Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-08 / 155. szám
1999. június 8., kedd Háttér - Riport A száraz ürüléktől a peresztrojkáig A szocialista világrendszerben keletkező finom, alig észrevehető repedéseket a benne élők már nagyon korán észlelték. Hogy mindezek rendszerváltásokat eredményeznek, azt persze akkoriban még nem lehetett tudni. Baranyában elsősorban az egyetemi fiatalság között, de az MSZMP-n belül is jelentkeztek korábban nem tapasztalható mozzanatok. A Szovjetunió egyik tejüzemének négyes számú üzemrészében egy kém vette be magát a háromszáz tonnányi túróba. A csatárláncba fejlődött emberek Majorov alezredes parancsára enni kezdték a túrót. Mikor már csak húszkilónyi maradt belőle, a kém kiugrott, lövöldözve keresztülrohant az udvaron, s eltűnt a hármas számú üzemrész kapujában. Broskin hadnagy, aki a nyomában volt, pár perc múlva jött vissza. „Baj van fiúk - mondta -, most meg a vajba mászott bele.” A szocializmusnak a szörnyűségei mellett megvoltak ezek a különös szépségű történetei. Mindazok, akik az ilyen történeteket elmesélték vagy hallgatták, hozzájárultak a repedések elszaporodásához. A rendszer összeomlásához persze a különböző csoportosulásokon, szerveződéseken keresztül vezetett az út. Már 1982-ben megalakult a Dialógus elnevezésű csoport a pécsi JPTE-n, amely a tanárképzőn kívül a jogi kart is érintette, mondja dr. Vonyó József.’, a JPTE Modernkori Történeti Tanszékének docense, aki 1982- től a Tanárképző Kar pártvezetőségének titkára volt, majd 1988 decemberében az egyetem párttitkárává választották. Első feladatainak egyike volt az ezzel a csoportosulással való foglalkozás. A Dialógus célként tűzte ki azt, hogy párbeszédet folytasson a hatalommal. Ennek érdekében a faliújságra is feltettek vitairatokat, amelyeket hivatalból leszedettek.- Behívták őket egy dörgedelemre, de mi inkább beszélgetést kezdeményeztünk, s erre sor is került a klubban a kar vezetői és a csoport tagjai között, mert fontosnak tartottuk, hogy a vita során az érvek döntsenek, ne a hatalmi pozíció. Aztán beleszólt az egyetemi pártvezetőség, s a csoport nyilvános működését befagyasztották. De 1983- ban, az egyetemi bölcsészképzés beindulásával olyan nyitott, szabadon gondolkodó fiatalok kerültek az intézménybe, akik rendkívül kritikusan reagáltak a hatalom tevékenységére. Performance jellegű kiállításokat is szerveztek. Emlékszem egy „műalkotásra”, amelyik egy rakás száraz ürülék volt felirattal: Révai. A mi gyakorlatunk akkor már eltért a megyei pártbizottságétól, mert úgy gondoltuk, hogy először is meg kell érteni, miért következnek be ezek a jelenségek, s nem zsigeriről, csírájában elfojtani minden megmozdulást. A hallgatók természetesen a mi álláspontunkat sem tudták elfogadni, mert nem reformokat, hanem radikális változásokat szerettek volna elérni. Az 1985-ös pártkongresz- szusra már igen sok kritika és követelés is megfogalmazódott a korábbi öt évben összegyűjtött hangulatjelentésekben, mondja Vonyó József, többek között az is, hogy a választások során inkább kiválasztásról, mintsem valódi választásról van szó.- A tanárképző párttagsága viharos tapssal fogadta azt a felolvasást, amely a hangulatjelentések összegzését tette számukra ismertté, s mindenki egyetértett azzal, hogy végre kimondásra kerülnek különböző problémák. A kongresz- szus elé kizárólag csak a megyei pártbizottságok összesítései juthattak. A mi véleményünk azonban akkor került be az egyetemi pártbizottság ösz- szegzésébe, amikor már elkészült a városi összegzés, egy korábbi egyetemi jelentés alapján. Ez a torzítás az egész országra jellemző volt, a legfelsőbb fórum elé mindig csak a megszűrt vélemények kerülhettek. 1987-88-ban a reformkörök és a Peresztrojka időszakában, a tagkönyvcsere során el kellett beszélgetni a párttagokkal, s kiderült, hogy sokan azért nem újították meg a párttagságukat, mert becsapottnak érezték magukat, vagy egyszerűen csak nem értettek egyet a párt politikájával. Először a Fidesz jelentkezett az egyetemen, de a jogi és közgazdasági karon már 1988-ban észlelhetőek voltak az MDF-szimpatizánsok. 1988. december 8-án, a megyei pártbizottság ülésén döntés született arról, hogy új munkabizottságokat hoznak létre: egyet épp az alternatív szervezetekkel kapcsolatos politikai állásfoglalás kialakítására. A különbizottság 1989. február 24-én elkészítette 14 oldalas jelentését „Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága és az alternatív szervezetek, mozgalmak viszonyának időszerű kérdései” címmel. Ebben egyenként boncolgatják a megyében létrejött szervezeteket, leírják a kialakulásuk folyamatát, szerveződési elveiket és gyakorlatukat, tagságuk összetételét, addigi tevékenységük lényeges elemeit és főbb célkitűzésüket. A legalaposabban az MDF-et boncolgatja a jelentés, még szakbizottságaival is kü- lön-külön foglalkozik. „A közigazgatási szakbizottság miközben érzékelhetően a nyílt és demokratikus helyi közélet igényét rögzíti, megfogalmazásaiban a vezetőkről általános és megfoghatatlan ellenségképet kreál... Az MDF helyi szervezete akkor kívánja kialakítani konkrét viszonyát a szocializmushoz, mint politikai kategóriához, ha azt az MSZMP - amelyet hosszú időre a legerősebb politikai tényezőként tételez - pontosabban definiálja programnyilatkozatában. A pártértekezlet által adott értelmezés, mint cél- modell számukra rokonszenves, ha az egypárti uralomhoz való ragaszkodás megszűnik. Az MDF hosszabb távon számol az MSZMP hegemón szerepével, azt azonban mérsékelni kívánja a társadalom más politikai erői, így a maga javára. Tevékenysége tehát a hatalom megosztására, a hatalomból való fokozódó részesedésre irányul.” A dokumentum az MDF mellett a Fideszt tartja a legjelentősebb szervezetnek. „Pécsi csoportjuk 1988 szeptemberében alakult 32 taggal. Javarészt egyetemisták. A városban középiskolás csoport is működik 9-10 fővel, az előzőtől szinte függetlenül. A Fidesz részt vett a Janus Pannonius Tudomány- egyetemen tartott őszi demonstráción, és józan önmérsékletről tett tanúbizonyságot, amikor nem szállt síkra a diáksztrájk mellett. Demonstrációt szervezett a Széchenyi téren a bős-nagymarosi beruházás ellen, és azóta is aláírásokat gyűjt megakadályozására.” A kisgazdapárt súlya ekkoriban a mainál lényegesen kisebbnek tűnt. „Jelenleg csak a szervezeti lét minimális ismérveivel rendelkezik. Az ismert próbálkozások Szigetvár és Nagyharsány környékére korlátozódnak (kb. 30-40 fő)... Bizalmatlanok az MSZMP-vel szemben, nem hisznek a párt jelenlegi politikájának őszinteségében és tartósságában.” S amíg részletesen foglalkozik a Landler Jenő Baráti Körrel, néhány szervezetet csak megemlít: „A közelmúltban Baranyában is létrejött a Raoul Wallenberg Egyesület megyei szervezete, amely ... kapcsolatot keres a Szabad Demokraták Szövetségének pécsi, 35 fős csoportjával. A közeljövőben várható a Münnich Ferenc Társaság baranyai szervezetének megalakulása, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Baranyában történő megjelenése is.” Cseri László A következő' résziben, szombati lapunkban az MSZMP-n belül zajló, a szakadáshoz vezetőfolyamatokkal, és énnek baranyai, pécsi következményeivel foglalkozunk Engels lapáton. Útban az új lakhely felé, a pince hűvösébe. fotó: cs. l. etedik oldal Jegyzet------— Tö rténelmi szellemek Valószínűleg duhaj történelem tud. Márpeösszejövetel előzte meg a géppisztolysorozatot. Félmeztelen, vagy bőrmellényes, kemény kozák katonák ültek egy táborhely közepén, hatalmas röhögés, gúnyos megjegyzések közepette levelet írtak Jelcinnek. Részint jelezni akarták, hogy fütyülnek ők az atyuska direkcióira, de még az idők szavára is, másrészt autonómiát követeltek maguknak. A trón azonban megsértődött. Szólt egy afganisztáni veteránnak, hogy túl szemtelen ez a kozák fővezér. Nedviginnek annyi volt. Gennagyij Nedvigin úgy lépett a színre, mint egy szellem. Földrajzilag stimmel a dologra dél-oroszországi No- vocserkasszk. Valahogy a „történelmi tudat-háttér” is a helyén van. Nedvigint egyszerűen agyonlőtték - járta be a hír a világsajtót - ekként végezte a kozákok fővezére. Felbukkanása azonban éteri. Kozák vezér! Flirtelen - ugyan már halottan - megjelent a XX. századvégi színpadon. Ám csak akkor tűnik váratlannak az atamán felbukkanása, amíg körbe nem nézünk. Ebben a nagy világ- és birodalombomlásban számos olyan népcsoport ad jelt magáról, amelyekről talán csak a dig rengeteg volt. A hun Attila korát feldolgozó egyik kitűnő kötetben például 168 nép, törzs szerepel. Időtlen időkig senki sem hallott a zsuan-zsuanok- ról, a gepidákról, vagy a történelem alakításában meghatározó szerepet játszó, mostanában önálló nép voltukat mind erősebben hangoztató keltákról, sem a frízekről, a gotokról. Valószínűleg hamarosan hallunk majd a longo- bárdokról, a burgundokról, közelünkben a karantánokról is. Mintha az „államiságtól” akarnának az emberek szabadulni, nemzeti tudatuk javára. ltt, Európában gyanúsan visz- sza-visszatér a római kor, mint kiindulópont, hogy a népek és nemzetek újból átrendezhessék a birodalmat. Számíthatunk esetleg az avarokra is, rosszabb esetben a besenyőkre. Úgy bukkannak majd fel, mint a kozák atamán. Szellemként, az idők ködéből. Mert elvileg valahol lenniük kell leszármazottaiknak. Közülük egynek majd eszébe jut: ha a baszkok, akkor mi is. Leülnek, megbeszélik és levelet írnak az ENSZ- nek. Innen tudjuk meg, hogy megint „lettek”. Vagy lőnek. Mészáros Attila Futballháború Trianon után egy ideig jól elporoltuk a szomszéd focicsapatokat; főleg az ötvenes évek közepén. Alighanem az internacionalizmus jegyében. Vertük a jugoszlávokat, románokat, vertünk másokat, loboghattak a nemzetiszín lobogók. Sej, de fényesen. Aztán a sok verésben nagyon elfáradtunk, egyre fogyott a lendület és az erő, s mára megértük azt, hogy remegő lábakkal lépnek a fiúk a gyepre. Szinte mindenütt a bekövetkező csúfos vereség rémálmával. És az a szomorú, hogy mindez szomszédaink nemzeti lelkűidének ad szárnyakat, miközben a „most megadjuk nekik” revans nagyszerű pillanatait élik meg. Tagadhatatlan nacionalizmusról van szó, a legszomorúbbról, ami a háborúkon kívül létezik ezen az átkos századvégen, s amelynek gyújtózsinórja ez a furcsára örökölt határvonal. Ami immáron a sportpályán és a nézőtéren is a kemény harcot lobbantja fel. Belgrad pokol volt, Szlovákiában sem fogadtak örömmel bennünket (a szurkolóink bánták), és most Bukarestben is „kettős” vereség. De mivel nem akadt jól verhető szurkoló (okosnak ítélhető az utazási irodák távolmaradása), a magyar konzulátus és a Ki- rályhágó-melléki Református Egyházkerület ablakai szenvedték meg a dühkirohanást. Pedig az ablakok nem vétettek semmit. Inkább azok a politikusok, akik mindezt élvezik és élezik, határainkon kívül - és sajnos belül is. Egyébként holnap jönnek a szlovákok, és a mérkőzésnek nincs (?) már nagy tétje. Kozma Ferenc 30Eetedik oldal holnap Riport Az erdei manó boldogsága. Valaha nagy lábon élt és egy pillanatra azt hitte, övé a világ - a pénze miatt. Ma is azt hiszi, de már más miatt. Egyedül sétál a fák között és él az erdő szélén a „huszonegyedik századi remete”. Portré Dr. Kollár Lajos érsebész (leendő professzor) arról beszél, hogy e véres szakma milyen jövő előtt áll itt Baranyában. Osztályának ambulanciáján tavaly 14 000 beteget fogadtak a régióból. Portré wmmmmmmmmmm Amikor a töröktől a rabigát levettük 1959-ben eltanácsolták a levéltárból, amelynek 12 év múlva igazgatója lett. Addig iskolában tanított, majd a pécsi főiskola történelem tanszékén, 1967 és 1971 között az MTA Dunántúli Kutatóintézetében dolgozott. Most - nyugdíjasként is - a török alóli felszabadulás kutatásának akadémiai témafelelőse.- Intézményi háttér nélkül hogy lehet ilyen kutatást folytatni?-Az Akadémia mellém állt, egy csomó pályázatot és támogatót is megnyertem. A zentai csata 300. évfordulójára 1997- ben megjelent negyedik kötet, „A legnagyobb győzelem”, végérvényesen elfogadtatta a témát. Pályázatok révén 2001- ig fedezett a kutatás. Az 1699- es karlócai békéről szóló újabb- idei - köteten dolgozom.- Van aktualitása?-Hatalmas. A 16 éven át zajló felszabadító háborút lezáró békével Magyarország elkerülte azt a sorsot, amibe az egész Balkán belecsúszott. Egy keresztény birodalom részeként kikerült a hódító oszmán hatalom keretéből, amely miatt tőlünk délre 300 éven át többször is egymást gyilkolták a nemzetek. Magyarország jelen volt a nyugati gazdaságban, kultúrában, technikai fejlődésben az 1699-es karlócai béke révén. És ez volt a létkérdés akkor, nem a nemzeti függetlenség. Ám a karlócai békéig kell visz- szamenni ahhoz is, hogy megérthessük a Kárpát-medence Dr. Szita László 1933-ban született Pécsett. A levéltártudománytörténelem szakon szerzett diplomát az ELTE-én 1956-ban. Segédlevéltárosként kezdte, majd két izgalmas pályaállomás után 1971-tói 1993-ig a Baranya Megyei Levéltár igazgatója volt. Kandidátus lett 1986-ban, akadémia nagydoktor 1995-ben. etnikumainak és a nemzetiségi kérdésnek a fejlődését. Ezt a témát tanítom az egyetemen is.- Van családi segítség a munkához?- Feleségem történelem szakos gimnáziumi tanár, és az első számú kritikusom. A fiam agrármérnökként végzett, ám 10 éve a MTV operatőre. A lányom magyar-angol szakos tanár és könyvtártudományi szakot végzett. Öt unokám közül a legidősebb 21 éves, a legkisebb, az egyedüli fiú hat. — A kutatás folytatódik?- A következő két kötetnek megvan a terve.. Az egyik témája Erdély a visz- szafoglaló háborúk idején, a másiké a balkáni népek csatlakozása a harcokhoz. Ha ezeket tető alá tudom hozni, elmondhatom: valamit letettem a történettudomány asztalára egy fehér foltnak számító, alig kutatott időszakról. Engem az vezényelt mindig, hogy újat adjak. Az ismeretlen tények felkutatásának a varázsa életet a történészpályán. D. I.
