Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)
1999-04-15 / 103. szám
1999. április 15., csütörtök Háttér - Riport Senki sem fogta meg a kezét Szombaton délután 15 óra 16 perckor kezdődött meg a rohanás az életért. A kisfiú állítólag olyan hirtelen bukkant föl a töltésen, hogy már nem volt idő' megállni. Hallották a koppanást; a mozdony lépcsőjének szegélye érte el a másfél esztendős gyermek fejét. Ilyen baleset Márokon még nem történt; éppen hogy kiindult a szerelvény az állomásról, máris megtörtént a baj. A megállótól alig száz-százötven méterre az eset: nyílt, egyenes a pálya. A pécsi Kerpel Frónius Gyermekkorház intenzív osztályán jó hírrel fogadtak tegnap délelőtt; Jancsika jobban van, állapota javult. Dr. Bencze Gerda főorvosasszonynak már mosolyra is telik, bár amikor a kisfiú ágyához vezet, megjegyzi: „Ha nem lép fel valami szövődmény, fertőzés, minden remény megvan arra, hogy felépüljön.” Jancsika alszik, hosszan tartó kábulatban. Infúziót kap, benne nyugtátokat. Ez már az ötödik nap. Testén megannyi tapasz. Vezeték kapcsolja szívműködését a légzését őrző készülékhez. Kis kezei, lábai gézzel az ágykerethez rögzítve, fején neccháló tartja a kötést. Ami kilátszik belőle: néhány lila folt a jobb szeme környékén. De él, és szuszogása most a legszebb muzsika. A kisfiú az idegsebészeti klinikán közel kétórás műtéten esett át, közvetlenül a baleset után. A hatalmas ütés az arc- csontját és az agykoponyáját Toppantotta meg, s egy csontdarab befúródott az agyába is. Utóbbit kellett eltávolítani, óvatosan, s a megsértett agyhártyát újból összezárni. A műtétet végző adjunktus külön megkért: szeretne névtelenségben maradni. Csak a feladatát végezte.- Milyen érzés volt egy ilyen apró csöppségre tekinteni?- Az ember az első pillanatban félredobja az érzéseit, és igyekszik gyorsan megtenni mindent, ami tőle telik. Csak a feladatra koncentrál. Műt. Aztán, amikor vége a műtétnek, olyanná válik, mint az öregasz- szonyok. Vagy magába roskad, vagy ha megmentett egy életet, szárnyal örömében. Es ott a köztes állapot, amiben most vagyok: a remény.- A gyermekkórház meglehetősen messze van önöktől.- Kapcsolatban állunk. Ha kell, konzíliumot tartunk minden egyes esetben. Kísérem tovább a kis beteg sorsát. Arra a kérdésre - hogy a kisfiú az agysérüléséből maradandó károsodás nélkül fel- épül-e, élhet-e majd teljes életet, bizonytalan igen a válasz. Van remény rá. A siklósi rendőrkapitányság nyomozója Maros István. Őrnagy, alosztályvezető. Szerinte egy sok kérdőjeles ügyről van szó, hiszen meg kell válaszolni a szülők felelősségét. Miért nem fogta senki sem a másfél esztendős fiú kezét? Miként került fel a töltésre? Másrészt szakértők segítségével azt is vizsgálni kell, hogy a mozdonyvezető miért nem vette észre a fiút, miért nem tudott megállni. Egyelőre tájékozódnak, s ha bebizonyosodik, hogy a szülők vétettek, és bűncselekmény gyanúja merül fel, megteszik a szükséges lépéseket. Eljárás indulhat például kiskorú veszélyeztetése miatt.-Hosszú évek rutinja mondatja velem, az eddig hallottak és látottak alapján még nem szabad ítélkezni - teszi hozzá az őrnagy. Ennek még az sem mond ellent, ha leírom: Márokon a vasúti sorompó kezelője azt mondja, hogy többször is figyelmeztették Jancsika szüleit, hogy gyerekeik ne a töltésen játsszanak, hogy jobban kéne vigyázni rájuk. Más pedig azt mondja: itt a végeken a vasút a gyerekeknek izgalmas játszótér (!). Nehéz tiltani nekik, hogy odamenjenek. A sínek átszelik a falut. A mároki B. család Kővágószőlősről költözött ide. A férfi közmunkát végez - ez a megélhetés egyik forrása -, ezért nincs most sem otthon. A feleség magába roskadva ül az ágyon.- Elvitték a gyerekeket - mondja sírva. - Elvitték az aranyosokat . . . Mindjárt megölöm magam. Szétszakad a lelkem, nem bírom tovább ... A lakóház az utca legszélső háza, nincs bepucolva; belül a nyomor és a szegénység tükre. Nincs jogom megítélni, hogy miért. Az öt gyermek közül a legnagyobb egy tizenkét éves lány. Jancsikának három bátyja van: kilenc, hét és öt évesek. A család megélhetésének döntő forrása a családi pótlék. Nem ők az egyedüliek, akik ekképp vegetálnak. A ház nincs bekerítve; ha a gyerek kimegy az udvarra, már az utcán van. Innen vezet egy gyalogút a vasúti töltésig - alig néhány méter. A töltés alatt az aluljáró. Jancsika az aluljáró mellett kapaszkodott fel a sínek mellé. Az asszonyt kérdem:- Az eset után az összes gyerekét állami gondozásba vették. Mit gondol, miért?- Nem értem, hiszen imádom a gyermekeket, különben miért szültem volna őket? Mindent megpróbálok megtenni értük. Aznap is, éppen az ebédet főztem, s a lányom vigyázott a picire. Szombat volt. A férjem ivott ugyan, de nem bűn az. Ünnepeltek. Egy rokonának volt névnapja.- Hogy értesült a körjegyző- ség döntéséről?- Vártam a gyerekeimet haza az óvodából, de csak nem jöttek. Eltelt két óra, hát eléjük mentem. Akkor mondta meg az óvónő, hogy hivatalos emberek jöttek a gyerekekért és elvitték mind. Nekem nem szólt senki.-Nem is tudja, hogy hová kerültek?- Nem. B.-né alacsony, vékony asz- szonyka; alig negyvenöt kiló. Nem tudja, hova forduljon, mit tegyen. Engem kérne meg, az újságírót. Intézkedjek, hogy hozzák vissza a gyerekeit. Amikor Jancsikát elvitték Pécsre a mentők, az édesanya utánuk ment a gyermekkórházba. Ott várta, mi lesz. Amikor megszületett a döntés a műtétről, s a mentő indult a Rét utcai idegsebészetre, ő utánafutott. Azt mondja, szinte egyszerre érkeztek a klinikára. A műtét után is belátogatott, s bár az orvos tiltotta, megcsókolta a fia arcocskáját. A villányi körjegyző, Albert Károlyné a száraz tényeket közli: a gyerekeket 30 napos, úgynevezett ideiglenes gondozásba vették. Pécsett vannak. A siklósi gyámügy hozza majd meg a végleges döntést.- Miért kellett ilyen gyorsan lépni?- Korábbi kísérleteink nem jártak sikerrel. A baleset után azonban muszáj volt lépni. A szülők életmódja alkalmatlan a gyermekek nevelésére. Másfél éve ismerjük az ügyet, nevelési terveket is készítettünk, de semmi sem vezetett eredményre. Csavargó, italos életmódot folytatnak. Még az ombudsman is vizsgálja az esetet; Budapestről kértek anyagokat.- Miért nem szóltak az anyának, amikor a gyerekeket az óvodából elvitték?- Nem akartuk, hogy akadályozza az intézkedés menetét. Kozma F. - Fotó: Weber T. Gyermekek és balesetek A pécsi gyermekkórház sebészeti ambulanciáján tavaly 8500 gyereket láttak el, közülük 4646-an (54,6 százalék) balesetet szenvedtek. A kórházba kerülő gyermekek egy részét az elsődleges orvosi beavatkozás után az intenzív osztályra kellett vinni, hiszen életveszélyben voltak. Az arányok az országra is kivetíthetők; a „gyermekbetegségek” élén a balesetek vezetnek Magyarországon. A gázolás, égés, fulladás, mélybe zuhanás, mérgezés. Veszélyes életkor a két év körülieké; ezekre a gyerkőcökre való vigyázást, odafigyelést sok európai országban különös módszerekkel tanítják. egy 2 c Ikarusok Ez azért tetszik: a Pravda, mely - mint azt régről jól tudjuk - az igazság maga, dörgedelmeket közöl Magyarország ellen, amiért nem sikerült átjátszani a fejünket a csempésznaftával. A fránya történelem által megbontott szovjet-magyar barátság szellemében a lap azt követeli, hogy tőlünk, gonosz magyaroktól ne vegyenek több Ikarus buszt, mert - indoklás - büdösek, télen hidegek, nyáron melegek. (Mondjuk, Pécsett lakva e kitételeknek alapjaiban véve helyt kell adjunk, sajnos . . .) Elgondolkodom kissé, kinek is lenne ez büntetés? Az Ikarusnak biztos, bár a míto- szi névválasztásban eleve benne van, hogy ugyan felfelé szárnyalnának, a bukás menthetetlenül bekövetkezik - lehet, hogy az oroszok otthon vannak a görög regékben. De talán büntetés lenne ez valamelyest a szelíd orosz népnek is, tudván tudva, hogy a helyi gyártmányú buszok mire képesek, ha már büdösségről és a hideg-meleg adagolásáról van szó! Arról jobb nem is szólni tán, hogy az országon átdübörgött 73 jeles Kamaz erőgép mi mindent pöföghetett az orrunk alá. No és persze jönnek majd visszafelé is, mert várják őket nagyon azok, akiknek itt kell rostokolniuk, az embargót sértő szajréval a fedélzetükön. A székesfehérvári gyár egyébként nagyon őszintén közölte a nyilvánossággal, hogy gyártmányai valóban nem felelnek meg a legszigorúbb európai szabványoknak, ám ezt Oroszország soha a büdös (lásd fent) életben nem kérte eleddig számon! Csak éppen most, mikor egész Európa ellenében, csöppet sem titkon, pátyolgat- ják Milosevics urat. Méhes Károly Tej és vér Már azt hittük, végleg búcsút kell intenünk neki, de hosszú szünet után nemrégiben visz- szatért a képernyőre a tejivó vámpír. Azt hiszem, ennél sokkalta jobb hírre aligha van szükségünk manapság, gondolom nem kell részletezni, miért. Végre egy vámpír, amelyiknek nem kell a vér. Nem búja. Ha bárhol vért lát, azonnal hányinger fogja el, ha pedig akár egy kortyot is inna, menten elpusztulna. Tévét szinte egyáltalán nem néz, a hírműsorokat jó messziről elkerüli. Egyszóval jámbor egy vámpír, tejet iszik a lelkem. Őszintén megvallva, nekem már nagyon hiányzott, az elmúlt időszakban ugyanis a tejes hirdetők nem kápráztatták el különösebbképp a hűséges magyar reklámnézőket. A rónaságon legelésző lyukas tehént ugyanis elébb egy kisfiú és egy kislány követte, kiknek spontán rajzai alapján tudtuk figyelni édes jó szüleik tej fogyasztási szokását és ennek következményeit. A forróvérű tehen jött a sorban, a drága egy masszív bika módjára kergette meg a torreádorszerepről föltehetőleg véletlenül sem ábrándozó emberünket. Pár hete pedig maga Riska tűnt fel a képernyőn, aki egy világ-turné keretében Kedves családnál hagy egy doboz hosz- szanfriss (sic!) tejet, hadd örüljenek azok a szerencsétlenek. Vámpírunk legalább vicces akar lenni. Nem az, de ez most nem érdekes, a szándékot is illik díjazni, hogy jeles sportkommentátorokat idézzek: az elképzelés jó volt. Érdekelne azonban egy s más. Például az, hogy kiket is kíván e filmmel a kreatív reklámügynökség megcélozni. Azokat, akik eddig vért ittak? A kiálló metszőfogú vásárlókat? Az éjjeliőröket? Azt sem volna érdektelen továbbá kinyomozni, vajon mi okból szokott át ez a derék vérszívó a tejre. Egy áldozata ajánlotta neki, a szörnyű vég előtt? Éjjel-nappaliban vette? Netán Riska látogatta meg? Esetleg maga Thürmer Gyula. Ezt abból gondolom, hogy a pártvezér nemrégiben Belgrádban járt Milosevics- nél. Csak remélni tudom, hogy nem ment üres kézzel. Lendvai Dávid JQietedik oldal holnap Riport Zseniális találmánynak tűnik, de vannak, akik szerint káros. A lencse nélküli lyukszemüveg ellenzői azt állítják, kisgyerekeknek kimondottan ártalmas is lehet, előfordulhat ugyanis, hogy egyszerűen nem fejlődik ki a térlátás. Portré Fodor László, világutazó és misszionárius. „Közel negyven államban voltam. Az Antarktisz kivételével minden földrészen. Van, ahová még egyszer nem kívánkozom. ” PORTRÉ A toronyépítő évtizede a Tubesért Csendes jubileum: tíz éve ő javasolta, hogy a lebontott János- kilátó helyén új, szebb, magasabb épüljön. Azóta motorja a tu- besi toronyépítésnek, amellyel a neve és folyton siető langaléta alakja elválaszthatatlanul összefonódott. Időközben „társszerzője” lett a Mecsek Egyesület újjászervezésének.- Honnan támadt az ötlet?- Négy és fél évtizede járom a természetet. Mindig keresem a magaslatokat, ahonnan belátható a környék. Mivel az átjátszókat magasra telepítik, a munkám révén sok hegyre eljutottam. A Tubesen láttam a régi torony lebontását. Gondoltam: jó lenne egy másik, és hogy sokan így éreznek, lesznek társaim. Elindítottam a szervezést. Aztán rajtam maradt.- Sejtette, hogy ennyi gond lesz vele?- Talán jobb is, ha az ember nem lát előre az időben, mert akkor nagyon sok mindenbe bele sem kezdene. Jóval többet kellett dolgozni, mint amire számítottam. De közben legalább megtanultam a leckét: az ügyes mindig talál segítőket. Rengeteg ilyen sikerélményem volt. És azt csinálhattam, ami érdekel, amiben hiszek.- Van taktikája a támogatók toborzásához?- Mindenkit megkeresek, aki segíthet. A támogatást megköszönöm, az elutasítás miértjével nem foglalkozom. Másképp egyfolytában csak Kovács Szabó János 1944-ben született Szekszárdon. Híradástechnikus a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság alkalmazásában. Korábban 27 évet a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál dolgozott. A Tubes Kilátó Alapítvány és a Mecsek Egyesület titkára. Elvált. Két gyermek apja. Unokája hatéves. mérgeskednék, hogy egy-egy gazdag milyen smucig.- Nem voltak kétségei?- Nekem nem, ám sokan mondták, nem biztos, hogy erre áldozni fognak az emberek. De nem igazolódott a jóslat: közel 20 milliós érték, ami már áll. Lassabban készül a torony, mint reméltem, de éveken át folyamatosan mindig történt valami érte.-Lesz toronyavató az ezredfordulón ?- Még 39 vaslépcsőfokot kell beépíteni: 9 méterről a 16 méteres legfelső szinthez. Aztán a tetőt. Bő hárommillió forintos munka. Ám időpontot jósolni nem merek. Annak kell örülni, 7 ji .-■■ii ______kJ hogy ennyi megvalósult, és dolgozni kell tovább.- A torony évtizede után nem fél, hogy unatkozni fog?-Lehetetlen. Kislány unokám hatéves, és már három éve a Mecsek Egyesület tagja. Eddig csak az új generáció szimbóluma volt, de lassan itt az ideje, hogy együtt felfedezzük a hegyet, az erdőt. D. I.
