Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-02 / 119. szám
Teimálvizes álmok Bonyhádon Bonyhádon a 6-os út melletti 20-25 hektáros sík terület kellős közepén termálvíz van. Hasznosítására azonnal közös kft.-t alakított egy szövetkezet, az önkormányzat, és még néhány vállalkozó. | Az ügy elindult, ám hamar kiderült, hogy I a Völgységi Termálvízfeltáró Kft. és az ön- ' I kormányzat saját erőből soha nem tudja ff t elindítani a beruházást, amire az első kör- g ben 150-200 millió forintra lenne szűk- | I Ség' Azt nem mondhatni, hogy semmit sem 5 tettek, hiszen a Pannónia Szövetkezet 18 hektárnyi földje helyett az önkormányzat •j adott csereterületet, később 3,2 hektáron i ^ megépítették a pihenőtavat, amelyben I már víz is van. A kft. legutóbbi közgyűlésén felhatal- | I mázták a vezetőket arra, hogy keressenek befektetőket. Lehet hazai és lehet külföl- di. Hahner Ferenc, a kft. ügyvezetője la- '* púnknak elmondta, a Mecsek lábánál fék- # I vő település éghajlati adottságai, valamint 1 I nemzetiségi kötődései okán nagy fejlődé- j • sen menne keresztül, ha az évtizedes t álom megvalósulna. Hazafi J. ■hhhbhhhhhhhhhhhhmbhhhhhhbhhhhhbB 1999. mégus Z. Magyarorszáq - Dél-Dunántúl Ötödik oldal Újra kedvükre kukkolhatnak az interneten azok, akiknek se jobb dolguk, se jobb ízlésük. Bár a hírhedtté vált oldalt a készítő a botrány kirobbanásakor lekapta a hálóról, egy lelkes harcostársa nemrég visszapakol ta az összes képet. A termés figyelemre méltó. Immár nem csupán titokban meglesett ártatlan áldozatokat láthatunk, néha meglehetősen intim helyzetekben. Egyre többen bombázzák az oldal tulajdonosát egy amatőr szexmagazinban is színvonal alattinak minősíthető, saját képekkel. Ki önnön magáról küld fotókat, ki barátnőjéről, feleségéről, vagy osztálytársnőjéről. A képek - hogy, hogy nem - persze bárki által hozzáférhetőek, az oldal tulajdonosa ugyanis nyomban közkincsé teszi azokat: legyen az vetkőző házastárs, vagy mo nokiniző barátnő. A meg nem nevezendő című honlapot Magyarország legnépszerűbb internetszolgáltatója adta bérbe a lelkes főkukkolónak. A cégnek jelen pillanatban mintegy húszezer (!) ügyfele van, így természetes, hogy a legtöbb „botrányos” oldalt is az ő címük alatt találjuk. A szolgáltató munkatársa, Gautier Tamás lapunknak elmondta, nagy a valószínűsége annak, hogy a valóban kukkolósnak nevezhető fotókat az első oldalkészítő annak idején egész egyszerűen ellopta egy külföldi hasonló honlapról, és mint hazai termést igyekezett közreadni. Ez ugyan a képek megítélésén mit sem változtat, az viszont következik belőle, hogy itthonról nemigen fog senki tiltakozni a fotók közzététele miatt. Miután az egyik kereskedelmi tévé műsora nyomán a média ráugrott a témára, az oldalkészítő vélhetően megrettent, és magától leszedte az összes képet, az oldalt pedig elérhetetlenné tette. Egy, a háló rejtelmeiben otthonosan mozgó elvtársa azonban nemrég az egész anyagot újra felpakolta, immár tehát a magamutogató, helyenként nimfomániás aktokkal együtt. Gautier Tamás azt mondja, ők csak akkor szedik le az oldalt, ha az esetlegesen ott szerepelő emberek ezt - személyiségi jogaik megsértésére hivatkozva - hivatalosan kérik. Ez azonban - teszi hozzá - még az ominózus Béres Alexandra - Csisztu Zsuzsa film esetében sem történt meg. Azt pedig már megtanulhattuk, hogy ennyi oldalt képtelenség ellenőrizni. — Lendvai Dávid Elvaduló vadhúsárak Bár az országos terméktanács a kicsiny exportkereslet miatt kénytelen relatíve alacsonyan tartani a belföldi vadhúsárakat is, mégis elképzelhető, hogy a fogyasztó hamarosan épp ennek ellenkezőjét tapasztalja majd. Könnyen lehet, hogy heteken belül a jelenleginél is magasabbra szöknek a vadhúsárak. Az ok a járulékos költségek növekedésében keresendő, így azok járnak jól, akik nagy tételben vásárolnak, hosszú távú szerződés alapján. A drágulás ismét a feketepiac malmára hajtja a vizet, pedig a kereskedők szerint már eddig is nagy volt az illegális forgalom. Nem csoda: az árak itt gyakran felével alacsonyabbak. A boltosok az elmúlt években forgalomcsökkenésre panaszkodnak. Ennek pedig szerintük nem az az elsődleges oka, hogy egyre többek tartják luxusnak a vadat, hanem az is, hogy sokak ismeretségi körében akadnak orgazdák. Ha az az elvetemült, de legális ötletünk támad, hogy egy vadhúskereskedésben kutakodunk a vasárnapi ebéd alapanyaga után, készüljünk föl rá, hogy a szarvascomb kilóját 2000 forint körüli áron, az őzcombot egy ötszázassal drágábban, az őzgerincet pedig akár ennek duplájáért vágják hozzánk. A népszerűbb apróhúsok inkább megfizethetők, a szarvasé durván egy ezrest kóstál, az őzé és a vaddisznóé pár száz forinttal többet. Nyúllal, fácánnal vagy kacsával másfél ezer forintért lakhatunk jól. L. D. Megszállt örömtanya Üzletszerű kéjelgés elősegítése - így minősíti az érvényes jogszabály a bordélyházakban űzött speciális tevékenységet, s ennek alapos gyanúja alapján vették őrizetbe Mohácson az egyik bár tulajdonosát és a feleségét. Mohácson pénteken éjjel, amikor a rendőrkapitányság elől sorra gördültek ki az autók, az egyik szórakozóhely kerthelyisége előtt komótosan elhajtva az akciót irányító nyomozó mosolyogva jegyezte meg: „A diszkó perceken belül kiürül. Megkapták a drótot, hogy elindultunk.” így volt vagy nem, nem derült ki, viszont a város közismert örömtanyáján kellemetlen perceket éltek át az éppen ott időző vendégek. Amikor az elsőnek belépő két kommandós a gyéren megvilágított épületben a kidobóembert „hatástalanította”, olyan csöndben dolgoztak, hogy abból az emeleten szórakozók semmit sem vehettek észre. Ám a nyomukban betódult csoport trappolása után már szinte fölösleges is volt a szokásos parancsszavak kiadása. A bárban, illetve a szobákban tartózkodók kezüket a falnak támasztva megadó- an várták az ellenőrzést. A lokálból, amelyhez három szoba is társul, a bérlő feleségét - ő egyébként orosz ajkú, s itt a Mádám szerepét tölti be -, továbbá négy ukrán lányt szállítottak a kapitányságra, s a bizonyítékok alapján indítanak eljárást ellenük. B. M. Kacsafaló menyétek Pedig már-már úgy tűnt, vég- re-valahára megoldódik a Mohács közepén éktelenkedő gödör hasznosításának bonyolult kérdése. A helyi menyétek azonban keresztülhúzták a számításokat. Kacsára fájt a foguk. Hogy hogyan kerültek a vadkacsák a gödörben kialakult, közép-európai kuriózumnak számító „tengerszembe”, nem tudja senki. A Dunán ugyan él jó néhány szárnyas, de kész rejtély, miként is slattyoghattak be a városba. Hogy aztán hogyan kerülnek el onnan, az most már egészen nyilvánvaló: meny étek lopják és ölik meg őket. A gödör és vele a kacsák lassan a város egyik fő nevezetességének számítanak, ráadásul nemrég a kacsapámak kicsinyei is születtek, egy egész család úszkált a „tavon”. A gaz menyétek persze a kicsikre utaznak, a kacsákat etető embereknek napról napra kevesebb élelmet kell magukkal vinniük. Most már csak az a kérdés, hogy ha a szívtelen menyétek bevégezték dolgukat, gondoskodik-e valaki kacsautánpótlásról? L. D. Leleményes könyvtolvajok A könyvtári könyvlopások az emelkedő árakkal arányosan növekednek. A szigorodó ellenőrzések a leleményes látogatóknak nem jelentenek akadályt. A Somogy Megyei Könyvtárban megerősítették a ruhatári szolgálatot, mondja Varga Róbert igazgató. Ennek ellenére főleg az ezoterikus és a fantasztikus irodalom körébe tartozó köteteket lopják, s adják el a bolhapiacon. Az egyik „szállítmányt” maga az igazgató fülelte le: az ablakon nézett ki éppen, amikor kirepült egy könyvekkel teli nejlonszatyor. A lopások oka az áremelkedésben keresendő, hiszen amíg 1968-ban 17,50, ma több mint 1000 forint a kötetek átlagára. Viszik a térképmellékleteket, a kötelező tananyagot, az angol nyelvű városismertetőket, a speciális szakterületek kézikönyveit, tájékoztat Liebhauser János, a Tolna Megyei Könyvtár olvasószolgálatának vezetője. Egy nyelvtanár pedig tízezres értékű szakkönyvet nem hajlandó visszahozni, mondván, ő abból tanít. Ebben az ügyben a bíróság dönt. A Baranya Megyei Könyvtár biztonsági rendszere nem visz- szatartó erő, mondja Kalányos Katalin igazgató. Vannak, akik egyértelműen üzleti célból lopnak, mások „szükségből”, mint például a diákok. Előfordul, hogy kiveszik a könyv belsejét, csak az üres keménytábla marad, más kitép néhány lapot a mellékhelyiségben, s a csonka könyvet a WC-tartályba pottyantja. Cs. L. Világrekorder májusfa Birjánban 27,5 méteres, 1,6 tonna súlyú májusfát állítottak fel Birjánban, amely a lombhullató fák kategóriájában a legnagyobb a világon. A több mint százéves hagyományt, amely a hetvenes években szünetelt egy kicsit, 13 éve élesztették újjá. A lányos házakban felállított fák mellett (idén százat „ültettek”) itt mindig állítottak közösségi májusfát, amelynek a legnagyobbnak kellett lennie. 1996-ban már egyszer szerepeltek a Guinness-lexikonban, akkor 26,2 méteres teljesítménnyel. Fázom, örökké fázom... Tudom hogy nem illő, de hát mégis csak fölkapom - elég gyakran - a vizet, ha valami sérelem ér (és kit nem?) üvöl- teni tudnék a dühtől, mert tehetetlen vagyok, mert nem tudom megoldani saját kis hülye gondjaimat. Itt ez a nyavalyás tél - vagy már tavasz? - de ennyit soha nem fáztam, mint az utóbbi hónapokban. És nem csak most. Rájöttem, tulajdonképpen egész életemben többet fáztam, mint nem, mert vagy kevés volt a tüzelő, vagy mások nem fűtöttek a rideg panelekben, mindig kitaláltak valami kifogást, én pedig fagyoskodtam. A legszebbnek ígérkező tiniéveimből egy bő esztendőt fűtetlen német laktanyákban, majd fűtetlen hadifogolybarakkokban töltöttem el, csak azért, mert a háborúzó őrültek az én sorsomra is pályáztak, szerencsére sikertelenül. Itthon talán soha nem tudtunk annyi szenet vásárolni, hogy bőségesen kitartson tavaszig és jó melegre fűt- sük a lakást. Csak a konyhában raktuk a tüzet a sparhelt sütőjén kiáradó meleg elé bújva, a szobában csak karácsonykor vagy újévkor fűtöttük fel a zománcozott - örökké füstölgő - kályhát. A vidéki és pesti albérletekben pedig álmodni sem lehetett fűtésről, a főbérlők hülyeségei miatt, hogy este meleg legyen a szóba, annyi pénzem soha nem volt. Én nem szidom a panelházakat - mint ahogy manapság ezt sokan megteszik nem kevés politikai éllel - mert mégis csak lakás és van, és ma negyedrészét sem építik fel ezért vagy azért, mindegy. Ám e lakások fűtését folyamatosan és panaszmentesen soha nem tudták megoldani. Pécsett vannak panellakások, ahol huszonhat-huszonnyolc fokot is mérnek telente, és van ahol tizennyolcat, vagy annyit sem. Néhány éve a távfűtőknek telefonon panaszkodtam - igaz, már tél végén - de nagyon hideg volt itthon és örökké fáztam. „Megvizsgáljuk!” - nyugtattak meg, aztán elmúlt a tél. Kint már tizenhat fokot mértek az utcán és a parkokban, amikor két szerelő megjelent nálam és mérték a lakás hőmérsékletét. Húszon valamennyit. Azt hittem most azonnal meghalok a dühtől. Mondom nekik, miért most jöttek vagy másfél hónap után azt válaszolták, hogy sok a panasz, most került rám a sor. Most már értik miért ordítok? Jó szerencsém egészség- ügyi intézménybe fektet már hetek óta. Miután elmúlt az április 15-e, már nem fűtenek. Otthon sem. Valaki, valamikor kitalálta ebben az országban, hogy a fűtési szezon e fenti dátumhoz kapcsolódva befejeződik és utána lehet akármilyen hideg, fűtés nincs. Zokniban kell aludnom a kórteremben, zoknistól otthon, pedig ott van egy kölcsönbe kapott olaj villanyradiátorom is, ám nem merem a legmagasabb fokozatra állítani, mert megpörgeti a villanyórát úgy, hogy beleszédülök. (Amikor a számlát hozzák - főleg!) Persze hogy hallom, lehetne pótfűttetni. Ha egy lépcsőházban - vagy az egész épületben? - a lakók aláírják a kérelmet, hogy folytassák a fűtést, akkor folytatják. És ha valamelyik lakó nem írja alá, mert nem fázik, vagy mert nem érdekli, vagy mert nem tudja hányfelé ossza el a kevéske nyugdíját, akkor ugye, nincs fűtés. De most már végre május van. Rohadt hideg telünk volt, zoknisan, dideregve. Ez volt a rosszkedvűnk tele. Szégyenlem, de nem tudom, ki a szerzője a gyönyörű versnek, amelynek utolsó mondatát így komponálta meg a költő: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy felmelegedjenek az emberek.”
