Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)

1999-05-10 / 127. szám

1999. május 10., hétfő Háttér - Riport Vita Pécs, Baranya és a régió jövője (4.) A régiótudatot ki kell izzadni magunkból Negyedik részéhez érkezett lapunknak az a fóruma, amely a dél-dunántúli régió, mint esetlegesen megvalósuló közigazga­tási egység jövőjéről szól. Vitaindító írásunk után, amely Higi Gyula iparkamarai elnök nevéhez fűződik, dr. Szili Katalin, az országgyűlés alelnöke reagált először, majd legutóbb dr. Kaj- tár István, a JPTE jogtörténész professzora elemzése követke­zett. A hozzászólni kívánók kéziratait továbbra is várjuk. ! Csak üdvö­zölni lehet azt a kezdemé­nyezést, amely e fó­rum elindítá­sával megfe­lelő terjede­lemben ad le­hetőséget arra, hogy a régiók kialakításá­val kapcsolatban a közéletben szerepet vállalók, azaz a dönté­sekben közvetlenül részt vevők elmondhassák véleményeiket. Mert a régiók nem maguktól jönnek létre, hanem azokat mi magunk - Magyarországon ép­pen most - alakítjuk ki. Az „éppen most” természetesen egy hosszabb, akár két válasz­tási ciklust is magában foglaló' időtartamot jelent. Két választási ciklus A két ciklus megjegyzés arra utal, hogy politikai döntések révén fognak kialakulni a ma­gyarországi régiók is, akár köz- igazgatási, akár területfejlesz­tési (tervezési-statisztikai) ré­gióról beszélünk. A régiók megszervezésének ez az alap­vetően kétféle megközelítése vágy inkább szelete egy-egy önálló vitatéma lehet. Én most kizárólag a területfejlesztési ol­dalról közelítek a témához, mert egyrészt már most is csak régiókat átfogó programok tá­mogatásához lehet pályázatokat benyújtani az európai uniós pénzalapokhoz. Másrészt csak a területfejlesztés eszközeivel kapcsolhatóak be a hátrányo­sabb helyzetben lévő települé­sek, és rajtuk keresztül az ott élő családok a gazdaság vérke­ringésébe, azaz szorgalmun­kon, tehetségünkön kívül első­sorban a területfejlesztés jut­tatja el a gyarapodás lehetősé­gét mindannyiunkhoz. Ezért világosan látnunk kell, hogy a területfejlesztésnek esélyt teremtő, kiegyenlítő sze­repe van. Ez a kiegyenlítés azt jelenti, hogy a területfejlesztés eszköz ahhoz, hogy adott tele­pülés, megye vagy régió a rá jellemző adottságokat (gazda­sági, kulturális, turisztikai) leg­inkább kamatoztathassa. Ehhez pl. út, vasút, híd, víz- és szennyvízvezeték építés szük­séges más közműberuházások­kal együtt. Ezek megvalósulása érdekében temérdek közpénzt kell elköltenünk, amelyek ösz- szege véges. Ezért különböző programokat kell összevetni, konkrét ügyekben konkrét dön­téseket hoznunk. Ezeket pedig viták lefolytatása nélkül meg­hozni nem lehet, az alternatívák összevetése nélkül hozott dön­tés mindig rossz irányba visz. A dél-dunántúli régió rossz helyzetét a legújabb KSH ada­tok sajnos csak megerősítik. Ennek számos oka van, de az egyik legfontosabb előidézője véleményem szerint éppen az, hogy a régiónk, illetve me­gyénk területfejlesztési dönté­sei előtt nem folytak le azok a nélkülözhetetlen valóságos vi­ták, amelyek révén valóságos alternatívák kerültek volna ösz- szevetésre. Nem derült ki, hogy adott döntés mennyibe kerül, mennyi hasznot hoz, és a ha­szonból mekkora számú közös­ség részesedik, azaz hogyan te­rül a haszna a közpénzek révén létrejött fejlesztéseknek. Nem folytak viták. Például arról sem, hogy milyen területeket érintően, és milyen módon kell létrehozni az ipari parkot. De arról sem, hogy mi a régió első­rendű érdeke a közműfejlesztés területén: az egyfunkciós 6-os út fejlesztése, vagy a több funkciós, az európai V/C kon­dorba is beillő Pécs-Dombó- vár­Enying új gyorsforgalmi út megépítése (de számos más példát is mondhatnék). A való­ságos viták, vagy ha úgy tet­szik: érdemi egyeztetések el- spórolása a sok más külső ok­kal együtt legyengítették Bara­nya megyét. Pedig nem kell nagy bátor­ság ahhoz, hogy azt állítsuk, Somogy, Tolna és Baranya me­gye egy régióhoz tartoznak majd. Ezért gyorsan és sokat kell dolgoznunk, hogy Baranya régi presztízsére támaszkodva- visszaerősödjön, hiszen ez a te­rületegyüttes akkor tud erős és egységes lenni, akkor tud tőkét vonzani, gazdasági és szellemi erőt sugározni, és erős szereplő­jévé válni egy euro-régiónak, ha önmagában is erős. Ez csak akkor következhet be, ha a ré­gióban meghatározó települé­sek összefognak. Az összefo­gás, a kooperáció eredményes­ségéhez a közös célok mellett az egyes városoknak is tiszta - és nem utolsósorban -, megva­lósítható programokkal kell rendelkezniük. A Dél-Dunán- tűlt a nehéz helyzetéből kisegí­teni, és a régiót visszavezetni legalább arra a szintre, ahonnan a lecsúszás elindult, ez elhatá­rozott szándékunk. Vissza kell adni régiónknak azt a gazdasági rangját, ami megvolt, illetve vissza kell kerülni olyan hely­zetbe, amelyben világossá válik először országosan, majd Eu­rópa számára, hogy milyen je­lentős szerepet játszhat ez a tér­ség egy nagyobb, az Adria és Dráva mentén kialakuló ma­gyar, horvát, szlovén, olasz, osztrák euro-régió számára. Ehhez hihetetlen jó helyzet- felismeréssel kell észrevenni azokat a lehetőségeket és azo­kat a megoldható feladatokat, amelyeket nekünk, itt élőknek kell ellátni a következő idők­ben. Akkor leszünk erősek, ha a régió minden települése a maga múltjából összeszedett, össze­gyűjtött értékekre támaszkodva önmaga is fejlődik. A régión belül csak a természetes és in­dokolt, a települések közötti, és nem a pártok közötti verseny engedhető meg. Ezzel együtt a régióvá fejlődés nagy rést nyit meg a városok előtt a lehetősé­gek terén. Eljött a felkészült, energikus, korrekt és a helyi erőforrásokat integrálni képes polgármesterek és képviselő- testületek ideje. Verseny ez a javából. Azonban nem árt, ha a nagy települések felismerik, hogy a verseny mellett egymást is segíteni kell. Akkor lesz erős a régió gépezete, ha annak minden alkatrésze jól működik, vagyis: ha minden település igyekszik kihozni magából a maximumot, de figyel a többi alkatrész működésére is. Ha nem így történik, vagy ha a fen­tiekkel nem számolunk, akkor sehova sem vezető folyamat indul el, és ez nekünk pécsiek­nek sem lehet az érdekünk. Fel kell tárni a régió belsejét Pécsnek rendkívül fontos, hogy Kaposvárral, Szekszárd- dal kapcsolata legyen, hogy ez a három város valóban napra­készen kooperálni tudjon egy­mással. Ha ez nincs meg, akkor - különösen Kaposvár-Pécs esetében - fennáll az a veszély, hogy folyamatosan retorikai versenyzés folyik egymás kö­zött, és ez kioltja a lehetséges pozitív folyamatokat. A fő kér­dés Pécs számára, hogy az a ré­gió, ahol élünk, jól működjön. De a régiónak ugyanígy fontos, hogy Pécs erős legyen, hiszen nemzetközi kapcsolatai révén vitathatatlan húzóerő rejlik vá­rosunkban. Ezért nagyon fontosnak tart­juk, hogy Kaposvárral, Dom­bóvárral, Tamásival és Siófok­kal összefogva nagyon rövid időn belül felgyorsuljon az M65-ÖS - ismertebb nevén a Dunántúl-autópálya (DUTAP) tervezése, majd megépítése. Ez valójában nem is autópálya, hanem gyorsforgalmi út lenne, amely azért fontos Pécs szá­mára, mert nagyon gyors kijára­tot jelentene a hamarosan meg­épülő M7-re. Összekötheti a régió két nagyvárosát, Pécset és Kaposvárt. A DUTAP, az M7- en keresztül alkalmas, gyors ki­járatot jelent mind az Adriára, mind pedig Észak-Európa, de főként a német érdekeltségű te­rületek felé. A Soprontól in­duló, Kaposvárt is érintő Déli autópálya (M9-es út) segítsé­gével pedig a szekszárdi Duna- híddal kiegészítve kereszt- irányba is feltárhatjuk a régiónk belsejét. Ez most egyáltalán nincs meg, hiszen mind a 6-os, mind a 7-es út „elzúg” régiónk két szélén. így ezeknek az utaknak igazából a régiónk belső gazdasági működésével összefüggő haszna sokkal ki­sebb, mint azt a Déli és a Du­nántúl autópálya jelentené. Ezek az útfejlesztések - de különösen a Dunántúl autópá­lya - megerősítik Pécs városát a régión belül, újra felértéke­lődnek a visszahagyott uránbá­nya területei. Ezek olyan mé­retű ipartelepítést, fejlesztést rejtenek magukban, amely egy kultúrájára, egyetemére méltán büszke város gazdaságát is visszaerősíti. A régiónk fejlesztése érdeké­ben meghozott döntéseikkel a bennünket felhatalmazó válasz­tópolgárokat kell hogy szolgál­juk. A közéleti szereplő sohasem helyezheti személyes érdekét döntése középpontjába. Itt az ideje, hogy a nyitott kérdésekről ne csak itt, hanem szakmai fóru­mokon is szót váltsunk. Az új gondolatok nem állíthatóak a sor végére, akik pedig régióról be­szélnek, de csak megyében gon­dolkodnak, azok voltaképpen nem vitaképesek. A régiótudatot ki kell izzadni magunkból. Menni fog! Körömi Attila ^hetedik oldal-------Jegyzet------­A Xénia-faktor Kizárták a Schmuck Andort. No nem a párt­ból, csak annak újpesti alapszervezetéből. Ez a Xénia-lázas nagyra nőtt csecsemő a páitszava- záson vesztes önkor­mányzati képviselő-jelöltek útját a bitesek felé egyengette. Nem szép dolog, de ez még nem volt elég. A Xénia másik vezetője, Czégé Zsuzsa ugyanis fel­kérte az WÉS Rt. egyik szá­zadosát, hogy a belvárosi ügyvédnek álcázott Szulák Andrea testétől elválasztott fejét manipulálva rejtjeles házi feladat formájában az Úrgammák című műsorban adjon megbízást húszezer kis­iskolás diáknak, hogy figyel­jék meg Pokorni Zoltánt, mert nagyon valószínű, hogy nem­sokára ő lesz az új sziniszter, akarom mondani miniszter. A gyerekek persze mindent tudni akartak róla. Azóta többségük átlépett az Úttörő­szövetségbe, és magukkal vit­ték a megfigyelés titkos és törvénytelen dokumentumait, valamint kétszáz hektoliter IQ energiaitalt. Czégé egyébként nagyon ért a médiához, övé például a Kulcs című zenés ajándékko­sár, amelyben lakást lehet nyerni, s amelyért az MTV január óta nem fizet, immár ötvenmil­lióval tartoznak Czégé cégének, őt azonban nem kell félteni, az egész követelését el­adta a Magyar Faktor Rt. nevű pénzbehajtó cégnek, majd azok kiverik azt a pár lepedőt a királyiból. Hacsak nincs valami um- bulda a dologban. A Kulcs produkció társtulajdonosa ugyanis nem más, mint az a Palik László, aki Héder Bar­nával felváltva vezeti a Lot- tóshow-t, és akit Knézy Jenő nemrégiben kiebrudalt a Forma-1-es közvetítésekből. Úgyhogy én nem lennék kü­lönösebben meglepve, ha a Magyar Faktor Rt. hathatós közreműködése nyomán nemsokára Czégé Zsuzsát ne­veznék ki a Telesport főszer­kesztőjévé, az ötöslottó fő­nyereménye Knézy lakása lenne, a bitesek plakátjait Ló­pici Gáspárnak kellene kira­gasztania, Dámon Hillt pedig Schmuck Andor váltaná a Forma-1-ben. Bár jobban átgondolva, az utóbbi ki van zárva. Nem a párthatározat mián. Nem férne bele az autóba. Lendvai Dávid Tiborc panasza Az augusztus 11-i teljes napfogyatkozás egyna­pos népvándorlást eredményezhet a Szombathely-Siófok- Szeged tengely 50-50 gpj kilométeres sávjában. Hogy mennyien kelnek útra emiatt, leginkább azon múlik, mondják a szakemberek, hogy munkaszüneti nappá nyilvánítja-e az Országgyűlés 1999. augusztus 11-ét vagy sem. Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy egy természeti je­lenség miatt munkaszüneti napot rendeljenek el, hacsak nem várható olyan természeti katasztrófa, mint a Halley üs­tökös becsapódása Komló térségében, és a Badacsony kitörése ugyanazon a napon, melynek következtében feke­teszén-darabok és forró vul­káni hamu önti el a Kárpát­medencét. Ilyen körülmények között tényleg nem lenne ér­telme munkába indulni. A napfogyatkozás azonban más. Néhány perc sötétség, amely amúgy is előfordul az emberrel nap mint nap: mond valamit a főnök, s már el is borul az agy, remeg a kéz, a munkadarab pedig már megy is a selejtbe. Ráadásul, ha besötétedik, fel kell lökni a villanykapcsolót. És mi van akkor, ha munka­szüneti napot rendel el az Or­szággyűlés, és nem jön össze a dolog? A Hold lekési a csat­lakozást, nem a Nap előtt megy el, hanem mögötte, előtte megy el ugyan, de kide­rül, hogy átlátszó, mint az ab­laküveg, vagy egyszerűen be- lepottyan a Napba, és elolvad mint a viasz. Mert nálunk, ebben a kicsi, átkos országban minden rossz előfordulhat. Még szerencse, hogy mindez Tiborc napján követ­kezik be. Másnap panaszkod­hat kedvére. Végre újfent lesz miről. Cseri László hetedik oldal holnap Riport ______ Vi ta a PNSZ körül A hozzáértők szerint a Nemzeti mára bulvárszínházzá vált, generációk nőnek fel úgy, hogy nem tudják, milyen az, ha úgy igazából történik valami a színpadon. A PNSZ a népszínházi hagyományokra hivatkozik, és tiltakozik a művészietlen jelző ellen. Portré_______ Ta káts József, aki jelenleg a JPTE és a Budapesti Média Intézet oktatója, már négy rangos irodalmi lapot alapított, s egy egyszemélyes könyvkiadót. Portré Erdész + fotós + vadász + síoktató = Körte Körte. Pécsett ennek a szónak más jelentése is van a gyümöl­csön kívül. Körtvélyesi fotográfust jelöli, akit még az is ismer, aki sohasem látta. A város tartozéka. Olyan mint a Hunyadi szobor vagy a Nádor Szálló. Bár előbbinél mozgékonyabb, utóbbinál Dedie sokkal jobban.,karbantartott”.- Hogyan lettél fotográfus?- Kész erdész voltam, ami­kor elkezdtem fotózni 1968- ban. Akkor láttam Antonioni Nagyítás című filmjét, s úgy gondoltam, olyan fotós leszek mint a főhős. Amikor 1974-ben felújították a filmet, akkor már olyan szintű felszerelésem volt, mint neki, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy ő Rolls Rolls-Royce-szal járt én meg Trabanttal.-A fotósok döntő' többsége specializálódott.-Valóban, de én rengeteg mindent csinálok: legilotot, protokollt, riportot, műtárgyfo­tót, portrét, aktot, reklámot, színház- és balettképeket, vá­rosalbumo­kat. Ugyanis sok minden érdekel a vi­lágból, s mindig is iz­gatnak az új kihívások.- Nem fá­sultál még bele ?- Nem, bár egyre jobban iz­gat a tanult szakmám, vissza­visszalépegetek a természet­hez, s hamarosan vadászni is fogok.-Egy szabadúszó fotográ­fusnak sajátos életformája le­het.- Nagyon sok a szabadság, de épp annyi a kötöttség is. Nincs kezdete és nincs vége, Körtvélyesi László 1948-ban született Mosonmagyaróváron. A Soproni Erdészeti Technikumban végzett, majd 1972-ben Pécsre költözött. Azóta hivatásos fotós. 1988-tól tanít a pécsi egyetem Művészeti Karán fotográfiát. 1997-ben megkapta a Baranya Megyei Közgyűlés Művészeti Díját. Nó's, két gyermeke van. bármelyik pillanatban adódhat olyan helyzet, amikor mun­kába kell állnom. Részben külső kényszerek hatására, részben belső szükségszerű­ségből. Ugyanakkor a napi megélhetés bizonytalanságai is elő-elő jönnek, mert hol van munka hol nincs, bár a fotográ­fia anyagi oldala egyáltalán nem motivál., A feladat mi­lyensége, szakmai lehetőségei a lényegesek, s a folyamat vég­eredménye, a kép.-Hány képet csináltál eddig?- Pontosan nem tudom, de több, mint száz­ezret. Ennek csak kis töredéke került a nyilvánosság elé, s sa­ját magamnak is okoznék meg­lepetéseket, ha egyszer elkez­deném lenagyítgatni a régi ne- gatívjaimat.­- Ha újra kezdhetnéd az éle­tedet, mi lennél?- Síoktatő. Már eddig több száz embert tanítottam meg sí­elni. De az is lehet, hogy va­dászkutya-kiképző lennék. Az a terület áll még igen közel hozzám. Cseri László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom