érezhették semmiféle megkülönböztetést az önkormányzatok, csupán a köztársasági megbízott intézményét sérelmeztem, ahol bizony mindenkinek maga felé hajlott a keze. Tavasz óta azonban megváltozni látszik a helyzet. Első ízben fordul elő a

nántúli régió központja? Én, aki törzs somogyi vagyok, Kaposvárott érettségiztem, azt válaszolhatom, hogy egyrészt nem létkérdés, hogy ez a központ megyeszékhely legyen, hiszen lehet centrális elhelyezkedésű is. De ha megszavaztatnának, mégiscsak Pécsre voksolnék. Horn Gyula:- Én sem tudom elfogadni azt, ha megpróbálnak városokat egymással szembeállítani. Az elmaradt négyes metró építésekor a vidéket és Budapestet állították egymással szembe, de nem mondta ki senki, hogy azt a metrót több vidéki vette volna igénybe, mint pesti, hiszen pályaudvarokat kötött volna ösz- sze. Mint egykori somogyi képviselőnek is ki kell mondanom, hogy Pécs többre képes, mint a somogyi megyeszékhely, bár ne feledjék, a döntés azon múlik, hogy ki mit tud majd lerakni az asztalra.

Pauska Zsolt:- Tekintsünk vissza a közelmúltra. Miért alakult úgy a választás 1998-ban, ahogyan alakult? Minden közvélemény-kutató azt jelezte, hogy az MSZP a biztos befutó, s végül a Fidesz alakíthatott formányt.

Horn Gyula:- Több oka volt vereségünknek, bár a vereség viszonylagos, hiszen az MSZP kapta valójában a legtöbb szavazatot, ami nagyon biztató a következő választás szempontjából. Például ha hetvenkét kisgazda képviselő nem lép vissza, akkor

simán nyerünk. Másrészt ne feledjük, hogy a tavalyi kampányban mennyi igaztalan rágalom és hazugság hangzott el ellenünk - hogy megadóztatjuk a nyugdíjakat, kamatadót vezetünk be stb. -, mi viszont soha senkit nem rágalmaztunk meg. És egyben részvétem Boross Péter számára, akinek nincs könnyű dolga, hiszen illene megvédenie a Fidesz-kormány- zat egy évét. Hovatovább nincs hét botrány nélkül. De az a legszomorúbb, ami a gazdaságban végbe megy. Számomra elfogadhatatlan lenne, ha az ország ismét visszakerülne az adósságcsapdába, hiszen óriási áldozatok árán sikerült onnan kikerülve a gazdaságot rendbe tennünk.

Boross Péter:- Szerintem a választás tanulsága az, hogyha a mérsékelt jobboldal összefog, megnyeri a 2002-es választásokat is. Hitem, reményem és meggyőződésem szerint erre kerül majd sor. Másrészt az sem szerencsés, ha rágalmazókra és rá- galmazottakra osztjuk fel az országot. Ne szenvedjünk memóriazavarban: kölcsönösen és vitézül folyt és folyik ma is ez a bajnoki meccs, olykor nagyon silány és idétlen módon. Az ország gazdaságát ne féltsük, a kormányzati ciklus négy évből áll, s ennyi kell arra, hogy egy kormányzatot minősítsünk.

Horn Gyula urat szeretném emlékeztetni, az MSZP első évére, bizonyos csomagokra.

Horn Gyula:- Amit meg-’ tettünk, meg kellett tennünk a saját népszerűségünk árán is. Még a külföld is elismerte, hogy ezen intézkedések nélkül nem vehetett volna át Olyan szép örökséget a Fidesz- kormány, mint azt tette. Nekünk tízmilliók elköltésén gondolkoznunk kellett, ők milliár- dokat oszthatnak szét.

Boross Péter:- Szeretnék mindenkit megnyugtatni, Horn Gyulát elég régóta ismerem és beszélő viszonyban vagyunk. Éppen ezért megnyugtathatom: olyan intézkedésekre semmiféleképpen nem lesz szükség mostanában, mint a Bokros-csomag volt, s amelynek alkotmányellenes részei - túl a megszorításokon - feleslegesen borzolták az idegeinket. Érdemes volna egyébként erről egy külön vitát folytatni, mert megérné.

Horn Gyula:- Állok elébe. Kérjük meg a főszerkesztő urat, szervezze meg.

Pauska Zsolt:- Elünk majd a lehetőséggel és szavukon fogjuk az urakat. De folytatva a belpolitikai kérdéseket, érdekelne a véleményük a Lockheed-levélbotrány- ról és a megfigyelési ügy red. Horn Gyula:-Nemcsak otrombaság, hanem dilettáns dolog is volt. Hozzáértő ember ilyet nem csinál. Egyetlen „eredménye”, hogy tucatjával megjelentek nálunk is olyanok, akik magukat szenátornak hívják. A Lockheed egyébként komoly beruházó Magyarországon, s főleg azért nem jó az ilyen botrány, mert elbizonytalanítja a külhoni befektetőket. De szóljunk a

megfigyelési ügyről is. Kérdem én: ki az ördög kíváncsi arra, hogy merre mennek és mit csinálnak a fideszes politikusok? A megfigyelési ügy nem más, mint blöff, s szeretném ha kiállna a miniszterelnök úr és elnézést kéme mindenkitől, mondván, engem félre tájékoztattak.

Boross Péter:-Ez az a kérdéskör, amivel nem szívesen foglalkozom. Tökéletesen egyet értek, hogy a levélügy nagyon dilettánsra sikeredett, s két államtitkár állásába is került.

Pauska Zsolt:- A következő nagy kérdése a magyar belpolitikának, hogy kinek adja majd át a székét Göncz Árpád köztársasági elnök. Még minden nyílt: lehet közvetett és közvetlen - népszavazás útján való - választás is. Önök kit látnának szívesen e poszton és a választás melyik verzióját támogatják?

Hóm Gyula:- Nagyon jó lenne, ha mielőbb döntene az alkotmánybíróság és megnyílna a közvetlen választás módja. Mi ezt szeretnénk. Mert, ha nem közvetlen választásra kerül sor, akkor megvan az a valós veszély, hogy parlamenti politikai alku eredményeként töltsék be ezt a posztot. És akkor még a Torgyán Jóska is befuthat. Azért mindennek van határa: én nem akarok lesütött szemmel járni. Hogy kit látnék a poszton? Hát őt nem\ Legyen a jelölt 50-60 éves, jól szituált, értelmes és természetesen baloldali. Akit Európában is elfogadnak, aki ismeri és gyakorolja az európai politikai kultúrát. Göncz Árpádról pedig csak elismeréssel tudok szólni. Különösen akkor mutatta meg rátermettségét, amikor a magyar demokratikus rendszert bizonyos veszélyek fenyegették és volt bátorsága ahhoz, hogy ezeket megakadályozza.

Boross Péter:- Amennyiben a nép akarja választani a köztársasági elnököt, azt helyeselni tudom. Egyet értek vele. Kár lenne most - és nem is szabad - bárkiről, szóba jöhető személyekről beszélni. Lehet ironizálni Torgyán Józseffel is, de e pillanatban még nincs köztársasági elnök-jelöltje a koalíciónak. Ezt illene tudomásul venni. Göncz Árpádról, mint funkcióban lévő köztársasági elnökről a véleményem nem ennyire kedvező, demokrácia megőrző munkásságát bizonyos alkotmánysértő momentumok is jellemezték, eleinte megannyi konfliktussal. Elismerem, hogy később a következő ciklus kormánya és Göncz Árpád között nagyon jó viszony alakult ki, de én most az értékelésébe nem kívánok belebonyolódni.

Pauska Zsolt:-Engedjenek meg egy személyes kérdést a beszélgetés végén. Hogyan tervezik saját jövőjüket? A következő választás után milyen minőségben látnánk Önöket egy hasonló, Napló Nap-i beszélgetésen? Boross Péter:

Ha olyan fiatal lennék, mint a mellettem ülő úr (Horn Gyula), akkor sokféle elképzelésről adhatnék számot. De úgy érzem, hogy aktív politikai pályafutásom időben már nagyon behatárolt. Elszálltak az évek. Horn Gyula:-Én az elkövetkező napokban és hónapokban azon dolgozom, hogy győzelemre vezessük a szocialistákat. Lehet, hogy kissé hangzatos, de a politika erről is szól. S ha 2002-ben újra mi kerülünk hatalomra, akkor én nyugodtan alszom és még ébren is nyugodt vagyok.

Kozma Ferenc