Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-24 / 112. szám

1999. április 24., szombat ÜATTÉR - RIPORT Vita Pécs, Baranya és a régió jövője (1.) lassan, de a rossz úton indultunk” Az alábbi cikkel lapunk olyan vitát kíván elindítani, amelynek fő témája Pécs, Baranya, illetve a Dél-Dunántúl jövőképe. A vita természetesen mindenki előtt nyitott. Várjuk tehát ellenvé­leményüket, hozzászólásaikat, cikkeiket. Az írásokat lehetőség szerint rendszeresen közöljük majd a Hetedik oldalon. Az ezredfor­dulót követő tíz év hosszú időre megha­tározza két­ezer éves vá­rosunk és vele együtt régi­ónk sorsát is. Ebben a tíz évben, mai információnk sze­rint csatlakozunk az EU-hoz, és az EU források segítségével felgyorsul országunk gazdasági fejlődése. De a fejlődés hatása nem lesz azonos sem az emberekre, sem a városokra, sem a régiókra. A különbségek annak ellenére nőni fognak, hogy az elmara­dást az EU próbálja kompen­zálni, korrigálni. Ám ez csak több éves késleltetéssel indul­hat, és csak akkor, ha a statisz­tikai adatok indokolják. Az Unió nem telepít munka­helyeket, hanem megpróbál vállalkozásbarát környezetet te­remteni. A késés azonban olyan károkat okozhat egy városnak, régiónak, amely már igen nehe­zen pótolható. A legjobb képes­ségű emberek máshol keresnek megélhetést, a helyi források elapadása miatt leépül az egészségügy, a kultúra és az ok­tatás. A város pénz hiányában elhanyagolttá válik, az ingatla­nok elértéktelenednek. A lum­pen elemek számaránya megnő. A másik a fejlődés útja. A fejlődő régió, az EU késlelte­tése miatt még évekig kapja a támogatásokat. A magasabb bevételek növelik a kultúrára, egészségügyre, oktatásra for­dítható pénzeket. A munkaerő­kereslet megemeli a béreket, nő az ingatlanok ára, a város vonz­ereje, és ez újabb beruházáso­kat generál. Hol tartunk ma, milyen út vár ránk? Az útelágazásnál, de lassan araszolva a rosszabbik út felé indultunk. A megyék rang­sorában tíz év óta folyamatosan csúszunk hátrébb. Ma már az alföldi megyék között sem len­nénk az első néhányban. A mű­szaki fejlesztésre költött pénz régiónkban a legalacsonyabb. Milyen okokra vezethetőek vissza e jelenségek? Egy részük a régión kívüli, általunk nem befolyásolható tények követ­kezménye. A szén- és uránbá­nyák bezárása nem csak az ott dolgozók tízezreit tette munka- nélkülivé, de a bányákat ki­szolgáló vállalatok nagy részét is csődbe vitte. A délszláv há­borúk hatására a külföldi tőke elkerült minket. Az idelátoga­tók száma megcsappant. Nagy- vállalatok sora ment tönkre az építő-, és építőanyag iparban, bőrgyártásban, konfekciókészí­tésben. A megyének, régiónak nem volt olyan lobbi-ereje, mint az északkeleti megyéknek, így központi forrásokhoz sem na­gyon jutottunk. Az ezekhez való hozzáférés ma még el­döntheti egy régió sorsát. Ami­kor minden pártprogramban a régió szerepének erősítése sze­repel, az ország költségvetésé­nek fél százaléka osztható szét megyei vagy regionális hatás­körben országosan. Ez a me­gyénkben együttesen 500 méter (!) autópálya megépítésére lenne elég évente. A térség gyenge érdekérvé­nyesítő erejének okát abban is látom, hogy itt az átlagosnál jobban tartózkodnak az embe­rek a közéleti szerepvállalástól. A helyi pártszervezetek több­ségében a tagok száma jó, ha a tucatot eléri. így a parlamentbe jutott képviselőink nagy részé­nek súlya pártjában nem meg­határozó, vagy ha komolyabb feladatot kap, úgy a rövid vá­lasztási időszak kivételével el­felejti városát. Tisztelet a kivé­telnek. Ennek következtében a térségünket érintő útépítések ideje a választások előtt közeli­nek tűnik, a választások után a távoli ködös jövőbe vész. Pedig utak nélkül helyzetünk nagyon nehézzé válik. A megyei és pécsi képvise­lők összefogása a térség érde­kében nem volt jellemző az el­múlt években. Erre elég bizo­nyíték egy közgyűlés megtekin­tése. Egyetemeink ügyének le­begtetése - egyesíteni vagy nem? - is ront esélyeinken. Ugyancsak ront a helyzeten pár kaposvári politikus, akik azért, hogy a 63 ezer lakosú somogyi székhely legyen a ré­gióközpont, minden Pécsre ke­rülő intézmény vagy forrás el­len - sokszor igen hatásosan - fellépnek. Ezzel Kaposvárnak is rosszabb, hiszen ők sem a tő­lük 60 km-re levő Pécsett in­tézhetik bizonyos ügyeiket, ha­nem ugyanazért esetleg Pestre kell utazniuk. Mindkét város alapvető érdeke lenne a békés, egymást segítő politizálás, hisz még a 163 ezer lakosú Pécsnek is sokat kell fejlődnie, hogy a régióközponti feladatokat ellát­hassa. Ez amúgy is csak a két szomszédvárral, Kaposvárral és Szekszárddal együttműködve lehetséges. Vannak biztató jelek is. A megyei fejlesztési tanácsban nagyon jól együttműködnek a különböző pártállású polgár- mesterek és a kamarák képvise­lői. Az akadémia fejlesztési in­tézete által kimunkált program, ha lesz rá forrás, megindíthatja egy gyorsabb fejlődési pályán megyénket. A források közül az utóbbi időben egyre jelentő­sebb a Phare súlya. A pályázati saját erő jó részét és a pályáza­tok kidolgozását számos intéz­mény, köztük a kamarák bizto­sították. Sikerült az OMEB-pá- lyázatok segítségével mintegy 200 millió forint fejlesztési pénzt szerezni az innovatív kis­vállalkozásoknak. A Pécsi Ipari Park, az oda betelepülő finn vállalkozások, a Mohácsi Vál­lalkozói Övezet, valamint a Mohács-Bóly térség megin­duló fejlődése biztató jel. S ilyen a megye és a város prog­ramjában előkelő helyen sze­replő repülőtér-fejlesztés is, amely ha nem is pótolja a hi­ányzó utakat, de a külföldi be­fektetők számára előnyt jelent. Az újjáalakult MVA is sokat tehet a fejlesztések érdekében. Remélhetőleg a vonatkozó törvény megváltoztatása sem hozza a kamarákat olyan hely­zetbe, hogy az eddigi, a térség érdekében kifejtett tevékenysé­güket ne tudnák folytatni. To­vább romlana régiónk önszer­veződő képessége, nehezen lennének pótolhatók a fejlesz­tési források, ha a kis- és kö­zépvállalkozóknak nyújtott szolgáltatások csak a főváros­ban lennének elérhetők. A me­gyei, a regionális és az országos területfejlesztési tanácsban be­töltött kamarai szerep is sem­mivé válna. A kamarai kezde­ményezésű gazdaságfejlesztési programok is megéreznék a változást. (Pl. a Duna-Dráva- Száva Eurorégió, a Mohácsi Vállalkozói Övezet, a Komló Fejlesztési Ügynökség, a Kör­nyezetvédelmi KHT). Sokat segít régiónknak, ha megerő­södnek azok a civil szerveződé­sek, amelyek célja a város és a térség fejlesztése. Jó példa erre az Ormánság Fejlesztési Egye­sület. A jugoszláv háború szintén hátrányosan érint bennünket, de talán bízhatunk abban, hogy a világ meghatározó döntéshozói most már rájönnek arra, hogy a balkáni háborúkat akkor lehet végleg elfelejteni, ha a Balkánt infrastruktúrával feltárják, ha megindul ott is a gazdaság fej­lesztése, ha az ott élőknek is van esélyük a fejlett Európához csatlakozni. Ez a fejlesztés sokkal ol­csóbb lenne, mint a mai háború. A lezuhant lopakodó bombázó, a felhasznált bombák és raké­ták, valamint a repülések költ­ségeiből az egész Balkánt be lehetne hálózni autópályával. Ez jelentős fejlődést hozhatna számunkra is. Mi az, amit a Pécsett, Bara­nyában élők megtehetnek, hogy a jobbik úton haladhassunk? Ha egy szóval kellene vála­szolni, akkor ez a szó az össze­fogás lenne. Az első kérdést sa­ját házunk táján feltéve: össze­fognak-e a régiónkra jellemző kisvállalkozók, hogy együttes erejükkel, eséllyel vállalhassa­nak nagyobb munkát akár külső piacon is, vagy egymás ellen sokszor tisztességtelen eszkö­zökkel harcolva mennek tönkre a csökkenő helyi piacon? Összefognak-e vállalkozóink a helyi egyetemek kutatóival, hogy az itt megszületett ered­mények jól eladható termékké válhassanak? Összefognak-e egyetemeink, hogy komoly, fajsúlyos munkát végezzenek, vagy aprópénzre váltják tudá­sukat? Összefognak-e a városa­ink a régió érdekében vagy ere­jüket leköti az egymás legyőzé­séért folytatott harc? Összefognak-e politikusaink a város, a megye, a régió érde­kében, vagy egymás ellen acsarkodva bíznak abban, hogy listás helyen ennek elismerése­ként újra lesznek választva? Összefognak-e a polgárok, hogy a vezető pozíciókba olya­nok kerüljenek, akik ezt kiér­demlik, legyen az egyetemi, kamarai vezető, helyi, vagy or­szággyűlési képviselő? A kér­déseket sokáig lehetne sorolni, de esélyünk csak akkor van a második útra lépni, ha mind több kérdésre igennel tudunk válaszolni. Higi Gyula, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, elnök hetedik oldal Dunai Imre jegyzete Szögek a zsákból A vagyon elleni bűncselekmé­nyek számának növekedése 1980 és 1997 között döntően meghatározta a magyarországi bűnözés alakulását az Igaz­ságügyi Minisztérium főosz­tályvezetője által jegyzett elemzés szerint. A vagyon el­leni bűncselekmények száma ötszörösére nőtt, az egyéb bűncselekmények száma vi­szont csak valamivel több mint kétszeresére, a kettő együtt pedig négyszeres emelkedést hozott. Az infláció két és fél­szeresével növekedett a va­gyoni bűncselekmények által okozott kár összege is. Lehetne persze nézni a jelen állapot egyetlen pozitív olda­lát: azt, hogy az efféle bűnözés elbuijánzáshoz vonzó tárgy kell. Vagyis elegendő vagyon. Az arra alapozott társadal­makban mindenütt így van. A szerző azonban nem ilyen ösz- szefüggés felderítésére tör. Másféle bujkáló szögek van­nak a zsákjában. Felfedezni véli, hogy a vagyon elleni bű­nözés alakulása és az ítélkezési gyakorlat enyhülése között el­lentmondást mutató az össze­függés. Az 1991 és 1997 kö­zött a vagyon elleni bűncse­lekmények miatt jogerősen el­ítéltek körében a végrehaj­tandó szabadságvesztésre ítél­tek aránya közel a felére csök­kent. Az eltérő tendenciára a tár­sadalom számára is elfogad­ható és megnyugtató magyará­zat még nem született - mondja a szerző óvatosan, mi­után elhelyezte a szegélyköve­ket a meredek következtetés útjához: a bírói szigor javítana a helyzeten. Az ilyen egyszerű magyará­zatok mindig igen megnyugta­tóak és elfogadhatóak a társa­dalom számára, mert a közeli megoldást sejtetik. Csakhogy a bűnözés üzlet. Sőt a bűnözéstől való félelemből is szép hasznot lehet húzni. Profitálhat belőle például a politikus is, aki az al­kalmas elemzésre hivatkozva kijelenti: az állampolgár vé­delmét kellő szigorral az ő és a pártja tudja garantálni. Az ilyesmi gyors előmene­telt okoz a népszerűségi lis­tán. Ugyanakkor eltereli a fi­gyelmet arról, hogy a bűnözés összetett társadalmi jelenség. Betegség, amelynek kezelé­séhez, gyógyításához el kel­lene jutni a kórokozókig, sőt a megelőzéséig. Hogy kevésbé versenyképes üzlet legyen a bűnözés, illetve más, legális perspektívák kínálata jobbnak mutatkozzon. Ebben a társa­dalmi egészségvédelemben a bírói szigor, és a börtönök - amelyek 130 százalékosan te­lítettek - azt a nélkülözhetet­len funkciót töltik be, mint az egészségügyben az intenzív osztály. Vagy a kórbonctan. Fotótár A kenyeret már elvitték fotó: tóth László # hetedik oldal hétfőn Riport Lesz-e valaha Pécsett új hangversenyterem? Honnan lesz a gazdasági gondokkal küzdő városnak egymilliárd forintja arra, hogy teljes egészében átala­kítsák a Park mozit? Reális terv-e az új hangverseny- terem? Ezeket a kérdéseket boncolgatják a tegnapi szá­munkból kimaradt riport nyilatkozói. Portré G. Detky Rita pécsi főkertész, aki imádja a szépet, a harmóniát, de odüsszeuszi ravaszság­gal kell harcolnia érte. Portré Akinek kötelessége a sörkóstolás Ki ne emlékezne a Sörgyári capriccio-ra? Mikor a szőke inté- zőné kora reggel frissen sült pecsenyével és egy jó korsó sörrel kezdte a napot! Sejteni való, hogy ez az idilli világ már a múlté, de azért egy sörfőzőmester kicsit ma is irigylésre méltó.-A mindennapi munkaszer­vezés mellett, gondolom, az új sörök megálmodása és főzése az igazi kihívás. Hogyan megy- Mikor ivott először sört életé­ben?- Amikor ötéves múltam, 1957 decemberében. Emlék­szem, ez valami családi sör volt, nagy, pintes üvegből töl­tötték. Meg kell mondjam, az­óta is szeretem, másképp furán is nézne ki az én munkám!- Gondolom, naponta kell kóstolgatnia, ugye?- Ez természetes, de persze senki se gondolja, hogy a sör­főzdében álló nap vedelés fo­lyik, szó sincs róla! Ám egysze­rűen a sör esetében is - mint ez; szinte bármely élelmiszeripari terméknél - az érzékszervi mi­nősítés a legfontosabb. Az em­ber megkaphat bármilyen gyö­nyörűen ki- printelt la­borered­ményt, de az sose helyette­sítheti a kós­tolást! Nem árt tudni, hogy egy sörmestemek vagy éppenséggel tej savat „meg kell nyalnia”!- Szerencsés vagyok, hiszen volt néhányszor sanszom arra, hogy új típusú söröket főzzek, átalakíthassam a receptúrát és Kelemen Gáspár 1952-ben született a Tolna megyei Nakon. A Veszprémi Vegyipari Technikumba jár, majd 1972-ben kerül az akkori Pannónia Sörgyár laborjába. 1981-ig van itt, közben elvégzi az Élelmiszeripari Főiskolát. Négy éve a Pécsi Sörfőzde sörmestere. Felesége Vajszlón üzemvezető, gyermekük nincs. sokszor sörlét is a meglévő termékeket is fo­lyamatosan „csiszolgassam”. Mondjam azt, hogy megálmo­dom? Persze, megbeszéljük előtte, milyen karaktere legyen az új sörnek, de valahogy ed­dig mindig első főzetre össze­jött, amit szerettünk volna. Ilyenkor aztán felvezetjük egy nagy papirosra a pontos para­métereket, amelyek kiegészül­nek a már emlegetett egészen részletes érzék­szervi leírások­kal.- Idilli búvó­hely ma egy sör­főzde?-Hát, disznót nem ölünk, az biztos! Lovak és kádárok sincsenek már, mint az idekerülésemkor. Kétségte­len, hogy a piac mindenre „rá­tenyerelt”, ugyanakkor itt Pé­csett még elmondható, hogy nem egy rideg, mechanizált vi­lág jellemzi a sörkészítést, ha­nem inkább az elkötelezett emberek lelkesedése.- Nem fél, hogy egyszer ráun a sörre?-Attól nem. Csak nehogy az orvos egyszer eltiltson tőle! Méhes Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom