Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-15 / 162. szám
1999. június 15., kedd HÁTTÉR - RIPORT jm iictcuiK oldal ílENÜSZER VÁLTÁS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 f ipppppippappMHPPPMPBaBaBPHPapppppaBPipppppaBapaappppBaappMappPiPBMpappPi 5. rész Koltai: „Szezon végén mentem el kabinosnak” 1988. december 17-én meglehetősen forró hangulatú városi pártértekezlet volt a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában. A tisztújítás hatalmas meglepetést hozott, a városi első titkárrá Koltai Dénesi, a Janus Pannonius Tudományegyetem 41 éves docensét választották. Koltait a párt reformszárnyához tartozóként emlegették, előzetesen ráadásul nem kapott jelölést. Megválasztása utáni nyilatkozatában az újdonsült első titkár megjegyezte: tart a visszarendeződéstől. Alig több, mint egy hónap múlva Pozsgay Imre a rádió 168 óra című műsorában az 1956-os eseményeket népfelkelésnek minősíti... Részletek egy jegyzőkönyvből Az alábbiakban az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának 1989. február 10-én készült jegyzőkönyvéből idézünk. A téma: a Pozsgay-nyilatkozat. A nevek közlését mellőzzük. X. : „Ezt megelőzően részt vettem az Akadémia utcai pártszékház mozitermében Kádár János elvtárs tájékoztatóján, ahol elhangzott, hogy a pártnak már mindenét lefoglalták, a pártnak már semmi pénze sincs. A tisztelt Pozsgay úr ezekről a dolgokról nem tud? Ezek a dokumentumokban nem szerepelnek? Pozsgay űr is pártfunkcionárius volt, vezető beosztásban dolgozott a pártközpontban, agitált a párt politikája mellett, ami alapján előléptették. Most egyszerűen pálfordulat történt az ő agyában, vagy pedig politikai szélhámosságról van szó? Láthatóan a párt megosztására törekszik.” Y. : „Mester Ákos ezt a riportot Pozsgay elvtárssal a MUOSZ közgyűlésén vette fel. Komoly aggályai lehetnek az embernek amiatt, hogy egy ellentétes vágással lett az anyag ilyenné - mint ahogy ez megtörtént Andics Jenő és Sugár András esetében.” W.: „Lukács György mindig azt képviselte, hogy 1956-ban népfelkelés volt, s a felkelés indifferens, nincs se pozitív, se negatív előjele. Az tény, hogy felkeléssel indult, de az is tény, hogy utána mássá mérgesedett. Pozsgay Imre Lukács György felkelés-minősítéséhez a népi jelzőt tette hozzá, és nem biztos, hogy ez oda illik. Nem szabad megengedni, hogy az indulat vezesse a gondolatot. Miután pontos információval nem bírunk, elhamarkodottan ne ítéljünk. Ne hozzon a végrehajtó bizottság se olyan döntést, hogy helyesli, se olyat, hogy elhatárolja magát tőle.” Z.: „Ilyen bonyolult kérdéskört, mint 1956, a történelemre hivatkozva, az időtényezőt nem számítva leegyszerűsítve nem szabad közelíteni. A párt elkezdte a szembenézést a múlttal, mely fájdalommal jár, és még több fájdalommal kell számolni akkor is, ha néhány dolgot ellenünkre, tudtunk nélkül tettek. Mint ennek a pártnak a tagjai nem mondhatjuk azt, hogy mi a múltból nem vállalhatjuk fel azt, ami nehezíti a dolgunkat, ami próbára tesz, megméret bennünket. És ha e megméretés után Baranya 27 ezres párttagságából néhány ezerrel kevesebben leszünk, nem lesz mindegy, hogy kikkel.” Egyéniségek, vagy inkább politikai irányzatok küzdelme volt, véleménye szerint, a személyi kérdések körüli huzavona? ,-Úgy érzem, hogy irányzatok harcáról volt szó. Én magam eltökélten reformpárti vagyok, és félek a visszarendeződéstől. Most az a legfontosabb, hogy azzal a megtisztelő bizalommal, amellyel megválasztottak, jól sáfárkodjak. Vállalkozónak kell lenni! Ki kell próbálni mindazt az erőt, tapasztalatot, tudást, kapcsolatteremtési képességet, toleranciát, ami az emberben van, illetve azokat az értékeket, amelyek számomra is értékek, és amelyek szerint eddig is éltem.” A fenti villáminterjút a megválasztása utáni órákban készítette a Dunántúli Napló dr. Koltai Dénessel (képünkön), a Pécsi Városi Pártbizottság újdonsült első titkárával. Válaszának második felét ma - az elmúlt tíz évre visszatekintve - akár saját jövőképeként is értelmezhetjük, hiszen Koltai ma az egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás-fejlesztési Intézetének igazgatója. A kiválóan prosperáló vállalkozást - amely az egyetem egyik legféltettebb kincse - ő építette föl.-Hogyan értékeli ma a tíz évvel ezelőtt történteket?- Tulajdonképpen nem akartam mindenáron első titkár lenni. Mai szóval élve nem lobbiztam azért, hogy engem válasszanak meg. A felszólalásom azonban - úgy látszik - akkora hatással volt a küldöttekre, hogy végül engem választottak meg első titkárnak.- Miért vállalta el? Nem lehetett már akkor látni, hogy vége lesz az egypártrendszer- nek, hogy ez a biztos bukás?- Hittem abban, hogy a párt megújítható, hogy megvalósítható a demokratikus szocializmus. Annak idején még nem többpártrendszerről beszéltünk, hanem pluralizmusról. Hittem, hogy van perspektíva, hogy érdemes elvállalni a feladatot. Persze voltak olyanok, akik azt mondták, meg vagyok bolondulva, mert szezon végén megyek el kabinosnak. Utólag könnyű okosnak lenni, de igazuk volt.-A helyi események állandóan az országos történéseket követték. Mit lehetett tenni a párt megmentése érdekében városi első titkárként?- Szinte semmit. Az, hogy a rendszernek vége lesz, ráadásul nem is nálunk dőlt el, szinte mindenről az amerikaiak és a szovjetek állapodtak meg. A városi pártbizottságon csak azt láttuk, hogy mennyien lépnek ki a szervezetből. Napról napra kevesebben lettünk. Igaz, akkor úgy gondoltam, ez nem baj, ezzel tisztul meg a párt. Azok maradnak, akik valóban tenni akarnak a jövőért.- Mit tudott az ellenzékről? Megvolt az információs bázis?- Naprakészek voltunk, rendszeresen kaptuk a jelentéseket. Pontosan tudtuk, hogy ki dolgozik a másik pártnak, és az információkért cserébe mi adtunk információkat. Bejött hozzám egy fiatalember, és elmondta, mire készül - mondjuk - az MDF. Én pedig elmondtam, hogy mire készülünk mi. Ma ez furcsának tűnik, de akkor így volt természetes.-Még akkor is, amikor eldőlt, hogy választások lesznek, szentül meg volt győződve arról, hogy a korábbi párttagok mindegyike legalább két-három szavazatot jelent majd, és a szocialisták biztosan nyernek.- Ebben is tévedtem. Azt hiszem, eléggé naiv voltam, ezért is nem maradtam politikus. Nem vagyok ilyen alkat.- Előfordult már, hogy a múltja miatt piszkálták. A mai napig is őrizgeti a dokumentumokat, az újságcikkeket, a nyilatkozatokat. Van olyan, amit ma már nem vállalna ?-Nincs. Semmi olyat nem tettem vagy mondtam, amit ma ne tudnék vállalni. 1989. január 28., szombat. A rádió 168 óra című műsorában - miközben Grósz Károly, az MSZMP főtitkára épp a svájci Davosban tartózkodik - Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja egy készülő tanulmányból idézve bejelenti: az 1956-os eseményeket népfelkelésként kell értékelni. Ez az első olyan eset, hogy a párt vezetői közül valaki megkérdőjelezi az ellenforradalom minősítést. Pozsgay azt is kijelenti, szükséges lenne átértékelni Nagy Imre egykori miniszterelnök megítélését is. A nyilatkozat óriási visszhangra lel. Sokan amiatt támadják Pozsgayt, hogy bejelentését épp akkorra időzítette, amikor Grósz nem volt Magyarországon - a főtitkár egyébként emlékezetes, repülőgépen adott interjúban válaszol a nyilatkozatra. A párttagság elbizonytalanodik. Az ügynek megyénkben is van folytatása. A következő hét szerdáján „A felelősségről” címmel az MSZMP Pécsi Városi Bizottságának négy titkára aláírásával kvázi válaszcikk jelenik meg. Az írást a mai napig sokan felemlegetik. A párt megyei bizottságának tagjai egy hét múlva hosszasan vitatkoznak Pozsgay kijelentéséről. A zavar egyértelmű, a vélemények ellentmondásosak. Ezt a tényt Koltai Dénes is megerősíti. Á helyzetet valóban tisztázni kellett, a tagság zavart volt. Az egykori első titkár viszont ma azt mondja, a Dunántúli Naplóban megjelent, elhí- resült levelet sohasem írta alá, azt csupán megjelenése napján olvasta először. „Még működött az agitprop” - magyarázza értetlenkedésünkre. Koltai nem látta értelmét, hogy tiltakozzon a levél ellen. Ráadásul az írás egyik fő gondolatával maga is egyetért - nevezetesen, hogy Pozsgay politikai tőkét kovácsolt egy olyan tudományos anyagból, amelynek születéséhez semmi köze nem volt, csupán pozíciója miatt ismerhette azt. Koltai a február 10-ei megyei pártbizottsági ülésen többek között a következőket mondta. „A 18 év alatt, amióta a párt tagja vagyok, igazából nem történt meg mindig egy- egy korábbi időszak kritikai elemzése. Egyre több megoldatlan feladat van, és ezt visszük magunkkal. Egyszer akkora lesz a teher, hogy össze fogunk alatta roskadni. Könnyíteni kell a párt terhét ahhoz, hogy menetelni tudjon. Ez a kritikai fel nem dolgozása a múltunknak, vagy legújabbkori történelmünknek - párttörténelmünknek - odáig vezetett, hogy ma szegény maradt a mozgalom. ” Lendvai Dávid (A sorozat következő, szombati részében dr. Ormos Máriával, a JPTE egykori rektorával, a Központi Bizottság Baranya megyei tagjával beszélgetünk.) A felelősségről Pozsgay Imre nyilatkozata alaposan felkavarta a közvéleményt. Mindenki vitatkozik, érvel, értékel, a többség tiltakozik. Mi is történt valójában? Nem több és nem is kevesebb annál, hogy a párt egyik vezető személyisége nyilatkozatában az általa vezetett munkabizottság ülése után, a készülő - de nem véglegesített - tudományos értékelésből kiragadott egy elemet. Fontos elem, de részelem. Ez - a Központi Bizottság által kiküldött munkabizottság ugyanis az elmúlt négy évtized politikai tanulságait elemzi. A készülő anyagot a Központi Bizottság fogja először megvitatni, és jóváhagyása után megjelentetik a Társadalmi Szemle márciusi számában. Ezzel az érdeklődők - párttagok és párton- kívüliek - legszélesebb köre számára lehetőség nyílik a dokumentum megvitatására és kiegészítésére. Forradalom? Ellenforradalom? Felkelés vagy népfelkelés? Nehéz elvonatkoztatni a tanultaktól, az eddig e témakörből nyilvánosságra hozott dokumentumoktól, az átélt élményektől, az érzelmektől. Kell róla beszélni. De nem így. A politikai reformfolyamat felgyorsult tempóját a társadalom jelentős része ugyanis már ma sem tudja teljes egészében követni. Sok új, tartalmilag még nem kellően tisztázott fogalom került be a politikai szóhasználatba. Ezért is szerencsétlen egy négy évtizedet elemző munka folyamatából egyetlen, új minőséget, részelemet szövegkörnyezetéből kiragadni akkor, amikor az egész anyag csak hónapok múlva lesz hozzáférhető a társadalom számára. Egyetértünk a pártfőtitkár és a miniszterelnök higgadt értékelésével és érvelésével. Egy tudományos elemző, feltáró munka hozhat új eredményeket, feltárhat új összefüggéseket. A tudományos értékelés politikai konzekvenciáit azonban széles vita alapján politikai testület vonja le! A nyilatkozat által felkavart indulatok közepette megnövekedett a párt vezetésének és tagságának felelőssége. Ä folyamatok politikai megítélése és befolyásolása higgadtságot, türelmet követel, bármennyire nehéz is az egyéni érzelmeket korlátok közé szorítani. Lehet és legyen véleményünk a történtekről, de csak a teljes dokumentum ismeretében alakítsuk ki egyénileg végleges álláspontunkat. Egy ember elhamarkodott mondata nem lehet önmagában indoka a pártba, a pártvezetésbe vetett bizalom megingásának. Ez egy ember egyéni felelőssége. A párttagság felelőssége viszont az elhangzott nyilatkozatok ismerete, az események higgadt értékelése, a viták demokratikus mederben tartása. És ma ez sem kevés. Koltai Dénes, Kisbán Gábor, Szelestey György, Varga Jenő, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkárai (Dunántúli Napló, 1989. február 2., csütörtök) í hetedik oldal holnap Riport Boross kontra Horn - a szombati Napló Napon. Holnapi számunkban a szombati Napló Nap legérdekesebb beszélgetésének, a két egykori miniszterelnök vitájának teljes szövegét olvashatják. Portré „Volt, hogy jegyző úrnak szólítottak” Saját bevallása szerint már az általános iskolában elhatározta, hogy jogi egyetemre megy. Azt persze akkor még aligha sejtette, hogy városi köztisztviselőként a közigazgatás kevéssé látványos területén próbál majd szerencsét. Nem bánta meg.- Mindig erre vágyott?'- Kriminalisztikus akartam lenni, a diplomamunkám például írásszakértésről szól. De mindenütt azt mondták, ez nem nőnek való szakma.- Apja rendőr volt, ráadásul bűnügy es. Csak nem „hordta haza” a munkát?-Nem, de nagyon keveset láttuk. A keménységet viszont tőle örököltem.-Rögtön a gyámügyön kezdett. Hogy bírta?- Nemegyszer előfordult, hogy késsel fenyegettek minket. Ennek ellenére nagyon szerettem csinálni.- Három év múlva mégis otthagyja.- Letettem a szakvizsgámat, és a Művelődési Osztályon jogtanácsost kerestek. Nyugalmasabb munkának bizonyult. Egy év múlva viszont visszamentem a VB-re, titkárságvezetőnek.-Haldoklik a tanács, amikor átvilágítják a hivatalt.- Bérezési Ferenccel és Ivancsics Imrével dolgozhattam. Kidolgoztunk egy korszerűsítési programot. Feleslegesen, sosem valósult meg.- Jött a cégtáblacsere. Nem piszkálták? Dr. Papp Judit 1958. július 2-án született Mohácson. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végez, majd egyből felveszik a jogi karra, ahol ’82-ben szerez diplomát. Az önkormányzati „szamárlétrát" a városi VB-hivatal gyámügyeseként kezdi. Tavaly nyár óta Pécs jegyzője. Elvált, gyermeke nincsen.- Nem. Sőt előbb titkárság- vezető, majd az önkormányzati iroda vezetője lettem.-Innen „ugrik” a jegyzői székbe, amely több kollégája alatt is inog.- Sajnos még nem mindenhol fogadják el, hogy a köz- tisztviselő pártsemleges. Úgyhogy ez nem egy biztos állás.- Mit köszönhetünk önnek?- Egyik első intézkedésként előírtam az illő öltözetet. Senki ne fogadja az ügyfeleket rövidnadrágban. Arra törekszem, hogy a hivatal valóban kiszolgáljon.- Nemes cél. Ezt a képviselők is értékelik?- Azt mindenestre már észreveszik, hogy új a jegyző. Korábban többször előfordult, hogy jegyző úrnak szólítottak.- Erre büszke is lehetne, végtére is imádja a focit. Jól megérthetik egymást a PMFC- elnök Toller Lászlóval...- Ezzel inkább csak cukkolni szoktam. Viszont - ha tehetem - a meccseken ott vagyok. Lendvai Dávid
