Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-06 / 153. szám
A bombázó Marilynt vállalom! • A nyugatiak sehogy sem értik • A családomat megkövetem... • Lesz-e börtönbeli ultiparti? 1999. június 6. Arckép Hetedik oldalm SOMOS ÁGNES INTERJÚJA IM A Kriminális szerkesztőségében már a szokott módon fújtat a légkondi, ször- csög a kávéfőző, csengenek a telefonok. Mintha nem is lett volna itt néhány napja országos hírű „balhé”: házkutatás. Juszt László főszerkesztő szobája csendes, súlyzói a földön hevernek. Csak két új tárgy került ide: fényképek Balázsról, a fiáról, és Katiról, a feleségéről. Menesztését követően, amikor a Magyar Televízió előtt hevenyészett sajtótájékoztatót tartott, ezt a két bekeretezett képet szorongatta a hóna alatt. Randevú a Háromnevűvel- A Háromnevűtől - ahogyan a tévések az egyszerűség kedvéért dr. Szabó László Zsolt ügyvezető elnököt emlegetik - kapta meg a felmondólevelét?- Pontosan. Előző héten bekérte a Nyitott száj tekercseit, kedden reggel tízre behívott, hogy megbeszéljük, miként folytatjuk vagy kezdjük el újra a műsort. A Nyitott száj szívügyem, szerintem hozzátartozik a demokráciához.- Ehelyett...- Megkérdezte: ugye, te most azért jöttél, hogy az együttműködés lehetőségeiről beszéljünk? Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó: megszűnik a Kriminális, itt van a felmondásod, a szerződés szerinti hat hónapot kifizetjük. Ennyi! Rábólintottam, hogy értettem, és még ő volt meglepődve, hogy az üggyel kapcsolatosan nincs semmi kérdésem. Mit kérdeztem volna? Talán azt, hogy mi lesz a többi, szép summányi elmaradt kifizetéssel?- Sokan arra tippeltek, hogy volt valamilyen „meredek” téma az aznap esti Kriminálisban, amely miatt hirtelen levették a műsorról, és ezért kellett még elé időzíteni a maga kirúgását.- A tévéműsorba soha nem vittem bele a „titoksértést”. Semmi más nem volt benne, csak a tőlünk jól megszokott „bombák”...- Mit szólt ahhoz, hogy aznap este Marilyn Monroe helyettesítette Jusztot?- Jé, ezt nem is tudtam! Nekem akkor más dolgom volt, mint tévét nézni. Egy bombázó világsztár? Oké, őt szívesen vállalom!- Házkutatások sorozata, rendőrségi előállítás. Sejtette volna, hogy mindez megtörténhet?- Bevallom, nagyon meglepődtem. Azóta felhívott néhány osztrák és német kolléga, de hiába próbáltam elmagyarázni nekik, hogy mi történt, illetve mi történik, sehogy sem értették. Azt mondták: nem is érthető, hogyan lehet egy szerkesztőséget bezárni csak azért, mert a munkáját végzi. Egy német lap tudósítója emlékezett rá, hogy évtizedekkel ezelőtt a Spiegel „beszólt” valamit Bajorországban Franz Josef Straussnak, aki megpróbált eljárást indítani a lap főszerkesztője ellen, aztán belebukott... Nem tudom, mi volt az eset, de ő tudja.- Most ki van borulva?- Nem, csak meg vagyok döbbenve. Régen is előfordult, hogy egy anyagot nem adtak le, de házkutatások és kihallgatás... Még az úgynevezett átkos diktatúra sem ment el idáig. Nem a saját helyzetem keserít el, hanem „a” helyzet. A rendőrök is zavarban voltak- Amikor előállították és kihallgatták, volt olyan érzése, hogy most az akasztott hóhér szerepébe került?- Mindenkinek megvan rá az esélye, hogy előállítsák... A rendőrök korrekten viselkedtek velem, és örültem, Az alábbi interjú 1999. június 3-án reggel 10 és 11 óra között, a Kriminális című lap szerkesztőségében készült. Érvényét vesztette 1999. június 3-án 14.30 órakor, amikor Juszt László főszerkesztő bejelentette: a lap megjelenését kénytelenek beszüntetni, mivel az 1999. június 1-jei házkutatás során a rendőrség lefoglalta minden eszközüket és egész adatállományukat. Juszt László úgy fogalmazott, hogy nem kíván egyszemélyes forradalmat vívni a hatalommal szemben. A Kriminális című lap élt kilenc számot • mm hogy eddig személyesen egyiket sem ismertem. Ez így volt jó! Nem szórták szét minden holminkat, udvariasak voltak és Juszt úrnak neveztek. Éreztem, hogy kissé zavarban vannak. Az újságírók gyűrűjében nem merték vállalni, hogy rendőrautóval vigyenek, inkább beültek az én kocsimba. Kínos lett volna, ha Kunos Péterhez hasonlóan bilincsbe vernek.- A felesége és a fia mit szólt?- Elég nehezen viselték, ami tökéletesen érthető. Nagyon sajnálom, hogy akaratukon kívül belekerültek ebbe a történetbe, és csak megkövetni tudom őket. Remélem, képes leszek gyorsan helyreállítani az otthoni nyugalmat.- Amikor éjjel hazakeveredett, a felesége nem mondta, hogy hagyd abba, elég már, soha többet...- De mondta, mint ahogy minden feleség mondta volna. En viszont semmit sem tudok langyosan csinálni! Annak mi értelme? Mindig voltak zűrös ügyeim, mint például annak idején a Kapolyi-féle eocénprogram kapcsán a többmilliárdos visszaélés, amelyről titokban készült a kétrészes film. Ordenáré botrány kerekedett utána! Szerintem unalmasan se lapot, se tévéműsort nem érdemes csinálni.- Az egyik legjobb barátja Hofi Géza. Ő mit mondott?- Felhívott. Hülyéskedtünk, mint mindig... Aztán azt mondta, nagy baj, hogy elfelejtettem az egyik legfontosabb film címét: Óvakodj a törpétől! Mi verte ki a biztosítékot?- Ön szerint mi váltott ki ilyen heves és rendhagyó reakciót?- Nem amit közöltünk, hanem amit elé írtam... A rendőrök még az utalópéldányt is elvitték, nem tudom megmutatni. Valami olyasmit írtam: elegem van abból, hogy kilenc hónapja folyik a hülyítés, debil gyerekeknek néznek bennünket, ahelyett, hogy végre megmondanák, mi történt. A biztosítékot szerintem az verte ki, hogy leírtam: két dolog összemosásáról van szó, és ez nem fair dolog.- Mi az a két dolog?- 1998. augusztus 25-én a miniszter- elnök úr bejelentette a titkos eszközökkel való lehallgatást, de nyolc hónap alatt csak a semmi derült ki az ügyben, vagyis ennek a bejelentésnek nincs aranyfedezete. A másik a Xéniaféle akármi, amelynek az előző ügyhöz semmi köze. Ez egy magánüzleti történet. Megírtam, hogy elegem van az etetésből. A következmény közismert.- A tévében többször humorizált azzal, hogy az Orbán-Van- csik-Juszt hármasból kész a bör- tönultiparti. Komolyan megfordult a fejében a börtön?- Komolyan soha! Pedig azóta már akadnak a partihoz kibicek is... Viszont minden tréfa nélkül mondtam: Rákosinál az volt a jelszó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ezt Kádár úgy változtatta meg, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Mostanában a jelszó valahogy így hangzik: aki nincs velünk, az nincs is...- Az elmúlt néhány nap alatt az ellenségei vagy a barátai száma gyarapodott?- A szakma kiállt mellettem, sok új barátom lett. Észrevették, hogy a nóta nem rólam, vagy nem csak rólam szól. Jólesett Jónás Jóska karakán kiállása, aki nem vállalta, hogy a „királyi tévében” tovább csinálja helyettem a Kriminálist. Egyébként nem is tehetné, azt a címet már régen levédettem! De miket is beszélek? Ebben a demokratikusnak kikiáltott országban ma minden lehetséges, legfeljebb per lesz belőle! Nem vagyok szobafogságban- Most hogyan tovább?- A lapnál? Sejtelmem sincs! Elvitték a gépeinket, sok mindent, azt sem tudom, hogy fogunk-e a jövőben újságot csinálni. Jogilag nem lehet egy lapot csak úgy megszüntetni, de lehetetlenné tenni lehet. Érdemes például megnézni, hogy az első számainkban kik hirdettek, és belőlük mostanra kik maradtak. Egy állami cég nem fog a „megharagudott” állam ellenében hirdetést feladni!- Még a balhés kedd előtt azt mondta: el akar utazni...- El is megyek néhány napra a családommal. Kell egy kis pihenés, az utóbbi időben túl sok volt a jóból. Nem vagyok szobafogságban, nem mondták, hogy nem tehetem ki a lábamat Budapestről. Ez egy demokratikus ország?!- Milyen a lelkiállapota?- Kissé zaklatott. De mindig optimista voltam, és az vagyok ma is. Szeretnénk Európához csatlakozni, a Nyugathoz hasonlítani. Előbb-utóbb majdcsak sikerül! Postás kerestetik? A sajtótájékoztató, amelyen az újság megszűnését bejelentették, az egyik lap kérdésére, vajon mit kereshettek a rendőrök a szerkesztőségi házkutatáson, Juszt László elmondta: szerinte nem is a megfigyeléssel kapcsolatos dokumentumokra voltak kíváncsiak. Az az érzése: őt hiszik a „postásnak”, aki a Postabank volt elnökétől, a Bécsben tartózkodó Princz Gábortól, hazahozta azokat az iratokat, amelyeket Kuncze Gábor a parlament elé tárt. * t ...és rácson túl Rácson innen...
