Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-03 / 120. szám

1999. május 3., hétfő Riport Dünántúli Napló 11 Az általános iskola Pécsszabolcson a gyerekek második otthona is (H) arcok egy külvárosi iskolából Újabban másutt iskolabezárásokról szólnak a kósza hírek, és ha ezt a rozzant iskolát nem egy energikus - nem szépítsük: kissé erőszakos - tanárember vezetné, aki a sportnak köszönhetően megtanult küzdeni is, akkor a sorsuk a mostaninál is sokkalta mostohább lenne. Két éve költöz­tették ide a Dolgozók Általános Iskoláját - a zsúfoltság, az alig elviselhető körülmények ellenére a közös fedél alá kényszerített két iskola nem ellenséget, hanem partnert lát egymásban. Tamás bácsi, tessék adni egy labdát! Tamás bácsi, nekünk is! Tamás bácsi nyissa ki a torna­termet ...! És „Tamás bácsi” - azaz Czimmer Tamás iskola- igazgató - pontosabban a Fe­hérhegyi Általános Iskola Pécsszabolcsi Tagiskolájának vezetője - előkeríti a focilab­dát, kinyitja a tornatermet, kér­dőre vonja vagy leteremti a téb- lábolókat, sebtében lehajol egy elszórt papírzsebkendőért, hogy a szemétkosárba dobja, terelgeti maga előtt a nebulókat a pályára, dühöngve tapogatja a kézilabdakapu vastag csövek­ből hegesztett vázát: „Nézd meg, még ezt is képes volt el­törni valaki!” A tornateremben három kis­lány döngeti a kosárpalánkot. A bordásfal szomszédságában befoltozva is virít a repedés, a roggyant falszögletben salét­rom fűzöld virága fut a meny- nyezet felé. Jól kivehető, hol süllyedt meg az öreg sport- csarnok sarka. Az iskolaépület másutt is bányakáros a Vasas felhagyott altárói miatt - egy­előre a Pécsi Városi Önkor­mányzat által megígért támo­gatást várják. Ez még csak a második szü­net, de már zsong a folyosó. Harangszó körül, amikor a dolgozók iskolájába járók má­sodik, népesebb hulláma is megérkezik a délutáni foglal­kozásokra, az épület valóban olyan lesz mint egy méhkas rajzás idején. A nyolcadikosok közül né- hányan, akikkel szóba elegye­dek, szívesen beszélnek arról, milyen jövőt is terveznének maguknak. Duga Anikó csen­des, sápadt, kékszemű lány - őt már felvették a közeli Kodály Gimnáziumba, Imre Dániel még nem döntötte el, melyik iskolát választja - felvették asz­talos- és műszerésztanulónak is. Kalányos' Péternek egy szakképző már nemet mondott, de nem nyugszik bele - felleb­bezni fog. Komjáthy Melindá­nak, az apró, ébenfekete hajú cigánylánynak azonnal a neve­lőotthon jut az eszébe a közel­jövőről. És a pótmama, ahol há­rom testvérével nevelkedett.- Lehet, hogy be fognak adni intézetbe - tűnődik, keserűség­gel a hangjában. Csak a fekete szemei mosolyognak rendület­lenül. - De lehet, hogy jobb lenne maradni a mamánál. Csak a mama már 65 éves. Nem bírja. Elég gyenge tanuló va­gyok, úgyhogy én itt akarok maradni a gazdaasszonyképző­ben, hogy elvégezzem a 9-10.- et. És talán elmenni a vendéglá­tóiparba. Az egyik testvérem is itt jár - visszabukott...-Neked kellene példát mu­tatni az öcsédnek, és a vendég­látáshoz nyelvet is kellene ta­nulni.-Van a testvéremnek esze, csak lusta. Az én példámat kö­veti - neveti el magát. - A beás nyelvet jó volna megtanulni.. .- Tudsz belőle valamit?- Csak pár szót... A csú­nyákat - mosolyodik el ismét.- De mi lesz ezekkel a gye­rekekkel, ha ezt az iskolát be­zárják!? - kérdezi Czimmer Tamás, hellyel kínálva a sport­zászlókkal serlegekkel deko­rált igazgatói irodában. Az egyik puffon nyitott szájú sporttáska, viseltes adidas cipő kandikál ki belőle.- Ráadásul ebbe a százhúsz éves öreg iskolába két éve közgyűlési döntéssel áttelepí­tették a Dolgozók Iskoláját is. A Surányi út sarkán lévő Pe­tőfi-villából költöztek ki, nagy hangon interpellálva amellett, hogy a villát majd 70 millióért eladhatja a város. Ebből nem lett semmi - annyit tudunk, hogy apportként az egyház tu­lajdonába került. Akik ezekről a dolgokról döntenek, azok­nak tudniuk kellene, hogy mi­lyen sorsú emberek élnek eb­ben a lerobbant bányászkoló­niában, és hogy a szülők nem fogják másik iskolába be­íratni, buszra ültetni a gyere­keiket! Czimmer, az egykori válo­gatott kézilabdás, akit a sport­ága sem hátrálásra nevelt, nem válogat a szavakban, hogy a körülményeiket szépítse.- Nekünk most 192 diákunk van, nagy részük iskolaottho­nos rendszerben tanul. A 120 menzásnak több mint a há­romnegyede támogatásra szo­rul, de úgy, hogy a rászorultak egyharmada egyáltalán nem tud fizetni! A Pécsi Nőegylet, az önkormányzat és a szpon­zorok segítsége nélkül a pad­lón lennénk. És azt sem sza­bad elfelejteni, hogy a lab­dákhoz, sporteszközökhöz szinte ingyen jutunk - kö­szönve ezt a szponzoroknak. Talpalok is érte eleget.- A két iskolának, a peda­gógusoknak semmi bajuk egymással - folytatja az isko­lavezető -, de azóta a tizenegy tanteremre 35 tanulócsoport jut - szertárakban, üvegfallal kerített folyosórészekben taní­tunk. Megjelentek a dílerek az iskola körül, és a mi beás ci­gány diákjaink és a kplompá- rok között késhegyig menő el­lentét alakult ki, verekedéssel, bicskázással. Alig győztük el­simítani. Csak tűnjön el mond­juk egy pulóver és találgassák, ki lopta el - ezek az esetek mindig fellobbanthatják a szikrát. Egy alkalommal ki kellett hívni a rendőrséget is, az iskola egy napra bezárt. Két tizenhét körüli fiatalem­ber ül velem szemben a dol­gozók iskolája fülkényi irodá­jában, hogy a beás-kolompár ellentétről mondjanak véle­ményt.- A verekedéshez a nevelés, a családi háttér hiánya vezet - kezdi csendesen a fölnyírt tar- kójú fiú, aki a kolompárokat képviseli, és aki kéri, ne írjam le a nevét. Ölbe ejtett kézzel ül, kicsit előrehajolva, széles vállain bőrdzseki feszül.- A beások szegényebbek, ezért érzékenyebbek - mondja a társa, a beás Nagy András, aki volt intézeti srácként igyek­szik megállni a helyét. Hentes szeretne lenni.- Ha van is különbség a nyelvben, és a beásoknak a bőre is sötétebb, szélesebb az orruk - azért ez nem ok - mondja a másik. - Mi két éve vagyunk barátok - akár a test­vérek. És itt jóformán csak mi vagyunk, akik nem szipóznak, nem cigiznek, nem isznak. Ahogy nem iszik apám sem. Másfél évtizede nagyon berú­gott. Akkor anyám kérésére letette a poharat. Tudja, szere­tik egymást.- Ezek a fiatalok, ha ember­számba veszik őket, sok min­denre képesek - mondja Kár­páti Árpád, a Dolgozók Álta­lános Iskolája igazgatója. Köpcös, kissé indulatos, de igen nagy tapasztalatú ember, akit a közelmúltban Somogy, Tolna és Baranya megye fel­nőttoktatási szakértőjének ne­veztek ki.- Hitegettek bennünket az­zal is, hogy az Egyetem Utcai Általános Iskola épületébe vagy a gyors- és gépíróisko­lába költözünk, de már nem is szerepelünk a közgyűlés napi­rendjén. 291 tanulónk van - a fele vidéki! A tartós munka- nélküliek továbbképzésében a nyolcadik elvégzése alapfelté­tel, ezért is évről évre növek­szik a a húsz éven felüli érdek­lődők száma, és legalább két­szer ennyien iratkoznának be, ha megközelíthető helyen len­nénk, normális körülmények között! Dél-Dunántúlon ez az egyetlen ilyen intézmény, nem szólva arról, hogy a fejkvó­tánk révén egy fillérjébe sem kerülünk a városnak. Az új felmérés szerint 800 ezer anal­fabéta van az országban, ezen felül 1,2 millió funkcionálisan az, s közben európai uniós ál­maink vannak. Bóka Róbert A kicsik és a felnőttek közös épületben tanulnak FOTÓ: L. L. A biztonság teret nyer A Mégane Break kategóriájában az egyik legnagyobb, 1600 literes csomagterű autó, melyet a legújabb, 16 szelepes K4-es motor hajt. Ez a különleges biztonsági felszereltségű kombi modell a legnagyobb bizton­sággal ajándékozza meg Ont és családját, hiszen a 4 légzsák, az ABS és a szervokormány szériafelszerelés. • / Uj Mégane. Biztosan vezet. RENAULT ÉLMÉNY VELE ÉLNI

Next

/
Oldalképek
Tartalom