Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-20 / 108. szám
1999. április 20., kedd Háttér - Riport Tribuszemé az ügynököket perli? Az elhíresült betétgyűjtő videót küldött egy helyi tv stábjának Életjelt adott magáról Tribuszer Zoitánné, az elhíresült egykori TRIBU tulajdonosnője, akit jogerősen kilenc év börtönre ítélt a bíróság, s aki jelenleg is szökésben van. Videokazettát juttatott el a Komló és Térsége Televízió stábjának, azzal a megjegyzéssel, hogy „bízik bennük” és azzal a kéréssel, hogy játsszák le a városi televízió adásában. A felvételt végignéztük; a hang és az arc - bár a megvilágítás nagyon zavaró - kétségtelenül az övé. Mint azt Bán László, a Komló és Térsége Televízió szerkesztő-műsorvezetője (első kis képünkön) elmondta, Komlón, a Petőfi téren adta át a kazettát a stáb felelős szerkesztőjének Aranyos István, Tribuszemé bátyja. Azzal a megjegyzéssel, hogy egy papírra leírták a kérdéseket is, s ha a riporter azokat egymás után felteszi, a kazettáról értelemszerűen megkapja a válaszokat. A stáb az anyagot Bombasztori címmel vasárnap és tegnap este is leadta. Tribuszer Zoitánné (második kis képünkön) - bár hátulról van megvilágítva - egyértelműen felismerhető. Miután a „riportban” az elmúlt hónapok történéseiről is beszél (perújrafelvételi kérelem, Globex-ügy), szinte biztos, hogy arcát - a szóbeszéddel ellentétben - nem operálták át. Körtámlás széken ül, kék, mintás pulóvert visel, fehér vászon vagy fal van a háttérben. A felvétel amatőr munka, de a helyszínre - laikus szemmel és füllel - semmiféle nyom (sem zaj, sem a környezet) nem utal. Az anyag vágott, és az is jól kivehető, hogy Tribuszemé egy tőle jobbra álló emberrel rendszeresen, vélhetően magyarul kommunikál. Szemezgessünk a 21 perces „interjúból”, amely teljesen egyoldalú.- Tulajdonképpen közel másfél éve nem hallottunk semmit Tribuszer Zoltánnéról. Mi történt ez idő alatt?-Az elmúlt másfél évet azzal töltöttem, hogy megtudjam, miért ítéltek el. Az ítélet jogerőssé válása után az igen terjedelmes és összetett nyomozati anyag és a rendelkezésre álló könyvszakértői vélemények felhasználásával arra törekedtem, hogy megtudjam: a 821 millió forintos bevételi hiány mögött milyen, meg nem történt ügynöki elszámolások lehettek.- Miért ragaszkodott ehhez a riporthoz?- Azért kértem ezt a lehetőséget és azért lett összeállítva az anyag, mert álláspontom szerint olyan cselekmények miatt ítélt el a bíróság, amelyeket nem követtem el, olyan cselekményekért, melyek egy része felől még csak tudomásom sem volt. Olyan 821 millió forintos követelést támaszt velem a bíróság, amelyet én nem tettem el, nem használtam föl a saját érdekemben, magam hasznára és amelyek sorsáról az elmúlt másfél év feltáró munkája nyomán már sokkal többet is tudok, mint korábban. A következő részben a cég működésének történetét vázolta Tribuszemé. Ebben elmondja, minden szerződéskötésről írásos dokumentum volt, s e dokumentumokat a rendőrség elvitte. Amikor 1994. február 17- én a Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság jogosulatlan pénzintézeti tevékenység gyanúja alapján nyomozást kezdett, első tevékenysége az volt, hogy a cég irodájában minden papírt lefoglalt. Az összes kifizetett és az összes élő szerződést, a pénztárkönyveket, mindent. A lefoglalt anyag alapján két könyvszakértő készített szakvéleményt, amely szerint 9652 élő követelés maradt, amelynek tőkeösszege 1 milliárd 800 millió forint. Tribuszemé elmondta, hogy a büntetőeljárás megindulása után 422 millió forintot átadott a cég társtulajdonosának, Kis-Gecse Bélának, hogy fizesse ki a lejárt szerződéseket, s állítólag mindenkit tisztességgel és becsülettel kifizettek. A „befektetési” tevékenységgel kapcsolatban - melyre a bíróság előtt nem derült fény - Tribuszemé hangoztatta, hogy igen is többszázszázalékos haszonnal forgatták a kárpótlási jegyeket, amiből nemcsak a befektetőknek, hanem a cégnek is tetemes haszna volt. De azokból a dokumentumokból, melyekkel ezt bizonyíthatná, semmi sem maradt. Hiszen - mint mondta - azt követően, hogy elkerült Veszprémbe az ügy és őt letartóztatták, másnap a cég könyvelője, Bathó Erzsébet (és a társtulajdonos lánya?) a lakásból az iratokat elvitte, s nem került vissza a teljes könyvelési anyag: a befektetéseket tanúsító bizonylatok és sok egyéb, ami szerinte fontos lett volna. A bíróság döntését is kifogásolta Tribuszemé, mondván: tévedésbe ejtésnek tartotta azt a bíróság, hogy pénzeket vettek át befektetésre és nem fektették be azokat. Azt állítja, ez nem igaz. Szerinte voltak befektetések és a további befektetéseket éppen a rendőri beavatkozás hiúsította meg. Másrészt a TRIBU volt eleddig az egyetlen olyan pénzforgató cég, amelyet nem a befektetők közül jelentett fel valaki azért, mert kárt okoztak neki, hanem a rendőrség lépett fel ellene. A cég részéről - véli Tribuszemé - tehát károkozás nem történt, hiszen a büntető eljárásig minden befektetőt kifizettek. A nyolcadik és befejező kérdés így hangzott:- Mi lesz ezután ?- Szeretném, ha tudnák, nem is akarok és nem is fogok kibújni a felelősségre vonás alól. Engem jogerősen 9 évi börtönre ítéltek - bár megjegyzem, hogy nem én vagyok az országban az egyetlen, aki egy jogerős ítéletnek nem tesz eleget. Belefáradtam abba, hogy a nyomozó hatósághoz forduljak és ezért úgy döntöttem, hogy fizetési meghagyást fogok benyújtani a bíróságra minden egyes ügynök ellen, akinél a kiadási és a bevételi oldal nem egyezik. S az ügynök vagy ellent mond, akkor per lesz, ha pedig nem mond ellent, akkor fizet és leteszi azt a pénzt, amivel nem számolt el. Ez az önöket illető kérdés. Ami pedig engem illet (...) úgy ítéltem meg, hogy mivel visszautasították a felügyeleti vizsgálati kérelmet és ismereteim szerint a perújítási kérelmet is, Stras- bourgban fogok érvényt szerezni a jogaimnak. Es Strasbourg arról fog szólni, hogy ki, mikor, hogyan, hányszor és mivel sértette meg az emberi, gyanúsított és a vádlotti jogaimat. Hiszen az ügyem hemzseg a törvénysértésektől. Az „interjú”-ról Kis-Gecse Béla úgy véli, semmi újat nem mondott egykori üzlettársa. Csupán ismétli mindazokat, amit korábban, s megpróbálja ismét kedvező színben feltüntetni magát. Megpróbáltuk megkeresni Aranyos Istvánt, a kazetta átadóját, de csak ex-fe- leségét értük el Kecskeméten (néhány éve elváltak), aki azt mondta, jóideje nem látta volt férjét. Kaptunk tőle egy telefonszámot, de a szám már nem él. Somssich László, Komló város rendőrkapitánya az üggyel kapcsolatban sokadszorra megismételte: Tribuszemé ellen a körözés ma is érvényben van, s érvényben lesz mindaddig, amíg azt a hivatalos szervek vissza nem vonják. Emlékeztetőül: Tribuszer Zoitánné - és Bathó Erzsébet - elfogatását a Baranya Megyei Bíróság kezdeményezte, miután egyikük sem kezdte meg börtönbüntetésének letöltését. A vádpont szerint 1,8 milliárd forinttal és azok kamataival tartozik a cég (közel 4 milliárd!) és a vádirat szerint 14 531 károsultja van az ügynek. Tribuszemé ellen 1997. szeptember 17-én adtak ki elfogatóparancsot, az elévülési idő ennél a napnál kezdődik. Tehát amennyiben 2007. szeptember 18-ig rejtőzködni tud, sikerül kibekkelnie a börtönbüntetést. Egy magát megnevezni nem kívánó nyomozó szerint Tribuszer Zoitánné Magyarországon van, külföldön ugyanis nyelv- ismeret híján nem tudna elbújni. Itthon pedig az is elég lehet, ha fölvesz egy napszemüveget és egy parókát. A kriminálpszichológusok szerint természetes, hogy Tribuszemé jelentkezett. Mivel mindenkit megvisel a rejtőzködés, időnként életjelt akar adni magáról. Kozma Ferenc Fotó: Läufer László Tjhetedik oldal-----------Jegyzet Kr étai királykodás Az Országos Választási Bizottság szerint lehet népszavazás a köztársasági elnök közvetlen választásáról. A döntés ellen panaszt nyújtottak be az Alkotmánybíróságnál. Ez szinte fix tipp volt. Hétfőn bejelentették, az ügyben maga az Alkotmánybíróság elnöke jár el. Arról nincs hír, hogy sorshúzás alapján testálódott rá a feladat, netán magának igényelte, vagy nem akadt más. Mindenesetre nincs irigylendő helyzetben. Az egész ügy olyan megcsavart, hogy találó rá az ókori logikai axióma: „Egy krétai azt mondta, hogy minden krétai hazug, ám ezt egy krétai állította, vagyis hazugság. ” A döntés ellenzői arra hivatkoznak, hogy a népszavazás sikere módosítaná az alkotmányt, és erre csak az Országgyűlés által alkotott törvénnyel van mód. Csakhogy minden népszavazással hozott döntés alkotmányosan korlátozza az Ország- gyűlést, hisz köteles meghozni az abból következő törvényeket. Ha nem így lenne, akkor minek lenne népszavazás, és vajon mennyi pipabagót érne a népszuverenitás. A törvény nem záija ki, hogy népszavazást tartsanak az államfőválasztás módjáról. Ezt elfelejtették annak idején felvenni a tiltott témák közé. Az alkotmány szerint viszont az Országgyűlés választja az elnököt. Az alaptörvény annak a megállapításával kezdődik, hogy minden hatalom a népé, aki szuverenitását képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Most aztán az Alkotmánybíróság elnöke meditálhat, hogy a népszuverenitás közvetlen gyakorlása, vagy az országgyűlés hatáskörének csorbítatlansága a fontosabb. Ámbár, ha az istenadta nép alkalmas rá, hogy megválassza a parlamentet, akkor talán az államfőről is hivatott lehet(ne) dönteni. Netán a szintén országos népszavazást kezdeményező Magyar Királyság Párt ötletéről is, amely a monarchia visszaállítását és a közvetlen királyválasztást tűzte ki célul. A krétai közjogi állapotok közepette a felvetés időszerűsége aligha tagadható. Lehet, hogy az eddig már többféle hatalmi összetétellel kísérletező nép most éppen szabad király- választásról álmodik. Arról, hogy mindenki a tarsolyában hordja az alkotmányos országalmát és a jogart. És nem azért, hogy suttyomban megfújja. Dunai Imre Sugárzó jóság A színház és a radioaktív sugárzás ugyan nehezen vonható párhuzamba, de a fővárosnak ez is sikerült. Az ország szíve most hazánk egész népe előtt bizonyította, hogy önzetlensége, vagy éppen tulajdonhoz való ragaszkodása messze nem politikai huzavona kérdése, sokkal inkább a közjó szem előtt tartásának eredménye. Mert lám, a friss hír szerint bőkezűen megajándékozta az államot egy radioaktív hulladéktároló területével. Mielőtt gyanakodva felkapnánk a fejünket, nem Bostáról, Kővágószőlősről, pláne nem a bátaszéki Üveghutáról van szó, hanem Püspökszilágyiról. Most is „csak” a „kié is a használat-tulajdon ” nehezen kibogozható csomóját vágták ketté merész suhintással, amikor az eddig fővárosi vagyonként számon tartott terület tulajdonjogát elajándékozták. Van persze a bőkezűség mögött- nem úgy, mint a Népliget körüli huzavona során -jogi és üzleti megfontolás is. A veszélyes hulladékok ártalmatlanítása, tárolása nem ön- kormányzati feladat - ez a jog -, illetve a radióaktív hulladékok jelenléte miatt az ingatlannak nincs piaci értéke. így hát Budapest nagyvonalúan átengedte, egyértelműen mindenki tudomására hozva, hogy az ország szíve mindannyiunkért dobog. A többi az állam dolga, éljen a lehetőséggel, csakúgy, mint tehetné Hidason és Garéban. Színpadiasnak tűnik az egész ügy tálalása, summázhatnánk még a rosszindulatú megközelítés vádját is magunkra vállalva, ha hirtelen nem rémlene fel ismét a másik színház. A Nemzeti. Ott bizony alig hallható az a bizonyos szívdobogás. Igaz, az állam részéről sem - és ebben végre azonosan működnek. Mészáros Attila hetedik oldal holnap Riport Mai számunkból a Tribuszemé-ügy miatt kimaradt anyag. Papnövelde utca 5.: láthatatlan gyűjtemény. AJanus Pannonius Múzeum gyűjteménye a magyar képzőművészet kincsestára. A közönség nem láthatja, a festmények állaga pedig napról napra tovább romlik. Portré Krasznói Klára, színésznő. „Minden szerepet saját magamból kell kibányásznom. De soha nem vagyok megelégedett... ” PORTRÉ „Itt még fontos tud lenni a tartalom!” Mindig érdekesek számomra azok az emberek, akik sokfelé megfordulnak a világban, megismerkednek országokkal, városokkal, és végül Pécs lesz számukra a végállomás. Peter Cani- sius hat éve érkezett ide, s úgy gondolja: egyelőre marad.-Németként Tours és Sanghaj után Pécsett telepedett le. Miért?- Az alapján, amit eddig megismertem, fontosnak érzem, hogy a kis közösségek és a mindennapi, személyes kapcsolatok szintjén sokkal természetesebben zajlik még az élet, mint Németországban. Ott már csak az Amerikából importált life style létezik, minden a csomagolás. Itt egy koncerten még megesik, hogy bejön néhány zenész, utcai ruhában, annyit mondanak, „Jó estét”, és elkez- Lelkes voltam, mert úgy véltem, hogy a balett működését segítheti egy ilyen közösség. Azonban bárom év kellett hozzá, hogy rájöjjek: nem a külső gondok - a szponzorálás, a pénzügyek - a legsúlyosabbak, hanem sokkal inkább a belsőek. Vagyis a strukturális Peter Canisius 1951-ben született a Münster melletti Neubeckumban. 1977-ben diplomázott germanisztikából és fdozófiából. Ettől kezdve oktat. Pécsre először 1993-ben jött DAAD-ösztöndíjjal, majd 1994 óta a JPTE Német Nyelvi Tanszékén tanít, docens. Tavaly megnősült, angol-spanyol szakos felesége nyelvtanár. (az, hogy nem önálló a társulat), a szervezési és sokszor a motivációs problémák, amedenek csodálatosan muzsikálni. Németországban ez már nagyon ritka. Pécsett megvannak azok a helyek, a Művészetek Háza, a Harmadik Színház, az Egyetemi Színpad, ahol valóban az emberi tehetség jelenti az éltető erőt. Ezt értékelem.- Megalapította a Pécsi Balett Baráti Körét. Sikerrel? lyeket egy baráti kör nem tud megoldani.- Egyetemi docensként dolgozik. Milyen benyomásokat szerzett az elmúlt évek során ? — Az általam tartott órák alatt sajnos azt tapasztaltam, hogy a magolás, a tanár által leadott tananyag megkérdőjelezhetetlen elfogadása a jellemző. Kínában is ugyanezt vettem észre, és arra jutottam, hogy a két távoli kultúra ellenére a korábbi szocialista rendszer tekintélyelvűsége az egyik lehetséges oka a hasonlóságnak. Pedig az egyetemnek épp az lenne a legfőbb feladata, hogy az élet, a tudomány számára gondolkodó, kérdéseket feltevő embereket képezzen. Ezzel szemben a tehetséges hallgatókat a minőség helyett mennyiséget követelő oktatási típus korlátozza, és bizony csupán reprodukálásra készteti! Méhes Károly
