Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-22 / 110. szám

1999. április 22., csütörtök Háttér - Riport Ide, Fekedre, hazatérnek Egy kis falu történetében, amelynek a lélekszáma nem éri el a háromszázat, igazán nagy szó, ha néhány éven belül húsz csa­lád is letelepedik náluk. Ráadásul mindegyikük tehetős polgár, akik vagy építkezésbe vagy felújításba fognak. Nem véletlenül: mert bár nem innen származnak őseik, mégis úgy érzik, volta­képpen hazatérnek. Ide, Fekedre. felújított házának nappalijában, mely iroda és tervezőműhely is. - Otthon mindent olyan szű­kösnek éreztem valahogy. Itt még van terület és idő is arra, hogy az ember azt tehesse, amihez igazán kedve van. Stefan Klinkhart Természetesen a munka az első. A megrendelések faxon érkeznek, ezután az egyes bú­tordarabokat a három munkás­sal együtt elkészítik, majd ér­kezik a kamion, és az áru megy ki Németországba.-A szomszédoknak kisebb- nagyobb munkákat mindig szí­vesen megcsinálunk, sőt a falu­nak felszereltünk hintákat is, de a magyar piac meghódítását egyelőre nem tervezem mondja, miközben körbeveze­tett a műhelyben. - Van elég munka így is, különben meg nem jutna időm a lovakra! Fenn a „hegyen”, ahogy a helybeliek hívják, a Krindlin, már csak német-németek lak­nak. Csupa-csupa újjá varázsolt ház, kovácsoltvas kerítések, sziklakért. Kari Spohn - Károly bácsi - fél hat óta talpon, a maga több mint hetven évével tevékenyen vesz részt a munkában.- Amikor bemegyek Mo­hácsra vagy Pécsre építőanya­gért, az a pihenőnap! - zöttyen le a veranda egyik nyugszé- kébe, és „saját” borából tölt egy fröccsöt. - Márka vagy forint - mindegy, építkezésnél mind­egyik gyorsan elfogy! Élettörténetére sommásan azt lehetne mondani, hogy „jel­legzetes”, ám mégis minden­képp elismerésre méltó.- Erdősmárokon születtem. Mikor a háborúnak vége lett, ti­zenhét éves voltam. Jött a kite­lepítés. Kint Németországban padlóburkoló szakmám volt, parkettáztam és emellett mű­ködtettem egy ugyanilyen pro­filú kiskereskedést. Rég nyug­díjban vagyok már. Freisingben van egy bérházam, kilenc la­kással, voltaképp az ebből befo­lyó pénz jelenti számomra a nyugdíjat. De hogy milyen las­san tud sokszor ideérkezni! - nevet. - Mostanáig volt az ari­zonai Phoe- nixben is egy kis házam, de eladtam. A te­let, december­től március végéig ott töl­töttem, mert nem nagyon szeretem a hideget. Arra­felé olyankor nagyon kel­lemes idő van, minden virágzik, mint most itt. Ápri­listól pedig át­jövök ide Fe­kedre. Elő­ször a sógo­FOTÓK: WÉBER TAMÁS TO Ül Vett itt egy házat, ő szólt, hogy az övé mellett van egy másik is, ami eladó. Azóta járok ide, és tényleg olyan, mintha hazajönnék, ismerős tá­jakra. Egyébként a feleségemmel is Harkányban ismerkedtem meg, Máriagyűdön volt az esküvő. Az építkezés, persze, mint mindig, macerás, de közben kertészkedem is - most két hete vagyok itt, és már három kilót leadtam! De a borkészítéssel magam már nem bíbelődöm, azzal inkább megbízok valaki mást. (Éppenséggel magát a polgármestert.) Az ebédidő végeztével, pontban egy órakor visszaér­keznek a munkások. Folytató­dik a tetőfedés, a kerítésépítés. A „német kolónia” egyik hölgy tagja festeget, neki egy olyan külön műtermet építettek a kertben, amely leginkább egy világítótoronyra hasonlít. Amint lefelé gurulunk a hegyről, a polgármester meg­mutatja a szülőházát. Már azt is megvették. Igaz, magyarok, itt nyaralnak! Méhes Károly Egy hamisítatlan áprilisi napon a keleti Mecsek dombjai között megbújó Feked valóban az idill fényeiben fprdőzik. Virágzó gyümölcsfák, zöldellő lankák, amúgy meg béke és csönd. Vagyis... Azért, aki jobban fülel, innen is, onnan is hallhat kopácsolást, malterkeverőgép- zörgést. A falu első embere, Tillmann Józsefi kis képünkön) ugyan azt szeretné leginkább, ha minél több fiatal építkezne, mint pél­dául az ő fia, és nem mennének el a városba, de természetesen annak is örül, hogy vannak olyanok, akik a „semmiből” jőve, külföldről érkezve fedezik fel maguknak Fekedet - és bele is szeretnek.- Tizenhét német és há­rom osztrák család vásá­rolt itt házat az utóbbi években mondja. Nem is olyan régen még 200-600 ezer forintért lehetett hozzájutni a régi sváb paraszt­házakhoz, amelyekből kihaltak az idős emberek, ma persze már más a helyzet, az árfekvés 1,5- 2,5 millió között van inkább. Az első németünk Andreas Eckert volt Hannoból, ő a Bala­tonon nyaralt, onnan jött le egy baranyai kirándulásra, és talált rá Fekedre. Azóta a németek szinte „egymásnak adják” a falu nevét, úgyhogy már van­nak itt freisingiek, heidelber­giek is. Persze, javarészt nyug­díjas emberekről van szó, az osztrákjaink azonban kivétel nélkül fiatalok. Az egyik srác Pécsett jár egyetemre, és úgy döntött, nem a városban vesz ki albérletet, hanem itt vásárolt egy házat. A „tőkeerős” nyugdíjasok je­lenléte sokat jelentett Féked­nek. Nem csak azzal büszkél­kedhetnek, hogy már két úszó­medencés háza is van a falunak, hanem a segítségükkel valósult meg a gázprogram, és abban is részük volt, hogy a kultúrház a kiegészítő berendezésekkel együtt elkészülhetett.-A háború utáni kitelepítés ellenére a falu lakossága ma is 95 százalékban sváb, úgyhogy a régi szokások, bizonyos érte­lemben az életforma igazából sosem szűnt meg. Akik most érkeznek ide, azonnal meghitt környezetben találják magukat, jóformán ismerős emberek tár­saságában! - adja meg Till­mann József Feked népszerű­ségének hihetetlenül egyszerű magyarázatát. Stefan Klinkhart bútoraszta­los. Ausztriából érkezett. Kizá­rólag kemény fával dolgozik, német exportra. Mivel már gye­rekkorában megismerte Bara­nyát, és mindig is jól érezte magát, úgy döntött: itt telepedik le, és a műhelyét is ideköltöz­tette.- Itt valahogy , szabadabban lehet élni - mondja félszeg mo­sollyal hatalmas, gyönyörűen Lendvai Dávid jegyzete Szívzűr „Végképp szerencsétlen volt, amikor a múlt héten a parla­mentben a koalíciós pártok keresztbe szavazással nem fo­gadták el egymás miniszterei­nek válaszát. ” A szövegkörnyezetéből természetesen kiragadott fenti idézet a Magyar Rádióban hangzott el tegnap reggel, nem mástól, mint Orbán Vik­tortól. A miniszterelnök ezzel a kijelentéssel a kormánypárti frakcióknak a Deutsch - Tor- gyán vita miatti sajátos reagá­lását kommentálta. Igaza van, nem szabad gyerekeskedni, durcizni, végtére is felnőtt emberekről van szó, sértő­döttségből, dühből nem lehet politizálni. Olyan nem fordulhat elő, hogy egy minisztert leszavaz­zon az egyik koalíciós frak­ció. Ha normálisan, egymás­sal egyeztetve dolgoznak a tárcák képviselői, akkor pedig szinte teljességgel kizárt az ilyesmi, hisz a véleményeket előzetesen megvitatják, a kü­lönböző kérdésekben pedig­len konszenzus alakul ki. Nem csoda, hogy Orbán Vik­tor (sem megerősítve, sem megcáfolva) úgy döntött, megfegyelmezi az egymás el­len szavazókat. Hogy ez mit jelent, borsóra térdepeltetést vagy leváltást, nem tudni, az sincs kizárva, hogy a rosszul viselkedő miniszterek és frakciótagok egy hétig nem nézhetnek tévét és még zseb­pénzt sem kapnak. így van ez rendjén. Csak az a baj, hogy ennek a rádiónyi­latkozatnak van folytatása is, amit ismételten kiragadva ci­tálnék ide. „Szerintem a kép­viselők. nem az eszükkel, ha­nem a szívükkel szavaztak. A lényeg, hogy ez ne váljon kö­vetendő' magatartássá. ” Na, ez érdekes. Nem tudom, emlékeznek-e, de a mostani vezető kormánypárt egykori választási szlogenje imigyen hangzott: „Hallgass a szí­vedre!” És még képesek azt ál­lítani, hogy á Fidesz nem az el­lenkezőjét képviseli annak, mint néhány évvel ezelőtt. Fotótár És ki él házaséletet? ^hetedik oldal í holnap Riport Lesz-e valaha új hang­versenyterem Pécsett? Ezt a nem könnyen meg­válaszolható kérdést bon­colgatják holnapi riportunk nyilatkozói. Vajon honnan lesz egymilliárd forintja a városnak a Park mozi teljes átépítésére? Portré Nagy Ibolya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pécsi vezetője. „A lista végtelenített, mint a tűje akadt hanglemez. Ismétlődik újra és újra. Ő azok közé tartozik, akik megpróbálnak segíteni. ” Portré Ha nincs ember, nincs madár A Szigi. így hívja a szakma és a terjedelmes baráti kör ember- emlékezet óta. Fantasztikus kisugárzása van. A tervező válla­latnál sűrűn állt le a munka, mert a Szigi beszélt. Hol fantasz­tikusnak tűnő történeteket mesélt, hol meg szótekervényeit, melyek hihetetlen mennyiségben áradtak belőle.- A Dugonics utcai óvoda tervezésével kezdtem Pécsett 1954-ben. Utána azt mondták, ha óvodát tudok tervezni, tudok sörgyárat is. így kaptam meg a Kanizsai Sörgyárat, majd ter­veztem több száz épületet Cott- bustól Szabolcsig. De közben 1956 nevezetes év volt.-Az építészet területén is?- Nem. Jött az ár. A Mohá­csi-sziget helyreállításában vet­tem részt, ahogy 1965-ben is. ’70-ben pedig 900 házat építet­tünk újjá májustól novemberig Szabolcsban. A minisztérium által megbízott vezetője vol­tam a munkálatoknak. Akkor aztán azt mondtam, dekelnek, mondhattam, mert erre akkoriban semmi esély nem volt. És egyszer csak ott találtam magam a szlavóniai Szentlászlón, ahol tanítványa­immal a romokat mértük fel, s megterveztem a Petőfi Sándor művelődési házat, meg a kóró- gyi templom felújítását. évig senki sem élt ott, s amikor először lementünk, 3-4 méte­res gaz takart mindent. Ijesztő volt a csönd. Nem lehetett hal­lani még madárcsicsergést sem. Ha nincs ember, nincs madár. Most kilencen élnek a faluban, meg egy szem kutya.- Nem csak építészeti terve­zéssel foglalko­zik. elég, legköze­lebb csal földrengést vállalok. Be­jött, mert kö­vetkezett c peremartoni rengés. Azután meg azt mond­tam, hogy a jövőben már kizá­rólag csak a háborús károk ér-Milyen állapotok vannak most Szentlászlón?- A földig lerombolták. Hét- írtam né­hány könyvet a népi építészetről, a festett fameny- nyezetes temp­lomokról, építé­szettörténetet ta­nítok a JPTE műszaki karán, s a kezdetektől szójátékokat írok egy pécsi kéthetilapban.-Nem könnyű kéthetenként újabb ötletekkel előállni.- Dehogynem, ez ömlik be­lőlem, s a szóval játszani nagy megkönnyebbülést jelent.- Milyen katasztrófa jöhet még az árvíz, földrengés és háború után ?- Verseket írok, mert a mai magyar irodalomnak már úgyis mindegy. Cseri László t Szigetvári János 1929-ben született Szigetváron. Kaposvárott érettségizett, majd Pesten, a Műszaki Egyetemen végez 1954-ben. A PTV-hez került, onnan ment nyugdíjba. A népi műemlékek rekonstrukcióiért, amelyek kapcsán 1600 községben járt, Ybl-díjat kapott. Kétszer nősült, négy gyermeke és hat unokája van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom