Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-02 / 149. szám

6 Dünántúli napló Politikai Vitafórum 1999. június 2., szerda Az MDNP V. Országos Küldöttgyűlésének nyilatkozata Jobbközép értékrend Az MDNP a magyar társada­lom egyre szélesebb körű pol­gárosodása érdekében politizál. Támogatja a jobbközép politi­kai erők és szellemi mozgal­mak összefogását. Parlamenten kívüli pártként a polgári kor­mány programjának megvalósí­tását tagságának és értékes tá­mogatói rétegeinek bevonásá­val kívánja előmozdítani: szak­értőkkel, tanáccsal és segítő kri­tikával. A választások óta eltelt egy év természetesen nem elegendő ahhoz, hogy átfogó képet al­kossunk a polgári koalíció tel­jesítményéről. Nagyra értékel­jük a családok és a továbbta­nuló ifjúság helyzetének javítá­sát, a balkáni konfliktussal kap­csolatban tanúsított következe­tes kormányzati magatartást, a nemzeti érdek megfontolt érvé­nyesítését az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon. Az ország szociális és politi­kai viszonyainak ismeretében azonban úgy látjuk, hogy a ma­gyar társadalom mélyrétegei­ben változatlanul bizonytalan­ság és bizalmatlanság uralko­dik. Még nem történtek meg azok a határozott lépések, ame­lyek mérsékelnék a magyar tár­sadalom szociális és földrajzi értelemben vett kettészakadá­sát. A vállalkozások felvirágoz­tatásáról sok szó esik, de hiá­nyoljuk a cselekvést. Aggoda­lomra ad okot a koncepciótla­nul irányított mezőgazdaság ál­Paktumok, pártok, vádak, érvek, időhúzás Szervezetünk - a Szociálde­mokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) - kezdeményezése a köztársasági elnök közvetlen a nép általi megválasztására irá­nyul. Az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) eljuttatott aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítésre került, szerveze­tünk zöld utat kapott kezde­ményezése kibontakoztatásá­hoz. A 72 órás kifogásbenyúj­tás jogával azonban többen is éltek, ami a SZIM-et - termé­szetesen - nem érte váratlanul, viszont demokratikus alapel­vek mentén nyugvó politikai szépérzékünket annál inkább zavarja. Új generációs balolda- liságunkból fakadó, jobbító szándékunk ellenére akciónk nem várt irányokba kezdett el­folyni. Alkotmányos zűrzavar­ról, pártokról, jogi és alkotmá­nyos csűrés-csavarásról, poli­tikai hazardírozásról próbálják „beszéltetni” mozgalmunk ak­cióját. Szervezetünk nem tudja el­fogadni azt a politikai kultúrát, amely igyekszik fák mögé rej­teni az erdőt. Kezdeményező szervezetként folyamatosan háttérbe szorulva, „nagypoliti­kai” és pártérdekek előtérbe kerülésének lehettünk és lehe­tünk tanúi, amelyek vélemé­nyünk szerint megzavarják a közvéleményt, szervezetünk­ről és az akciónk céljáról kia­lakuló képet pedig nagyban torzíthatják. A SZIM - politikai kultúrá­jából adódóan - türelemmel és PÁRTHÍREK A MIÉP trianoni megemléke­zést tart június 3-án, csütörtö­kön Szentlőrincen a világhábo­rús emlékműnél 18.30-kor, jú­nius 4-én Szigetváron a világ- háborús emlékműnél 19 órakor. Indulás mindkét napon a Do- mus parkolóból. Jelentkezés és információ a 72/326-994-es te­lefonon. Pécs és Baranya nemzeti- konzervatív pártjai és szerveze­tei június 4-én, pénteken 17 órakor Pécsett a Széchenyi téren tartják a trianoni döntések elleni hagyományos tiltakozó nagygyűlésüket, amelyen részt vesznek: Bódy Péter, az MNTP tiszteletbeli elnöke, v. P. Faddy Othmár ferences rendi szerze­tes, Csajághy György zeneku­tató, tárogatóművész stb. Templomot és Iskolát. Le­zsák Sándor, az Országgyűlés Közoktatási Bizottságának el­nöke Villány Önkormányzata, a Haza és a Haladás Alapítvány és az MDF meghívására egész lapota. Nem változott még az a korábbi kormányzati felfogás, amely az egészségügy helyze­tének javításában csak költség- vetési terhet lát. Mindeközben a kormány ol­dal és az ellenzék közötti merev szembenállás rombolja a tíz évvel ezelőtt kialakított parla­mentáris intézményrendszer hi­telét. Sajnálatos, hogy a kis­szerű pártpolitikai taktikázás érdekében az ellenzék még a külpolitikai konszenzust is fel­mondta egy olyan időszakban, amikor erre a legnagyobb szük­ség volna. Az MDNP ezért nem tekint­heti lezártnak azt a nagyívű fo­lyamatot, amelyet tíz eszten­deje az akkori ellenzéki kerék­asztal mellett a magyar társada­lom felelősségteljes képviselői a rendszerváltoztatás program­jává rendeztek. A piacgazda­sági átmenet tíz esztendeje után az életminőség, a társadalmi szolidaritás gyengesége, a ma­gyar nemzet demográfiai és jó­léti állapota fontosabb felada­tokat ró a polgári erőkre, mint valaha. Annak érdekében, hogy a jobbközép értékrend társadalmi beágyazottsága és elfogadott­sága növekedjék, a Néppárt a kereszténydemokrata, konzer­vatív, nemzeti szabadelvű, pol­gári gondolkodású pártok köré­ben az együttműködésért dol­gozik. Ezen belül a keresztény­demokrata-konzervatív értéke­ket valló politikai erők - egy­más önállóságát és egyenjogú­ságát tiszteletben tartó, a lehető legszélesebb körre kiterjedő - szervezetszerű összefogásra van szükség. Valóban hatékony? bizakodva várja az Alkot­mánybíróság döntését, miköz­ben felkészült arra, hogy a kedvező döntés meghozatala után megkezdje a támogató aláírások összegyűjtését. Szervezetünk nem ún. „egy- akciós tüneményként” hatá­rozta meg magát, ezen téma csak egy a sok közül, amely szerencsésen felvitt minket a palettára. A SZIM határozott szándéka, hogy megteremti azt a politikai mozgalmat, amely eltalál az emberekhez, megte­remti a baloldal irányába ható bizalmat és harcot indít a bal­oldal megújulásáért. Független szociáldemokrata ifjúsági szervezetként erre két esélyt is látunk:- „múlt nélküli” balosok va­gyunk, akiknek még van ide­jük céljaik eléréséhez- 110 éve képviseli hazánkban mozgalmunk a szociáldemok­rácia - Nyugaton már kipróbált- eszmeiségét, amely eszmeiség világszervezetének ifjúsági ta­gozatához (JUSY) a SZIM is tel­jes tagsággal hozzátartozik. En­nek a kezdeményezésnek az el­indítójaként ennyit szerettünk volna hozzátenni az akciónk ál­tal „életre keltett” folyamatok­hoz, véleményekhez. A Szociál­demokrata Ifjúsági Mozgalom saját álláspontját minden - poli­tikai szépérzékéhez méltó - fó­rumon képes és hajlandó képvi­selni, hiszen szerintünk ez a leg­hatékonyabb formája annak, hogy a „fákból összeálljon az erdő.” napos programon vesz részt Villányban június 3-án, csütör­tökön. Lezsák Sándor délelőtt történelemórát tart a villányi felsőtagozatosoknak, délután 13.30-kor nyílt pedagógus fó­rumra várja Baranya pedagógu­sait, polgármestereit. Előadásá­nak címe: Templomot és_ isko­lát! Helyszín: Villány, Általá­nos Iskola, Baross u. 1/3. Minisiteri elismerések. A Magyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetsége (MEASZ) me­gyei szervezetének javaslatára - a megyei rendőrfőkapitány és a megyei kiegészítő pk. felterjesz­tésére - a belügyminiszter alez­redessé léptette elő Jeli Józsej ny. rendőrőmagyot. A honvé­delmi miniszter a Honvédele­mért kitüntető címet adomá­nyozta Felcser Lászlónak, a Honvéd Hagyományőrző Egye­sület elnökének és Donkó Józsej volt katonai ellenállónak. A ki­tüntetéseket a honvédség buda­pesti művelődési házában vették át a 20-i központi ünnepségen. Rendszerváltásunk gazdasági kulcsjelszava a „hatékonyság” volt. Ennek jegyében történt a piacgazdaság kialakítása, az ál­lami vagyon privatizálása, bankrendszer létrehozása, a külföldi „működő tőke” bevo­nása, a monetáris pénzügyi po­litika, jogállam hirdetése stb. A gazdasági hatékonyság mutatói vállalati szinten a nye­reség, makró szinten pedig az egész nemzetgazdaság eredmé­nyessége. Hivatalos magyará­zatok szerint a sikeres vállala­tok nyeresége és vagyona egyre nő, a magyar GDP egyike a legmagasabbaknak térségünk­ben, az infláció is jelentősen mérséklődik. Csakhogy a tények szerint a vállalati eredményesség, a nagy nyereség- és vagyonnövekedés, nem a kiváló gazdálkodás, ha­nem a gyors és olcsó privatizá­ció eredménye. „Nemzetgazdaságunk haté­konyságának” jellemzői való­jában: elvesztek a magyar gaz­daság belföldi és külföldi pia­cai, gyors és nagy mértékű a munkanélküliség, az infláció növekedése, csökkent a lakos­sági, többségét képező munka- vállalók, nyugdíjasok reáljöve­delme. A privatizáció jellemzője, hogy a jelentős állami vagyon eltűnésével egyidejűleg jelen­tősen nőtt az ország - ponto­sabban a lakosság - adósságál­lománya. Igaz, 90 és 98 között a kormány csökkentette a kül­földi adósságot, de akként, hogy ugyancsak a lakosságot terhelő belső adósságot 3000 milliárd forintról 7000 milli- árdra növelte. A költségesen kialakított bankrendszer csődöt mondott és csak sokszáz milli­árdos költségvetési juttatással lehetett megmenteni. A bejött 16 milliárd dol­láros működő tőke haté­konyságának tényei: az alapvető fon­tosságú élel­miszeripar-, energia-, ivó­víz-gazdálkodás, gyógyszeripár többségi tulajdonát szerezték meg. Öt évig adót nem fizet­nek, ugyanakkor a nyereséget korlátlanul vihetik ki. Jogállamiságunk hatékony­ságának tényei: a „dömping jogalkotás” a jogszabályok többféle értelmezéséhez veze­tett, nőtt a bűnözés és benne a súlyos cselekmények. A közteherviselés hatékony­ságának az a jellemzője, hogy a rendszerváltó kormányok a közterheket döntően nem a nagy vagyonú és jövedelmű ré­tegre terhelik, mert nyilvánva­lóan azok „láthatatlanok és megfoghatatlanok” a kormá­nyok részéről. Ugyanakkor vi­lágosak és megfoghatók a pri­vatizációból kisemmizett, bér­ből, nyugdíjból élők fillérei. Megdöbbentőek egy gazdasági szakértő által között tények: az 1999 évi 3500 milliárd Ft ösz- szegű költségvetésből 256 mil­liárd Ft-ot fizetnek a cégek ösz- szesen, 29 milliárd forintot a bankok és a biztosítók. A többi, a 3500 milliárd Ft kb. 70 %-a a lakosságot terheli. Az szja és az áfa pontosan megállapítható és behajtható. A tények szerint tehát a „gazdasági hatékonyság” gya­korlati érvényesülésében eddig döntően az eltúlzott egyéni ér­dek valósult meg a közérdek kárára, nemcsak vállalati, ha­nem nemzetgazdasági szinten is. Dr. Vejkey Kálmán Felülvizsgálatot! ízlelgetjük a szót: Trianon. A fiatalabb generáció számára valószínűleg nem jelent töb­bet a történelemkönyvek egy­két megtanulandó oldalánál. Szüleik számára talán még ennyit sem mond. A nagyszü­lők közül azonban sokaknak még ma is könny szökik a szemébe, vagy keze ökölbe szorul a tehetetlenségtől. Mi is történt 79 évvel ez­előtt, 1920. június 4-én a Pá­rizs melletti Trianon palotá­ban? A világháborúból győz­tesen kikerülő hatalmak kép­viselői ekkor írták, íratták alá a Magyarország sorsát meg­pecsételő békediktátumot. Ennek következtében Ma­gyarország elveszítette há­ború előtti területének 71,7 százalékát (230 ezer négyzet- kilométer), valamint lakossá­gának 63,3 százalékát (13 millió fő!). Több mint 3 mil­lió magyar és további 5 millió más nemzetiségű (horvát, szlovák, német) került idegen - tehát nem saját nemzeti ál­lama - uralma alá. Magyarországot „bűnös nemzetnek” nyilvánították és felelőssé tették a háború ki­robbanásáért és a keletkezett károkért. Nem törődtek az ér­vekkel, hogy Magyarország az Osztrák-Magyar Monar­chia részeként nem folytatha­tott önálló külpolitikát. Azzal sem, hogy ameddig lehetett ellenálltunk a háborús nyo­másnak. Nem számított az 1000 éves államiságunk, mint ahogy az sem, hogy 150 éven át mi védtük meg Nyugat-Eu- rópát a töröktől. Óriási terü­letről és emberek millióinak sorsáról döntöttek anélkül, hogy az érintettek véleményét meghallgatták volna. Jellemző a „művelt” Nyu­gatra - amely ma is gyakran kioktat minket -, hogy a tár­gyalásra érkezett magyar de- légáfciót lényegében fogság­ban (!) tartották, miközben a „felelős” diplomaták azt se tudták, hol van Erdély, amit a románok annyira szerettek volna megkapni. Tagadhatat­lanul tény: a nemzeti tragédi­ánkhoz a nyugati politikuso­kon kívül jelentősen hozzájá­rult a környező népek veze­tőinek aktivitása és arcátlan­sága is, valamint az a körül­mény, hogy Magyarországon 1919 tavaszán kommunista hatalomátvétel történt, amely nemcsak példátlan szenvedést zúdított a magyar népre, de előre vetítette a bolsevizmus elterjedésének veszélyét is. A 30-as évek második fe­lében történtek lépések az igazságtalan béke felülvizsgá­latára. Ezek azonban áldoza­tául estek a második világhá­borút lezáró 1947-es párizsi békének, amelynek során Magyarországot tovább cson­kították. Miért írtuk le mindezt? Azért, mert a versailles-i, pá­rizsi „békemű” végleg meg­bukott. Németország egye­sült, a Szovjetunió darabokra hullott. Csehszlovákia szét­vált. Az egykori Jugoszlávia pedig rettentő pusztulással és öldökléssel 9 éve agonizál. A megszállt területek magyar­ságának jogait lábbal tiporják. Nem segít ezen sem az Antall József által elkezdett, Horn Gyula által folytatott alap­szerződés-politika, sem az RMDSZ megalkuvó vezetői­nek román kormányba való belépése. Ugyanígy semmit sem fog érni, ha ismét tárgya­lóasztalhoz kényszerítik Mi- losevicset, aki egyetlen szer­ződést sem tartott be! Hogy lehet az, hogy míg minden népnek (albán, szlo­vák, román stb.) lehetnek ér­dekei, addig nekünk hallgat­nunk kell?! Hogy lehet, hogy míg afrikai törzsekért jajong a világsajtó, addig szó sem esik az Európa közepén elszakítot- tan élő több mint 3 milliónyi magyarról?! Hogy lehet az, hogy ha valaki e vérlázító igazságtalanság ellen szólni mer, az rögtön irredenta és soviniszta?! Értsük meg, amíg a trianoni rendszer működik, soha nem lesz béke! Ezért jo­gunk és kötelességünk is fel­emelni a szavunkat, felhíva a világ figyelmét arra: nemcsak összeurópai érdek a határkér­dés tisztességes rendezése, de becsületbeli ügy is! MIÉP Szavazni kell Pokol Béla (FKGP) kedden önálló indítványt nyújtott be, amelynek értelmében annak a képviselőnek, aki jelen van a par-1 lament plenáris ülésén, de nem szavaz, levonnák havi juttatása 10 százalékát. Az alkotmányügyi bizottság elnöke az Országgyűlés házsza­bályát kívánja indítványával megváltoztatni. Pokol Béla indo­kai között szerepel, hogy a törvényhozás működőképessége a szavazásban való részvétel tömeges elkerülésével hosszabb tá­von nem biztosítható, a határozatképesség hiánya miatti üléski esések pedig nagymértékben rontják az Országgyűlés tekintélyét. Amikor a mostani kormányzat prominensei a nyugdíjak apasztásával elvont 50 milliárd forint nyilvánvalóságát tavaly ősszel indokolták, s közben ar­ról győzködtek minket, hogy a kilenc százalékkal csökkentett nyugdíjemelés, vagyis a kilá­tásba helyezett tizenegy száza­léknyi összeg vásárlóereje na­gyobb lesz a hatályos törvény­ben előírt húsz százalékánál, egyértelmű volt számomra, hogy az új országlók szellemi­leg leépült masszának tekintik a nyugdíjas társadalmat. Olyan kiskorúsított tömegnek, amelynek tagjai a számok és a tények ismertetésére, mérlege­lésére képtelenek. A nyugdíjemelés dolgában megrövidített, s miatta méltat­lankodó (tiltakozó aláírást is gyűjtő) idős polgárok az egyik helyi periodikában most arról tájékozódhattak, hogy a „Fi­Nyugdíjanomália desznek van országos nyugdí­jas stratégiája, aminek az a lé­nyege, hogy a korábbi rend­szerben jogtalanul megszerzett előjogok alapján fennálló jö­vedelemkülönbségek csökken­jenek a nyugdíjas társadalom minden szintjén, és a jövőben politikai színezetű különbsé­gek ne alakulhassanak ki”. Az olvasó pedig dilemmáz- hat: kacagjon vagy dühöngjön a klasszikus demagógia efféle megnyilvánulásán. Hiszen, ha a vonatkozó törvény által elő­írt 20 százalék emelés helyetti összegeket veszi figyelembe, az ellátmányra jogosult 18 ezer forint nyugdíjnál havi 100 Ft-1, 20 ezernél 500 Ft-1, 22 ezernél 900 Ft-1, 24 ezernél 1300 Ft-1, 26 ezernél 1700 Ft- 1, 28 ezernél 2100 Ft-1, 30 ezernél 2500 Ft-1, 32 ezernél 2880 Ft-1, 34 ezer forint nyug­díj esetében pedig havi 3060 forinttal kap kevesebbet kéz­hez. A nyugdíjasok 80 száza­léka (közel 2,5 millió állam­polgár) nem kapja meg a 20 százalékos emelést; tehát va­lamilyen összeggel mindegyi­kük megrövidül. így aztán jo­gos a kérdés: mindnyájan a ko­rábbi társadalmi rendszerben osztogatott „előjogok” függ­vényében szerezték ellátmá- .nyukat? Emlékszünk még az Antall- kabinetnek a szerzett jogokat semmibe vevő intézkedésére, jelesül a nyugdíjkurtítások dolgában az Országgyűléssel elfogadtatott 1991. évi XII. törvényre. A „megszerzett elő­jogok” ürügyén politikai meg­fontolásból eszközölt nyugdíj- csökkentéseket a legfőbb talá­ros testület utóbb alkotmányel­lenesnek minősítette, majd a nyugdíjának jogtalanul elvont hányadát minden illetékes visszakapta. Most pedig újabb demagógia a „jogtalanul meg­szerzett előjogok”-ról, meg „a politikai színezetű különbsé- gek”-ről. Úgy tűnik, a Fidesz-MPP nevében elkövetett cikk szer­zőjének a figyelmét elkerülte, hogy a nyugdíj olyan járulék- fizetéssel szerzett jog, amelyet az alkotmány értelmében kü­lönleges védelem illet meg. A nyugdíjkülönbségek pedig nem a politikával, hanem a munkában eltöltött évek szá­mával, a keresetek eltérő ösz- szegével, meg az utánuk fize­tett nyugdíjjárulék mértékével függnek össze. Dr. Südi Bertalan <

Next

/
Oldalképek
Tartalom