Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1999-03-28 / 86. szám

1999. március 28. a Magyarország - Dél-Dunántúl aai aaaBBBBiB laBBBBaaaaaaaBaaai ötödik ouiai i < Él Görcsönyben egy jóakaratú ember. Úgy véli, képességei, tapasztalatai, ötlete alapján meg tudja oldani, hogy a Garéban felhalmozott veszélyes hulladékot hosszú távon biztonságosan lehessen tárolni. Üvegedényekben, egy erre a célra épített hatalmas tárolóban.- Abból kell kiindulnunk - ma­gyarázza el Bessenyei Géza (kis képünkön) hogy égetőmű nem épülhet Garéban. A másik támpont az EU-csatlakozás. Én nem tudom, ez pontosan mikor lesz, de 8-10 évet számolha­tunk. Ha addig sikerül úgy tárol­ni a garéi klórbenzol-származé­kokat, hogy a továbbiakban ne szennyezzék a környezetet, ak­kor majd elszállíthatják, mert egyes nyugati országokban - például Belgiumban - el lehet égetni. Bessenyei úr pontosan nem tudja mennyi anyag lehet felhal­mozva, ennek milyen része van erősen korhadó fémhordókban, s hogy Dorogon letiltották az égetést. Természetesen azt sem tudja, hogy a Budapesti Vegyi Művek által ideszállított anyag lényegében „amerikai örökség”, amennyiben ugyan közvetítő­kön keresztül, de mi gyártottuk az US Army- nak. Egy vegy­ipari szakem­ber szerint a Vi- e t n a m b a n használt lomb- talanító anyag üstmaradványa szennyezi Garét és kör­nyezetét. Bessenyei úr már le is rajzol­ta azokat a mintegy 200 liter be­fogadóképességű üvegedénye­ket - leginkább egy óriási Zwack-palackhoz hasonlítanak -, amelyekben szerinte legkeve­sebb 120 éven keresztül tárolni lehet a veszélyes hulladékot. Megemlítjük neki: ha a palack nem teljesen gömb alakú lenne, nem billenne el, nincs szükség külön tartóállványzatra. Igen, mondja, ha lapos lenne az alja. - Egész jó ötlet - teszi hozzá. Most levelezésben van az il­letékes minisztériummal, az or­szággyűlés szakbizottságával, a BVM-mel. Egyelőre válasz se­honnan sem érkezett, de a ve­gyiművesek elvitték a tárolóba. Az ötletét nem tartják rossznak. Némi gondot okoznak a kiürí­tendő vashordók tízezrei.- Apró darabokra vágva egy óriási akváriumban elférnének - véli Bessenyei úr. Várható egyébként egy újabb pályázat kiírása a garéi környezetszennyezés felszá­molására. A pályázati csomag Bessenyei úr szerint 50 ezer fo­rintba kerül. A Környezetvédel­mi Minisztériumtól kapott tájé­koztatás szerint a tender meg­hirdetésének a pénzügyi háttér rendezése a fel­tétele. Ami pedig az üvegpalackokat illeti, Biacs Tamásné KM- főosztály-vezető szerint idealiszti­kus, szakmailag kivitelezhetetlen ötlet. M A.- Egyelőre nincs javaslat az átcsomagolás tech­nológiájára.- Nincs gyártója a 2 centiméter falvastagságú, 77 centiméter szélességű, jó egy méter magasságú üvegedényeknek.- Nincs terve és költségvetése a 200 méter hosszúra tervezett raktárépületnek.- A meghirdetés előtt álló pályázat mögé nem tudja Bessenyei Géza a szükséges 10 millió forint tőkét garantálni. *** Hinne *** Egy órával több. Ha valaki netán el­felejtette volna, most sürgő­sen állítsa előre az óráját. Haj­naltól ugyanis már a nyári idő­számítás él. Frontális ütközés Bár mellett. Két személygépkocsi karambolo­zott tegnap kora este az 56-os úton Bár mellett. A külföldi és magyar autó frontális ütközése során öten sérültek meg, eb­ből két személyt súlyos álla­potban kellett a mohácsi kór­házba szállítani. (Id) Kadarkút fekete napja. Gyalogost gázolt egy autó tegnap Kadar­kút belterületén, a férfi - akit már kiengedtek a kórházból - térdkalácsából kitört egy da­rab. A szintén a településhez tartozó Kőkúton egy biciklis és egy motoros játszott Mad Maxet: egymás féltéglával, kö­vekkel dobálták meg. A több éve húzódó ellenségeskedés tegnapi epizódja egyikük házá­nak udvarán tegnap profi bokszmeccsel folytatódott. (Id) Másfél milliós erdőkár. Több hek­táron égett a tölgyes tegnap Nagykanizsa-Jakabpusztán. A kár mintegy másfél millió fo­rint. (Id) A gemenci erdőkből a hideg ár csak igen lassan vonul le, s a so­káig víz alatt lévő területeken a növényzet megfullad. Az utak­ban és a hidakban keletkezett károkat pontosan ma még nem lehet felmérni - mondja Rádi Jó­zsef, a gemenci Erdészeti Rt. ter­melési vezérigazgató-helyettese. A vadállományban okozott kárt még ennyire sem lehet egy­előre megbecsülni, de az biztos, hogy leginkább a vaddisznók szenvedték meg a magas vízál­lást, hiszen a malacok nemré­gen születtek, s egy részük való­színűleg elpusztult. Az igazi ka­tasztrófa itt akkor lesz, ha a víz a 800 cm fölé emelkedik, erre akkor van esély, ha hirtelen in­dul meg az olvadás az Alpok­ban. Akkor ugyanis minden víz alá kerülhet, s így nincs hová menekülniük az állatoknak; 1997 nyarán volt hasonló hely­zet. A kár természetesen nem csupán az állatok elpusztulása révén keletkezik. Az etetésre szánt, s utólag feleslegesnek bi­zonyult tízmilliós tételt is hozzá kell számolni, meg azt a pénzki­esést is, amely abból adódik, hogy a szarvasok a sok víz miatt nem jutnak megfelelő mennyi­ségű élelemhez, elgyengülnek és beleakadhatnak az erdővédő kerítésbe. Nem beszélve arról, hogy kisebb lesz az agancsgya­rapodás, s ezáltal kevesebb be­vétel származik a vadásztatás­ból. Cs. L. Halál közös elhalálozásból Pénteken Tolnában holtan ta­lálták a hét közepén, Mágocson elkövetett gyilkos­ság gyanúsítottját, G. Pétert. A fiatalember öngyilkos lett. A Mágocs melletti panzió­ban csütörtökön délelőtt a ta­karító személyzet fedezte fel, hogy egyik vendégük, egy ti­zennégy éves lány halva fek­szik ágyában. A rendőrség G. Pétert, az áldozat barátját gyanúsította a bűncselek­mény elkövetésével. A pár együtt érkezett hétfőn a szál­lóba, de a fiú már szerda reg­gel eltűnt. A csütörtökön kiadott or­szágos körözést követő na­pon a gyanúsítottat lakossági bejelentés alapján Tolnán ta­lálták meg. A fiú felakasztot­ta magát. A búcsúlevélben utalás szerepel arra, hogy tet­tüket közös elhatározásból követték el, mert bezárultak előttük az élet lehetőségei. Az utóbbi időben a pár el­vesztette személyes kapcso­latait, és a rendőrséggel is összeütközésbe került. A közös sors vállalását erősíti az is, hogy a halálese­tek előtt mindketten szinte teljesen kopaszra nyiratkoz- tak. S. G. 840 aláírás is elég lenne Folytatódik a bonyhádi iskolafrász A város szegény, mint a templom egere. Ezért az „atyák” azt gondolták, ha összevonják a három általános iskolát, akkor megszabadulnak a kínzó 100 millió forintos költ­ségvetési hiánytól. Arra talán nem számítottak a bonyhádi képviselők, hogy aki az iskolához nyúl, az legyen elég bátor és erős, mert majd’ minden lakos érdekelt Iskolaügy­ben. A bonyhádi képviselő-testület adhoc bizottságot rendelt ki, amely az intézményrendszer átalakítását ajánlotta. A testület döntését megfúrta az a Német Kisebbségi Önkormányzati szavazat - mivel nekik vétójoguk van iskolaügyben -, amely tartózkodás lett, mivel az Önkormányzat tagjai se igent, se nemet nem mondtak. Később volt egy lakossági összejövetel, ahol felmerült egy olyan terv is: a pedagógusok - hiszen ők értenek a legjobban hozzá - készítsenek válságter­vet iskolaügyben. A napokban derült égből vil­lámcsapásként jött a hír - amiről természetesen mindenki tudott Bonyhádon -, hogy napok alatt sikerült 4300 aláírást gyűjteni, ami azt a követelést terjeszti elő, hogy a városatyák újra tárgyalják az intézményhálózat átszer­vezését. Vagyis ne vonják össze a bonyhádi iskolákat egy egységbe. A törvény szerint Bonyhádon elegendő 840 aláírás is ahhoz, hogy a képviselő-testületet meg­fontolásra ösztönözze. A választási bizottság így megál­lapította, hogy a 840 aláírásnál sokkal több hiteles kézjegy szerepel a 4248 aláíráson. Oroszki István polgármester lapunknak elmondta: Bonyhádon még többször meg kell vizsgálni az iskolai ellátást. A város jelenleg többet vállal, mint amire pénze van. A petíció alapján a képviselő-testületnek kötelessége újra áttekinteni az adhoc bizottság javaslatát. Hazafi József MELLETT MMMMH SÉMII ■ mm ■■■■■■ Automatizált öregség A százszázalékosan tiszta hitelakciók­ban - reklámokban - soha, de soha nem bíztam: a két fél közül az egyik mindig is a rövidebbet húzza, hiszen a feltételeket minden esetben a hitelező diktálja, amit persze nem kötelező elfo­gadni, ám hitelt sem kap a másik fél. Persze a hitelező keresni akar az ügyle­ten, ez, mondjuk természetes is, csak e törekvés módszerei kifogásolhatóak, többnyire. Egy pécsi műszaki boltban hozzájuthat az ember egy reklám-kiad­ványhoz, amelynek első oldalas címe: „Hitel könnyen, gyorsan...” A további­akban több pontba szedve ecsetelik a hitel - általuk nyújtott hitel - kedvező mivoltát. Utcai szlenggel szólva mond­hatnám azt is, hogy ez a beetetés. Hi­szen - amint azt írják - csupán egy egy­szerű adatlapot kell kitölteni a boltban, amelyhez be kell mutatni a személyi igazolványt és az adókártyát. Ilyen egy­szerű ez. Illetve... később megemlítik, hogy a hitelkérelmet 30 perc alatt elbí­rálják (itt a kiskapu!), vagyis előfordul­hat, hogy nem kap hitelt. A következő oldalon például már nem csak a szemé­lyit és az adókártyát kell bemutatni, ha­nem a legutolsó telefonszámlát (!), il­letve villany vagy gázszámlát (!), mun­káltatói igazolást, nyugdíjas ügyfél ese­tén a nyugdíjas igazolványt és az utolsó nyugdíjszelvényt (s. Ám figyelmeztet­nek: esetenként egyéb okmány is szük­séges, erre vonatkozó információt majd az üzletben nyújtanak a „kedves vásár­lónak.” Mindegy, azt az átok automata mo­sógépet akkor is meg kell venni, mert a régi tárcsás gép kikészült, javíthatatlan, eldobható. Különben pedig egy auto­mata masina mégis csak más, beletöm­jük a koszos göncöket, meg a vegyszert meg az öblítőt, megnyom egy gombot, és egyszer csak a ruha kész, majdnem teljesen szárazon. Az ember - aki vén- ségére hozzájut egy ilyen gépcsodához - igazán felkiálthat örömében: „Mégis csak érdemes volt élni, hát nem gyö­nyörű az élet?!” De az. Csak nem ilyen sokáig. Mert kérem szépen az a boltban, a mosógép­boltban derül ki, hogy túl régóta él az ügyfél, be merte tölteni a hetvenedik évét, következésképpen nem jár neki hitel, mert mit lehet tudni, már túl van a férfiak várható életkorán. Igaz, a nőké Magyarországon 74 év - de most nem róluk van szó, hanem egy megátalko­dott pasasról, aki nem szégyelli magát és idejön, hogy hát kétharmadot befi­zetne, a harmadik harmadra pedig kér­ne hitelt. Az, mondjuk, havi 3 ezer fo­rint, még kibírható a nagy-magyar- nyugdíjból. Lényeg az, hogy e nem ép­pen könnyű házimunkát kissé elvisel­hetőbbé tegye. Kérem szépen, mi van, ha az utolsó részletek előtt földobja a talpát a pasas? Ez hatvankilenc esztendős korában is előfordulhat, de ezt most hagyjuk. A hetvenes határidő - mint feltétel - per­sze a színes prospektusban nem szere­pel, elfelejtették feltüntetni, vagy talán nem is akarták. A sokat és rendszertől függetlenül hangoztatott tisztelet és megbecsülés az öregek iránt - erről az­tán mindig szó van lapokban, tévében, rádióban, politikusok és nem politiku­sok szájtépő nyilatkozataikban - ezút­tal és ismételten nem ér semmit. Emlé­keztethetném az olvasót az évekkel ez­előtti biztosítási ötletre, miszerint a pá­ciens - aki betöltötte a 65. életévét és még él, annak a hozzátartozója már jó­val kevesebb dohányt markolhat fel majd akkor, ha bekövetkezik a szomo­rú pillanat. De hát ez már lerágott csont. Azóta van, mindig is akad újabb rágható, erről mindig gondoskodnak azok a hivatalnokok, akiknek soha eszükbe nem jutott még, hogy egyszer megöregszenek ők is. Talán nem is akarnak megöregedni. Akkor viszont nem szóltam egy szót sem. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom