Új Dunántúli Napló, 1999. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1999-04-10 / 98. szám

1999. április 10., szombat Háttér - Riport Düinántúli Napló 7 „Pécsnek foggal-körömmel kapaszkodnia kell szerepköre megőrzéséért.” A pecsétek termékenysége Dr. Bezerédy Győző helytörténész a középkorról, a latinról, az alabárdról Nem mondható, hogy a sorsát véletlenek irányították volna. Az előzmények közül ennek igazolá­sára talán annyi elég, hogy már édesapja is levéltáros volt. Illetve műszerész-végzettséget szer­zett, később jogászit, OTI-revizor volt, Mohácson újságíró és verselő, végül levéltáros. Dolgozott és élt Pécsett, Kaposváron, Marosvásárhelyen. Mozgékony és érdeklődő ember - ám túlszár­nyalni édesapját, Bezerédy-nagyapát, nem tudta. Az öregúr jegyző volt, több vármegye tizenegy településén, minden helyről előbb-utóbb jobbnak tűnt odébbállni, akármilyen kormány is volt, megrögzött ellenzéki maradt. Egerben Gárdonyi Géza szomszédja volt. A fél történelmi Ma­gyarországot átcikázó értelmiségi család akkor legfiatalabb tagja, Bezerédy Győző azonban más típus. Gyökeret akart ereszteni. Sehol máshol, csakis Pécsett.-Ezért nem vagyok tűké! - magyarázza, hangjában némi sajnálatot nyom el a derű. Csa­ládja éppen Kaposváron élt - tán fél évig amikor 1934-ben Győző fiúk meglátta a napvilá­got.- Amikor Erdélyből kime­nekültünk, mindenünk ott ma­radt, közöttük apám nagyszerű könyvtára is. Egy kötetet tud­tam elhozni, az 1801-es Pápai - Paris-féle latin nagyszótárt. Ma is a legjobbak között van. És az az illat a marosvásárhelyi levél­tárban! A pergameneké! A sok okirat, rajtuk a jókora függőpe­csétek! Lehet, nem is az apai noszogatás, a példa, mint in­kább ez terelt a történészi pálya felé. Nagyon megfogott. i A mesélő pecsétek- Váljál csak, elhoztam még egy könyvet. Benedek Elektől a Magyar nép történetét.- Az Eötvösön végeztem, történelemszakon. Csak törté­nelmen, mert szerintem két szak már nem ad alapos kép­zést. Jó apám sohasem tudta meg, hogy történész lettem, 1947-ben elhunyt. Később el­végeztem a levéltárosit is. Mindjárt Pécsre jöttem gyakor­latra, innen mentem a szombat- helyi levéltárba. Jó hely volt, kellemes, aranyos igazgatóval - csak nem Pécs! Inkább vissza­jöttem, a vájáriskolában lettem nevelőtanár, később Szentegá- ton és Kölkeden tanítottam. Mindkét falunak nemrég írtam meg a monográfiáját. Amikor Szita Laci lett a megyei levéltár igazgatója, behívott. Ez 1971- ben volt, és én krónikaíró let­tem.- Akkoriban itt dolgozott egy nagyszerű levéltáros, sze­rintem a legjobb Magyarorszá­gon. Abban az irat- és kötet- dzsungelben pontosan tudta, mi hol van. Tudod, miért? Szerin­tem mind elolvasta! Pap volt korábban, püspöki titkár, a hú­szas években kiugrott. Tökéle­tesen tudta a latint, a mai papok már nem. Az ő feladata volt, hogy velem foglalkozzon. Az öregúr - Mérő József - meg­kedvelt. ő vezetett be a pecsét­tanba, úgy is mondhatom, rám hagyományozta a feladatot 75 éves korában. Ez lett a legsike­resebb tevékenységem, ebből, a szfagisztikából doktoráltam. Feldolgoztam Baranya és Tolna összes községi pecsétjét, most csinálom Somogyét.-Ezek a régi pecsétek me­sélnek. Az egyszerű emberek­nek is. Mert bár volt rajtuk kör­felirat, de rajzosak voltak, hogy mindenki érthessen belőlük. Foglalkozásokról, használati eszközökről, számadásról, jár- latlevelek hitelességéről, az adminisztrációról szóltak. A bí­rók - akik használták - előtt bi­zonyára utálatos egy munka le­hetett, de amíg bíró volt, adó- mentességet élvezett, nem kel­lett robotot teljesítenie. A törö­kök is elfogadták ezeket a pe­cséteket.- Mondok példát. Gödre igen régóta híres szőlőtermő vidék volt, de a filoxéra min­dent elpusztított. A község leg­régebbi pecsétjén egy ember fát vág szekercével. A korban utána következő pecséten há­rom domb látható, a középsőn szőlőtőkék vannak, a két szél­sőn még mindig fa. Végül a harmadik pecséten mindhárom dombon már csak szőlő van. Utánanéztem, tényleg így ter­jedt a szőlőtelepítés, kiszorítva az erdőket. Vagy Kistapolca. Előbb volt itt meleg víz, mint Harkányban. Pecsétjén három ember lubickol a vízben. Az­után egy tolnai pecsét: terhes asszony van rajta, mint a ter­mékenység szimbóluma. Egyébként a legkorábbi ismert baranyai községi pecsétek Viszlóé 1607-ből és Hemádfáé 1671-ből. A Napóleon-bútor-A Montenouvokról bizto­san hallottál. Bolyban szereztek birtokot annak idején. Hát kér­lek szépen a Napóleon-feleség Mária Lujzát a Metternich minden áron távol akarta tartani a császártól, amikor azt Elba- szigetére száműzték. Egy kato­nát, bizonyos Neuperg tábor­nokot küldött oda, hogy ügyel­jen, nehogy Napóleon és Mária Lujza valamilyen módon kap­csolatba kerülhessenek. Addig- addig vigyázott a derék hadfi, amíg Mária Lujza gyermeket szült neki, alig pár nappal a császári férj halála előtt. Ami­kor azután hazament Nápolyba, a gyermeket „átkeresztelte”, a Neuperg-et egyszerűen lefordí­totta olaszra, s lett belőle Mon- tenouvo. Ez a fiú került aztán Bólyba, s hozott magával cso­daszép bútorokat Napóleon készletéből. Empire-stílusúak, az oroszok összepakolták a II. világháborúban, mind elvitték. Azon a listán, amelyen a mű­kincseinket kérjük tőlük vissza, ezek a bútorok az első helyen állnak. De az oroszok sohasem fogják visszaadni. Nem azért, mert csodálatosak, értékesek, hanem mert Napóleonhoz kö­tődnek. Elvitték persze Mária Lujza ékszereit is a Nemzeti Múzeum széfjéből, közöttük egy aranyból és gyémántból készült fogorvosi készletet. Amikor az oroszok anyagilag megszorultak, számos műkin­cset eladtak. Közöttük ezt a készletet is, a Louvre vette meg.- A történelem a középkor előtti idők homályától 1948-ig tart. Legalábbis nekem. A kö­zépkor előttről írásos emlék ugye szinte semmi sem maradt. Egy pécsi vonatkozású volt, de az oroszok elégették Körmen­den. Az 1948 utáni kort pedig nem vagyok hajlandó kutatni, politika-történettel egyáltalán nem foglalkozom. Tízévente újraértékelik. Gondolom, ezért jelenhetett meg minden publi­kációm. A ragyogó középkor-Na jp, Cselebi azt írta, a pécsi városfal elefánt nagyságú kövekből van! De egyébként minden igaz, amiről tájékozta­tott. A középkor volt Pécs aranykora, valóban a legszebb, legnagyobb, leggazdagabb vá­rosok közé tartozott. Hogy mást ne mondjak neked, várfala hosszúsága mellett a budai el­törpül! Csak hát egy évvel Ev- lia Cselebi után jött Zrínyi, és mindent elpusztított. Szép kor­szaka volt Pécsnek a Monar­chia ideje is. Nem éltek itt ha­talmas elmék, de csináltak egy jó várost. Most Pécsnek foggal- körömmel kapaszkodnia kell legalább kulturális öröksége megőrzéséért. Ez a lehetősé­günk. Amikor épült a várfal mögött a Hotel Pátria, rengete­gen telefonáltak: miért nem bontják le előtte azt a ronda kő­kerítést ... ? Nekem a szívem ez a város. Ami ház, épület a várfalon belül van, azt mind megkutattuk - vagy nyolcvan százalékát hál’istennek én csi­nálhattam -, történetüket ismer­jük. Fantasztikus értékek van­nak itt, a román kortól a góton át a reneszánszig. Oda kell állni és alabárddal megvédeni! Eddig pontosan 600 publiká­ciója jelent meg. Könyvtára 14 ezer kötetes, közöttük fantasz­tikus unikumokkal, ő csinálta a pécsi Helytörténeti Múzeum kiállítását is. Fő művének a „A németnek Bécs, a magyarnak Pécs” című munkáját tartja. Heckenast, a híres történész egyszer kiszámolta. Órabére 75 fillérre jött ki.- Közalkalmazottak va­gyunk - mondja Bezerédy Győző. Mészáros Attila Dr. Szalai István jegyzete Piroska és a rotweiler Hol van már a farkas mese. A modem világ messze felül­múlta a farkast az egy főre eső unoka és nagymama bántal­mazásában, tragédiájában. Vetélytársai a rotweilerek és pitbullok mögött lemaradva szégyenkezve kulloghat míg a vadász agyon nem lövi. Mert ugyebár a régi világban a gyilkos gazembert (gazfar­kast) agyonlőtték. A mai vi­lágban viszont egy bűnöző rotweiler csak ügyvédje jelen­létében hajlandó ugatni. S amíg gondosan felveszik a kutya adatait (hány kiló, me­lyik súlycsoportban indul a kutyahecceken, van-e oltási bizonyítványa, nyelvvizs­gája), addig a Piroskák, nagymamák és nagypapák szép csendesen tépett végta­gokkal összemarcangolt arc­cal elvérezgetnek az árok partján. A kutya sem törődik velük. Ugyanis el van fog­lalva, mert sztárügyvédje je­lenlétében elaltatják. Azon még vita van, hogy lejátsszák- e közben néki Mozart altató­dalát. De a lényeg az, hogy békésen szundikál és nem ugat bele a tárgyalásba. (Haj régi szép világ, amikor még a sintémek nagyobb hatalma volt, mint veszett kutyának). - És most jön az „illetékes” nyilatkozó. Elmondja, hogy vannak előírások. (Póráz, szájkosár, zárt udvar, kerítés stb.) A kutya sem olvassa el. így hiába van a pórázon, ha a gyermekjátszótéren tetszés szerint össze-vissza csalinkázó hatvankilós rotweiler kötőfék­jének végén egy hatéves kis­gyerek fityeg. A kerítést át- ugoiják, átbújnak alatta -, mit - hogyan. No és a szájkosár? A legtöbbször nincs. S ha van? Tessék elgondolkodni ha egy ilyen súlyú kutya nekiront a babakocsinak leteper egy óvo­dást és fémrácsos szájkosará­val összeroncsolja az arcát, be­lehörögve a képébe, belecsor­gatva nyálát a sebeibe. Az egész életre szóló lelki sérülés­ről nem is szólva. Már többedik esetben a gazdájának gyerekét tépte szét a kutya. Ez jellemző e fajták megbízhatatlanságára és szellemi képességére. Ha Rex felügyelő netán megbe­tegedne, nem ebből a fajtából kérik a beugró kutyaszínészt. Feltűnő, hogy kisgyerekre és nagyszülőkre specializálták magukat. Bankrablót még so­hasem bántottak. Sajnálatos, hogy a kormány nem foglalkozik ezzel az egyre súlyosbodó problémá­val. Franciaországban (kul- túrállam) megoldották ezt a kérdést. Számos képviselő a választáson a vérebek elleni programmal futott be. Tisztelt honatyáink! Önök előtt a példa. Szólaljon meg már va­laki. Mondja el, hogy Euró­pába csak kulturált ebekkel, pórázon és szájkosárral lehet bejutni. Ki volt az első európai Kínában? Kína északnyugati Ujgur tar­tományában 1978-ban több múmiát fedeztek fel. Az egyik múmiát egy halvány skótkoc­kás mintájú gyolcs takarta. A leletet a kínai hatóságok so­káig teljes titokban tartották, mígnem Elizabeth Wayland, amerikai textilkutató hozzá­fért a lelethez, és nem keve­sebbet állapított meg, mint hogy a „skót” múmia a maga 182 centis testmagasságával, kerek szemvágásával bizo­nyosan nem lehetett ázsiai ember. „Umrucsi múmiák” című könyvében még ennél is to­vább ment. Bebizonyította, hogy a holttestet borító leplet csakis láncszövőszéken ké­szíthették. Márpedig ez a szö­véstechnika európai eredetű, még a kelták találták fel és terjesztették el. Ha a követ­keztetés helytálló, akkor tényként könyvelhetjük el, hogy európaiak már jóval a legendás Marco Polo előtt jár­tak Kínában, 1000 évvel idő­számításunk előtt. A halottakon kívül a kuta­tók szerszámokat is találtak, amelyekből arra lehet követ­keztetni, hogy a múmiák egy letelepedett, magasan szerve­zett törzsi társadalom tagjai lehettek. Meglehetősen nagy rejtély ez, amely arra sarkallja majd a történelem előtti korok kutatóit, archeológusokat, antropológusokat, történésze­ket, hogy feltárják a rejtélyes „skót” múmia titkát. P. Nicholls - a brit Monte Christo Monte Christók pedig ma is vannak! Egyikük, a most 69 eszten­dős, angol Paddy Nicholls 23 évig volt a csatorna-szigeti Wight kü­lönösen biztonságosnak tartott fegyházának, az Albany-nak a fog­lya. 1975-ben rablás és gyilkosság vádjával élete végéig rács mögé küldte a bíróság. Nemrégiben Lord Roch bíró elrendelte a szaba­don bocsátását, miután sikerült kiharcolnia ügye újra tárgyalását. Kiderült: Nicholls a brit igazságszolgáltatás egyik leg­tragikusabb tévedésének esett áldozatul. Az előzmény dióhéj­ban, 1975-től: súlyos tüdőbeteg szomszédja, Gladys Health a lábujját törte, a készséges Ni­cholls látta el sérülését. Néhány órával később a 74 esztendős asszony legurult háza lépcső­jén, összezúzta magát, ráadásul szívinfarktust kapott, s nyom­ban meghalt. Nicholls nagyon megijedt. Elvesztette józan ítélőképessé­gét. Az örökös tartásdíjügyek­kel bajlódó férfit (házasságon kívül, három asszonytól 11 gyereke született!) gyakorta idézték be a rendőrségre, és már félt. Ezért azt vallotta, hogy semmit sem tud szom­szédja haláláról, mert a lakás­ban sem járt. Az igazság kide­rült: a bíróság a gyilkosok jel­legzetes hazugságának köny­velte el a vallomást. Ráadásul az orvos szakértők is megálla­pították: „a tettes megtámadta áldozatát, addig ütlegelte, míg­nem szívinfarktust kapott és be­lehalt”. A férfi az utolsó szó jo­gán kijelentette: ártatlan, és mindvégig ezt hangoztatta. A brit jog szerint 11 év eltel­tével kegyelmi kérvényt nyújt­hatott be, de - miután ártatlan­ságához továbbra is ragaszko­dott, és nem mutatott megbá­nást - a kegyelem elmaradt. 23 év után az ország főpato- lógusa, John Crane professzor derítette ki az igazságot. A boncolási jegyzőkönyv újbóli átvizsgálásából bebizonyította, hogy az asszonyt az elzáródott szívkoszorúere miatt bármelyik pillanatban érhette infarktus, és a zúzódások a halála után ke­letkeztek testén. Nagy-Britannia „gróf Monte Christója” tolószékben ül, mert a nedves börtöncellában súlyos ízületi gyulladást szerzett, szél­ütést is szenvedett. (FEB) Változó világ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom