Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-07 / 37. szám
1999. február 7. Magyarország - Dél-Dunántúl Ötödik oldal *** *** Tízmárkással bélelt útlevelek. Noha minden rendben volt annál a Rédicsnél Szlovéniába tartó két román férfinál, mégis úgy döntöttek, útlevelüket egy-egy tíz márkással megtoldva adják át a kezelőnek. A határőr azonban a két román ellen vesztegetés kísérlete miatt büntetőeljárást kezdeményezett, (dj) Szekszárd rendezi az Országos Műemléki Konferenciát az idén nyáron, amely a 20. jubileumi ülés lesz. A rangos műemlékvédelmi találkozóra kétévente kerül sor, az első konferenciát negyven esztendővel ezelőtt rendezték, (d) Kanizsa nem kíván perelni. A Települési Ön- kormányzatok Országos Szövetsége próbapert indít a magyar állammal, az ÁPV Rt.-vel, a szolgáltató társaságokkal szemben a villamos- és gázközmű- vágyon természetben történő kiadásáért. A csatlakozást felkínálva megkeresték Nagykanizsát is. A város szerint azonban a próbaperben való részvétel nem indokolt. (dj) JJ*álaii lül -Mir; Télen valóban mindenki telel, de nem mindegy, hogy bele- fér-e ebbe valamiféle turizmus - itthon, Magyarországon. A Dél-Dunántúlon a síelés kizárva, marad a gyógyfürdőzés, a vadászat, jég esetén a lékhorgászat. Talán a legkellemesebb foglalatosság a téli hidegben bele- mászrri a forró gyógyvízbe. Harkányban négy éve még novemberben csak napi 250-en jöttek fürdőzni, tavaly ez a létszám már 600 fő volt, és ez a növekedés a tél többi hónapjaira is jellemző - közölte a VDN-nel Kerécz Tamás megbízott igazgató. Ennek az az oka, hogy a tb- beutaltak is már szívesebben jönnek a nyugodalmasabb téli időszakban, és éledezik a magyar belföldi turizmus is. Persze, az is kellett ehhez, hogy a harkányi szállodákkal sikerült partneri viszonyt kialakítani, közös akciókat indítani. így aztán jönnek a német nyelvterületről és az SFOR-osok „kiajánlásának” köszönhetően tán hamarosan Svédországból, Norvégiából is. A nagyatádi gyógyfürdő sem panaszkodik, január-februárban ugyanolyan forgalmat bonyolítottak le, mint a nyáron, a város egyetlen szállodája tele van, jobbára kúrára érkező német nyugdíjasokkal. Igái viszont fedett és szabadtéri medencéje ellenére csak a környékbeli tb-s vendégekből lát néhányat, hétköz- naponta nem többet, mint 30- 40-et. Buzgó József, a mecseki erdészet fővadásza arról szólt, hogy november végétől folyamatosan érkeznek 8-12 fős csoportok vaddisznóhajtásra, elsősorban német nyelvterületről, de Hollandiából, Francia- országból, Spanyolhonból is. Egy-egy ilyen akció két napra, szállással-koszttal 2000-3000 márkát kóstál, ha sikerül a vadászat. Kövestetőre egy bajor hercegi társaság jár évek óta, és egyébként is sok a visszatérő vendég, akik már terepjáróval érkeznek, és az itteni idő nagy részét kint töltik terepen. Azt is jó jelnek tartják, hogy a fizetős belföldi vadászturizmus is szépen fejlődik, pedig esetükben a költségekre rájön az áfa is . . . Horgászturizmus nem naTáncos lábú szigetváriak Néhány esztendeje szétvált Szigetváron a táncklub, hogy aztán egyik része, az Adria Szigo Tánccsoport Egyesület megerősödve kerüljön ki a válságból, mondja Kapronczai József szakmai vezető. Az egyesület három csoportot is működtet, egyet- egyet Barcson és Szentlőrincen, egyet pedig Szigetváron. Ez utóbbiban 76 fiatal táncol 6 évestől 24 évesig. Ez igen szép szám, a Dél-Dunántúlon egyedülálló teljesítmény, még a kaposvári Flamingó Táncklub sem közelíti meg őket létszámban. A társastánc sok kategóriája miatt hetente ötször tartanak foglalkozásokat. S bár tevékenységük a Magyar Táncsport Szövetség köréhez tartozik, a szakmai vezető szerint nemcsak sportról van itt szó, hanem művészetről is. Cs. L. Ezredvégi haláltánc Az évezred utolsó napfogyatkozása lesz 1999. augusztus 11-én délben, amikor három percig a Hold teljesen eltakarja a Napot. Az esemény várhatóan látható lesz a Szeged-Szombathely képzeletbeli vonalon. Az Első Magyar Napvadász Kft. ebből az alkalomból több helyszínen is szeretne happeninget tartani, többek között Pakson is. Az évezred utolsó napfogyatkozása játékosan azért kapta az ezredvégi haláltánc meghatározást, mivel van egy bölcsünk, Nostradamus, aki azt írja, hogy 1999 júliusában eljön az égből a rémület királya, vagyis a világ a haláltánc felé menetel. A férfiemberek fickósítására szolgáló csodagyógyszerről azt mondják egyesek, hogy impotenciát okoz. Legalábbis azoknál, akinek egyébként semmi bajuk sem volt hölgytársaságban, csupán „kiegészítőként” kaptak be egyet-egyet a kék pirulából. Az intelem oka: aki rászokik - gyógyszerfüggővé válik! A gyógyszerfüggőség közismert dolog; különösen a fájdalomcsillapítók kötözik magukhoz a gyötrő „migrénvilágban” élőket. S mivel a szexuális képesség bizonyos helyzetben és kor után meglehetősen függ a pszichés körülményektől, felröppent a hír, hogy az egyébként gyönyört növelő csodaszert egy idő után követeli a szervezet. Nélküle nem megy. Nos, a pécsi dr. Török Alexander, a téma ismerője erre a feltételezésre rálegyintett. És ha valaki szeret moziba járni, akkor az mozifüggővé válik? kérdezte vissza. Szerinte senkinek sem kell attól tartania, hogy ha néha-néha a gyógyszerrel is segíti a merevedést, idővel befuccsol. Dr. Lux Elvira neves sze- xuálpszichiáter a hét végén vett részt egy, az említett gyógyszerrel kapcsolatos nemzetközi meetingen. Lapunk számára elmondta; e függőség tényleg kialakulhat -, de minek szedi az a gyógyszert, akinek nem kell? Aszpirinból sem falatozik naponta az, aki egészséges. Ugyanakkor a gyógyszerfüggőség is „gyógyítható”. K. F. Emlék a körnek Kevés városnak adatott meg az a térképészeti különlegesség, hogy átszelje egy hosszúsági vagy szélességi kör. Még kevesebb van, amelyik emléket is állított ennek. Nagykanizsa az egyedüli ilyen Magyar- országon: az Eötvös téren földgömböt ábrázoló fém emlékjel örökíti meg, hogy ott szeli át a várost a 17. hosszúsági kör. A talapzaton szerepelnek azok a városok is, amelyeket szintén érint a hosszúsági kör: a svéd Gavle, a lengyel Poznan, a cseh Sumperk, a szlovák Malacky, az osztrák Hainburg, a horvát Makarska, az olasz Bari és a namíbiai Windhoek. Dél- Dunántúlon a másik hasonló város Mohács: a 46. szélességi kör halad keresztül rajta a kórház és a vasútállomás között. D. I. gyón van, mert a sokak által kedvelt lékhorgászatot az enyhe telek miatt nem lehet űzni, másrészt mondjuk, a Drávára nehéz lejutni ilyenkor, és különben is csak a legedzettebbek vállalják. M. K. a pécsi városházán Csütörtök délután ismeretlen tettes felnyitotta Kerényi János pécsi alpolgármester személygépkocsiját, s abból kiemelte aktatáskáját. Nem volt benne más, mint a személyi igazolványa, útlevele, néhány ruhadarab, határidő- naplója és lakáskulcsa, amelynek következtében a lakásbejárati ajtó zárját ki kellett cserélnie. Mindezt arra a kérdésünkre mondta el az alpolgármester, hogy a városházáról származó előzetes információnk szerint az eset következtében a számítógéprendszert át kellett programozni, hiszen fontos adatok kerülhettek ki. „Agyonlövök mindenkit, aki ilyen marhaságokat mond” - mondta tréfásan Kerényi János, aki felháborítónak nevezte a hírek eltorzult formában való terjedését. Megbízható forrásból viszont arról értesültünk, miszerint a táskában volt a városháza bejárati kulcsa és a beléptetőkártya is, emiatt ezeket a belépésre jogosultak teljes körénél le kellett cserélni. Ilyen eset eddig, a biztonsági rendszer hároméves fennállása óta nem fordult elő. A kulcsok és a kártyák cseréjének szükségességét az eset kapcsán dr. Toller László polgármester érdeklődésünkre megerősítette. Cs. L. :;. ■■K Kékvérű farsangi medvék Sorunkra várunk, hogy átvilágítsanak bennünket - röntgengépen (!) - tolókocsiban, kit hordágyon, kit két lábon, vagyis ki hogyan ér rá délelőtt; mindenki szótlan, néha egymásra pillantanak, lopva persze, tolakodás nélkül, vajon az meddig bírja az évtizedes várakozást? Egy soványka asszony köhög görbült háttal, mellette nagydarab férje, izommal, erővel, amikor a neveket szólítják, a férfit hívják, az asszonya csak kísérőként érkezett vele, nem ő a beteg. Ajtók nyílnak, fehér köpenyek úsznak át a levegőben, hogy aztán eltűnjenek a másik fehér ajtó mögött, két lány az automata kávé fülkéjét csépeli, a pénzt elnyelte, kávé sehol, a szemközti falon egy plakát, elég nagy betűkkel, szemüveg nélkül is olvasható innét a fal mellől a piros műanyag egyen- székeken ülve. „... Akartok?” - kezdi a szöveg: .......Biztonságos munkahe lyet, Értékálló fizetést, Biztonságot a családnak, Emberi méltóságot, Demokráciát a munkahelyen!” Aláírásként a szervezet neve, amely e fenti nyalánkságot megkomponálta a többet érdemlő nagyérdeműnek. Ne találgassanak: nem parlamenti párt.- Ezek hülyék?! - fordul felém egy asszony.- Kik?- Hát ott a falon! Még azt kérdik, akarjuk-e, persze, hogy! De hol van ez? Ötven éve erre várok, két éve nincs munkám, az uram is kujtorog, senkinek nem kell, alig bír menni. Hangos véleményt ez az egy asszony mond. A többi csak bámulja a falat, elfásultak, vagy már egyáltalán nem fogékonyak a nagyotmondásra. „Csak szélhámoskodnak!” - mondja még az asszony, aztán hívják, megy be röntgenre, átvilágítják, mit visel a tüdején, a szívén, vagy talán az ellaposodott, gyerekek által lestrapált öreg mellén. A férfiak között akad néhány lilaarcú alkoholista, szilikózisos szakadt férfi, lihegve ifjú tüdőbeteg, csene- vész öregember vagyis polgárok. Ők a polgárok. Ők is polgárok. Vagy mondjuk, munka- vállalók, ha lenne mit vállalniuk. De ők csak erre képesek, várakozni az egészségügyi intézmény tükörfényes folyosóján, amíg csak egyszer és végérvényesen ki nem viszik őket a „Surányiba”. Itt a farsang, képeslapban olvasok egy meghívót az év nagy báljára. Ha időgépre ülnék, valahol a harmincas évükben ténferegnék valami bálterem környékén. Mert most grófok, bárók, némely herceg és lovag hálózik az évezred küszöbén. Pesten. Vannak díszvendégek, háziasszonyok, házikisasszonyok, elsőbálosok, főrendezők és egyebek. És micsoda nevek, pontosabban elő nevek: Alsószalóki-Érsemjéni, Panyolai-Rudnay Bakiti báró Prónay, aztán Bibori Gordos baksaházi Baksa izé. Aztán egy másik úrhölgy, bizonyos verebélyi előnéwel, neve végén „lovag” (?!) jelöléssel. Lovarnőt vagyis műlovarnőt már cirkuszban láttam, de lovagnőt. . . Hát nem tudom, azt sem, hogy mitől lovag? Nagy buli. . . pardon. . . bál volt, ám itt a belépti díjat elhallgatták. Egy másik - közelmúltbeli pesti bálon 150 ezer forint volt a legdrágább báltermi hely - természetesen vacsorával és egy pohár akármivel -, de az alsóbb osztályúak számára egy kisebb teremben terítettek, ahol mindössze 85 ezer forint a belépés, illetve volt ötvenezres is, ahol a vacsora már szerényebb lehetett, talán lángos és némi pia. Jjjjjjü'äjjülili 'iku-TW^iyh^Mri
