Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-04 / 121. szám
1999. május 4., kedd Háttér - Riport Vajon miért vágott bele egy, alapfeladatait tekintve a szennyvíz-szippantással foglalkozó cég az italkereskedésbe? Milyen folyamat vezetett oda, hogy amikor a végelszámolása befejeződött, a tulajdonos azzal is elégedett lehetett, hogy a vállalatnak adott kölcsönnek csak egy részét sikerült visszakapnia? A gazdasági szerkezet változásának tipikus áldozata a Baranya Megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat, amelynek agóniája hol egy-két vezető hozzá nem értése, más esetben kifejezetten dilettantizmus miatt több évig tartott. szerinti értékben tartották nyilván. A gépek és járművek esetében azonban újabb akadályba botlottak. Ezeket nem lehetett értékesítem, mert az Apeh megyei igazgatósága lefoglalta a Púp a hátunkon - vélhették akár már 1993-ban a megyei önkormányzatnál, amikor a korábban állami tulajdonban lévő céget megkapták. Ma némi finomítással úgy fogalmaznak, jhogy a vállalat gazdálkodása ;már a kezdetektől nem az elvárt módon alakult. Egy évvel korábban ugyanis a Talajerő csődhelyzetbe került. Az ön- kormányzat mégsem akarta felszámolni, inkább 14,5 milliós kölcsönt adott a bukdácsoló cégnek. Kicsit előreszaladva az időben, ennek a kölcsönnek egy része csak 1999 márciusában került vissza az önkormányzathoz.- Bosszantott már évekkel ezelőtt - mondja dr. Gulyás Emil (kis képünkön), az ön- kormányzat gazdasági bizottságának elnöke hogy nem mondta ki időben a testület a vállalat felszámolását. A közben eltelt években a Talajerőt előre menekültették, ám a futás zsákutcában ért véget. Azt azonban tudni kell, hogy a megyei önkormányzatnak - és ezt Gulyás Emil hangsúlyozza is - nem kötelezettsége a vállalata által végzett munka biztosítása, volt ellenben ellátási felelőssége. Közegészség- ügyi és környezetvédelmi okok miatt a szippantóautóknak el kellett indulniuk a településekre. Abban az időben, amikor a zavarosban halászás még ígéretes jövőt is sejtethetett. Megjelent a magánvállalkozás a szennyvízszippantás területén is. Nagy felzúdulások kísérték egyik-másik működését, amikor nem az engedélyezett helyen ürítették ki a kocsikat. A vállalat pedig egyre nehezebb helyzetbe sodródott, mert többe került neki a szennyvíz elhelyezése, mint amennyit kérhetett magáért a szippantásért.- Olyan tevékenységgel próbálták kompenzálni a veszteséget, amelyhez vezetői nem értettek - mondja Gulyás Emil. A sörkereskedelem került a cég tevékenységi listájára. Ebből is jókora bukfenc lett. És vezetőváltás. Közben külső „segítség” is megpróbálta őket talpra állítani. Amikor 1994- ben megkísérelték, hogy a vállalatot gazdasági társasággá alakítsák, a megbízott jogász dilettantizmusa miatt a cégbíróság megtagadta a bejegyzést. A megyei önkormányzat a végelszámolással történő megszüntetésről határozott - a munkára a cég egyik vezetőjét kérték fel de a végelszámoló se látta el megfelelően a feladatát. A fizetésképtelenség reális veszéllyé vált, mögötte a teljes vagyonvesztéssel, illetve a tulajdonos önkormányzat készfizető kezességi kötelezettségével. Akkor a cég tartozásai már Egy megszűnt telephely meghaladták a 44 millió forintot. Csak a tb-vel szemben 16 milliós volt a hátralék, az adótartozások összege több mint 9 millió volt, lógott a vállalat a szállítóinak is több mint 4 millióval és ott volt a 14 milliós önkormányzati kölcsön is. A másik oldalon ugyan volt egy vagyon, ám értékesítése kilátástalannak tűnt. Egy kft-t bíztak meg a végelszámolással. Külön feladatot jelentett a kovácshidai tőzegbánya sorsának rendezése (ez is a Talajerőgazdálkodási Vállalaté volt). A környező telkeket a kárpótlás során privatizálták, a kárpótlási térképek pontatlanok voltak, számolni kellett a rekultiváció kötelezettségével. Folyamatos egyeztető tárgyalásokra volt szükség. Végül is ez év január elejére született meg a bánya- bezárási határozat. A bányát egyébként a vagyonértékesítés során 4,5 millió forintért megvásárolta a kovácshidai önkormányzat. Ösz- szesen több mint 44 millió forintért adták el a Megyeri úti, illetve a patacsi telephelyeket, 10,5-ért a Névtelen utcait. A végelszámolás során közel 63 millió forintot kapott a vállalat az értékesített vagyonért. Ezt a vagyont egyébként a végelszámolás kezdőnapján közel 21,5 millió forint könyv fizetési kötelezettségek nem teljesítése miatt. Méltányossági kérelem ment a hivatalhoz, ott engedtek a kérésnek, 2 millió 770 ezer forinttal mérsékelték a fennálló késedelmikamat-tarto- zást. Ugyancsak az Apeh jóvoltából további 2 millió forint jóváírására - fizetési kötelezettség csökkentésére - kapott a cég lehetőséget. Méltányossági kérelmet adott be a vállalat a megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz is: 1 millió 654 ezer forintot elengedtek az adósságból. Létszámcsökkentésről egészen addig nem lehetett szó, ameddig nem tudták fedezni árbevételből a felmondásokkal együtt járó végkielégítéseket. Erre a célra összesen 8,2 millió forint kellett. Vagyis bizonyos ideig kénytelenek voltak a * szolgáltatási tevékenységet folytatni. Azóta megoldották, a 36 embert kifizették. Mindent összeadva és kivonva 295 ezer forint mérlegfőösszeggel befejeződött a Baranya Megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat végelszámolása. A kölcsön adott 14,5 millióból 4 millió 365 ezer forint a végelszámolt vállalattal szemben behajthatatlan. Az önkormányzat március 29-én tudomásul vette, hogy ezt az összeget elbukta. Mészáros Attila A szippantásért nem kérhettek annyit, mint a szennyvíz elhelyezéséért ILLUSZTRÁCIÓ: WÉBER T. ■ >Í:í;K etedik oldal Megszólalt az eper A genetikai sebészet világában hovatovább eljuthatunk oda, hogy nem tudjuk, mi micsoda. A laboratóriumi körülmények azonban nem szükségesek ahhoz, hogy ne azt együk, amit valaminek hiszünk. Ugyanakkor a mi konyhakerti kultúránk alaposan nélkülözi a legkorszerűbb technikákat. Lám, még az oroszok is előttünk járnak, akik nagyban és egycsapásra oldották meg a problémát, robbanásszerűen. Az élet persze a tudományos műhelyek falán kívül náluk is olyan, mint nálunk. Manna Mannejava Felme- gyeva élelmiszer-ellenőr a piacot járta. Most nem zakusz- káért, hanem ellenőri minőségében, Moszkvában. Ment a derék asszony, csevegett az örmény meg csecsen kofákkal, hol ide tette a Geiger- Müller-számlálót, hol oda. Mígnem - M. M. Felmegyeva majd’ hanyatt vágódott, és szaporán mongyiőzött, lévén leningrádi születésű - hatmázsányi eper elkezdett zenélni: csörgött a sugárzásmérő készülék a hüledező Felmegyeva kezében. Csernobil! Hát persze. Immár tizenhárom éve, hogy a ruszkik egycsapásra elkezdték sugarakkal bombázni az atomerőmű környékén a DNS-láncokat. Nem ga- tyáztak: labor, fehér köpeny, gumikesztyű, meg effélék. Felülről, egyszerre, amit ér! Manna azonban kiszassze- rolta a dolgot. Nem gondolkodott, hanem cselekedett, és bátorságra vallóan a vörös, csörgésre hajlamos gyümölcsöket megsemmisítette. Egy Moszfilmbe illő hősi mozzanat a végére: mielőtt Felmegyeva meghozta volna szigorú verdiktjét, belekóstolt az eprekbe. Hatósági felelőssége tudatában kijelentette: ízre nemigen tér el a normális epertől. Hát, itt a baj. A mi kémiai burokban születő zöldségeinkkel is. Mészáros Attila Tűzoltónapi köszöntő Amikor az emberek a szentek védelmét kérik, mert úgy érzik, hogy saját erejük kevés annak a bajnak vagy katasztrófának a felszámolásához, amely életüket, testi épségüket, anyagi javaikat fenyegeti, akkor sokszor keresnek olyan védőszentet, akit leginkább az ő munkájuknak a segítéséhez kapcsolhatnak. így találták meg a sok áldozat, mártír és szent között Flóriánt, a katonát, aki bajtársaiért áldozta életét. Alakja az elmúlt századok során a tűz ellen küzdő ember jelképévé vált. Azok, akik csak baj esetén ismerkednek meg a tűzoltók munkájával, sokszor el sem képzelik, milyen testi és szellemi munkát igényel az arra való felkészülés, hogy az emberek életét, testi épségét úgy tudják menteni, hogy közben maguk is épségben maradjanak. A körültekintő figyelem, a szakszerű felkészítés ellenére sokszor követel áldozatokat a beavatkozás során a tűzoltók soraiból. Az, hogy meghajtjuk fejünket emlékük előtt, vagy megpróbálunk gondoskodni a hozzátartozóikról, vagy a megsérült, megrokkant tűzoltókról, tudjuk, rendkívül kevés. Még nagyobb figyelmet kell szentelni a biztonságukra. Nemcsak Szent Flórián napján kell köszönetét mondanunk mindazoknak, akik a tűzoltóság soraiban teljesítik esküben vállalt kötelezettségüket, jobban kell figyelnünk rájuk az év minden napján, és lehetőségeinkhez képest segítenünk kell őket. Köszönettel tartozunk azoknak a családtagoknak is, akik önzetlenül megtesznek mindent annak érdekében, hogy a tűzoltók úgy tudják vállalni szolgálati kötelezettségeiket, hogy épségben térjenek vissza családjuk körébe. Mindannyiunk érdeke, hogy a nyugodt családi háttér adjon biztonságot és erőt ehhez a mindenképpen teljes embert kívánó munkához. Remélem, hogy az az ösz- szetartás, amely erre a testületre mindig jellemző volt, segíteni fogja a tűzoltókat esküben vállalt kötelezettségeik teljesítésében. A tűzoltónap alkalmából nagy tisztelettel köszöntöm a tűz elleni védekezésben résztvevőket, s amikor megköszönöm áldozatos munkájukat, szeretnék a további hétköznapi munkájukhoz jó erőt, egészséget, sok sikert kívánni. Dr. Toller László I ^hetedik oldal holnap Riport Vonattakarítók, vagy vödör a bankban A vonattakarítás nem éppen szórakoztató tevékenység. Sokkal inkább az végignézni, amint ötven ember söprűkkel és vödörrel beront egy bankba. Portré Talán egy kedves a csirkefogó Steinbeck kedves csirke- \ fogójára emlékeztet Besenczi Árpád, aki az | ügyvédi pályát adta fel, hogy színész lehessen. Portré Kimondta: „Kaposvár az életem” Kevés embert hallottam oly szeretettel beszélni szülővárosáról, mint azt Szita Károly, Kaposvár polgármestere tette. Az első szerelmek és álmok itt szövődtek; itt nőtt fel, s ő az egyetlen országgyűlési képviselő talán, aki elhárított magától minden bizottsági tagságot, s aki maradéktalanul örül annak, hogy csak háromhetente kell Budapestre utaznia. Mentegetőzik, nehogy nagyképűségnek tűnjön, de számára a munka, a tennivaló és a tenni akarás a legfontosabb dolog az életben. Nem hátrál a feladatoktól, a közéleti szerepvállalás talán a génjeiben van. Ars poeticának annyit mond: „Kaposvár az életem.” Már 1988-tól mint tanácsi alkalmazott Somogy megye környezetvédelmi főmérnöke volt, majd 1990-től alpolgármester, úgyhogy nagyon jól tudta, mit vállal, ha a város első emberének székére pályázik. Napi 10-12 óra tennivaló és csak aztán a család, és a barátok. Ez az élet az, amiben jól érzi magát. Dolgozni értelmes célokért. És természetesen örvend annak a fejlődésnek, amely a vidéket jellemzi (milliárdos beruházások követik egymást és feltehetően az ezredforduló környékén az egyetlen olyan magyar város lesz, ahol teljes a kanalizáció), sikerélményt is ad minden megtett lépés, de a dicsérő szót elhárítja; az érdem nem az övé. Része talán csak annyi az egészben, hogy ebben Szita Károly 1956-ban született Kaposvárott. Keszthelyen agráregyetemet végzett. A politikával 1988-89-ben kezdett ismerkedni a Fidesz helyi szervezetének környezetvédelmi programján munkálkodva. Nős. Melinda másodikos gimnazista, Nikoletta lányuk ötödikes az általánosban. a pár esztendőben ismét nyitott és igényes várossá lett Kaposvár; polgárai megérezték, hogy óriási lehetőségeket rejt a ten- niakarás és az összefogás. Ahogyan azt Szita Károly fogalmazta: felébredt a város. E közéleti szerepvállalás nem családi örökség; bár szülei is figyelték a világ dolgainak alakulását. Édesapja autószerelő volt, édesanyja pedig háztartásbeliként, a gyerekek mindennapjaira ügyelt. Jól. Károly húga szintén diplomás ember, pedagógus lett. A polgármester szabadideje, ha van, a mozgásé, a sporté. Ifjúkorában reményteljes jövővel kecsegtető kosárlabdázó volt (ezért is hívták annak idején a 184 centis fiatalembert a keszthelyi egyetemre), szeret úszni és mindene a tenisz, hiszen a barátokkal való találkozásokat is jelenti a hálóközelség. Bár elég egy óvatlan mozdulat, s bicsaklik a láb, rándul a váll, s bárki úgy járhat mint Szita Károly: térdműtétre jegyezték elő. Kozma F. A szennyvíztől a sörkereskedelemig