Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-19 / 136. szám
1999. május 19., szerda Háttér - Riport Város, fogyókúrára javasolva Pécs lakosainak száma 1995-ben 163 367 volt. Baranyáé Pécsett együtt 412 005. A prognózisok szerint 2005-re a megyében 400 ezer alá csökken a most 406 ezres lélekszám, Pécsé 150 ezerre esik, sőt a XXI. század első két évtizedében újabb 15 ezres fogyást jósolnak. A tendencia sok más közt iskolák összevonása miatt váltott ki pedagógusok és a szülők indulatával kísért vitát, de természetesen az urbanisztikai és az infrastrukturális fejlesztések teljes körét érinti. A folyamat áttekintése érdekében néhány szakember véleményére támaszkodtunk, amelyekből az is kitetszik, hogy csak egy „pártmentes”, összefogáson alapuló stratégia segíthetne igazán a városon. Köztudott, hogy a megyei jogú városok lakosságát az erőszakos ipartelepítéssel párhuzamosan mesterségesen fújták fel - ez dr. Tistyán László szociológus egyik kiinduló gondolata. Majd a rendszerváltás után, a bányák bezárásával nagyon sokan munkanélkülivé váltak ugyan, de ez a változásoknak csak az egyik eleme. A városon belül körzetenként is eltérő a csökkenés üteme, a helyváltoztatásnak, elvándorlásnak számtalan más oka, iránya van. 1949-ben, amikor 89 470 lakója volt Pécsnek, a város még egy többé-kevésbé organikusan fejlődő település képét mutatta. A lélekszám „arányos” volt a polgárosult város hagyományosan minőségi munkát követelő - részint manufakturális - iparszerkezetével. Ezt követően a város folyamatosan nőtt, s mint mindenütt, itt is lakótelepek épültek. 1970- ben már 150 779, tíz év múlva 169 134 lakosa volt. Az 1980- 1990 közötti időszakban a népesség 170 ezer körüli, majd fogyni kezd. A fél évszázad „eredményeként” sokat kopott Pécs hagyományos imázsa - véli a szociológus -, amelyet ma már csak egy szűk réteg jelenít meg. Iparicentrum-mivolta mára jelszóvá üresedett, de a Janus Pannonius Tudományegyetem sem nevelt fel olyan számban tudósokat, ahogy arra a város számított volna. Ma az egyetemen tanítók, sőt tanszékvezetők jelentős hányada Budapestről jár le, sőt még a várost vezető politikusok jó része sem pécsi. De még egy-egy színházi műhely - például a Pécsi Balett - is azért veszített presztízséből napjainkban, mert virágzása annak idején nem szerves fejlődés részét képezte. Ugyanakkor a rendszerváltást követően felerősödött az a fajta versenyszellem, amely az egyéni ambícióknak, az önös érdekérvényesítésnek kedvez. Ebből adódóan jórészt olyan emberekből lettek vezetők, akikben kevés a hajlam az 6 együttműködésre, a kooperáció helyett az előbbit részesítik előnyben. Ez többé-kevésbé leképeződik a politikában is, hiszen ami a jövőt illeti, véleménye szerint ma van FIDESZPécs, MSZP-Pécs, SZDSZ- Pécs és sorolhatnánk - egyelőre közös nevező nélkül. Visszatérve a városhoz, mint lakóhelyhez, a városcentrum a szociológus szerint mára bizonyos értelemben falusiassá vált - mintha kihúzták volna alóla a talajt. Egyre kevesebben élnek itt, a középosztály, ha teheti, kiköltözik a zöldövezetbe. A nagyobb belvárosi lakással rendelkező nyugdíjasok nem szívesen változtatnak, míg a nehezen mozduló lumpenrétegek miatt szlömösödik is a pécsiség szellemét még hordozó belváros. Ma már napi tapasztalat is megerősíti, hogy ez a legélesebb társadalmi különbségeket felmutató körzet, ahol vizes falú szoba-konyhák és módos polgárlakások lehetnek egymás szomszédságában. Németh Zsolt szociológus tanulmánya szerint („Pécs népességének főbb demográfiai és társadalmi jellemzői a második világháború befejezésétől 1990-ig” Tanulmányok Pécs történetéből 1997., I. kötet) 1980-ban a városközpontban lakó több mint tízezer ember 24,6 százaléka volt hatvan év felüli. A tapasztalat azt valószínűsíti, hogy a tendencia azóta sem módosult lényegbe vágóan, és az is tudvalévő, hogy a lakásállomány a szanálások miatt már akkor is folyamatosan csökkent. Egyébként az 1980-as esztendő azért is jellegadó évszám, mert „ekkor már lakótelepek alkották Pécs legmeghatározóbb részét, ahol a lakosság 45 százaléka, több mint 75 ezer ember élt”. A lakásállomány azonban nemcsak itt, hanem a külső és az üdülőterületen is növekedett. A jelenbeli mozgásokról szólva Hübner Mátyás, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanszékvezető tanára elmondta, hogy ma a városépítésznek arra kell válaszolnia, hogy a pécsi polgár egyáltalán hol éljen. A város nagy ellentmondása ma ugyanis az, hogy noha a lakossága fogy, területileg egyre növekszik: ezért is támadt akkora vita például a Mecsek-Nyugat közművesítése körül. Itt már nem is szabadna lakóterületnek lennie, de azok a tehetősebb polgárok, akik kiköltöztek ide, most a megfelelő infrastruktúrát is kikövetelik maguknak. Korábban a városban egy lakásra 3,5 ember jutott. Ma a 163 ezer lakos körülbelül 60 ezer ingatlanon osztozik, de a mutató rövidesen 2,1-2,2 lesz. Egy korábbi országos adat szerint egy főre Dél-Dunántúlon jutott a legnagyobb lakás-alap- terület hagyományosan is - ennek egyik összetevője lehet maga a településszerkezet is. Továbbra is lakóterület marad Uránváros. A panel felújítható, gondozható, mint bármely más épületféle. A városrész még viszonylag fiatal, de a komfortját meg kell fizetni. Ennek ellenére ma a szolgáltatásaiban is kiegyensúlyozott Uránváros kedveltebb a déli lakóövezetnél. De a „városé marad” Málom, Nagyárpád és a kertvárosi rész is. Jellemző, hogy Nagyárpádnál - ahova az 500 lakásos „szellemváros” épült - eredetileg 6000 lakást terveztek, s még az volt a lózung, hogy a lakásokban legalább egy fekhelymentes nappali legyen. E szempontból szerencsés Pécs, mert kevés a kétszobásnál kisebb lakás. A leginkább fölértékelt rész a Bálicsi út környéke - a város fölötti Mecsek-oldal. Ez a terület Németh tanulmányában jórészt üdülőterületként szerepel, ahol vizsgálata szerint a lakók egyötöde (19,2 százalék) diplomás, azaz itt a legmagasabb a képzettek aránya a lakókörzetek közül. Az alulértékelt rossz végletet Pécs-Szabolcs, Meszes és főként a Hősök terének környéke jelenti. A fejlesztendő területek kijelölése mellett egységes állásponttal kellene előre jutni az útberuházásokat illetően - mondja az építész. Hiszen a város „fogyása” munkaerő-piaci kínálat kérdése is, és a befektetők alapvető kívánalma, hogy a városnak, de az egész régiónak a mainál jóval egészségesebb „vérkeringése” legyen. Ugyanis már többféle elképzelésjelent meg a Dunántúli Naplóban is - mondja az építész -, de mintha a pártok ebben sem tudnának közös nevezőre jutni. Hübner hajlik arra, hogy a fejlettebb régión áthaladó 6-os utat kell korszerűsíteni, mivel erre reálisabb esély van és olcsóbb is. De mérvadó érvelések szólnak a Dombóvár-Komló térség felszabadítása mellett is, hiszen sürgető lenne a 7-es út új nyomvonalát is kialakítani a Balatontól délre, úgy a parttól tizenöt-húsz kilométerre. Tegyük hozzá: több helyütt egyszerűen csak telekpanamákról suttognak. Azaz korszerű út elsőként ott valósul majd meg, ahol ezek az egyéni érdekek hátrálásra kényszerítenek minden mást. Bóka Róbert Az idősebbek nem szívesen válnak meg megszokott környezetüktől FELVÉTELÜNK ILLUSZTRÁCIÓ y hetedik oldal Dunai Imre jegyzete Gyertyaszálként Nemrég tüntettek Pécs főterén a diákok, tanárok, szülők. De a régió legnagyobb iskolaközpontja persze korántsem egyke. Hatalmas felzúdulás volt Székesfehérváron a tervezett iskolabezárás miatt, Nagykanizsán hetekig vitatkoztak 16 tanulócsoportról, Szegeden népszavazás lesz iskolaügyekben. Stb, stb. Ahányszor nekirugaszkodik az önkormányzat, hogy a központi támogatásokhoz, saját pénzügyi lehetőségeihez és az iskolások csökkenéséhez igazítsa az intézmény- rendszert, mindig ilyen természetesen elfogult reakciókba ütközik. Az efféle helyzetekben mindenki kiszolgáltatott valaminek vagy valakinek: az önkormányzat, az iskola, a pedagógus, a gyerek, a szülő egyaránt megzsarolt. Minimum az érzelmeiben. A tiltakozók szakmai megoldásokat követelnek: az iskolakörzetek határainak átrajzolását - a szabad iskolaválasztás idején! -, a tantermek befogadóképességének másféle számítási módját. Ám ezek egyike sem változtat azon, hogy egyre kisebb az iskolás korúak korosztálya. A „Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián” program keretében nemrég készült tanulmányban olvasható: az optimista prognózis szerint 50 év múlva Magyarország népességének fogyása valamivel 9 millió felett áll meg. A borongós változat 8 milliónál kevesebb lakossal számol. Ám a legkedvezőbb kalkuláció is azt mutatja, hogy a 0-19 évesek száma 2050-ben elmarad az 1995-ös szinttől is. A szomorú forgatókönyvben e korcsoport létszáma a jelenlegi felére fogy. A kettő közötti változatok 20-30-50 százalékos csökkenést jósolnak. A tendenciákból két lehetséges megoldás következik. Az egyik az hogy az állam, az összes párt, az önkormányzatok, a pedagógusok és szakmai szervezeteik végre komolyan szembenéznek a népmozgalmi folyamatok alakulásával, és alkalmazkodnak is hozzá a tervezésnél. Vagy törvényben kell kimondani: a népmozgalmi előrejelzéseket kizárólag a „gyertyaszálként elfogyunk” típusú nekibúsu- láskor szabad felemlegetni. Egyéb esetekben - főleg az iskolai intézményhálózat alakításánál - tilos, mert a realitástól tüntetőleg elrugaszkodott érdekeket sért. Fotótár Várakozás FOTÓ: MÜLLER ANDREA hetedik oldal | j holnapi Riport A szubrett és a bonviván. A magánélet keservei, válás és j halál. És persze gyönyörű évek a színpadon. Aztán megadatott az is, amire vágytak, a boldog házasság. Unger Pálma és N. Szabó Sándor 25 éve a Pécsi Nemzeti Színház tagjai. Most már elmondják azt is, ahogy a pálya kezdődött, és amiről más nem tud. Portré Stephen A. Reynolds, a leendő pécsi Tesco Áruház igazgatója lassan már magyarnak érzi magát. Három éve marketingesként azért jött Magyarországra, mert ezt a munkát kihívásnak tartotta a konkurencia miatt. Portré A kismadártól a templom keresztjéig Kismadár-ó-kismadár! Szerette a dalt nagyon. Vígan dalolj! Népszerű fiatalember volt Kaposváron, bogárhátújában gyakorta fordult a balatoni éjszaka felé. Somogytúri állatorvos, látrányi fogorvos barátaival a lét értelméről éjszakákon át vitáztak. Harmadik ciklusban Kisbudmér polgármestere.- Az ember fel sem tudja mérni, milyen kincsek vannak itt! - matat ex libris-gyűjteményében. Szlovéniában élt nagynénjeiről maradt rá a csodálatos kollekció. A ma már önálló országban csaknem gyökeret eresztett Novacsek János is, amikor az idős hölgyek század elején épült jókora villáját megörökölte. Akkoriban ismerték meg Pécset is a síkedvelők. Kranj, a Száva két oldalára települt kisváros közel van a szlovén hegyekhez, a síparadicsomhoz, az ottani Alpok fejedelméhez, a Triglavhoz. Sokan béreltek szállást a Novacsek- villában.- Mielőtt kitört a délszláv háború, eladtam a házat. Itt, Kisbudmérban, gazdálkodik. Anyakocájánál maga bábáskodik ellés idején. Egy kacsája valósággal szerelmes lett egyik libájába, a két tollas jószág elválaszthatatlan volt egymástól. Foglalkozott galambokkal, nyulakkal, kedvencei közé tartoztak kecskéi. Legalább egy kutya mindig őrzi a házat. Számon tartja a területén fészkelő ritka madarakat. Apró hakormányzatnak és horgásztó kialakításába fogott. Még nem végzett, amikor többhektáros gyümölcsöst telepített, „Itt lent, a falu végén.” - mondja. A belvárosok népszerű alakjáról ki merte volna ezeket annak idején gondolni? Múzeumot szeretne Kisbudmérban, folyamaNovacsek János 1943-ban született Kaposváron. Volt vízügyes, építésvezető', pincér, építési tanácsadó, anyagbeszerző. 1981-ben a panel elől menekülve költöztek Kisbudmérra. Nős, felesége pedagógus. Két fia közül az egyik környezetvédelmi mérnök, a másik még középiskolás. lastavat csinált a kertben, majd vett egy nagy lélegzetet, egy jókora földet, odaadta az öntos munkát szerezni az embereknek, vehemensen vitázik a falu érdekében. Alig 200-an élnek itt. Néhány éve jókora meglepetést okozott nekik, amikor a nyári hónapokra strandot csinált. A templommal szembeni kis téren jókora, kékre festett, mindig friss vizű medencében lubickolhattak a srácok. Akkor már alpinistákkal rendbe tetette a templom évek óta megdőlt keresztjét is. Most azt mondja: borzasztóan idegesíti, hogy alig ért el valamit. Mészáros A.
