Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-09 / 156. szám
10 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. június 9., szerda Nem szabad kettétörni a várost A pécsi közgyűlés legutóbbi ülésén Meixner András, az MSZP városi elnöke a testület ülése elé rángatta a Pannon Volán Rt. vezérigazgatójának személyi ügyét. Ezen ügy apropóján minősíthetetlen hangnemben támadta az ország felelős vezetőinek személyzeti politikáját, azaz megpróbálta elvitatni hatáskörüket az állami szektorban történő személyi kinevezések területén. Önálló szelete volt felszólalásának az a rész, ahol a „dolgok helyi mozgatórugója”-ként két pécsi fideszes országgyűlési képviselőre célzott. Mivel Pécsről ketten vagyunk parlamenti képviselők, ezért könynyen kitalálható, hogy Mikes Éva képviselőtársamra és jómagámra gondolt. Ez akár megtisztelő is lehetne, de valójában szerepünk erős túlértékeléséről van szó. A legmeghökkentőbb azonban mégis az, amit beszéde végén fogalmaz meg. Ez nem más, mint az, hogy az ország felelős vezetőinek - a szocialistáknak nem tetsző - személyi döntései súlyos kihatással lesznek az önkormányzati szintű személyzeti politikára. Ez a minden mérlegelés nélküli, tudatos konfrontációra játszó gondolkodás végzetesen megmérgezheti a pécsi közéletet. Országos, parlamenti, vagy kormányzati szintű politikai kérdéseket egy helyi közösség, esetünkben a pécsi önkormányzat szintjén jelentkező ügyekkel összekötni több, mint hiba, ez ártani fog az egész városnak. Az országgyűlési választások elvesztése miatt helyi szinten bosszúért kiáltani, ez pedig az önkontroll teljes hiányát jelenti. Ezért, csak emlékeztetni szeretném a felszólalót, hogy miközben a Hom-Kuncze éra alatt például a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban szinte még a portást is leváltották, aközben Páva Zsolt a város fideszes polgármestere a több, mint kilencmilliárdos vagyont kezelő Pécsi Közüzemi Rt. élére kinevezte Soó László szocialista önkormányzati képviselőt, hogy a szocialisták is feladatot és felelősséget vállalhassanak a város működtetésében. A Pannon Volán Rt. vezér- igazgatójának személyi ügyére visszatérve pedig meg kell jegyezni, a szakma pontosan tudja, hogy Szirmai Csaba szocialista önkormányzati képviselő hogyan lett 1997 áprilisában a cég vezérigazgatója. Az ő munkaviszonyát az ÁPV Rt. rendes felmondással 1999. május 18-án megszüntette, és a vezérigazgatói állásra pályázatot írt ki. Viselkedjünk európai módon, azaz tiszteljük meg bizalmunkkal és türelmünkkel a pályázókat. Várjuk meg az eredményhirdetést, mielőtt véleményt mondanánk. Körömi Attila Fidesz-Magyar Polgári Párt Pécs városi elnök A magyar nemzeti kultúra védelmében Magyarként Magyarországon A Bocskai Szabadegyetemen Balassa Sándor zeneszerző osztotta meg velünk mélyértelmű gondolatait a magyar zene történetéről. A magyar népzene sem volt mentes a külső hatásoktól. Az egyházi zene és a környező nemzetek dalai egyaránt nyomot hagytak rajta, de mindig megőrizte sajátos jellegét. A magyar dal az elnémetesedés korában megbújt a kicsiny falvakban a dalkörökben, fonókban, pedig ez a dalkincs - amelynek az urbánus fejlődés csaknem megadta a kegyelemdöfést - többre volt érdemes. Bartók, Kodály elévülhetetlen érdeme, hogy az ősi gyökerű magyar dalt ismét fölemelte és számunkra is közkinccsé tette, Erkel pedig a népies műzenét vitte be az operaház falai közé. A nemzeti dalkincs elleni támadás persze napjainkban sem lanyhul, sőt egyre inkább tudatosabbá válik. Balassa Sándor a magyar zene történeti múltján végighaladva párhuzamok felmutatásával jutott el a „mai” zenefelfogásáig. A dallamos, élettel teli magyar és magyar gyökerű zene ellenpontozásaként a kozmopolita fölfogás avantgárd produktumának sikoltó-zörgő-hörgő kakofóniája töltötte be a termet. (Tudjuk, nem a szerzők tehetségtelenek, a mi „vájtfülűsé- günk” hagy némi kívánnivalót maga után.) Mint ahogy vélhetően a látásmódunkkal is baj van. Egy magabiztos, de a nemzettudatával sem éppen kitűnő párt szellemiségét hirdető hetilapban olvastam a VIII. Debreceni Tavaszi Tárlat ürügyén: (többször is, mert nem hittem a szememnek) „Nincs gulya, nincs paraszt”. .. „a képek végre az Alföld, a gulya, a Hortobágy, a ménes és a mucsajparaszt uralmát is legyőzték”. .. „Van viszont... Magvető triptichon zászlókkal., amely az avantgárd kollázs-montázs módszerét idéző vegyes technikával készült, felhasználva gyufát, papírzsebkendőt, noteszlapot, vagdosott újságcikket, még egy fotó papírtasakját is.” Hát ez az! Óhatatlanul Munkácsy, Than Mór, Barabás Miklós, Mednyászky László élet- és tájképeire asszociálok, pedig egyik sem lebeg, zörög és nem szaglik a Technokol Rapidtói. Megkérdezem: miért hiszik azt egyesek, hogy a nemzeti értékek sárba taposása a jövőbe vezető egyetlen üdvözítő úr? Vajon mit ad az őt érteni akaró embernek, amelyik rombol? Csak elvenni tud. Elveszi mindazt, amiért generációk sora ha kellett, az életét is adta. Elvesz egy nagyszerű érzést, a hazaszeretetet és egy sivár, elidegenedett világot kínál helyette. Talán nem válók dühödt nacionalistává, ha népiesen megkérem: „Haggyatok má’ Magyarországon magyarként élni.” Ahogy a szüleim és nagyszüleim élhettek. Dr. Balázs Ferenc MIÉP Iskolabezárás Feszült figyelem, reménykedő várakozás övezte a város június 3-i közgyűlését. A szülők és a pedagógusok előző éjszakai Városháza előtti gyertyás virrasztásukkal még egy utolsó kétségbeesett kísérletet tettek arra, hogy jelezzék ragaszkodásukat gyermekük iskolájához, óvodájához és a képviselőket meggyőzzék: nem az iskolabezárás a költségek konszolidálásának egyetlen lehetséges módja. Aztán eljöttek, hogy megtudják: miként tárgyalnak, döntenek róluk. Sajnos, hiába volt minden: az érintett intézmények részéről a képviselők számára átadott soksok szakértői anyag, a két megszólaló intézményvezető igen színvonalas és sok érvet felsorakoztató beszéde a közgyűlési többséget nem nagyon érdekelte. A napirend előtti felszólalásokból már kiderült, hogy az oktatási bizottság elnökét jobban izgatja szocialista képviselőtársának magas állásából való felmentése, mint több száz gyermek és pedagógus sorsa. A vitában az ellenzéki képviselők, az intézményvezetők, egyes szakszervezeti vezetők részéről kérdések, ellenérvek hangzottak el, melyekre azonban válasz nem érkezett. Persze nehéz is lett volna megindokolni, hogy miért éppen Kertváros legjobban kihasznált, a közgyűlés által nemrégiben engedélyezett 12 osztályos pedagógiai programmal működő iskoláját akarják bezárni. Miért kell tovább csökkenteni az óvodai férőhelyeket óvodabezárással, amikor már így is több óvodás gyermek van, mint ahány óvodai férőhely? Miért telepítik ki a belvárosból a fogyatékos gyermekeket, miért szüntetik meg a dolgozók gimnáziumának önállóságát, holott két hónappal korábban ezzel ellentétes döntést hozott a képviselő-testület. És még jó néhány miért, melyeket az előterjesztők még csak meg sem kíséreltek megválaszolni. Gazdasági kényszereket emlegettek, meg hogy majd az intézkedések követőn jól működő rendszer lesz. De hogy mekkora bevételt eredményezhet ez az átszervezési csomag, arról nem szólt sem az előterjesztés, sem az előterjesztők. Arról sem, hogy mi lesz a kiürített óvoda- és iskolaépületek sorsa. A határozat csak arról szól, hogy 9-9 épület őrzéséről gondoskodni kell. Hogy milyen egyéb hasznosítási elképzelés van, ezt sem tudtuk meg. Egyelőre tehát csak az biztos, hogy az őrző-védő cégeknek lesz munkájuk. Végül a polgármester berekesztette a vitát, és következett a szavazás, melynek eredménye akkor már a legreménykedőbb szülő, a legoptimisabb pedagógus számára sem volt kétséges. Az ellenzéki (kárenyhítő) módosító indítványokat rendre leszavazták, majd jött a végszavazás - a változatosság kedvéért név szerint. Nos, jöttek a bátor és öntudatos igenek, még olyan MSZP-s képviselő részéről is, aki buzgalmában megfeledkezett arról, hogy mint kinevezésre kerülő igazgató, a törvény szerint érintettsége okán nem szavazhatna. Itt, június 3-án, nem sok minden számított. „Csak” annyi történt, hogy a város pedagógusnapi és gyermeknapi „ajándékaként” megszűnt néhány oktatási intézmény, menesztettek kb. 200 pedagógust és technikai dolgozót, új iskolába, óvodába megy kb. 200 gyerek és fiatal. Dr. Révész Mária A szakmaiság újra bolsevista trükk? Az egyik parlamenti párt, általunk sokat bírált elnöke vetette fel néhány évvel ezelőtt azt a gondolatot, hogy a szakmaiság hangsúlyozása csupán bolsevista trükk. Ezzel kívánta az akkori MDF a tavaszi nagytakarítást indokolni olyan személyek esetében, akik a gondjaikra bízott terület avatott ismerői voltak, de pozíciójukat az akkori an- tallista vezetők saját elvbarátaik számára nézték ki. Az egykori tanítómesterek kiváló alanyokra leltek a mai fideszesekben. Tovább fejlesztették ezt az elvet, kiegészítve azzal, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van, tehát jobb, ha önként veszi a kalapját, mert előbb, vagy utóbb úgyis menesztjük”. Ha van indok, akkor azért, ha nincs, akkor mondvacsinált ürügygyei feljelentik, hogy legyen. Vagy ha végképp nem találnak semmit, akkor azért, mert az állása bizalmas jellegű. Lehetne sorolni a neveket. A legújabb e sorban Szirmai Csaba, őt - amint hallani lehet - egy másik állami cég közismert vezetője követi majd rövidesen. A dolgok helyi mozgatórugója két pécsi fideszes országgyűlési képviselő. Jól ismerjük azt a sokszor savona- rolai dühöt, amellyel egyikük viseltetik itt a közgyűlésben is a másként gondolkodók és a mást akarók iránt. A nyugati politikai szalonokban nem ildomos viselkedésmódnak tartjuk, hogy valaki, aki többszörösen alulmarad politikai ellenfelével szemben, egzisztenciálisan próbálja meg lehetetlenné tenni riválisát. Szirmai Csabával ez történt. A Pannon Volán vezér- igazgatójaként a veszteséges, a cégek rangsorában hátul kullogó részvénytársaságot nyereségessé, több mutatója alapján az első három Volánvállalat közé vitte fel. Jobb körökben ezért kitüntetést adnak. Itt kirúgás volt az elismerés módja. Decemberben már sejteni lehetett, hogy erre készülnek, hiszen Szirmai Csaba helyére az igazgatóságba bevitték az MDF helyi elnökét - miközben az országos propagandagépezet a cégek pártkatonáktól való megtisztítását zengte: lásd Pál László eltávolítása a MÓL éléről. Az új jobboldali igazgatóság azonban kénytelen volt elismerni az eredményeket, hibát pedig bármennyire is szeretett volna, nem talált, így jött a C-variáns: indok ugyan nincs, de menni azért kell! Ezzel a lépéssel azonban a „FIDESZ ÉS TÁRSAI KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG” átlépte azt a határt - amelyet egyébként előre jeleztünk -, amit mi helyi szocialisták tolerálni tudunk. Pártunk városi elnöksége állást foglalt az ügyben és felkérte a polgármestert, valamint a frakciót, hogy vizsgálja felül a Fidesszel kötött megállapodásokat, a városi érdekeltségű cégek, vezetők személyiségeire vonatkozóan, tekintse végig a városi alapítványok kuratóriumait és a várost az egyes megyei, vagy országos szervezetekben reprezentáló személyek névsorát. Kértük, adjon a szakmaiságot szem előtt tartó, de határozott választ a helyzet által felvetett kérdésekre. Mindezekkel nem kívánjuk a szemet szemért, fogat fogért, elvet érvényesíteni, de jelezni kívánjuk politikai ellenlábasainknak és nem utolsósorban az ország és Pécs város polgárainak, hogy nem tűrjük a hatalom arroganciáját, és nem hagyjuk szó és cselekvés nélkül a politikai barbárságot. Mi szocialisták, koalíciós partnereinkkel egyetemben nem fogunk a kormányoldalt jellemző sekélyes megoldásokhoz folyamodni; Felkérünk ugyanakkor minden európai módon gondolkodó és tisztességes politikai szándékoktól vezérelt személyt, aki hozzánk, vagy akár politikai ellenfeleink közé tartozik, hogy gondolja végig, melyik út járható még három évig: az örökös konfrontáció, vagy a megállapodásokon alapuló együttműködés. Meixner András MSZP Pécs városi elnök __________________Párthírek__________________ Gr áf József országgyűlési képviselő június 10-én, csütörtökön fogadóórát tart Szentlőrincen a polgármesteri hivatalban 10-11 óráig, Szigetváron a Deák tér 16-ban lévő képviselői irodán 11-12 óráig. Az FKgP Pécs Városi Helyi Szervezete fogadóóráit hétfőtől péntekig 10-16 óra között tartja a Széchenyi tér 18. II. em. helyiségében. Torzult teherviselés Kékkői Zoltánnak (képünkön), a FKgP képviselőjének (Siklósi vk) beszéde az Országgyűlés május 31-i politikai vitanapján. A közterhek viselésének általános alapelve, hogy a köztehernek egyenes arányban kell állnia a javak birtoklásával. Aki többet birtokol, több kötelezettséggel tartozik a közösség felé. Nálunk a javak birtoklóinak közteherviselésével baj van, és erről beszélni kell. Természetesen javak alatt nem lakásokat, nyaralókat, gépkocsikat, továbbá a kis és mik- rovállalkozások ingatlanjait értem, hisz ezek a személyi tulajdon körébe tartoznak. A lakosság legszegényebb rétegei teremtik elő a költségvetési források 80%-át. Ugyanakkor a közkiadási oldalból csak 20%- os részesedést kapnak. Ebből is látszik, hogy a társadalmi igazságosság és a társadalmi béke megvalósításának punctum sali- ense a korábban társadalmiasí- tott tulajdon lebontásában rejlik. A közjó szolgálatának feladatát ellátó állam kötelessége a nem piaci viszonyok között tulajdonossá avanzsált réteg közteherviselésbe kapcsolása, a tulajdontörvények mellé a tulajdongyakorlás törvényi szabályozásának kiegészítése. A jelenlegi torzult teherviselés veszélyezteti a társadalmi békét, amely csupán a társadalmi igazságosság gyümölcseként valósulhat meg. Ma a magyar társadalomban fellelhető elégedetlenség és békétlenség nem a kormány politikája miatt van, hanem a demokratikus átalakulást megelőzően kialakult torzult tulajdonviszonyok miatt. Hogyan alakult ki a társadalmi tulajdon túlnyomó többségét birtoklóiban ez a társadalommal szembeni közöny és pa- razitaság? Ennek oka a mai arisztokráciának kialakulásában rejlik. Ahogy a magyar demokrácia szétzúzása 1948-ban tulajdontörvények által valósult meg (államosítás), úgy rá 40 évvel - 1988-89-ben a demokrácia visszaállítása is tulajdontörvények által lett eltérítve (társasági törvény, spontán privatizációs törvény stb.). Az a párt, amelyik minden társadalom alappillérét jelentő magántulajdont tagadta, a magántulajdon megszűnéséről beszélt, az a párt utódszervezete által a pártarisztokráciából kialakította a magyar burzsoáziát. Nézzük a közterhek vállalása körüli anomáliák megszüntetésének lehetőségét. A lakosság terheinek csökkentése közös célunk, ennek érdekében a magyar közteherviselést valóban felül kell vizsgálni. A már említett kétes legitimitásé tulajdontörvényekkel önmagukat tulajdonba helyezők tulajdonarányos társadalmi teherviselését meg kell teremteni. Hisz ne felejtsük el, hogy spontán privatizáló családok ezreit fosztotta meg jogos tulajdonától, annak minden velejárójával együtt. Amikor néhány ezer - a mindenható párt által - kiválasztott család, a családok százezreinek vagyonát tulajdonította el 1948- ban és 1988-89-ben, akkor ezáltal a családok százezrei jogfosztott helyzetbe kerültek, hisz anyagi életlehetőségek hiányában egyéb személyiségi és emberi jogukkal sem képesek élni. Ezért el nem évülő bűnök ezek, amint az amerikai és európai jogi kázu- sok ezt mutatják és ameny- nyiben Európát próbáljuk követni, nálunk sem lehet ez másként. Várom képviselőtársaim javaslatait a kétes legitimitású tulajdontörvényekkel együtt járó - akkor elmaradt - társadalmi, anyagi kötelezettség törvényi rendezésére. Erre az 1990-es évek elején még tartó külső megszállás és belső csatlósainak blokádjai idejében nem volt mód, az 1994—98 közötti időszakról nem is beszélve. Most van ennek is halaszthatatlanul ideje, ameny- nyiben a rendszerváltás folyamatát komolyan gondoljuk. Nem lesz megállapodás? A választási reformot előkészítő parlamenti eseü bizottságnak az őszi ülésszak előtti utolsó ülésének tanúsága szerint a parlamenti frakciók csak egyetlen kérdésben, a kapcsolt lista eltörlésében juthatnak megállapodásra. Pokol Bélának, a bizottság kisgazda elnökének összegzése szerint mind a parlamenti létszám csökkentése, mind pedig a kisebbségek országgyűlési képviseletének biztosítását illetően olyan jelentős eltérések vannak a képviselőcsoportok véleménye között, hogy nincs esély a megállapodásra. Mint ismeretes, a testületben legalább öt frakció egyetértéséhez kötötték a döntéshozatalt. i > » 4
