Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-06 / 153. szám

I 1999. június 6. ■ Magyarország - Dél-Dunántúl 9 Ötödik oldal Éppen 225 éve alapította meg Klimó püspök a pécsi könyv­tárát - a mai egyetemi könyvtár alapjait rakva le ezzel. Az­óta a könyvtár többszörösére nőtt, és óriási érték halmozó­dott fel a polcokon. Címert és zászlót avatnak Csertön Bizonyára Szigetvárról is sokan elmennek ma a vá­rostól alig 4 kilométerre lévő faluba, ahol sokféle program várja a juniális résztvevőit. Persze, hogy mennek, hi­szen Hollósi Sándor polgár- mester az elszármazottakat is meghívta a nagy ünnepre, melynek fénypontja aligha­nem a zászló és a címer ava­tása lesz. Talán kevesen tud­ják: Csertőnek három címe­re is volt a középkorban, s e háromból álmodott Kovács Ferenc grafikusművész egy negyediket, a mai életre mu­tatót. Mindenesetre a pajzs­ban kardot tartó fél kar, makk és csillag is van. A kard az elmúlt csatákra, há­borúkra utal, a makk pedig a községre, hiszen cserfák­kal szegélyezett vidék volt ez valaha, s innen a Csertő elnevezés is. K. F. Már a tizenkilencedik század első felében egy kétezer kötetes - főleg orvosi szakkönyveket tartalmazó - adománnyal gaz­dagodott a könyvtár, amely hal­latlan értékes a maga nemében. Dr. Patkovich József néhai tiszti főorvos volt az adományozó - az elsők között -, s a gyűjtemé­nye arra is jó, hogy egy korabe­li pécsi polgár sokoldalú érdek­lődését is tanúsítsa. Mint azt Móró Mária Anna, a Pécsi Egyetemi Könyvtár megbízott igazgatóhelyettese említette, óriási öröm számuk­ra egy-egy különleges ado­mány. A magángyűjtemények jól illeszkedtek be a struktúrá­ba: akadt, amelyiket egység­ben hagyva, külön őriznek az utókor számára, de a többségét integrálják, s csak egy lista jel­zi, hogy ki mikor és mivel gaz­dagította a hatalmas könyvtá­rat. Ugyanis 810 000 kötet sora­kozik a polcokon, s kiszámít­ható: ha valaki naponta egy könyvet elolvasna, akkor is 2275 évre volna szüksége arra, hogy a könyvtáron „átrágja magát”. A múltbéli adományozók kö­zött érdekes ember volt Kele­men József pécsi kanonok (1790-1869), aki korabeli étla­pokat, plakátokat is összesze­dett, sőt mint a Balaton szerel­mese, megőrizte számunkra a Kisfaludy gőzös hajójegyét is, amelynek hátoldalán a nyomat: a hajón Egressy Béni és zeneka­ra mulattatja a tisztelt nagyér­deműt. Az állomány gyarapításáért felelős Gábor Andrásáé szerint napjainkban már a magánado­mányokat lehetetlen egyben tartani, sőt ki kell válogatni, hogy mi az az érték, ami még bekerülhet „a Klimó” polcaira. Ugyanis ugyanabból a kötetből nem halmozhatják a példányo­kat, hiszen ma már annyira szűkösen vannak, hogy a hely is érték. A titokzatos körülmé­nyek között elhunyt Elbert Já­nos nyelvész, irodalomtörté­nész (a Balaton tízcentis vizébe fulladt bele állítólag azért, mert egykor Andropov tolmácsa volt!) könyvtára hasonlóan ti­tokzatos körülmények között érkezett Pécsre. Értéke, hogy mindén kötet dedikált. Hason­lóan a dedikáció miatt értékes Vas István költő hagyatéka. Na­ponta érkeznek könyvek, s ta­lán a legérdekesebb: az USA- beli Tucson-ban élő dr. Zsitvay Tamás több mint egy évtizede havonta küldi könyveit a pécsi könyvtárba. Ő sem kért magának már­ványtáblát a falra, s azt sem, hogy a Zsitvay-állományt külön becsben tartsák. Klimó püspök szellemében csak az olvasni vá­gyókat szeretné gazdagítani. Kozma Ferenc Nehezen ér révbe a balatoni hajókikötők felújítása is, ám amikor a MAHART balatoni igazgatója pénzbeni hozzájáru­lást kért egy új hajó megvételéhez az önkormányzatoktól, eddig válaszra sem méltatták. A millennium vadvirágai A kikötőfelújítási program 10- 12 évig tart. Még '96-ban egyez­tetett az önkormányzatokkal a balatoni hajózási igazgatóság. Egy évvel később a földvári el is készült, az önkormányzat 7, a MAHART 40 milliójából. Leg­utóbb a bogiári egy részét avat­hatták, eddig a hajózásnak 30 milliójába került, az önkor­mányzattól évenként 4 milliót kapnak hozzá. Különös a helyzet Keszthe­lyen, ahol a MAHART elkezdte már a munkát annak az ígéret­nek a birtokában, amit még a korábbi polgármestertől kapott - 15 millió forintos hozzájárulás -, ám a település új első embere ezt eddig nem erősítette meg. Ebben az évben a hajósok a ki­kötőre 50 milliót költenek, s amíg Keszthelyen kedvezőbb szelek nem fújnak, „megelőle­gezik” a reménybeli hozzájáru­lást. A MAHART egy kiváló hajót szeretne megvenni a Rajnáról 160 millióért. Jövőre akarják be­hozni, „Szent István’-ra keresz­telni. Támogatást kértek az ön- kormányzatoktól, de azok eddig nem reagáltak, pedig a saját ren­dezvényeikre is alkalmas lenne az új vízijármű. M. A. Gáz van, babám! Politikai csata volt, van és lesz Pakson, mert egyesek szerint a volt polgármester felhatalma­zás nélkül írt alá egy szerződést, amely ma 170 millió forinttól foszt­ja meg a várost. A történet 1995-re nyúlik vissza, amikor a város el­döntötte több Duna-parti te­lepüléssel együtt, hogy a szegedi székhelyű DGÁZ- zal építtetik ki a térségben a gázhálózatot. A szerződés­ben az állt, hogy ha a DGÁZ két éven belül eladja a gáz­hálózatot, akkor a települé­seknek 320 millió forint jár, ebből Paksnak 170 millió. Állítólag menet közben a polgármesterek lemondtak a kártérítésről. Az aláírásra azonban sokak szerint nem volt engedély. A szolgáltató közölte: akkor fizet a lakos­ságnak visszatérítést, ha az önkormányzatok lemonda­nak követelésükről. Lakáson­ként 20 000 forintról volt szó. Ez az összeg azonban jóval kisebb, mint a 170 millió. Dr. Blazsek Balázs, Paks jegyzője lapunknak el­mondta, hogy megbíztak egy ügyvédi munkaközössé­get, hogy indítsanak pert a DGÁZ ellen. A perhez csat­lakozott a másik három kár­vallott település: Dunaföldvár, Madocsa és Bölcske is. Hazafi J. Kaposvár és Szilvás- szentmárton között a távol­ság 20 kilométer. 2001 nyarára 21 alkotásból álló faszoborsor kíséri majd az utat. Horváth Béres János kaposszerdahelyi szobrász a Zselic növényeit faragja ki. A programot elindító Somogy Megyei Önkormányzat és Zse­lic Szövetség, illetve az alkotó közötti némi anyagi huzavona után már bizonyosnak látszik, hogy a mil­lenniumi ün­nepségek ide­jére elkészül az egyenként 2,5 méter ma­gas alkotások­ból álló szo­borsor. Szédületes fába vágta fej­széjét Hor­váth Béres Já­nos, de nem annyira a ha­talmas rön­kök kemény anyaga okoz­za neki a gon­dot. Azt mondja: tű­zön-vízen ke­resztül is megcsinálja, mert végre azzal foglalkozhat (ko­rábban például cukrászüzeme volt), amivel mindig is szeretett volna: a fával. Annak ellenére is, hogy a „hivatásos művészek­kel” összeütközésbe került. Volt közöttük olyan, aki azt mondta a szemébe: ezt a mun­kát inkább őneki kellett volna megcsinálnia, s nem Horváth- nak... A megbízást elnyerő autodi­dakta fafaragó azonban igyek­szik túllépni a gáncsoskodáso- kon. Vésője nyomán a vaskos fatörzsekből könnyed szirmú virágok születnek. A mintegy 10 milliós prog­ramba besegít a somogyi erdő- gazdaság is a szükséges tölgyfa­rönkökkel. Az alkotások a Zselic védett és jellemző nö­vényeit ábrá­zolják majd, többek között a mocsári nő­szirmot, a kakasman- dikót, a méh- bangót. A költségek a szobrok fel­állítását, kör­nyékük elren­dezését is - például a gép­kocsiknak par­kolóhely kiala­kítását - fede­zik. Balogh Jó­zsef kaposszerdahelyi polgár- mester azt mondja: az út menti öt község is támogatja az elkép­zelést, gondoskodik a szobrok folyamatos karbantartásáról. M. A. Szélhámosok tobzódása Nagyszerű ötlettel egy jókora papírdobozt helyeztek el lép­csőházunk bejáratánál. Éppen szemben a postaládákkal, így a naponta ömlesztett reklámpa­pírokat azonnal beledobálhat­juk, legfeljebb egyet tart meg az ember, amit míg a lift kúszik fölfelé, hamar átolvas. Ennyi. A papírok tartalma, mérete, színe és hangneme nagyon is változó, néha mosolyogtató, néha - illetve elég gyakran - dü­hítő, mert hülyének nézik az esetleges ügyfelet, hogy tudniil­lik azonnal rendel egy pizzát nyolcszáz-ezer-ezerkétszáz fo­rintért, holott ezért másfél-két kiló karajt kaphat (ma még) a húsboltban. Dehát ez legyen a kisebbik baj. Végül is nem kötelező „piz- zázni”. Bár biztos vagyok ben­ne, hogy azért mindig akad olyan polgár - tele dohánnyal -, aki e reklámok hatására kapja a telefont, és rendel a tenger gyü­mölcseivel kétségtelenül gazda­gon megrakott kerek tésztát. A kiskeresetű alkalmazottnak azonban (és ez a többség!) - a keresettel nem rendelkezőről már nem is beszélve, akinek már beígérték, hogy jövőre ta­lán csak félévig kap munkanél­küli segélyt - erre nem telik, esetleg mehet kukázni, nem pe­dig pizzázni. Vannak - szinte rendszere­sen - olyan igénytelenül előállí­tott reklámok is, kis cetlik, ame­lyek arról értesítik a nagyérde­műt, hogy a feltüntetett telefon­számon nagyszerű munkalehe­tőséget kaphat, remek kereset­tel: ......... 50-100 ezer forint!”. Hát az ötvenezer forintnyi kere­setet persze, nem lehetne dia­dalmenetben végig vinni a Szé­chenyi téren, de a százezer már elfogadható dohány, főleg, ha nettó. Csak ezt meg nem hi­szem el, és azt sem, hogy po­tom ötvenezer forint havi kere­setre szert tenni csak annyiból áll, hogy felveszem a telefont és kérem a címet. Jómagam hívtam a számot egy délelőttön át vagy nyolc al­kalommal, s minden esetben az automatanő azt mondta, hogy a hívott számon előfizető nin­csen. Nem lepett meg. Néhány éve a televízió járt utána Pes­ten egy lakást ígérő cégnek, ám kiderült, hogy a függőfo- lyosós - úgynevezett pro- libérház lakásában lévő iroda már rég elköltözött, miután sok százezer forint előleget csípett fel e szélhámosok ban­dája. (Elmentek a jó francba, mondta az egyik lakó.) Az aj­tót a házmester nyitotta ki, tel­jesen üres volt a lakás, s nem csak saját kopott íróasztalaikat vitték el, hanem a fürdőszoba csaptelepeit, sőt a vécé víztar­tályának húzóláncát is! A napokban a televízió fog­lalkozott néhány póruljárt pa­naszossal. Egy ifjú munkanél­küli lány 3500 forintot fizetett egyetlen munkaalkalom címé­ért - ennyit kért a hirdető ügy­nök -, majd a megadott címen közölték vele, hogy éppen az imént töltötték be az említett ál­lást. Ugyanezt mondták mások­nak is - több ezer forint befize­tése ellenében. Ez a kislány el­ment egy másik hirdetésre is, ahol ismét fizettettek vele, és is­mét az orra előtt töltötték be az ígért állást. Amikor visszatért az ügynöki irodába, a főnök egyszerűen kidobta. Nemrég egy papírszeletkét találtam a postaládában. Fogyó­kúrát ígértek, mondván, az em­lített telefonszámon érdeklőd­hetek. „A siker biztos! Két hó­nap alatt 16 kiló fogyás könnye­dén elérhető.” Aki már életében - és tartósan és komolyan - fo­gyókúrázott éppen egészsége védelmében, az tudja, hogy ez mekkora hazugság. Még akkor is, ha annyi - és csak annyi! - párolt zöldséget eszik, amely egy kisebb tehéncsordának két napi eledele. A rászedett „ügy­felek” pénztárcája egyre lapo­sodik, csak a szélhámos csalók száma nem csökken. $&Jb- Aju>K, t Fotó: Müller A. / 'tHMsaítoa ki iMíük- SüoiMitDMS

Next

/
Oldalképek
Tartalom