Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-16 / 104. szám
1999. április 16., péntek Háttér - Riport Iieieciík oldal Lyukak, lencsék, gyerekszemek Korábban beszámoltunk arról, hogy egy különös, lencse nélküli lyukszemüveg rendszeres használata után többen arról nyilatkoztak, hogy eldobták szemüvegüket, mert látásuk megjavult. A módszert népszerűsítő Fekete Lajos, az Éles Látásért Program pécsi klubvezetője egyik bemutatóján azonban részt vett három szemorvos is, akik tagadják a szemüveg gyógyító hatását, s ellenzik annak gyerekek által történő használatát, akiknél akár maradandó látáskárosulás is bekövetkezhet. A bal szem metszete Fekete Lajos, aki szerint több ezer ember gyógyult meg a Guba György által birtokolt szabadalomban „látásjavító és szemvédő készülékének minősített szemüveg segítségével, nem kívánt részletekbe menő anatómiai vitába bonyolódni az orvosokkal, néhány kérdést azonban feltett számukra. Hány betegüknek sikerült szemüveg nélkül újra élesen látni? Miért tudtak eladni egymillió darabot belőle az Egyesült Államokban? Miért használják az Air Force-nál a pilóták heti kétórás kötelező edzésre? Nem kell-e elgondolkodni azon, hogy a Bálinger féle szemüveg szabadalmát három évig szakemberek vizsgálták? Ha a szemüveg haszontalan, miért lát jobban többek között dr. Tamai Ete szombathelyi belgyógyász szakorvos vagy Takács Ildikó pécsi tanár? Hogy egy lyukon keresztül tisztább a látás, arra már Bálinger úrnál, a lyukszemüveg feltalálójánál jóval korábban rájöttek, valamikor a 17. században. Egy kis lyukon át tehát valóban jobban lehet látni, mondják egybehangzóan dr. Halda Tamás, dr. Gaál Judit és dr. Nád Éva szemorvosok Halda doktor rendelőjében, s bizonyítékul fel bálytalanságokat. Hogy a lyukszemüveg viselése megtomáz- tatná a szemizmokat, miként azt Fekete Lajos állította előadásán, annak semmilyen alapja nincs, hiszen a szemizmok feladata nem az élesre állítás, hanem a szem mozgásának biztosítása. Az sem állja meg a helyét, hogy a szemgolyó működés közben hosszanti irányban megnyúlik vagy megrövidül. Egy felnőtt embernek ugyanis mindig állandó a szemgolyó- hossza, ellentétben némely halfajtával, melyek kőkemény szemlencséjüket a belső szemizmok segítségével a fényképezőgép optikájához hasonlóan előre-hátra mozgatják. Az emberi szemben lévő lencse viszont saját rugalmassága következtében válik domborúbbá, és növekszik törőértéke. Ha a körkörös sugárizom összehúzódása folytán a lencsét felfüggesztő rostok ellazulnak, illetve a folyamat ellentétes működése következtében válik laposabbá, ha a szem távolra lát. Ezt a mechanizmust nem lehet befolyásolni egy lyuk segítségével. Amíg fiatalkorban a lencse rendkívül rugalmas, s akár tíz dioptriát is képes kompenzálni, addig öregkorban a rugalmasság erőteljesen csökken, ötévenként mintegy 3/4 dioptriánék, hangsúlyozzák, hogy nagy látótérrel lásson, ne csak annyival, amennyit a lyuk enged. Ráadásul - bár hihetetlenül hangzik - a gyerekek nem idegenkednek a szemüvegtől, s akár ágyba vagy fürödni is vele mennek. A látás azért élesebb, magyarázzák, mert a lyuk kiszűri a ferdén beeső fénysugarakat és a törőközegek szélén lévő szaKülső egyenes szem izom Szivárványhártya Látóidegek tással nem akadályozható meg. A lyukszemüveg, a szemizmokat szitárzene mellett edző módszer, vagy a talpmasszázs, amely tekintet nélkül arra, hogy mi is a szem baja, ugyanazt az ujjhajlatot masszíroztatja még zöldhályog esetén is, nem tűnik komoly terápiának, s a javulásról szóló beszámolók elsősorban pszichés eredetűek. A lyukpápaszem felnőtteknél is okozhat bajt. Ha nem fénytörési hiba a rossz látás oka, hanem más gyógyítható szembetegség, akkor a lyukszemüveggel történő kísérletezés közben maradandó, gyógyíthatatlan károsodás keletkezhet: a gyógyulás ugyanis minden betegségnél függ a kezelés elkezdésének időpontjától. Ä gyerekekkel más a helyzet. Az újszülöttek 90 százaléka ugyanis túllátó, ami azt jelenti, hogy szemgolyójuk rövidebb a szükségesnél. Ez többnyire észrevehetetlen, mert a gyerek jól lát, rendkívül rugalmas szemlencséjének köszönhetően ki tudja javítani a hibáját. Közeire viszont már nem lát jól, és ez, ha nincs szűrés az óvodában, csak az iskolában derül ki. Volt már példa arra is, mondja dr. Halda Tamás, hogy kisegítő iskolába küldték a gyereket, mert amit a tanár a táblára írt, azt kitűnően látta, de a füzetébe már nem tudta leírni. A 3-3,5 dioptriás túllátással születettek száma igen gyakori, de előfordul, hogy mindkét szem akár 6 dioptriás. Ők két- három éves korukban, ha lázasak vagy fáradtak, egyik szemükkel bekancsalítanak. Ilyenkor a szülő rászól, hogy ne bohóckodjanak, de ez egyre gyakrabban előfordul, jobb esetben felváltva bal, illetve jobb szemmel. Mindkét szemükkel látnak, de duplán, s mivel a két kép zavaró, az egyiket eltüntetik, az egyik szemüket tehát - pedig anatómiailag épek - attól kezdve nem használják, s erre később már nem taníthatók meg. Érzékeny és rövid, néhány hetes periódusról van szó, ameddig az idegrendszer még befolyásolható, ez idő alatt tehát súlyos következménnyel jár, ha lyukszemüveggel kísérleteznek. Az egy szemmel való látás esetén pedig a térlátás vész el örökre az ember számára. Az esetenként hat dioptriás szemüveg használata ellen nem is a gyerek hadakozik, hiszen sok szélsőséges magatar- tású gyerek éppen akkor nyugodott meg, amikor a lencse hatására végre tisztán látott. Inkább a szülő ellenállását kell legyőzni. A kancsalság műtétes kezelésére többnyire nincs szükség, mert az elsajátított kétszemes együttlátás feltételes reflexe a szemeket párhuzamosan tartja. Előfordul nem ritkán az is, hogy úgy születik a gyermek, hogy az egyik szem fénytörési hibája nagyobb, mint a másiké. Ilyenkor a kisebb hibával bíró szemével élesen lát, mert kompenzálni tudja a hibát. Sajnos a nagyobb hibájú szem éles kép hiányában nem tanul meg látni: tompalátó lesz. Ennek észrevételére persze a szülőket meg lehet tanítani. A tompalátó szemet szemüveggel, és a jól látó szem pár hetes leragasztásával lehet „megtanítani” látni. A lyukpápaszem ezekben az esetekben veszélyeztetheti a kétszemes látás kialakulását. Dr. Tamai Ete szombathelyi belgyógyász elmondása szerint neki valóban használt a lyukszemüveg, de ezt tényleges szemorvosi vizsgálat nem erősítette meg. Hasonló a helyzet Takács Ildikó esetében is, aki november óta „hordja” a Bálin- ger-féle készüléket. Azóta egy dioptriát javult a szeme, mondja. A bejegyzett szabadalom kizárólag a készülékre vonatkozik, de nem szól annak gyógyító hatásáról, hiszen a szigorú kritériumokkal járó klinikai vizsgálatok hiányoznak. A Kecskeméti Repülőkórház szemészete érdeklődésünkre cáfolta, hogy az Air Force-nál használnák a lyukszemüveget. Cseri László Jegyzet Az elveszhetetlen Már Albert Einstein is megmondta: a legnehezebben megérthető dolog a világon a jövedelemadó. Alighanem az adminisztrációs teendők kuszaságába bonyolódott bele a nagy fizikus. A KISOSZ Országos Tanácsa is ebbe a problémába botlott nemrég. Úgy ítélte meg, hogy idén a kis- és középvállalkozók helyzete a járulékok csökkentésének ellenére sem lett könnyebb. A járulékok APEH általi kezelése, az adórendőrség, a megemelt összegű egészségügyi hozzájárulás, a százalékos fizetési kötelezettségek bevezetése, és mindezek adminisztrációs terhe a kormánykoalíciós ígéretekkel ellentétes hatást váltott ki. Amit megnyertek a ré; ven, elvesztették a vámon. A KISOSZ tehát azt javasolta, hogy az adóreform keretében csökkenjen a vállalkozások adó- és adminisztrációs terhe. Az eddigi 23 adónem helyett csak hármat tartsanak meg: a fogyasztáshoz, a jövedelemhez és a foglalkoztatáshoz kötődően adózzanak a kis- és középvállalkozások. Az átalányadózás kiteijesztését is indítványozták. Ez egyrészt biztos bevételt jelentene a központi költségvetésnek, vj másrészt a vállalko- Jjj zóknak is egyszerűbb lenne az adminisztráció a mostani adórendszerhez képest. Jelenleg egy vállalkozónak évi 120-500 ezer forint kiadás a könyvelés költsége. Az ellenérdekű könyvelők persze mélyen hallgatnak a javaslatokról. Ám az éber kormány felfigyelt rá. Olyan pontosan leütötte a magas szervát, mintha előre tudta volna, hogy hova és hogyan érkezik a térfelére a labda. A napokban be is jelentette, hogy csökkenteni szándékozik a vállalkozások adminisztrációs terheit. Már megint. Illetve már megint megígérte. Jól hangzik. El lehet könyvelni a többi közé. Ugyanis nem az ígéreten múlik. Az elmúlt évtized bürokráciaellenes törekvéseinek zsákutcába futtatása mutatja: az energiamegmaradással egyenértékű törvény, hogy az adminisztrációs kötelesség nem vész el, csak átalakul. És kiterjed. Dunai Imre TV-szerencsejáték Akár jó hímek is betudható, hogy Pősze Lajos, a Szerencsejáték Rt. volt vezére elkezdte beleártani magát a Magyar (Királyi) Televízió dolgaiba. Ázt hihetjük, ha valaki, ő biztos tudja, hogyan kell pénzt „csinálni”, ennek több rendbélileg tanúságát adta. Igen ám, csak hogy az MTV egyelőre köz- szolgálatilag mást sem csinál, mint adósságot, havi 600-700 milliót hoz össze, ami manapság ugyan „csak” egy-egy öt- találatos lottóval ér fel, de hát az utóbbira sok-sok héten át kell várni, ti. hogy addig ne nyerjen senki. Az új tévékurátor által ajánlott recept azonban eléggé elrettentő a mezei néző számára (is): növelni a rek- lámbevételt - ami, gondolom én, egyenlő leend a reklámidő növekedésével -, valamint nem kevesebb, mint 500 munkatárs „szakmailag indokolt” lapátra tétele hozná még az üdvösséget. Tény, ha valaki valaha is kapcsolatba került a „nagy tévével”, tudhatja, annyi ácsorgó-csámborgó, lígő-lógó embert sehol nem látni, mint ott; mégis félő, hogy az a „szakmailag indokolt” kitétel nem minden esetben lesz éppenséggel szakmailag megalapozott. Nem hinném persze, hogy az MTV megengedheti magának azt a luxust, hogy bármelyik húzónévtó1 a jövőben megváljék, bár folyamatosan csiripelik, hogy pl. Fábry melyik kereskedelmin hadar majd tovább. (Itt egy pillanatra azon is el kell gondolkodni, ki van még afféle „nagy formátumú tévés személyiség”: Antal Imre?, Kudlik Juli? - ó, azok a szépséges ’70-es évek!) Pősze Lajos biztos nem ismerné el, hogy szerencsejátékba kezdett. Pedig mi nézők már annak is örülnénk, ha lenne egy 2-es találatunk az MTV műsorai között. Mondjuk, hetente. Méhes Károly hetedik oldal holnap Interjú Tiffán Ede borász. „-Mondják, hogy Tiffán Ede a kormány szállítója.- Véletlenül tudtam meg, hogy a miniszterelnök megkért valakit, vásároljon nálam bort. Titokban tették, talán itthon se voltam.” Téren Méhes Károly írásai. Sanyi bácsi rabolni megyen „ Összekombinálta Sanyi bácsi az egészet a Juszt Lacival, annál mindig elmesélik ezek a kópé jégkorongos srácok, hogy egyszerű ez, minta pisztoly ravaszáthúzni... ” PORTRÉ Kevés a világban a jó ember- Az Egyesült Államok inkább a jó arcát mutatta nekem, bár átvertek ott honfitársaim, mosogattam éhbérért New Yorkban, katolikus pap tagadta meg tőlem a segítséget, a mi szemünkben elképesztő pazarlást láttam - egészíti ki elfelejtendő- nek tartott apróságokkal amerikai tapasztalatait.-Kevés a jó ember - sommázza benyomásait. - Törökországgal kezdtem még 1982-ben a világjárást, most Indiából jöttem. Közben negyven államban voltam, az Antarktisz kivételével minden földrészen. Van, ahova még egyszer nem kívánkozom - például Közel-Kelet -, s van, ahol nagyon szívesen el- tölteném az életem. Ez Indonézia, szépséges és gazdag kultúrájával, szegény, de nagyon jóindulatú népével. Sokan kérdezik, miből futja nekem .erre? Sokat dolgozom Amerikában, minden pénzem félreteszem. Konzervbabot eszem és porból készült levest. Nem dohányzom, nem iszom, nem költők magamra. Kezdetben nem tudtam eldönteni, mi a motiváció: az utazási vágy, vagy a bennem megbújó misz- szionárius.- Calcuttában a Teréz-nővér Missziós Rendházba jelentkeztem. Sokan voltunk önkéntesek, haldoklók, leprások, sárgalázban szenvedők mellett szolgáltunk. Szívesen fogadtak a nővérek, de ellátásomról magamnak kellett gondoskodnom. Az pedig, hogy akár Fodor László 1959-ben Szegeden született. Érettségi után hamarosan a budapesti Nemzeti Színházban volt segédszínész. 1988-ban disszidált. Most fél évet az USA-ban, felet Pécsett tölt. Nőtlen. Világjáró. A napokban jött meg Indiából, Közép-Afrikába készül. Misszionárius, Pálos-szerzetes akar lenni. ilyen módon is eljuthatok a világ egy távoli részébe, kötelezővé teszi számomra annak megismerését is, a Táj Mahaltól a Szelek Palotájáig, Új- Delhitől Agráig.- Ezen a módon - önkéntesként - jutok el jövőre Közép- Afrikába is, ugyancsak a Te- réz-nővérekhez. Azt hiszem, ez lesz az utolsó utam. Meglehet, ennyi idős koromra ki is hunyt belőlem ez az állandó mehetnék. A pécsi Pálosrendbe szeretnék jelentkezni. Egy más világ vár - ha megállóm a kétéves novíciusi időszakot -, s pontosan még nem is tudtam átgondolni, ez milyen lesz.- Tapasztalatokat, ismereteket mindenütt lehet szerezni. Én csak 1983-ban keresztel- kedtem meg, de már akkor Isten szolgálatára gondoltam. Megfogadtam, segíteni fogok az embereken. Pénzem nincs. Hitem és két kezem van. Mészáros Attila 1 t,
