Új Dunántúli Napló, 1999. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1999-03-26 / 84. szám
1999. március 26., péntek Háttér - Riport Dunántúli Napló 7 Mennyit tévedhet egy város? Egyre gyakrabban kötnek ki a felek a bíróság előtt PÉCS Tavaly kétmillió forintnyi bírói perköltséget és kártalanítást fizetett ki Pécs város önkormányzata. Mondhatnánk úgy is, hogy téves döntések következményeit kellett ekképpen lenyelniük - az állampolgárok perelték be a hivatalt s az államigaztatás tévedéséért olykor fizetni kell. Mégse fogalmazhatunk ennyire kategorikusan, hiszen nem egyértelműen hibás határozatok végrehajtásának következményeiről van szó. Hiszen időnként ellentétes érdekek feszülnek egymásnak, s a hivatal alkalmazottja sokáig nem hezitálhat. Döntenie kell. kimondta: a terület azonnali - rendőri segédlettel való igénybevétele - birtokháborítás volt. Bédits Józsefné és hat szomszédja az igazuk kimondása után újból a bírósá- hoz fordul. Az újabb perben a birtokháborítás okozta kár megtérítését követelik. Milliókat. Másrészt szeretnék elérni eredeti céljukat, a kettészakított ingatlanok teljes Az utóbbi időkben egyre gyakrabban fordulnak bírósághoz a polgárok, hogy vélt vagy valós érdekeiket érvényesítsék a „városi akarattal” szemben. Kisajátítási, kártalanítási ügyekről van szó többnyire. A sorban akad egy sajátos útépítési eset, mely különleges figyelmet érdemel, s feltehetően precedens jellegű mind az érintett lakók, mind pedig Pécs Város Önkormányzata, a hivatali ügymenet számára. Jó néhány éve már, hogy rendőri segítséget vett igénybe a beruházó, hogy az úgynevezett „keleti összekötő út” építését folytathassa. A tulajdonosok „testükkel” próbálták megakadályozni, hogy telkeikre rámen- jeiék a munkagépek, s az ál- lanigazgatási döntés ellen bírósághoz fordultak. Hiszen telkeket kettészelte az út nyomvonala, s számukra egy élet minkája veszett volna kárba, haa kialakult helyzetet elfogadjál. Mint azt szóvivőjük, Bédits Jczsefné elmondotta, a teljes területek valós értéken történó'ki- síjátítását követelték avagy a írunkák azonnali leállítását. ! Pécs városa számára sem volt akármilyen a tét: a 700 milliós útépítés utolsó kis szakaszának megépítése, s ezzel egy egész beruházás forgott koc- lán. Pontosabban a keleti ösz- szekötő út - a Mohács felől ér- cezők Újhegynél csatlakozhatnak a 6-os úthoz és fordítva - befejezése. A leállás miatt a beruházó százezrekben mérhető napi kárról, az önkormányzat pedig az útépítésre szánt állami pénzek elvesztéséről beszélt. Ekkor lépett meglehetősen határozottan a hivatal: azonnali birtokbavételt rendeltek el és minden tiltakozás ellenére felszámolták a területre kitett akadályokat és a földmunkagépekkel kiásták az út nyomvonalát. Ma már ezen az úton közlekedünk. Hogy az időben is eligazodjunk: a kisajátításra ítélt terület lakóit a munkálatok megkezdéséről 1996 októberében tájékoztatták, és a napokban fejeződött be az a bírói eljárás, melyben - már másodfokon - a Baranya Megyei Bíróság igazat ídott a kertek gazdáinak. Azaz Már a keleti összekötőút építésének kezdetekor tiltakoztak a környék kiskertjeinek tulajdonosai fotó: laufer L. kisajátítását. Számukra a gyötrődés és kínlódás időszaka volt az elmúlt néhány év, és az lesz még jó néhány. Egyikük helyzete sem irigylésre méltó még akkor se, ha végül kamatos kamattal fizetik ki őket. De hol van még az ügy vége? Papp Béla alpolgármesterrel (kis képünkön) a konkrét ügyről is és - némileg elvonatkoztatva - a hatósági döntésekről és következményeiről váltottunk néhány szót. Az alpolgármester szerint a keleti összekötő út építésekor - ott és akkor - nem volt más lehetőség: az utat meg kellett építeni. Ma is ugyanúgy lépnének, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy a köz érdeke elsődlegesnek mutatkozott a telektulajdonosok érdekével szemben. S mivel hosszas tárgyalások sem vezettek eredményre, lépniük kellett. Hiszen értékbecslés volt a birtokukba, amivel nem értettek egyet a kerttulajdonosok, másrészt momentán a városnak nem volt annyi pénze, hogy az út nyomvonala miatt a teljes területért fizessen. Papp Béla szerint akad az esetnek némi tanulsága is. A városi beruházásoknál szükséges kisajátításoknál határozottan lépve lehet a köz érdekeit képviselni. Miközben természetesen a kiskerttulajdonosoknak is módjuk van utólag - mint azt a jelenlegi helyzet bizonyítja - érdekeiket érvényesíteni. A végén mindkét fél jól járhat, de közben sem áll meg az élet. Hasonló - bár nem könnyű - döntéseket fel kell vállalni, különösen ha egy várost megkerülő útról van szó. Hiszen nem azért rajzolta meg úgy a tervező, hogy azzal valakinek vagy valakiknek bosszúságot okozzanak, kisajátítási perbe vonják, hanem mert szükség van rá. Az esettől elvonatkoztatva az utóbbi években szembesül a város avval is, hogy a kisajátítást elszenvedők irreális követeléseket támasztanak a hivatallal szemben, a csillagos égig srófolják az árakat. Papp Béla szerint bizonyos tekintetben érhető magatartásról van szó, de a közpénzekkel csínján kell bánni. Akad, aki így akar meggazdagodni, s mivel a hivatali ügyintézők nem lehetnek ebben partnerek, óhatatlanul is a bíróságon fejeződik be a vita. Érdekes jelenség, hogy az utóbbi években a városrendezési tervekre is figyelő befektetők kifejezetten olyan területen vesznek ingatlant, amelyek részben vagy egészben város- politikai célokra vannak fenntartva (építési tilalommal spé- kelve), s alig várják, hogy a kisajátítás megkezdődjék, s hogy az önkormányzattól a befektetett pénzeik többszörösét sajtolják ki. Papp Béla szerint ebben sohasem lesz partner az önkormányzat. A jövőben erre is figyelniük kell a városi tisztviselőknek, a város- rendezéssel foglalkozóknak. Munkájukat nehezíti, hogy egy új építésügyi rendelkezés látott napvilágot, mely a városrendezés- területrendezés- folyamatát lassítja. A kiszemelt városrész lakóival való hosszas párbeszéd, a szándékok egyeztetése után kezdhetnek csak a tervezéshez, s legalább egy esztendőnyi az átfutás ideje. Ez idő alatt az élelmes és megfelelő anyagiakkal rendelkező telekspekulánsok (egyéb módon is kiszivárogtatott plusz információk alapján) megkezdhetik az adott ingatlanok fölvásárlását. Az egyre jobban elharapódzó ingatlanspekuláció már nem speciálisan pécsi, hanem országos tendencia. S mivel mindenki azt csinál a pénzével amit akar, tulajdonképpen nincs is jogalap fellépni ellenük. Marad a hivatalos ingatlan- becslés és végül a bíróság. A jövőben várható, hogy az államigazgatási eljárások - kisajátítások - egyre több pert hoznak és egyre több költség-* gél járnak. Különösen a közműberuházások, az infrastruktúrafejlesztések sorában az útépítések és az egyre növekvő beruházások - külföldiek ingatlanvétele! - kapcsán. S lassan kialakulnak azok az előre betervezhető költségek is, melyeket e perekre kell szánni. Arra a kérdésre, hogy vajon mennyit tévedhet egy önkormányzat, egy nagyváros - mennyit hibázhatnak alkalmazottai -, pontos választ nem lehet adni, majd a gyakorlat kialakítja. Mindenesetre Pécs városa számára az elmúlt évi kétmilliós kárt okozó „tévedés” a 17,5 milliárdos költségvetéshez tényleg elenyésző. Kozma Ferenc Hodnik Ildikó jegyzete Kié az ország? Az űrkutatók azt mondják, az első, amit távoli galaxisok feltételezett értelmes lényei megtudhatnak rólunk, a bolygónkról sugárzott ezernyi rádiójel. A fantasztikus mozik szerint az űrlakók majd a mi ősrégi filmjeinken kacagnak, és próbálják kitalálni, mit is jelent, ha egy szőke hajú nő a szívéhez kap, és gyorsan forgatja a szemeit. Magyarországról kétségtelenül sokat vitatkoznának, hiszen csupán egyetlen rövid óra alatt kiderülne, hogy nálunk most egyszámjegyű az infláció, de ezt élő magyar ember nem hiszi el. Bár vannak iparkodó magyarjaink, akik ha például idén családostul elmentek az Operabálba, akár félmilliót is költhettek belépőre, de tokkal-vonóval a duplája is kijön. Az ufók azt is érdeklődéssel figyelhetnék, hogyan lettek jó katolikus cigányemberekből zsidógyűlölő muzulmán romák Pándon, ami különben nem a többszörös gyilkossággal vádolt állelkész szülőfaluja. Megtudnák, hogy ez egy olyan szép országa a világnak, ahol a bűnözők szabadon dolgozgathatnak saját kis üzleteiken a büntetésük alatt, csak aludni járnak be a börtönbe, nehogy már a saját pénzükből fogyjon rezsire. Az ufók azon is biztosan sokat törnék a kocsonyás fejüket, vajon hogyan lehetséges, hogy emberek tízezreit minden komolyabb következmény nélkül semmizhetnek ki bankok és brókerek, s hogy néhány „gombócért” (vagyis millióért) megúszható a felelősségre vonás. Lehet viszont, hogy még az idegenek is csorgatnák a nyálkát azokon a képeken, melyeket , kukkolók csináltak a fitnessbajnoknőkről. Bár amíg a televízióban be nem mutatták, legfeljebb csak néhány száz vagy ezer beteges ösztönű ember csámcsoghatott rajtuk, most legalább többmillió néző is látta őket. Nyilván az őszinte tájékoztatás jegyében. És ha már a sportnál vagyunk: még egy ufót is padlóra küldene a hír, hogy egy ország sportszövetségének elnöke rejtett mikro- fonos felvételekre kényszerül egy miniszteijelölttel folytatott beszélgetésén, mert talán úgy tapasztalta, hogy akkor higgyünk egy politikusnak, ha ló legel a sírján. Mindezek mellett már szinte apróság, hogy az Európa civilizált országaiból kiszorult újfasisztákat Magyar- ország minden további nélkül beengedi, a szorgos kéjnőket és az üzekedő autósokat pedig még véletlenül sem zavarja el az iskola és az óvoda közvetlen közeléből, nehogy zaklatásnak vegyék szegények. Hát ezek után én is, mint egy földönkívüli, csak álmél- kodom. Ez még Európa? Tényleg a XX. század vége? Egyáltalán: ez még a valóság? Reménykedni már csak abban lehet, hogy legalább egyetlen régi kérdésre ugyanaz a válasz, mint valaha is volt, hogy tudniillik, övé-e még az ország, a hatalom, és a dicsőség, mindörökké. A második az igazi A statisztikák a válások magas számáról tanúskodnak. Mindez azonban nem rettent vissza senkit egy újabb esküvőtől. Európában a nők 60 százaléka, a férfiak 55 százaléka öt éven belül újból az anyakönyvvezető elé áll. Sokan csak a második házasságban találják meg életük igazi párját. Persze, azért nem árt tisztázni, hogy a partnernek milyen kötelezettségei maradtak korábbi családjával szemben. Az újra házasulandók körében éppen ezért igen népszerű az előzetesen megkötött házassági szerződés. Valóban jobb a második nekifutás? Az USA-ban a megkérdezettek 90 százaléka igennel felelt. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az elvárások már sokkal közelebb állnak a realitásokhoz. Erre az időre a nők már nem ábrándoznak a mesebeli lovagról, a férfiak sem a nagymenő „bombázókat” részesítik előnyben. Általános tapasztalat, hogy ezek a párok nyíltabbak és figyelmesebbek egymáshoz. Ilyenkor már van összehasonlítási alapjuk, fel tudják mérni, hogy korábban hol hibáztak. Egy kisközség, ha összefognak a lakói Lassan élednek a Dráva menti aprófalvak több évtizedes magára hagyatottságukból. De élednek. Jó példa erre Drávapal- konya, mely vezetőinek és lakóinak akaratából a fejlődő községek közé tartozik, s egyre jobb és szebb életről álmodik. Erről beszélgettünk Kuti Zoltán polgármesterrel (kis képünkön), aki e háromszázlelkes község polgármestere immáron a harmadik ciklusban. Mint mondotta, jószerivel alig futotta volna valamire, ha nincs az az összefogás, ami itt tapasztalható. A falu lakói érzik: ha saját maguk nem állnak időnként csatasorba, senki sem fog segíteni rajtuk. Persze ehhez az kell, hogy a cél értelmes, támogatni való legyen. Legutóbbi nemes összefogás eredményeként emlékművet állítottak a község második világháborús áldozatai tiszteletére, melynek talapzata az egykor lerombolt Drá- vahíd egy pillére, s a tetején ékeskedő turulmadarat az egykori drávapalko- nyai Brunner Rezső adományozta, a munkálatokat ifj. Németi Sándor irányította, a tervező pedig az ugyancsak helybéli ifj. Dávid János volt. Persze az elmúlt kilenc évben sok mindent sikerült tető alá hozni. Kiépítették a vízrendszert, rendbetették a temetőt és környékét - megépült az új ravatalozó -, az egykori általános iskolából faluházat alakítottak ki, megszépítették a községházát - és benne az orvosi rendelőt -, járdákat építettek, parkosítottak, szépítették községüket. A pénzek többsége pályázatok útján érkezett, hiszen költségvetésük nem futja sokra. Mindenesetre minden évben új célt tűznek ki maguk elé. Most éppen a közeli homokbánya rekultivációját szeretnék megejteni - erre nyújtottak be pályázatot. A gödör egy részét betemetnék, nagyobb részén horgásztavat, köréje pedig üdülőcentrumot álmodtak. Ez lenne az egyik legszebb létesítmény a vidéken; segítségével nemcsak új munkaalkalmakat teremtenének - melyekre égető szükség van hanem egyéb bevételi forrást is adna a községbelieknek. Segítené például a falusi turizmus fellendítését is. Mint azt Kuti Zoltán említette, van még egy álmuk is, melyhez külső segítség is kéne. Talán kevesen tudják, hogy a második világháborúban sokat szenvedett ez a község. Szeretnék tehát a háború utolsó sebét is begyógyítani; újjáépíteni a lebombázott református templomot. Nem könnyű feladat, de úgy gondolták, mivel felében reformátusok, felében katolikusok az itt élők, talán mindkét egyház segíthetne. Lehetne ökumenikus templom is. Kozma Ferenc A közelmúltban készült el a község második világháborús áldozatainak emlékműve fotó: Müller andrea