Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-04 / 93. szám
1999. április 4. Magyarország - Dél-Dunántúl Harmadik oldal Megbotlott és lemondott a főrendőr Dr. Sárkány József alezredes, a Lenti Városi Rendőrkapitányság vezetőjének szolgálati viszonyáról való lemondását, valamint a rendőrségtől való távozását közölte minap egy rövid közleményben a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság. A sajtóhírt sem kommentálni, sem magyarázni nem kívánta senki. Any- nyi bizonyos, a rendőrség berkein belül a kapitány ellen semmiféle vizsgálatot nem folytattak és nem is indítottak. Hirtelen távozásának okát többen egy, az interneten ez időben olvasható írásnak tulajdonítják. Ennek állítása szerint ugyanis a kapitány egy környékbeli bárban múlatva idejét, a sztriptíz és erotikus műsorszámok táncoslányaihoz csatlakozva maga is színpadra lépett. A dolog között összefüggést keresők szerint a kínos ügy - ha igaz -, alaposan megtépázhatja a rendőrség hírnevét, ám a lemondással, a mai, székhez és funkcióhoz való ragaszkodó világunkban példamutató gyorsasággal és korrektséggel zárult. D. J. I 1 1 Györgytelep, a Pécs határában egy mély völgyben megbúvó, sajátos hangulatú városrész egykoron szebb napokat látott. A bányászat felszámolásával együtt azonban igencsak leromlott az állapota. Az ott lakók megsegítésére különböző akciók indultak. A lakók már sok mindent megéltek itt. Néhány éve patkányok serege támadta meg őket, aztán a tengernyi szemétben fulladoztak, majd lebontottak néhány omladozó épületrészt. Legutóbb az Etnikai Fórum pécsi szervezete segített az ott élőknek a rendrakásban, s a munkát idén is folytatni szeretnék. A súlyos gondokat mára a városon kívül a megye is észrevette. A bányabezárásoknak nemcsak környezetvédelmi vonatkozására kell odafigyelni, mondja Pörös Béla, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke, hanem a szegregációs folyamatokra, tehát a leszakadásra, az elszigetelődésre vagy a gettósodásra is. Mert ennek következtében szociálpolitikai, egészségügyi, foglalkoztatási, etnikai, település- és lakásgazdálkodási problémák jelentkeznek, melyek megoldása mind igen nehéz feladat. Baranyában György telepen kívül jelentkezik ez a gond a komlói Béta-, valamint a péc István- és Rückr akna mellett lé\ lakóterületeken is A lakók dön többsége segélye bői és alkalr munkákból munkanélküli, nem kevés köztü az önkényes lakáshasználó. A lakások jó része siralmas állapotban van, csatornázatlan, az alapvető szolgáltatások messze vannak. A megyei önkormányzat március 29-i ülésén mindez előterjesztésre is került, mondja Pörös Béla, mely előterjesztés azt is tartalmazza, hogy a probléma összetettsége, súlyossága, s a megoldáshoz szükséges anyagi források nagyságrendje indokolttá teszi, hogy az érintett települési önkormányzatok hatáskörében teendő sürgős intézkedéseken túlmenően mielőbbi kormányzati segítségre, támogatásra is sor kerüljön. Pörös Béla azt a megbízást kapta, hogy május 30-ig kezdeményezzen tárgyalásokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal, a Környezetvédelmi Minisztériummal, s természetesen a pécsi és komlói önkormányzattal. Be kell vonni a tárgyalásokba a kisebbségi önkormányzatokat, a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt.-t, a Pécsi Hőerőmű Rt.-t és a Mecsekére Környezetvédelmi Rt.-t is. Tekintettel arra, hogy ugyan a szegregációs problémák nagyobbrészt ezeken a területeken ismertek, de hasonló jelenségek kialakulására a megye más területein is van esély, a közgyűlés megbízta Tasnádi Pétert, a Területfejlesztési és Területrendezési Bizottság elnökét, hogy a téma átfogó vizsgálatára, elemzésére és hosszú távú kezelésére dolgozzon ki külön programot. Györgytelep egyébként Pörös Béla szerint 150-200 millió forintot igényelne, de el kellene döntenie a városi önkormányzatnak, hogy mit is akar ezzel a területtel tenni. Cseri László ■H Pofoges a pirosban? | Már-már szenzációszámba menő hírként lehetett először hallani róla, hogy Komlón hamarosan felállítják a város első villany- rendőrét. Azonban szokás szerint vannak, akik szerint több gondot okoz majd, mint amennyi hasznot hajt. A villanyrendőr-ellenesek küldöttsége már a Városüzemeltetési Irodán is járt, hogy előadják fenntartásaikat: szerintük ugyanis a a Berek-Kossuth-Pécsi utak kereszteződésébe szánt forgalomirányító miatt egyrészt hosszú sorokban pöfögnek majd a pirosban az autók, ami még jobban agyoncsapja a város amúgy sem túl ózondús levegőjét. A másik kitétel az, hogy a leendő lámpához túl közel lévő vasúti fénysorompó - ha tilos jelzést mutat - szintén összefogja majd az autókat, és akkor ott vannak, ahol a part szakad. Polics József, az iroda vezetője nem látja megalapozottnak ezeket a félelmeket, főleg annak fényében nem, hogy mit szeretnének megoldani a villanyrendőrrel.- Környezetvédelmi hatástanulmány valóban nem készült, de ezt nem is írja elő semmilyen jogszabály. Ha belegondolok, jelenleg is sokszor előfordul, hogy kanyarodni akaró Trabantok esetleg tovább pöfögnek várakozva, mint amennyi ideig egy piros jelzés tart. Ám ennél fontosabb, hogy az utóbbi években eléggé megromlott baleseti statisztikán javítsunk! M. K. Siklós török diszkóiba ugrik A város önkormányzata azt tervezi: idegenforgalmi nevezetességként mégiscsak felállítja a török díszkutat. Most már csak az a kérdés: hol, mennyiért, és netán le- hetséges-e kisebbíteni. Siklós 143 éves török hódoltságából kevés olyan építészeti emlék maradt fenn, ami idegenforgalmi nevezetesség lehet. Igazából csak a tíz éve helyreállított dzsámi | számít ilyennek. Baranya kütahyai kapcso- | lata révén viszont néhány esztendeje Siklós egy török • díszkutat kapott ajándékba. Pontosabban egy tervet - ■ amelyet török művészek készítettek - , és hozzá díszes kütahyai kerámiacsempéket. Ám az építőanyag és a - műszaki megoldást nem tartalmazó - terv azóta raktárban porosodik. Siklós önkormányzata most elhatározta, hogy mégis felállítja a díszkutat, méghozzá még idén. A megváló- i sítás nem is olyan egyszerű. A mintegy négy méter ma- }j gas díszkútnak nehéz helyet találni a dzsámi közelében, ahova elvileg leginkább illik. A műemlékvédelmi hatóságnak határozott aggályai van- |f nak, hogy egy akkora új objektum rontja a török templom látványát. A költségek becslése most folyik, de az eleve bizonyosnak látszik: ebből a szem- B pontból is kész nyereség lenne, ha a török tervezők S munkáját sikerülne úgy megtisztogatni a portól - és a túl sok drága márványtól jj -, hogy kissé összemenjen a jj mosásban. D. I. ———»I Aprítják, mint a buszellenőrt (Folytatás az 1. oldalról) Bujbáczi József már több, mint hat éve dolgozik a Tömegközlekedési Rt.-nél Pécsett. Valaha barátai már iskoláskorában is megjegyezték, hogy olyan arckifejezése van, mint egy ellenőrnek, mert amikor felszállt a buszra, szinte ösztönösen kö- rültekintgetett.- Pécsett, bármennyire is nem szép ezt mondani, a diáksággal van a legtöbb baj, így aztán nem csoda, ha a 30-as buszt említem, mint legmacerásabb járatot. Tudom, hogy a bliccelést sokan jópofa dolognak tartják. Akadnak, akik menekülni kezdenek, vagy lökdösnek, ilyenkor szólok a sofőrnek, hogy ne nyissa ki az ajtót. Sokszor a főnökeimre hivatkoznak, hogy jól ismerik őket, de sajnos, ez sem hat meg. Érdekes, hogy sokszor azok is kötözköd- ni kezdenek, akiknek bérletük van, és teszik a megjegyzéseket, hogy nem igaz, hogy két megállóért meg kell büntetni valakit! De, sajnos igaz! Bujbáczi József legdurvább esete is érdekes módon egy olyan egyetemistával esett meg a 3-as buszon, akinek egyébként rendesen kezelt menetjegye volt.- Mikor vele végeztem, odafordultam a vele szemben ülő hölgyhöz - honnan tudhattam, hogy a testvére? -, aki viszont érvénytelen jeggyel utazott. A férfi erre közölte velem, hogy nagyon nem szereti az ellenőröket, majd minden további nélkül ököllel úgy arcba csapott, hogy bezuhantam az egyik ajtóba. A szemem egy pillanat alatt bedagadt, attól féltem, hogy megvakulok. Erre odaszólt, hogy „Felejtsük el!”. Persze, bírósági úgy lett belőle. Bujbáczi József állítja, hogy az ellenőr nem „élvezi”, hogy büntet, csupán tényeket állapít meg, azért a házi rekordok könyvét vezetgeti. Az eddigi „csúcsa” egy nap 18 bliccelő megcsípése, bár az sem volt semmi, mikor egy egész csoportra bukkantak kollégájával, akik közül senkinek sem volt jegye. Szólóban egy buszon 7 jegy nélküli utas volt a maximum. Az utóbbi időben elszaporodtak a fénymásolt bérlettel vagy ugyanígy buherált katona- igazolvánnyal utazók, de ellenőrzéskor nekik sincs sok esélyük. Méhes K. Iskola-összevonás Félmegoldás született Nagykanizsán a kiskanizsai városrész két iskolájának összevonásában. 1996-ban ugyan már adminisztratív módon közös irányítás alá került a két iskola, ám mára tovább csökkent a tanulók létszáma, ezért a képviselő-testület az egyik iskola teljes áthelyezéséről kívánt dönteni. A tiltakozó szülők - mintegy ezer aláírást gyűjtve - azonban ragaszkodtak a három éve született határozathoz, miszerint a megszüntetésre szánt iskola megmarad egysoroza- tos 1-8 osztályos iskolának. Kompromisszumos megoldásként az alsósokat régi iskolájukban hagyta, míg a felső tagozatosokat iskolabusz- szal a másik iskolába hordják. Az üresen maradó szárnyba óvodások járnak majd. (dj) (Folytatás az 1. oldalról) Az egyik fő ellensége, mondta korábban egy telefonbeszélgetés során az igazgató, az április 11-éig próbaidőn lévő gazdasági igazgatóhelyettes. Vannak olyanok is, magyarázta, közel kétszáz, megmukkanni is alig merő dolgozó jelenlétében, akik meglopták a kórházat, gázolajat, gyógyszert, élelmiszert vittek el, „ezektől származnak” az aláírások. Ha hadakozásra kényszerítik, mondta, nem lesz irgalmas velük szemben. Jóval diplomatikusabbnak mutatkozott ezzel szemben a jelen lévő dr. Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke, aki a levelet részint politikai támadásként, részint érdekérvényesítési igényként értelmezte. Úgy vélte, mindenképpen le kell folytatni az egyeztető tárgyalásokat a kórház vezetése, valamint a közalkalmazotti tanács és a szakszervezet között, s ha kell, vállalja az összekötő kapocs szerepét. Sokan telefonáltak segítséget kérve, mondta Tassy Béláné, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének megyei elnöke, a dolgozók szoronganak, féltik az állásukat, s megállapítható, hogy óriásiak a kommunikációs gondok. Felhívta az igazgató és az érdekképviseletek figyelmét is azokra a lehetőségekre, amelyekkel élni lehetne ebben az intézményben. Arra is utalt, hogy a dolgozók valamiféle gesztust várnak a jó munkájukért, de nincs semmilyen visz- szajelzés, egy kevéske jó szó és mosoly csodát tenne. De dr. Keszthelyi Béla ekkorra már nyugtalannak látszott. Pedig korábban higgadtan válaszolt több kérdésre is. Kifejtette, hogy a kórház 7 százalékos alapbéremelést tudott biztosítani, ez még mindig a legmagasabb a baranyai kórházak között, s nem kellett elbocsátani senkit. A nyolcvanmilliós tartalékból pedig a 13. havi bért is kifizették, amit ugyan az állam szavatolt, de pénzt nem adott hozzá. 55 milliót tartós letétbe helyeztek - a 14. havi bért is a tartalék kamatából fizették ki -, s 33 milliót biztosítani kell egy röntgenkészülékre, amelyet 2000-re megvásárolnak. Kialakítanának egy elavult szárnyból egy látványfürdőt a külföldi betegek részére, hiszen ez lehet a többletbevételek forrása. Az igaz, mondta, hogy az intézmény bérei a legalacsonyabbak a megyében, de ennek okai a rendszerváltás előtti időkből erednek, hiszen a megye három nagy kórháza közül mindig a harkányi volt a legkevésbé megbecsült, tekintettel szanatóriumjellegére. A javasolt plusz három százalék béremelést, amely több, mint 4 milliót jelentene, és a kért pótlékokat viszont véleménye szerint nem lehet megadni, mert ezek meghaladják a kórház lehetőségeit. A gyűlés végén az igazgató azzal vádolta meg a segítőkész javaslatokkal előrukkoló EDDSZ-t, hogy „pozitív ígéreteket tett, s adta a tüzet a dolgozók alá”. Neki azonban ellen kell állnia, mert nem akarja, hogy úgy járjanak, mint a megyei vagy a szigetvári kórház. Azt is megemlítette, hogy nem szeretne huszonkét év után „megvert kutyaként” távozni az intézmény éléről. Cseri László 1 » l 4 >
