Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-26 / 142. szám
1999. május 26., szerda Háttér - Riport Pangó üzletek, levetett ruhák Az embernek könnyedén támadhat deja vu-érzése, ha sorban végigjárja a butikokat. Pedig nem franchise-rendszerrel van dolgunk: itt elvben nem kötelező ugyanazt árulni, nagyjából ugyanolyan belső térben, és nem kötelező egymásra kísértetiesen hasonlító eladólányokat sem alkalmazni. Csupán arról van szó, hogy a butikok éppúgy követik a divatot, mint az ott árult ruhák. Pécsi körsétánk során arra kerestük a választ, kik, és miért nyitnak ilyen üzletet, valamint kik és miért járnak ide? Egyáltalán arra, hogy mi van a butik-biznisz mögött? Pillanatkép a pécsi belvárosból. A fiatalok nagy része a butikok kínálatából válogatja össze a ruhatárát, fotó: laufer l. A legtöbb helyen legalábbis furcsán néznek az emberre, ha egy butikba nem azért megy be, hogy inget vagy farmert vásároljon magának, hanem azért, hogy újságíróként kérdezősködjön. Főként, ha van kitől. Sok belvárosi kis üzletben ugyanis általában csak egy vagy két eladólány ücsörög, leginkább unottan. A forgalom szemmel láthatóan nem ostromolja a Csillagok háborúja legújabb részének nézőcsúcsait. Nehezen hihető, hogy a tulajdonos naponta milliókat keresne a bolttal. A kérdést viszont gyakran föl sem lehet tenni, a látogatásom tényén csodálkozó eladólányok a főnök hollétéről mit sem tudnak, gyakran még a kilétéről sem. „Mi az üzletvezetővel tartjuk a kapcsolatot, esténként ő jön, hogy megszámolja és elvigye a bevételt. Hogy ki a tulajdonos, arról nem is beszélünk” - mondja az egyik kereskedőház emeleti kis kuckójában magányosan pultot támasztó lány. Pécsett megszámlálhatatlanul sok butik van. Csak a belvárosban több tucat, igaz, ezek közül nem mindegyik pang. Az egyik helyen még a tulajdonosról is biztos információval szolgálnak: délután négykor tudok vele beszélni. „Be fog jönni, mert már aktuális az árurendelés"- biztat egy szolári- umbama, festett szőke lány. Ettől a leírástól aligha ismerhető föl a hely, ám a butikok többségében mintha a külső lenne a munka alapfeltétele. A várakozás alatt van időm megfigyelni a kínálatot és az eladók készségességét is, egyedül a kereskedelmi rádióból áradó monoton hip-hop zene irritáló, ha vásárolni akarnék, már gyorsan túlestem volna rajta. Itt azért forgalom is van, persze legtöbben csak nézelődnek, kevesen távoznak szatyorral a kezükben. Férfi és női, pontosabban fiú- és lány-holmikat is árulnak, főként farmer- és felsőruházatot, aktuális árurendelés ide vagy oda, pólókból, blúzokból és ingekből kifejezetten széles a választék. Az árak sem borsosak, igaz, többnyire ismeretlen márkájúak a ruhák, itt a legdrágább ing 5200 forint, a legdrágább blúz pedig 6800. A tulaj pontosan érkezik, harminc körüli, sportos fiú, mintha saját boltja reklámembere lenne. Nem szívesen vállalkozik a beszélgetésre, végül abban maradunk, hogy még a keresztnevét sem írom le. Hogy miért a titkolózás, arra homályos a válasz. „Nem szeretném, ha olyan dolgokat gondolnának, amilyeneket nem kellene. ” G. (ebben maradunk) tavalyelőtt nyitotta az üzletet. Szak- közép-iskolai érettségije van és biztos családi háttere - ennél többet azonban nem árul el. Hogy miből volt pénze, az - legalábbis számunkra - titok marad. Amikor kellő bátorsággal fölvértezve a pénzmosást, mint egy ilyen butik születésének lehetséges apropóját hozom szóba, nem sértődik meg. „Ez nem ismeretlen tényező', de nemcsak ebben a műfajban fordul elő'. En is hallottam már olyan üzletről, amely megnyílt, majd rövid vegetálás után hirtelen megszűnt. Új tulaj jött és ugyanúgy nem adott el semmit. Ilyenkor tényleg nem sok minden másra lehet gondolni. ” Egy-egy ilyen butik gründolása többmilliós buli. A legtöbben - mondja - bérlik csupán a helyiséget, de így sem kevés pénzbe kerül a bolt - berendezésestül, árustul, alkalmazottastul. Az alkalmazottak elvben csak szakképesített eladók lehetnek. Minimum kereskedelmi szakirányú végzettség a követelmény. Az tehát nem fordulhatna elő, hogy valakit az utcáról felvesznek csak azért, mert szépen mosolyog. „Persze vannak olyan boltok, ahol ezt nem tartják be, pláne nyáron. A munkavédelem minket még nem ellenőrzött, de valóban bármikor jöhetnek. Úgyhogy jobb vigyázni” - mondja, majd gyorsan hozzáteszi, ha valakinek az az életcélja, hogy 20-30 ezer nettó magyar forintért nyolc órában álldogáljon egy butikban, az akár egyetlen hónap alatt is végezhet szakirányú tanfolyamot. Az árut Budapestről szerzik be. G. általában kéthetente autózik a fővárosig, három-négy nagyobb gyártót látogat meg. „A lányok tudják, hogy mire van kereslet, összeírom és igyekszem ezekből válogatni. Szinte mindenki Pestre jár, én itt helyben nem is ismerek ruhagyártót. így az sem meglepő', hogy ugyanazt a ruhát találja meg a többi butikban is” - ad némi magyarázatot az egyhangúságra. A haszonkulcs - állítja - nem több 40 százaléknál. „Nincs kartell, de azért figyelem a többi bolt árait is. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy tudjam, nincs értelme nagyon magas árakat szabni. ” Egy másik butikban készséges az üzletvezető lány. Rajta kívül mindössze egyetlen eladó dolgozik a jól menő boltban, most is munkaerőt keresnek. „ Valamiért nem akarnak jönni, pedig régóta kint van a tábla ” - mondja Eszter, akinek nevét a felismerhetetlenségig átalakítottuk. Huszonéves, (üdítő kivétel)-barna, rövid hajú lány. Szakközépiskolát végzett, de nem volt vidéken munka, ezért Pécsre jött. Eladóként kezdett, de aztán addig-addig figyelt, míg kitanulta az üzletvezetést. Sikerrel, két éve rá is bízták a boltot. Áruért itt is a főnök megy, az ábra ugyanaz - Eszter elmondja, mire van szükség, Pestről pedig érkezik a szállítmány. „Kínosan ügyelünk arra, hogy egy-egy cikkből ne hozzunk sokat, ráadásul Pécsett csak mi árusítjuk ezeket. Senki sem szereti, ha az utcán szembejön a ruhája” - eleveníti föl az ismert tételt. Igaz, így gyakran előfordul, hogy hiába tetszik valakinek egyik vagy másik holmi, az ő méretében éppen nincsen. A bolt több éve a város egyik legforgalmasabb helyén üzemel, ráadásul a tulajnak csak ez az egy üzlete van. A jelekből ítélve úgy tűnik, hosszú távon gondolkodnak, és ezt az árfekvés ia megerősíti. Van olyan ruha, ami akár már egy ezresért elvihető, de az „átlagos vevő” néha húszezer forintot is a kasszában felejt. „A vásárlóink zömét a törzsvevők jelentik, de az is igaz, hogy tíz kuncsaftból jó esetben öt nem távozik üres kézzel. ” A haszonkulcs itt alacsonyabb, mint az előző helyen, és mint a boltok többségénél - csupán 25-30 százalék. Eszter elárulja a napi forgalmat is, ha kicsit utánaszámolunk, okosabbak lehetünk. Rossz napjuk van, ha csupán 50 ezer forintot hagynak ott, jó, ha ennek a tízszeresét. „Nyáron megy rosszabbul, télen, persze főként karácsony eló'tt, sokkal jobban. A nagy átlag a két szám között van. ” A vevőkörről ugyanazt mondja tulajdonos, üzletvezető és eladó egyaránt. Ebben persze semmi meglepő nincsen. Leginkább a tizen- és huszonéves korosztály tehetősebbik fele tér be a butikokba. A fiatalabbak ráadásul nem is a saját pénzüket költik. Most a lányoknál a rövid kertésznadrág van divatban, bolttól függ, de néhány ezer forintért elvihető. Ha ma megjelenik valaki egy furcsa cuccban, viszolyognak, esetleg egyszerűen kinevetik - mondják. Jövőre persze ez fog kelleni mindenkinek. Nálunk mindig a Nyugat-Eu- rópában már levetett módi van divatban. Ezen a téren azonban csupán egy évvel vagyunk lemaradva. Lendvai Dávid hetedik oldal nHmHbíBw Jegyzet------— m wrmmmm mmwmmmm i mmMmmmmmmmM Kit izgat? Élénken emlékszem, hogy a nagy változások után, de még néhány héttel az 1990-es marosvásárhelyi pogrom előtt a pécsi Művészetek Házában egy amúgy ártatlan irodalmi esten arról került szó, milyen jó, hogy vége a diktatórikus szó-be- lénkfojtásnak: végre kibeszélheti mindenki, ami lelkében kavarog, ordíthat, magya- rozhat, románozhat, cigá- nyozhat, zsidózhat. A verbális kielégülés meghozza majd a gyümölcsét, egy idő után csönd lesz. Nos, majd’ egy évtized elteltével szinte jobb, ha ez ügyben nem is mondunk semmit. Annyi a keserű tapasztalat. Az Alkotmánybíróság a minap például ismét a fentiek szellemében döntött, amikor kimondta, hogy csak cselekedettel lehet a lakosság és egyes népcsoportok ellen izgatni, szóval nem. Eddig három év börtönt sózhattak azok nyakába (sosem tették), akik így meg úgy üvöltöttek az utcán, akár nemzeti ünnepeket használván fel arra, hogy különös, sajnos nem túl eredeti és nem minden előzmény nélkül való eszméiket hirdessék. Mostantól ismét a demokrácia egyik naiv hajtása virágozhat a „szabad vélemény-nyilvánítás” szószával kegyesen nyakon öntve. Persze, kérdés, hogy lehet-e itt még megsértődni? Elvégre mindenki bántható, és a leginkább azzal, ha bizonyos éllel és hangsúllyal azt vágják a fejéhez, ami éppen ő. Hogy a paraszt paraszt, az értelmiségi értelmiségi (ez is volt már bűn), a zsidó zsidó, a sváb sváb - országunk nagy szomorúságára még ugyancsak hosszan lehetne folytatni a minősítgetési sort. Lehet, hogy a mostani, ma még közömbösnek tetsző történelmi pillanatban csak keveseket izgat az izgatás. Netán azt gondolják, hogy az élet nagy tanítómestere, a történelem csak egy szenilis, nyugdíjba zavarható, fura öregúr. Méhes Károly Másként A rendőrségi szakzsargonban vadonatúj elemként fedezhető föl, hogy a ma már egyenesen szitokszónak számító vállalkozó megjelölés a fenti címben szereplő szóval egészült ki. Igaz, a „másként vállalkozó” összetétel kissé az egykori „másként gondolkodó”-ra ha- jaz, de legalább tudjuk végre, kikről is beszélünk. Csak a miheztartás végett. Itt bizony nem azokról van szó, akik reklámfilmben dicsekednek vadonatúj kisteherautójukkal, energiatakarékos gázpalackukkal vagy intelligens mosóporukkal. A másként vállalkozók ugyanis a tévében csak és kizárólag akkor szerepelnek, amikor abból már az ég egy adta világon semmilyen hasznuk nem származik, lévén hogy föl vannak robbantva, avagy ki vannak lyuggatva. Az alvilághoz igen-igen közel álló figurák ezek, olyannyira, hogy de facto ők alkotják az alvilágot, el- és leszámolásostul. A mezítlábas vállalkozóktól ilyetén formán az is megkülönbözteti őket, hogy utóbbiak maximum az APEH- hel kénytelenek számolni. Igaz, ez sem egy dévaj majális, de egy APEH-ellenőr a legritkább esetben közlekedik Ka- lasnyikovval. Mindez csak azért fontos, mert a rendőrségnél most elhatározták, belső vizsgálatot indítanak. Ennek célja, hogy kiderüljön, vajon nem hátráltatta-e az elmúlt időszak leszámolásos bűncselekményeinek felgöngyölítését az az aprócska tény, hogy lassan már minden nyomozónak saját, külön bejáratú bűnözője van. így pedig a rendőrök akár egymás elől is elhallgatták az információkat emberük védelmében, amiből pedig csak és kizárólag az alvilág húzott hasznot. Nem kell különösebb jóstehetség a vizsgálat eredményének megtippeléséhez. Az igazi feladat azonban mégis az, hogy a rendőrség ebből a helyzetből megtalálja a kiutat. Másként nagy baj lesz. Lendvai Dávid hetedik oldal holnap Riport ____________. Fé rfi lett a lányból. Dr. Seffer István, a bravúros kaposvári műtét sebésze beszél az operáció nehézségeiről, a lehetséges következményekről, a várható folytatásról, a hasonló beavatkozások finanszírozhatóságáról. Az interjúból kiderül, miért állta Seffer a műtét teljes költségét. Portré Élő Gábor, tévériporter „Lehettem volna akár szerzetes is, de a novíciád előtt azt mondtam, hogy nem. Igaz, mosogatni náluk tanultam meg... ” Portré Szénagyűjtés alkotóvágyból A GDP-termelésben az országban 40. a Pécsi Erőmű Rt. A déldunántúli cégek között alighanem felfér a dobogóra. Ám So- mosi László szerint nem a volumenek döntik el, hogy egy cég mennyire prosperál. Inkább az, hogy vevői, tulajdonosai és dolgozói mennyire elégedettek vele. De most nem a cég a téma.- Imádtam az anyagszerkezet- tant és a gépészmérnöki tudománynak ehhez az ágához kapcsolódó technológiákat. Úgy bánni az anyaggal, hogy tudom mi van benne - meséli a pálya- választása okáról.- Ehhez képest erőműben dolgozik hűségesen 28. éve.- Amikor idekerültem, az erőmű csúcsokat döntő kihasználással működött. Az elfáradó agyagok és berendezések miatt gépészmérnöki tudásomat bőven kamatoztathattam. Aztán- Életritmusom pergő és kiszámítható. Szeretek hajnaltájban kelni. Általában reggel 6 és fél 7 között már benn vagyok a munkahelyemen és késő délutánig, estig maradok. Félórás blokkokba osztom be a munkámat, és egy hónapra előre tervezem a programjaiSomosi László 1946-ban született Győrében. 1971-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Azóta a Pécsi Erőműben dolgozik. Mérnök-közgazdászként gazdasági igazgató lett 1983-ban, majd 1985-ben igazgató. 1992-tól a részvénytársasággá alakított cég vezérigazgatója; az 1997-es privatizáció után egyben elnöke is. mat. A szabadidőt is. Az amerikai menedzsmentmódszerekből vettem át azt az elvet, hogy mindinkább a vezetői feladatok kerültek előtérbe.- Iparkamarai alelnök is. Nem sok ez együtt?-Egy vezetőnek, amelynek cége évente több milliárd forintot költ el a térségben, más módon is tennie kell Pécs és Baranya gazdaságáért.- Hogy telik egy napja? az eredményességhez pihenni is hatékonyan kell.- Van hozzá hobbi is?- A kétkezi munka. Szeretek a fával és fémmel dolgozni. Ez nosztalgia, hiszen a gépészmérnök valamit létrehozó, alkotó ember. A műhelyem igazán jól felszerelt. Ha látok egy új szerszámot, nem tudom megállni, hogy megvegyem. Bükkösdön van egy parasztházunk. Ott szénát gyűjteni a legszebb időtöltés. Eközben támadnak a legjobb gondolatok. A másik hobbim a természetfotózás. A fényt csodálom. A fotózás a rabul ejtett pillanat számomra.- A családnak is jut idő'?- Ez létfontosságú. A szüleimmel töltött minden percet élvezem. Feleségem is mérnök, könnyen tudunk együtt gondolkodni. Fiunk joghallgató, lányunk közgazdász lesz. A család az élet nagy ajándéka, a biztos hátország. Dunai I.
